|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 17:12:13, csütörtök
|
| |
| |
Szőcs Kálmán
Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem érdekelne, milyen rögöt apaszt alattam
Legyekkel barátkozó alja gomba-nép,
Azt sem bánnám, hogy ilyen egyedül maradtam,
Csak megfoghatnám kezed fejét,
Melyen kék erekkel álmodik a puha tél.
S lennék fa is, hogy ágam te legyél,
Hogy ujjaid értem remegjenek,
S ha indulnak a lila égben fürdő
Megszédült szelek,
Óvnálak a cinkos ablakok
Sanda fényétől, ó védenélek a magam melegével.
Amíg meghalok.
Címek, rangok, rímek és cafrangok
Helyett adom én neked
Vigyázban álló tisztaságom, mely füvek tövén
Őrizte álmait a Napnak, hogyha jöttek
Kerékbe tört hitekkel farkasfogú telek.
S ha majd e tisztaságot sem tudom
Fekete záporok miatt cipelni így tovább,
Légy ágam, s félve fázz majd egyszer értem.
Egyetlenegyszer legalább.
Szőcs Kálmán
Búcsúének
Ahogy föléd hajoltam tegnap este is,
csókolni szép álomra hunyt szemed,
úgy hajolok már föléd ezentúl mindig,
bárhol legyél, és bárhol is legyek.
S vélem találkozol, amerre elhaladsz,
én leszek a járda is, amelyen lépsz,
s a fa is én leszek, amely sután
utánad néz, és ágai
remegnek még sokáig azután.
S kihűlő, kéklő esteken
én leszek a szép karaj kenyér, amely
kettétörik kezedben engedelmesen.
Bármerre menj, kísérlek én,
folyóba nézz, szemembe nézel,
nyúljál virág után, hajamba túrsz,
s hogyha ízes illatokkal párolog az étel,
amint mohón eszi egy szöszke kisgyerek,
én csókolom meg észrevétlen
halvány erek hálózta szép kezed.
Mert ahogy föléd hajoltam tegnap este is,
úgy hajolok már föléd ezentúl mindig,
s megáldom álmaid, hogy két szemed
nyisd föl majd boldogan egy messzi csók után.
Bárhol legyél, és bárhol is legyek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szőcs Kálmán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 17:06:30, csütörtök
|
| |
| |
Radnóti Miklós
Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
(1942)
Radnóti Miklós
......Koranyár
1.
Kis réten ülök, vállig ér a fű
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a nap
felé az útról könnyű por száll.
Leül a fű is, fényes szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.
2.
Szavak érintik arcomat: kökörcsin, -
suttogom, - s te csillogó, te kankalin,
Szent György virága, Péter kulcsa te!
hullámos folt az árok partjain!
S ha elvirítsz, majd jön helyedre más,
törökszegfű jön, apró villanás!
3.
Fölállok és a rét föláll velem.
A szél elült. Egy kankalin kacsint.
Elindulok s a másik oldalon
a hullószirmú törpe körtefák
hirdetik, hogy úgysincs irgalom.
4.
De jön helyükre más. Megyek
és jön helyemre más. Csak ennyi hát?
akárha vékony lába tűnő csillagát
a hóban ittfeledné egy madár... -
Micsoda téli kép e nyárra készülésben!
és szinte pattog újra már a nyár.
Bokor mozdul s a fúvó napsugáron
egy kismadár megrémült tolla száll.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Radnóti Miklós |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 17:00:10, csütörtök
|
| |
| |
Lányi Sarolta
Ki talál meg ?
Irdatlan nagy úton elvesztettek engem,
jó meleg tenyérből hideg földre estem.
Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren,
bitang jószág lettem, látom, tudom, érzem.
Mikor földre estem, bár meghaltam volna,
önnönmagamnak is bár elvesztem volna!
Távolodni léptét így hallgatom, élve,
fájdalmam ragyog csak körülsötét éjbe.
Nagyon nehéz voltam? terhes úti járom,
azért hagyott engem ismeretlen tájon?
Vagy nagyon is könnyű? nem érezte súlyom,
s úgy ejtett el engem véletlen az úton?
Ha visszafordúlna, még visszatalálna,
még senki se lépett a lába nyomába.
De messze van az már, nem keres az engem.
Ragyog a fájdalmam. Ki talál meg engem?
Lányi Sarolta
Az elkéső
Későn jöttél. Búg a kürt.
Megtelt a hajó már,
horgony kúszik fel falán -
elkésőkre nem vár.
Elindul ím nélküled -
boldog, büszke gálya.
Könnyben pillog két szemed,
úgy nézel utána.
Látszik-e még? Látod-e?
nem lehet még messze.
Hullám házán eléri
akinek van mersze.
Sóvár karral, csüggedő,
ússzál hát utána:
Elevenen vagy holtan -
de felvesz a gálya...
d
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lányi Sarolta |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:51:15, csütörtök
|
| |
| |
Bakos Erika
Érzelem
Érezni akartam minden rezdülésed
Ölelő karodban akár meghalni végleg
Szemed tükrében látni a szerelmet
de a sors nem adta meg nékünk ezt a kegyelmet
Én egyszer látni akarlak átölelni, érezni tested melegét
Ezért Neked adom a világ összes szeretetét
De hitem erős, és tudom valami láthatatlan fonal összeköti életünk
Egyszer talán boldogságban és szerelemben élhetünk.
Eltűnő nap
Eltűnt a Nap, s vele
Elszállt a Szerelem.
Édes hangodat figyeltem,
S csak könny maradt a szememen.
Suttogásom nem hallod, mikor
Éjjel szólítalak sírva,
Vastag sötétség, mely beburkol,
Semmiért nyúlok, e fájdalmas kínba.
Hol vannak a dalok? melyek
Szívemben oly édes nyomot hagytak.
Nálam maradt még a Szerelem,
S Nálad a lelkedbe fagytak?
Megszűnik a lét, s a Világon,
Oly kínzó a magány hatalma.
S úgy vágyom a régi dallamot,
Amely nyíló rózsát hozott a Tavaszba.
Csillag szemeiddel, ha látsz
Rajtam édes boldogságot.
Ne gondolj csodára, csak álarc az
Mely elfedi lelkemben az örök álmot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bakos Erika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:49:24, csütörtök
|
| |
| |
Keresztury Dezső
Aki szeret, félt is
Aki szeret, félt is; ha másra áldoz
mindent: az érdemét tudó erény
jogán; ha kárvallott: ahogy szegény
ragaszkodik egyetlen birtokához;
s úgy hurkol, ráfonódva, mint hínáros
mély víz, ki vérzik a magány sebén,
s az is, kiben elhamvadt a remény,
hogy egyszer még visszatalál magához.
Aki szeret, féltsen, ha önmagát
is éri tőre, mely társába vág
a szív eréig, a halálosig.-
De van érzés, mely nem keres csatát,
becsület, mely úgy védi igazát,
hogy hallgat, mint az éj s elbújdosik. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Keresztury Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:45:49, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Árpád
Be szép az ég...
Be szép az ég bíborló baldachinja,
S be jó alant heverni szemlehunyva,
A csend szól, mintha hegedühang hullna,
Hegedül a csend, hűs arany a húrja,
Hallgatja a szív, elalszik a búja,
Álmodik a szív, s az álmot nem unja.
Mindent megun a szív, szerelmet is,
Pénzt is, kacajt is, hűvös kertet is,
A bú bakján ül, mint egy bús kocsis,
És hova hajtson, nem tudja, a hűs
Estén, és elbóbiskol néha s kis
Álmok ringatják...
w
Link Chopin - Nocturne |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:43:08, csütörtök
|
| |
| |
Egyed Emese
Vadvizek
Semmit nem vettél észre? Nem lehet,
hiszen tavasz lepte a kerteket,
fény kergetett az utcán, árnyék űzött;
nem vetted észre, hogy kerestelek,
tűvé tettem érted a kincses várost,
megzavartam az álmod, ébrenléted
szótlan üzenetekkel vettem célba,
feltámadt bennem álmok maradéka,
várkisasszonyok vas keserűsége,
nem múlt el többé, partjaim elérte.
Semmit nem vettél észre. Éldegéltél.
A nyugtalanság izzó jelei
nem hagytak békén, utamra eredtem;
nem hagytalak békén -, végtére mégis,
csak mint pohár italra, lám betértél
a könyvek, elfojtott szavak közé.
Fakókörmű, halk manesek közé.
Lehetett tudni, az idillnek vége,
s még mielőtt tavasz jönne a télre,
kiszáradnak a fák, a rózsabokrok.
(S ha volt is tűz, hűvös feleleteddel,
már józan pillantásoddal eloltod!)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egyed Emese |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:38:23, csütörtök
|
| |
| |
Helen Bereg
Betűcseppek
Szavak zenéje, betűk csendje meg-megsimogat.
Életet ad.
Bántás kérgébe dermedt létem tetszhalott volt csak.
Szeretlek.
E szó minden betűje szívemre lágyan cseppen.
Betűcseppben.
Lepottyanva magába issza a haldokló szív.
Eltűnik.
Nem látszik már, mint szomjazó föld porában a víz.
Szerelem melege vágyam ébresztő napsugár,
Zápor után,
Új érzést kelt hornyoktól szabdalt szik talaján.
Szeretlek.
E szó minden betűje szívemre lágyan cseppen.
Betűcseppben.
Elmossa a régemlékek minden fájó mocskát.
Ott áll tisztán,
Szerelmed szívemnek remény, létemnek megnyugvás.
Link Andre Rieu-Romance d'Amor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:34:44, csütörtök
|
| |
| |
Dsida Jenő
Pasztell
Nézel hajló tölgyfa-ágat,
gyomokat, miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész,
széles paddal vár a kert-rész
sűrüje, hogy tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak
mélyén futó vizek zúgnak,
csupa sötét, furcsa, hült nesz,
bús suhogás, mi körülvesz.
Ebben a nagy félig-csendben
asszonyszemek cseppje cseppen,
csak a lélek füle hallja:
nyirkos lesz a lombok alja.
Sok imbolygó, halk kisértet
lábujjhegyen jön el érted
s pillantván a barna fákra,
gondolsz régi balladákra.
Nappal-éjjel így terül szét
fölötted az egyedüllét,
lassan tompa, fullatag, nagy
csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:04:34, csütörtök
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd
Legyél te!
Legyél te sóhaj...
S én vigasz...!
Vagy görcsbe rándult... torz grimasz!
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz...
Legyél te mosoly,
Én a könny...!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya...
Én a tűz...!
Kit olthatatlan vágya űz...
Két végén égő... szörnyű... tánc...
- Kegyetlen... gyönyörű románc... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gámentzy Eduárd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 364
- e Hét: 1570
- e Hónap: 3138
- e Év: 10745
|
|
|
Offline
