|
2013-02-01 12:36:25, péntek
|
| |
| |
Váci Mihály
...... ............Kényszerű gőg
Annyit ütik, szúrják, verik,
- daccá, gőggé keményedik
a szív fölé, pajzsul, a hit;
- szelíd szolgálat volt pedig.
Szomorú dac, kényszerű gőg,
- élni, megállni adj erőt!
Biztass, hitess vagy áltass engem,
hogy jól csináltam, amit tettem.
Emeld fejem magasra itt
a kétségek hada felett,
vond fénybe vad csikorgó útjaim,
amelyeken vacogva elmegyek
félelmeim sziklái közt,
öklömben védve a szívem,
mikor a fényben feltűnő
partok felé a hidat keresem.
Konok, magasra emelt fejjel
csak lépked keményen az ember
tovább. - Te vagy kirántott kardja,
mellyel a győzelmet akarja.
A kétkedéssel, váddal sértett
férfinek adsz megtartó vértet,
hogy közönyben gázolva állig,
tiszta tűzben égjen halálig.
Ahogy a túlsó partra átkel
magasba tartott fegyverekkel
a katona, hogy víztől óvja
töltényeit: - itt átlábolva
sekélyes locsogások szennyén, -
úgy segíts magasba emelni
hitem, hogy ne mocskolja semmi.
Váci Mihály
Sakk
Az alkony violáit legelészve
az éj sötét-gyapjas nyája poroszkál
a forróság lankáin. A hegy éle
mint vérbe mártott penge, égve, rozsdáll.
A hallgatózó lombok, mintha tudnák,
hogy tőled lépdel, szinte lopakodva,
a szívem: - szellő-tiszta neved súgják;
s ezüst horgát a sírás számba dobja.
Az étterem sakk-táblája világít.
Fekete figura fehér mezőben:
- erőltetem a vénség orgiáit,
hogy a kölyök fel ne bőgjön belőlem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
Offline
