|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2013-03-28 22:36:05, csütörtök
|
| |
| |
Másulunk
Másulunk.
Eltartunk egymástól,
és a széjjelhúzott időkön át
néha visszajárok.
Lényegtelenedik a múlt.
Jövő nincs, ahogy jelen sem
jelentkezik. Mégis.
Valami van, kívül időn,
létezésen, mindenen.
Odatartozás. Csöndet aggatok
melléd a fogasra kabát helyett,
úgy érkezek. Láthatatlanul.
Kicsit maradok.
Belélegezlek. Megnézem
a szemedben a képeket.
Kezed nyomára kezemet teszem.
/HS/
Link Általad vagyok
Megkövetlek...
Bocsáss meg!
Ne haragudj rám!
Szívem már nem pumpál
elég vért markomba,
hogy megtartsalak.
Szemem már nem lát.
Fényed régen...,beégette a retinát,
s most, hogy nem égsz - bezárt...
Hangod nyílként suhan
fülem mellett, bár látom beszélsz:
nem értelek!
Ne haragudj Kedves!
Te, ki nem rég minden voltál
eltűntél bennem,
már igazán arcodra sem emlékezem.
Az arcra!
Melyről egyszer azt hittem én,
lebeg majd előttem a halál küszöbén!
Most nálam fagyos minden!
Tárgy, test, gondolat és érzelem,
csak hideg van, más semmi:
jó hogy nem vagy itt velem....
/Help/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Azonosítatlan szerző |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-28 22:01:52, csütörtök
|
| |
| |
Kányádi Sándor
Egyszer majd szép lesz minden
Egyszer majd szép lesz minden,
a telet s az őszi
félelmet, hidd el,
szerelmünk levetkőzi.
Úgy állunk majd a fényben,
mint a virágzó ágak,
büszkén viseljük szégyen
nélküli koronánkat.
Sötétben sem kell félnünk,
útjaink beragyogja
hajdani szenvedésünk
virrasztó teleholdja.
Link Hogyha egyszer majd....
Kányádi Sándor
Szürke szonett
meg ne tévesszen mosolyom
senkit az égvilágon
magamat rég nem áltatom
s tégedet sem barátom
de önnön rettegéseim
miért vetíteném rátok
inkább mosolygok feleim
akár a légtornászok
kihunyóban a csillagunk
ezen a korhadt kupolán
félre nézek a mélybe
isten csodája hogy vagyunk
mosolyogjatok vissza rám
nincs a csodának vége. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kányádi Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-28 21:56:32, csütörtök
|
| |
| |
Farkas Éva
Csak egy pillanatra
Engedj be szíved csarnokába,
csak egy pillanatra legalább,
hogy egyszer szétnézhessek benne,
s úgy menjek majd utamra tovább.
Látni szeretném, hogy e terem,
mitől olyan hidegen fehér,
miért nincs benne szín és élet,
szivárványhíd, mely a földig ér.
Miért a némaság és a csend,
hisz szólhatnának lágy dallamok,
és sok puha kéz simogatna,
ha szállnának itt az angyalok.
Engedj be szíved csarnokába,
csak egy pillanatra legalább,
hogy ablakot tárjak a fénynek,
aztán lassan indulok tovább.
Link Heart String
Farkas Éva
Tavaszi üzenet
Az aranyeső kibontotta szirmát,
Virágok aranyozzák kertedet.
Füledbe sóhajt a szél, neked szól,
Ez a szelíd, bús, tavasz üzenet.
Aki szomjas, a friss vízre vágyik,
Még a pusztában is keres kutat.
Az ember, ha fáj neki az élet,
Próbál találni egy könnyebb utat.
Egy darabig még él benne remény,
És néha boldogságról álmodik.
Mosolyról, tavaszról, barátságról,
Majd szép lassan, mindről leszokik.
Már nem kérek és nem is álmodok
Az új tavasznak fázós hajnalán.
Nincs csoda, és nem történik semmi,
Az évszakok változnak meg csupán.
.
A napok majd gyorsan elrohannak,
Új nyomot nem hagynak szívemen.
Lett volna még egy kevés időm,
De lassan elhamvad a tűz idebenn.
Az ígéret olyan, mint a méreg,
Elpusztul tőle maradék remény.
S a szép tavasz-álom olyan marad,
Mint egy befejezetlen költemény.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Farkas Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-28 15:14:45, csütörtök
|
| |
| |
Farkas Éva
Titkos üzlet
Amikor már a köd felszáll a völgyből,
A nap kibújik a felhőtakaróból,
S forrón simogatja a sziklák oldalát,
Akkor szeretnék találkozni veled.
Kézen fogva, felmegyünk majd a hegyre,
És a magasból lenézve megkeressük
Eltelt életünk minden ismerős helyét,
És útjaink szabálytalan vonalát.
Addigra eldöntöd, mit is szeretnél.
Tovább foltozgatni szürke tegnapoknak
Darabokra szakadt, kifakult ruháit?
Árnyékba megbújni, hogy ne lássalak?
Naponta alkudozni vágyaiddal,
Amik úgy törnek elő, mint zúgó patak?
S széttépni mindent, ami megmaradt még,
Azt a keveset, és mégis olyan sokat?
Rossz üzletet kötve, egy tál lencséért
Elcserélni az örök üdvösségedet?
S hagyni, hogy szárnyaid, amik elbírnának,
Mert nem repülsz, lassan elsorvadjanak?
Vagy lassan, tétován kinyújtod kezed,
Arcod a fény felé fordítod, hunyorogsz,
De élesebben látsz, mint eddig bármikor,
Mert e percben csak a szíveddel nézel.
Többé már tőled semmit nem kérdezek.
Titkos üzletem veled most megkötöttem.
Mert megmentettük azt, ami még menthető,
Fent a hegytetőn, a magas ég alatt.
Link Sealed with a Kiss
Farkas Éva
Játék mindörökké
Szeretnék mindig játszani,
Mosolyogva, nevetve, szállni,
Álmokat kergetve élni,
Kék madarat naponta várni.
Szeretnék mindig játszani,
Karom a fény felé kitárni.
Könnyű piheként lebegve,
Újra vidám gyermekké válni.
Szeretnék mindig játszani,
És nem kételkedni semmiben.
Távolba nézni hegytetőn,
Elveszteni, ami fáj idebent.
Szeretnék mindig játszani,
Tündérmesét hallgatni este,
Ezüst holdfényben fürödve
Hinni, hogy még semmi nincs veszve.
Szeretnék mindig játszani,
Álomszerelmet, ezer csodát,
S naponta százszor köszönni,
Hogy az érzés egyszer megtalált.
Szeretnék mindig játszani,
Átjátszani ezt az életet,
S úgy menni el egy messze útra,
Hogy játszottam, amíg lehetett. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Farkas Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-28 14:20:08, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Árpád
Óh messzi szerelem
Laktam már a magány monostorát,
viseltem már a bús lemondás szürke
kámzsáját, s homlokom megadva tűrte
a gondok ráncrepesztő ostorát.
Istenem! Lesz-e sorsom mostohább?
Szívem mélyén, mint odvából az ürge,
könnyem vizétől milyen új és fürge
bánat riad fel? Hogy lesz most tovább?
Bús az élet, de balga, aki gyászol;
bozótok közt csendes és árva pásztor,
vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.
Olyan jó hinni, hinni: túl sötét tereken
üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
mutasd az útat, csillag! Oh messzi szerelem!
Link Narnia
w
Tóth Árpád
Szomorúság Anteusa
Miért van az, hogy nékem az öröm
Örök, kemény harc és keserves próba?
Belészakad a szív, fog és köröm,
S ha győzök, azt is fél-elájulóba'
Érzem csupán, visszalankadva már,
Hol süppedő ölébe vár
Fekete, tág
Szomoruság!
És sírva érzem:
Csak akkor élek, ha vérzem:
Jaj, ferde, bús
Holt Anteus,
Kit a kemény, víg Herkules
Egy percre felkapott öles
Karjaiba, megfojtott és elejtett -
S most zúgott kéjjel ébredek a rejtett
Vak, vak rögön,
Mely örököm...
Vajon milyen lesz, majd ha végül,
Utolsó menedékül
E zűrös lét után a jó Nihíl
Kapuja nyíl?
Ha nem kell senki már, és senkinek se kellek,
S testem eloszlik,
És lelkem is szelíden véle foszlik,
Mint egy bolondos áprilisi felleg,
Mely sírt sokat -
Mit tartogat
Akkor a végső pillanat?
Látom majd Isten távoli szemében
Megcsillanni egy legördülő fényben
Szomorúságomat? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2013. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
106 db bejegyzés |
| e év: |
423 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 1916
- e Hónap: 3484
- e Év: 11091
|
|
|
Offline
