|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2015-10-26 17:47:21, hétfő
|
| |
| |
Szervusz Drága Évikém!
Köszönöm a kedvességed és a gyönyörű képeket.
Sokat dolgoztunk szombat óta, mert azóta gyönyörű napsütéses idő van.
Remélem még ki tart egy pár napig. Szeretettel ölellek Ildikó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Csorbáné Ildikótól |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-26 09:05:04, hétfő
|
| |
| |
Drága Barátnőm!
Köszönöm a látogatásodat.
Nagyon kellemes hetet kivánok!
Puszi Mirjam
Kónya Júlia
Ősz
Álmomban egy fa tövében ülve,
hátam hátának feszülve
tettem fel kérdéseimet:
Mesélj nekem! Milyen a te életed?
Tényleg nem fáj,
ha a gyerekek letépik a leveled?
A szerelmesek beléd vésik,
te örökre megőrzöd a nevüket?
Láttál-e már titkon csókot
vagy bánatos pillantást?
Sok embernek
meghallgattad már a panaszát?
Áztatták-e könnyek
a mélyben lévő gyökered?
Kacagtak már neked úgy,
hogy abba a lelked is beleremegett?
Bíztak-e rád olyan titkot,
mit másnak elmondani nem lehet?
S te csendben megőrizted az összeset?
Ő csak állt ott,
tűrve a kérdéseket,
majd válaszul
a lábam elé ejtett
egy sárga levelet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Mírjam barátnőmtől |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-26 07:27:37, hétfő
|
| |
| |
Az ágtól elvált,
Lassan száll alá,
Reszket, libeg.
Már nem köti az ág,
Még nem köti a föld.
Vajjon kinek
Van jussa hozzá, most, amíg leszáll?
Néha pihen,
Azt hinnéd akkor:
Visszatérne még.
Mint egy lélek:
Már nem köti a föld,
S még nem köti az ég;
Az ég, mely mégis, mégis várja már.
Amíg lehull,
Hány lélek hull vele?
És hány emelkedik?
Hány reszkető lengéssel van tele
A végtelen világ?
Milyen csodák
Esnek, míg rövid útját megteszi?
E percben talán meghalt valaki,
S e levelen a lelke száll alá.
És bennem megfeszül a lélek,
Mintha világok tengelyének
Zajtalan fordulását hallaná.
E levelen egy lélek csolnakáz.
Mily bizton ül, mily nyugton evez rajta
Tán szűk neki a világegyetem,
És inkább elfér egy falevelen. -
Mert most már mindegy: palota, vagy pajta.
És hátha nem.
Nem halott lelke ez s nem idegen.
De ismerős, ki messze-messze van
És idegondol hosszan, hangtalan
És elömlik a lelke mindenen.
Valaki, aki innen elszakadt
S a lelkét most e drága őszbe ejti.
S itt van, - mert a világot elfelejti.
Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod?
Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait.
Talán viharok szünetje csupán
E levél-ágy.
Tán innen kél majd új csatára fel
Ezernyi vágy.
A végtelenbe ugródeszka tán
Ez a levél.
Idehanyatlik s innen lendül el
A szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2015. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
404 db bejegyzés |
| e év: |
5972 db bejegyzés |
| Összes: |
128127 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 11057
- e Hét: 45371
- e Hónap: 99043
- e Év: 377268
|
|
|
Offline
