|
 1/25 oldal 
|
Bejegyzések száma: 248
|
|
|
|
|
|
2023-11-30 19:32:43, csütörtök
|
| |
| |
Lukács Judit - Hóváró
De jó lenne ha hóval mennénk a télbe
égifehérbe öltözne az év vége,
olyan sok már a fekete, szürke, barna,
míly csodás lenne ha mindent hó takarna!
Mennyivel jobb érzés ránézni a tájra,
a szikrázó dérlepte deli sudár fákra,
hiszen úgysincsen nekik már zöld ruhájuk,
hulljon ragyogó fehér palást reájuk.
Takarja be az utakat égi csipke,
mert a virágokat az ősz már elvitte,
rothadó a megmaradt fonnyadt rőt avar,
köztük a hideg szél szálló örvényt kavar,
Havat várok, gyermekkorom vidám telét,
amikor még nem rejtette el a kezét,
mostanában mélyen dugta a zsebébe,
nem szórt nem hintett havat mezőre rétre.
Térdig gázolnék bele, nem baj ha hideg,
nem baj ha komor, keményen tapad, rideg,
nincs két egyforma hópihe, mind egyedi,
csillagok sziporkák csak egymást keresi.
Összeállnak jól beterítik az utat,
kavarognak táncolnak ha jön egy huzat,
pillekönnyű fehér függöny lebeg, fátyol,
ilyen mikor Hóanyó rendezget, rámol.
Havazás, milliárd vattapihe, puha,
mégis melegít mint egy nagy téli suba,
takaró, lepel, varázslat, pici puszik,
jéggé válva lábunk alatt vígan csúszik.
Várom, úgy mint régen, oly ifjan, hajdanán,
hogy elmélázzak az ablakból Tél haván,
várom a hó tündéri csillámfényeit,
tegyen hát csodát szépséget már végre itt.
2023.11.18.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-30 19:21:06, csütörtök
|
| |
| |
Nógrádi Rimócból való viselet, még mindig hordják, különösen ünnepek alkalmából, vagy ha Szentkútra mennek. Szentkút szintén Nógrád nevezetessége, az ország szinte minden tájáról járnak évente. Régen gyalog, ma autóbusszal. Látványos szép a felvonulás még mindig sok a népviselet, több pap cerebrál ilyenkor misét. Ha valaki lelki megtisztulásra vágyik menjen el, maga a hely is igen megnyugtató. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-29 23:58:30, szerda
|
| |
| |
Régi szokást elevenítenek fel a klub tagjai amikor össze ülnek, gyúrnak, pöndörítik a csigatésztát.
Gyermekkoromban én is jártam a nagymamámmal, minden évben másik házban jöttünk össze, a vendéglátó pogácsával és borral, teával várt bennünket. Jókedvben, beszélgetve, néha énekelve teltek ezek az esték. Olyan boldogság visszagondolni rá, annyi öröm vett körül bennünket.
Később a megszárított csigatészta a karácsonyi ünnepi húslevesbe került és disznóvágási levesbe szintén ebből tettek.
Lehet visszafelé tekintgetve méltatlankodni, sok rosszat mondani, de a nagy boldogságban, amit a rendszerváltás hozott úgy elsivárosodtak, örömtelenné és pénzéhessé váltak az emberek, hogy emlék marad a csogacsinálás, a disznóvágások és minden hasonló jó dolog. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-29 23:50:02, szerda
|
| |
| |
Reményik Sándor - Amíg egy falevél lehull
Az ágtól elvált,
Lassan száll alá,
Reszket, libeg.
Már nem köti az ág,
Még nem köti a föld.
Vajjon kinek
Van jussa hozzá, most, amíg leszáll?
Néha pihen,
Azt hinnéd akkor:
Visszatérne még.
Mint egy lélek:
Már nem köti a föld,
S még nem köti az ég;
Az ég, mely mégis, mégis várja már.
Amíg lehull,
Hány lélek hull vele?
És hány emelkedik?
Hány reszkető lengéssel van tele
A végtelen világ?
Milyen csodák
Esnek, míg rövid útját megteszi?
E percben talán meghalt valaki,
S e levelen a lelke száll alá.
És bennem megfeszül a lélek,
Mintha világok tengelyének
Zajtalan fordulását hallaná.
E levelen egy lélek csolnakáz.
Mily bizton ül, mily nyugton evez rajta
Tán szűk neki a világegyetem,
És inkább elfér egy falevelen. -
Mert most már mindegy: palota, vagy pajta.
És hátha nem.
Nem halott lelke ez s nem idegen.
De ismerős, ki messze-messze van
És idegondol hosszan, hangtalan
És elömlik a lelke mindenen.
Valaki, aki innen elszakadt
S a lelkét most e drága őszbe ejti.
S itt van, - mert a világot elfelejti.
Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod?
Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait.
Talán viharok szünetje csupán
E levél-ágy.
Tán innen kél majd új csatára fel
Ezernyi vágy.
A végtelenbe ugródeszka tán
Ez a levél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Remenyik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-29 23:33:44, szerda
|
| |
| |
Őri István - A fa éneke a lehulló levélhez
elengedlek...
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehér bársony létre,
míg te a messze földet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?
itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-29 23:24:31, szerda
|
| |
| |
Hervay Gizella - A leckét megtanultam
bármilyen nyelven
fel tudom mondani
a nyomort
ha már senki sem érti
meghalhatok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/25 oldal
|
Bejegyzések száma: 248
|
|
|
|
2023. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
248 db bejegyzés |
| e év: |
2071 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1838
- e Hét: 11579
- e Hónap: 21165
- e Év: 90085
|
|
|
Offline
