|
 1/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 123
|
|
|
|
|
|
2023-08-29 17:56:41, kedd
|
| |
| |
Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot.
Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek, amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára.
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled."
(Osho)
Kép: hórihorgas bogáncs |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-08-29 17:43:57, kedd
|
| |
| |
A sebek felvéreznek III.
Apák nélküli generációkból jövünk, mert az apáink vagy nem voltak jelen vagy nem tudták betölteni a helyüket férfiként mellettünk, előttünk. Az anyáknak - férfi és apa hiányában - nem maradt más, mint betölteni és elfoglalni minden talpalatnyi helyet otthon a családban Ha kellett, ha nem. Nehéz megtörni ezt a generációs hiány vonulatot. Nehéz, de mégis muszáj.
- Úgy érzem megtaláltam végre az igazit.
- Miből gondolja így?
- Belülről érzem, hogy összetartozunk.
- Egy kisfiú és egy kislány érzi, hogy összetartoznak... aztán kézen fogva kimásznak a gödörből.
- Pontosan.
- Ezek szerint egymást fogják kihúzni a gödörből?
- Elsősorban én őt, mert én már haladó önismereti szinten vagyok.
- És ezt miből gondolja?
- Sokat töprengtem az elmúlt években a gyerekkoromon és sok mindenre rájöttem...
- A szerelem nem a sebek gyógyítására szolgál, hanem a kiegészítő kapcsolódásra, ahol együtt lehet fejlődni. Ha nincs fejlődés és a szerelem múlni kezd, maradnak a sebek, amik tovább véreznek...
Sokféle sérelem ért mindannyiunkat gyermekkorban, amik lenyomatot képeztek a testünkön, a lelkünkön. Azt is mondhatnám sejtszinten ivódott belénk - mindannyiunkba - egyfajta sebesült tudatállapot, ami ha nincs feltárva és begyógyítva folyamatosan hat, kisugároz és meghatározza a viszonyulásainkat a társas kapcsolódásokban. Hívhatjuk ezeket játszmáknak is. Ilyen a megmentő, az áldozat, a csábító, a szűz, a hatalmi zsarnok, a megfélemlítő, a mindent akaró, az elnyomó és az önalávető... játszma.
Néha két sebesült lélek a sebein keresztül találkozik egymással. Azt gondolják az ő találkozásuk különleges, holott csupán a sebeik egészítik ki egymást és illeszkednek pontosan egymáshoz. Sajnos az ilyen illeszkedés pusztán pillanatnyi, mert utána a sebek újra felvéreznek és folytatódik az ámokfutás tovább.
Ilyen tipikus sebekből fakadó illeszkedés a megmentő - áldozat találkozása. Az áldozat a gyermekkorában bántalmazott lélek, aki úgy érzi, - ahogyan sajnos minden bántalmazott gyermek -, hogy ő nem elég jó, nem alkalmas, nem szerethető igazán és egész lényén keresztül sugározza tudattalanul az áldozatiság lenyomatát. Amikor az áldozat találkozik egy megmentővel, aki ugrásra kész, hiszen az ő játszmája az, hogy csak akkor szerethető, ha gondoskodik, megment, segít... elvesztek. A sebek kiegészítik egymást, de csak pillanatnyilag. Ugyanis a sebekre épülő kapcsolat addig tart, ameddig, a pillanatnyi megnyugvás véget nem ér. A sebek ugyanis, mivel nincsenek átvilágítva és begyógyítva, így felvéreznek és újabb megmentőre, áldozatra váltanak.
Folytatódik ez mindaddig, ameddig meg nem érti valaki, hogy nem a hiányból valósul meg az igazi kiegészülés, hanem az együtt gyógyulás emelkedéséből. Ehhez azonban mindkét félnek dolgoznia kell magán, ez spontán nem jön létre.
A szerelem nem gyógyít, de felemel. A gyógyulásnak meg kell érkeznie a felnőtt életünk küszöbén, de jó esetben legalább az exit előtt. A gyógyulás azonban fájdalmas, mert megelőzi a szembenézés az ámokfutásunkkal. Néha a szembenézés összeomlással jár, de ezáltal gyógyít. Csak az tud betöltődni, aki képes elengedni. Csak az tud megnyílni, aki képes meghalni. Csak az tud befogadni és felemelni, aki nem fél mindent elengedni.
Sárvári György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 123
|
|
|
|
2023. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
123 db bejegyzés |
| e év: |
2071 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 986
- e Hét: 10727
- e Hónap: 20313
- e Év: 89233
|
|
|
Offline
