|
2016-05-06 02:01:59, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Úgy döntöttem, mégis írok. Nem akartam, de hát mégis ez a blogom, kicsit olyan is, mint a naplóm, csak nyitott, megosztva másokkal, akiket én nem ismerek.
Nos, tegnap estefelé jött az az iszonyatos, aminek a nevét ki se mondanám ...."pánikom",...amiért nagyon, végtelenül elment a kedvem még az élettől is!!!
Decembertől tünetmentes voltam 4 hónapig, majd olyan furcsán, enyhébben, jóval enyhébben, de bepróbálkozott újra- meg újra. Mindig akkor, mikor már kezdeném jól érezni magam, s szinte, szinte el is hiszem, mert hiszen szuper jól vagyok! Meglepően jól. Nem akarom hinni, hogy a 11 hónap gyötrődés után ez lehetséges?! Kérdezgetem magamtól. De hát hinnem kell a jelenben, abban, ami van! És jól vagyok. Érzem, Ma, most, tegnap, előtte, már 1 hete impulsiv vagyok. Talán túlzottan is.
S aztán ha túlzottan felpörgök a jó érzésben, nem akaródzom időben lefeküdni - kivétel a mai -, ma a bejegyzést igenis befejezem és megyek feküdni. Szóval igen. Előfordulgatott, hogy nehezen ébredtem, majd lelkesen jöttem blogolni, amikor jöhettem, találtam szerkeszteni valót, ami nagy örömmel, új megtanulásával kecsegtetett és ez egy szuper izgalomba hozott! Ezért mire kezdtem kicsit érteni, kapizsgálni, hogyan csináljam a maszkolást, eljött az este. De nem voltam álmos, lelkes igen. Ekkor megesett több napon át, sokáig fent maradtam. Aztán talán - gondolkozom, hogy valószínűleg ez történhetett -, kifáradtam a nagy és aktív lelkesedésben és kevés alvásban. Ma , bocsánat tegnap délután picit ledőltem az ágyamba. Nem volt igazi alvás, olyan éber-fekvés, nyugalom, kellemes pihenés-érzése. De mikor feleszméltem, zuhogott a szívem, izzadni kezdtem - szokás szerint - mióta ez a nyavaja rám telepedett!:(-, a hangulatom máris lent volt a gödörbe, engem a sírás folytogatott. Meg a félelem! Ne kérdezzétek mitől! Ez egy furcsa megmagyarázhatatlan "félelem-érzés az összes többi tünetegyüttest is egyszerre érezve. Szívdobogás, ijedtség, félelem, remegés, szívszorítás, izzadás, feszültség...és tart ameddig tart. Nagyon rossz! Elkezdtem beszélni, kibőgtem olyan őszintén a bánatomat, ahogy az elmúlt 9-10 évben még nem tettem. Ha beszélek, általában elterelődik önmagamról saját figyelmem. Tehát nem figyelem kórosan a testi funkcióim (szív, kéz, gyomorideg stb), s mire a mondandóm negyedét elmondtam, az a tapasztalatom, hogy eltűnik. Elmúlik a pánikom. Nekem, nálam. Tehát jó terápia a beszélgetés, ha meg hallgatóságod is van az főleg! Mellé még, aki meg is ért és segít, az mennyei! De azért az életben ilyen ritkán adódik. Nekem is meg kell szenvednem a 19. év tabletta szedésének elhagyását. Szóval, tegnap mini rohamom volt. Rossz volt, Ide jöttem, még mindig rossz volt, de már biztonság-érzésben voltam, merthogy itt ülök és itt jobban szoktam lenni- előbb-utóbb. Kell, hogy elfoglaljam magam. Mig azonban zaklatott vagyok, addig nem megy, ezért beszélek, másrészt, mert kibeszélem a félelmem. Ez maga a terápia kezdete. Aztán syrok. Majd kellemes nyugalmat érzek. Minden normális. Rendben. Elmúlt. Mostanra már jól vagyok. Ez ilyen. Nem bolond vagyok, hanem reagál a testem a stresszre, a tudatalattimba berögzült helytelen gondolatokra is, amik beindítják a stresszt időről időre. Minden mini pánik után is boldog vagyok, mint most! Olyan, mintha nem is létezne, s egyben hihetetlen, mert annyira borzalmas, amikor érzi az ember!!!!!!!!! Tényleg ki tudja készíteni az embert. De hát ha én 19 év tablettáját le bírtam tenni, letetették velem. Kemény volt, az nagyon-nagyon DURVA VOLT! AZT ÉRTEM ALATTA, HOGY NEHÉZ, PISZOK NEHÉZ! Az pedig csak a kezdet volt, az igazi itthon tört rám már. Mármint a pánikroham, rossz álomnál, halálfélelmemben fuldokolva! Görcsberándult testtel, 149-es pulzussal!Teljes hyperhidrozissal, gyomorideggel, mindennel, ami szörnyű és ijesztő, s nem tudod még azt sem mi az és miért! Egyszerűen tűléled. Mert túléltem én is, sokszor. Kedves sorstársam, ha vagy itt, aki hasonlót éltél, vagy élsz át néha, ill. időről időre. Tudjuk, hogy el fog múlni! Mert mi akarjuk! Addig dolgozunk rajta, amig többé nem tud már hatni ránk. Fog még próbálkozni, néhányszor jön is. De mi nem adjuk fel! E sorokkal köszönnék igazából tegnapról, de ma el. S aztán remélem jobb állapotban, még ma ismét találkozunk!
Üdvözlet és
kitartás annak,
aki esetleg olvasott és
fel akarná adni!
Ne tegye! Kűzdjön velem!
Együtt könnyebb!
Ok. Akkor ma még találozunk.
Szép álmokat őriztünk addig itt:-)
Szeretettel gondolok Mindenkire! Figyeljen mindenki az egészségére, az intő jeleket ne kicsinyelje le, tessék időben orvoshoz menni, akármilyen gond adódik. A szakemberek tudnak segíteni, igaz kellünk hozzá mi is és nekünk is akarnunk kell meggyógyulni! Én akarom! Ti is akarjátok! Legyen szebb, egészségesebb napotok!
Szeretettel: Anikó Ja, és aludni megyek. Nem azért, mert álmos vagyok. Hanem mert akkor megint keveset alszom. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: KüzdelmemA FÜGGŐSÉGGEL201504 |
|
|
|
Címkék: hyperhidrozissal, halálfélelmemben, előfordulgatott, görcsberándult, tudatalattimba, tünetegyüttest, bepróbálkozott, megtanulásával, hallgatóságod, tapasztalatom, egészségesebb, gyomorideggel, lelkesedésben, gondolatokra, kecsegtetett, feleszméltem, szívszorítás, folytogatott, meggyógyulni, történhetett, valószínűleg, szerkeszteni, szakemberek, tünetmentes, kapizsgálni, szívdobogás, egészségére, elterelődik, kérdezgetem, találkozunk, próbálkozni, elfoglaljam, szeretettel, kicsinyelje, decembertől, kérdezzétek, bejegyzést igenis, szuper izgalomba, hangulatom máris, sírás folytogatott, összes többi, elmúlt 9-10, testi funkcióim, mondandóm negyedét, életben ilyen, terápia kezdete, tudatalattimba berögzült, stresszt időről, nagyon-nagyon DURVA, pedig csak, kezdet volt, igazi itthon, DURVA VOLT, ÉRTEM ALATTA, HOGY NEHÉZ, PISZOK NEHÉZ,
|
|
Offline
