Történetek - Vidám Parkba, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Történetek

2015-03-03 18:59:42, kedd

	Igaz történet: Hideg, gyönyörű, gazdag feleség vagy melegszívű lány? Ki lesz a befutó? A házasságom Katival úgy indult, mint egy mese: a fiatal, ígéretes pénzügyi szakember elvette a főnöke gyönyörű, de kissé butuska lányát Az esküvőn az apósom a vállamat veregette és én tudtam, hogy ezentúl mindig ellenőrzés alatt leszek. De szerelmes voltam, úgy éreztem, kibírok mindent, hiszen enyém a világ legszebb asszonya. Igyekeztem megfelelni a környezetem elvárásainak. Hamar rájöttem, hogy Katit két dolog érdekli: legyen elég pénze, és hogy mindig kéznél legyek, ha neki szüksége van rám Sokszor késő estig dolgoztam, majd pihenés helyett őt kísértem valahova, számára ugyanis egy parti kihagyhatatlan esemény volt. Nem volt tökéletes a házasságunk, de változtatni nem tudtam és talán nem is akartam. Minden vágyam egy gyerek volt, úgy éreztem, addig nem teljes az életem, míg nem vagyok apa. De ha ezt szóba hoztam, Kati gyorsan másra terelte a szót. Nem akart tőlem gyereket Azon az augusztusi délutánon is ezen járt az eszem: közeledett a harmincnyolcadik születésnapom, miért ne kérhetném ezt Katitól ajándékba? Ám amikor megemlítettem, úgy pattant fel a fotelból, mintha darázs csípte volna meg. - Zsolt, hagyjuk ezt a témát, jó? Megmondtam érhetően, hogy még nem akarok gyereket! - Villámló tekintettel viharzott ki a szobából. Dühösen néztem utána. Én is felugrottam, és abban a pillanatban óriási fájdalmat éreztem a bokámban. - Még ez is! - kiáltottam fel és kisántikáltam a konyhába jégért. - Mi történt? - kérdezte riadtan Kati. - Kiment a bokám - nyögtem halkan -, de ne izgulj, a bulira azért el tudok menni veled! - csak vicceltem, de aztán megkönnyebbült tekintetét látva rájöttem, ő komolyan vette! Nem az érdekli, hogy mi van velem, hanem a szórakozása, döbbentem rá. Elsántikáltam a partira, de a szokásos nyitókör után fogtam egy palack bort és a kert legtávolabbi zugába bújtam a kíváncsi tekintetek elől. Elgondolkodva bámultam a kis halastó vizén visszatükröződő holdat. - Leülhetek? - a hang halk volt, én mégis ijedten, rajtakapottan rezzentem össze. - Persze - bólintottam. Felnéztem és egy gyönyörű nőt pillantottam meg. Hosszú, barna hajzuhatag keretezte szabálytalan vonású arcát, szeme még a félhomályban is csillogott. - Egy feltétellel... - Mi lenne az? - Hogy nem kérdezed meg, miért ülök itt egyedül... - Nem kérdezem, ígérem. Bár azt hiszem, kitaláltam. Azért, amiért én is idejöttem. Már az egy fatális véletlen, hogy egyáltalán itt vagyok ezen a partin. Azt hiszem, csak a kíváncsiság miatt jöttem el... Egyébként a barátomat kísértem el, de talán nem kellett volna. Már éppen hazaindultam, amikor megláttam ezt a tavacskát, gondoltam, megnézem, ha már egyszer ilyen helyen járok. Mindenféléről beszélgettünk Lillával, aki olyan nagyon nem illett az addigi ismerőseim, barátaim közé, hogy szinte mellbe vágott a másságával. - Szociális munkásként dolgozom. Ezt a ruhát a barátnőm adta kölcsön... - nézett végig magán. - Nagyon jól áll - mondtam komolyan. A fekete-fehér, testhez simuló ruha kiemelte karcsú derekát, formás mellét és gömbölyű popsiját. - Te hová szoktál menni esténként? - Többnyire az ágyamba, ugyanis alig állok a lábamon a fáradtságtól. És ha mégis van időm, én többre értékelek egy kis füstös klubot, ahol régi zene szól, mint mondjuk egy diszkót, vagy esetleg egy ilyen mosolypartit, mint ez itt. Összebújva táncoltunk - Milyen régen nem voltam füstös klubban! Van még ilyen? - Naná! Téged is magába szippantott ez a sznob világ, igaz? Na, gyere! Ha van kedved, mutatok neked valamit! Felugrott és a kezét nyújtotta. ,,Miért is ne?" - kérdeztem magamtól. Kati úgysem veszi észre, ha eltűnök. Elfogadtam a kezét, és megpróbáltam követni. Iszonyúan fájt a lábam, de mindenképpen menni akartam. - Mi történt? - kérdezte. - Azt hiszem, kicsit megrándult a bokám - legyintettem. A kocsiban szerencsére alábbhagyott a fájdalom. A klub vagy inkább bár észrevétlenül simult bele az utcába. Bent kavargott a füst és halk zene szólt, a csöppnyi parketten néhány pár táncolt. - Azt hittem, ilyen csak a filmekben van - szakadt fel belőlem egy sóhaj. Sört ittunk, és - minden fájdalmam ellenére - táncoltunk egészen hajnalig. Lilla fáradtan nézett rám. - Kész, én már nem bírom tovább, állva elalszom! Hazavittem, és miután elköszönt, sokáig ültem a kocsiban a ház előtt. Búcsú puszija égette az arcomat, többször is odanyúltam, abban bízva, visszavarázsolódik mellém. Miután hiába vártam a csodára, hazaindultam. Szó nélkül vánszorogtam a zuhany alá, majd a kórház felé vettem az irányt. Orvos barátom döbbenten szorongatta a lábamról készült felvételt. - Hogy a csudába tudtál te ezzel a lábbal táncolni? Minimum csillagokat kellett volna látnod a fájdalomtól! - Úgy volt! De hidd el, megérte. - Remek! Akkor most irány a műtő! - Nem lehet! Rögzítsd valahogy, és ígérem, este visszajövök! Nagyon fontos tárgyalásom van, és még szeretnék elintézni mindent, mielőtt szobafogságra ítélsz... Boldog voltam, hogy újra láthatom Szegény barátom nem vitatkozott velem, hiszen jól ismert. Annyit kellett megígérnem, hogy a belém nyomott fájdalomcsillapító miatt nem vezetek. Már a kórház parkjában jártam, amikor elszédültem. Láttam egy padot, de már nem jutottam el odáig. A testem tiltakozott a megpróbáltatások ellen és nem éppen férfiasan a jótékony ájulásba menekültem. Arra eszméltem, hogy Lilla hajol fölém, arca csupa aggódás. - Hogy kerülsz te ide? - kérdeztem. - Mégis, mit gondolsz? Dolgozom, egyik pártfogoltamat kísértem ide, amikor megláttalak az ablakból... Mire ideértem, itt feküdtél kiterülve. Mondhatom, jól megijesztettél! Élveztem, hogy simogatja az arcomat, elégedetten vackoltam be magam az ölébe. Úgy csináltam, mint aki nagyon gyenge még, bár már nem forgott velem a világ. Segített felkelni, és én gyerekes örömmel csimpaszkodtam belé. Rájöttem, semmi kedvem sem haza, sem az irodámba menni. - Ráérsz most egy kicsit? - kérdeztem Lillától. - Az attól függ, miért kérdezed - válaszolta, miközben beültünk apró kocsijába. - Mert én szeretném veled tölteni a napot, aztán este meg visszajövök ide és pár hétre úgyis gúzsba kötnek. Feladva az elveit, velem tartott - Hát, nekem ez nem olyan egyszerű... De tudod, mit? Ma nem érdekel, hogy mi lesz holnap! Hová lesz a fuvar? - Mondjuk a Vidám Parkba - mondtam és ő jókedvűen bólintott. Az injekcióknak hála, nyertem pár fájdalommentes órát. Gyönyörű volt a délután, régen éreztem magam olyan jól, mint akkor. Lilla olyan volt, mint egy kislány. Sikított a hullámvasúton, rémülten bújt hozzám a szellemvasúton és elkápráztatta az óriáskerék. Megfogtam a kezét és ő nem húzta el. Átöleltem, beszívtam hajának friss virágillatát. Szerettem volna, ha megáll az idő, és mi úgy maradunk mindhalálig. Este hazavitt, összepakoltam, és fuvarozott tovább. A kórház kapujában elbúcsúzott. Amikor felágaskodott, hogy puszit adjon, átöleltem. Először csak súrolta a szám az ajkát, aztán egyszer csak viszonozta a csókomat. Szédülten kapaszkodtunk össze, majd kitépte magát az ölelésemből és szó nélkül elrohant. A műtétet követően Kati mindennap bejött hozzám a kórházba. - Igyekezz rendbe jönni, drágám - mondta -, nagyon sok feladatod van. Apám tegnap este mondta, hogy reméli, nem akarod sokáig nyomni az ágyat, mert szüksége van rád... Meg persze nekem is. - El tudom képzelni. Nincs kivel elmenned szórakozni. Sértődötten, olyan arckifejezéssel nézett rám, amit még soha nem láttam. - Nehogy azt hidd, hogy nem lenne kivel elmennem. - Zavartan elhallgatott, mint aki így is túl sokat mondott és gyorsan kisietett a szobámból. Vajon miért mondta ezt? Van valakije? Korábban ez eszembe sem jutott, de a kórházban sok ideje van az embernek gondolkodni minden egyes szón, mozdulaton... Éreztem, közeleg az idő, hogy átértékeljem egész addigi életemet. Lilla nem jelentkezett, és én fájó szívvel bár, de tiszteletben tartottam ezt. Katit igyekeztem elkerülni, és ez nem volt nehéz. Már nem nyaggatott a partik miatt, esténként eltűnt otthonról. Volt, hogy éjszaka sem jött haza, de már nem számított. El akartam válni, csak még azt nem tudtam, az apósomnak hogyan mondom el. Magányos éjszakáimon sokszor gondoltam Lillára, kedves arcára. Szerettem volna felhívni, de úgy éreztem, nem lenne tisztességes. Mit is mondhatnék neki? Aztán döntöttem. Apósom arcán nyoma sem volt kedvességnek, amikor fogadott. - Felmondok és elválok a lányodtól - jelentettem be neki Hirtelen könnyűnek, felszabadultnak éreztem magam. Összepakoltam a holmimat és Lilla lakásáig meg sem álltam. - Eljöttem - mondtam, mire ő kitárta a karját, és szorosan átölelve forrón megcsókolt. Hiába telt már el több év a válásom óta, néha még mindig félek, hogy elveszíthetem mindazt, amit megkaptam a sorstól: Lillát és a fiamat.

0 komment , kategória: Történetek

Címkék: megpróbáltatások, harmincnyolcadik, visszatükröződő, felszabadultnak, arckifejezéssel, szellemvasúton, fájdalommentes, kihagyhatatlan, csimpaszkodtam, pártfogoltamat, megkönnyebbült, megijesztettél, mindenféléről, elsántikáltam, születésnapom, megemlítettem, elkápráztatta, rajtakapottan, kisántikáltam, elgondolkodva, szobafogságra, hullámvasúton, felágaskodott, beszélgettünk, összepakoltam, észrevétlenül, kapaszkodtunk, elveszíthetem, pillantottam, tisztességes, alábbhagyott, elhallgatott, szabálytalan, legyintettem, mindenképpen, legtávolabbi, házasságom Katival, főnöke gyönyörű, vállamat veregette, világ legszebb, környezetem elvárásainak, parti kihagyhatatlan, gyerek volt, augusztusi délutánon, harmincnyolcadik születésnapom, pillanatban óriási, konyhába jégért, bokám –, bulira azért, szokásos nyitókör, palack bort, kert legtávolabbi, Vidám Parkba,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]