|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2010-05-01 08:36:36, szombat
|
| |
| |
"Igaz mese Luciferről
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült,és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétáltzöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket... És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt. De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.Ő pedig mondá: "Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét,de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen.Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: "Szeretem az Urat"ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig?Ki tagadna meg engemés kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért,hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?" Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek,az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte: "Megtennéd ezt Értem?Ki szállna szembe velem a kedvemértés űzetne ki a mennyek országából? Ki?" De azok csak könnyeztek és mondták: "Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem!" - és elfordultak. Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét. És akkor odament Hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve: "Aki a fényt hozza"A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az ő kezébe téve könnyezett, és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és az ember megkísértését az idők végezetéig,hogy az megismerhesse a szabad akaratot. "Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem?" - kérdezte az Úr."Csak te volnál az, szerettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?" És az angyalok egyike sem válaszolt. Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért,hogy elcsábítsa az embert Istentől, és így az megismerhesse a szabad akaratot. Aztán így szólt Luciferhez: "És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra, és ne ismerje fel annak valódiságát. És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük. Meg kell kísértened, és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról! De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat.""Mi legyen az?" Akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer utoljára felnézett az Úr megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle, és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.És megkapta az engedélyt. Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől. A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gábriel és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt. Azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől. És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag. És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát,és kísérti az embert az Úr ellenében. De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül,mint egy fekete szikla a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki..."
Gyökössy Endre
(Forrás: http://jamekka-mesek-szeptortenetek.freeblog.hu/)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-01 08:33:38, szombat
|
| |
| |
A négy barát
(A Pancsatantra egyik meséjének Orissza-beli változata)
Réges-régen történt ez. Élt egyszer egy indiai faluban négy ember. Gyerekkoruk óta jó barátok voltak. Jóban-rosszban összetartottak. Hárman tanult tudósok, panditok voltak, a negyediket meg csak együgyűnek tartották. De valójában a három tudós volt eszetlen, s a negyedik volt a bölcs, már úgy a maga módján. Egy nap összedugja a fejét a három pandit. Azon tanakodnak, hogyan lehetne már végre valami hasznuk a nagy tudományukból. Ha itt ücsörögnek életük végéig a faluban, soha nem látják hasznát a sok tanulásnak. El is döntötték hamar, hogy világot látnak. - Csak ezt az együgyűt ne vigyük magunkkal! - szólt az egyik. - Tudománya semmi, hogyan is szerezne vagyont tudás nélkül?Válaszolt a másik:- Bátyám! Nem szép dolog, hogy így beszélsz! Kiskorunk óta jóban-rosszban velünk tart, együtt játszottunk, együtt ettünk-ittunk, nem hagyhatunk itt egy ilyen barátot! Ha nem is hoz majd hasznot senkinek, vigyük akkor is magunkkal!Végül megegyeztek abban, hogy mind a négyen felkerekednek. Felkészültek a nagy útra. Elindultak, és kis idő múlva elértek egy erdőbe. Letelepedtek egy tisztáson. Egyszer csak valami állat csontvázát pillantják meg a fűben. Megvizsgálja az egyik, és mondja a többinek: oroszlán csontváza ez!Hirtelen az jutott eszükbe, hogy épp megfelelő alkalom lenne gyakorolni és bemutatni tudományukat. Szól az egyik:- Én bizony varázserőmmel össze tudom illeszteni ezeket a szétszórt csontokat, és talpra is tudom állítani őket! Szól a másik:- Varázserőmmel én bizony húst és vért fogok rájuk varázsolni!Szól a harmadik:- Ha mindezt megteszitek, én bizony életet lehelek ebbe az oroszlánba!Több se kellett hozzá, nekiálltak mind a hárman, hogy ki-ki elvégezze a saját varázslatát. Mikor a harmadikon volt a sor, az együgyű negyedik megszólal:- Nagy botorságra készültök! Ahogy feléled ez az oroszlán, megesz mindnyájunkat! Föl ne élesszétek!Ahogy hallja a három pandit a bolond beszédét, nagyot nevetnek.- Csak nem a te okosságod fog minket megállítani, okostojás?Válaszol az együgyű negyedik: - Akkor hát csak egy pillanatot várjatok, míg felmászom erre a fára! - és már fenn is volt egy fa legtetején.Az oroszlán meg, ahogy feléledt a három balga tudós varázslatától, nagy bömbölésben tört ki, rárontott a három barátra, és azon nyomban felfalta őket. Mikor az oroszlán már jó messze járt, az együgyű negyedik lemászott a fáról, megsiratta barátait, és elindult vissza a falujába. Ha van tudományod, csak eszed nincs, nem érsz el semmit. Ha gyenge vagy, de helyén az eszed, a legrettenetesebb veszedelemből is megmenekülsz!
(Forrás: http://jamekka-mesek-szeptortenetek.freeblog.hu/)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-01 08:30:22, szombat
|
| |
| |
Buddhista tanmese
Az istenek megteremtették a világot,már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék.
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja.Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldurja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.
1. Mitől boldog az ember?
Mindenki elérheti a boldogság állapotát társadalmi és hitbéli hovatartozásától függetlenül. Ehhez azonban kulcsfontosságú, hogy mi alakítja elégedettségét: a szemlélet vagy a birtoklás. A buddhisták szerint ugyanis az igazi boldogság a szívben és a lélekben lakozik, és nem a földi vagyontárgyak megszerzéséből következik.
2. Jóság és együttérzés
Felgyorsult világunkban kizárólag a teljesítmény számít. A megbecsülés, a melegség, a jóindulat gyakran csupán kívánalom marad. A buddhizmus szerint azonban az együttérzés pozitívan hat az egészségre.
3. A kihívás ösztönző ereje
A megpróbáltatások erőssé teszik az embert, ezért nem kell megrettenni ezektől. A nehézségeket lehetőségnek kell tekinteni, ugyanis minden akadály ösztönzi a kreativitást, és magában hordozza a továbbfejlődés esélyét.
4. A megbocsátás felszabadít
Ez nem jelenti a múlt feledését, azonban nem szabad a régi sérelmeket felemlegetni, mivel az ilyen viselkedés szűklátókörűségre vall. Természetesen az sem jó, ha magadban tartod dühödet, mert így megterhelheted lelkedet és megbetegítheted testedet Ha megbocsátasz másnak és önmagadnak is, megszabadulhatsz ezektől a veszélyektől, és öröm költözik a szívedbe.
5. Adni jó!
A buddhizmus tanításai szerint az igazán gazdag és boldog ember az, aki osztozik saját vagyonán, legyen ez akár csak egy mosoly. Aki törődik embertársaival, és nem csak saját igényeit akarja kielégíteni, örömtelibb életet élhet.
(Forrás: http://jamekka-mesek-szeptortenetek.freeblog.hu/)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2010. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
450 db bejegyzés |
| e év: |
5745 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3286
- e Hét: 13904
- e Hónap: 24918
- e Év: 131062
|
|
|
Offline
