|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2014-08-09 23:30:23, szombat
|
| |
| |
Valaki alszik álmatlan álmot"
A szívem fölött elsuhant egy árnyék
Valaki hiányzik, valami fáj még
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.
Valaki alszik álmatlan álmot.
Nem ismeri már a csodás világot,
amit a szívem neki teremtett
s álompermettel dúsan telehintett
Valaki moccan álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom
Valaki néha nagyokat sóhajt
valamit suttog valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.
Valaki itt van álmodom álmát
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlelné éppen.
Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok
kísértenek most szerelmes álmok.
Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-09 22:50:15, szombat
|
| |
| |
Már semmi nem a régi,
Valahogy minden megváltozott,
Már én sem az a fiú vagyok,
Aki lenni akarok,
Két bőrönddel a kezemben mégis elindultam,
Hol nyugodtan, hol pedig feldúltan,
Egyikben a múltam,
Másikban a jövőm rejtőzik el,
Lábam alatt az út, melyet a sors vezérel,
Múltam, jelenem, s jövőm mind Isten kezében,
Mégis sokszor érzem úgy, hogy egy helyben veszteglek,
Félresiklott életem próbálom egyenesbe hozni,
A múltam és a jövőm között a jelenben egyensúlyozni,
Bal kezemben a múlt,
Mintha ezernyi súly a mélységbe húzna,
Felépített valóságomat egyre csak összezúzza,
Jobb kezemben a jövő,
Mely épp kibontakozna,
Minden nap új és új lehetőséggel kárpótolna,
Nem mindenkinek adatik könnyű élet,
Azt hiszem, az enyém épp elég kemény lett,
Van, amit nem lehet kárpótolni,
Sem beletörődni, inkább csak megpróbálni elfogadni,
Lehetnék reményvesztett,
De én nem csüggedek,
Két bőrönddel a kezemben inkább előre megyek,
Olykor még visszanézek,
Szemem a bal kezemben lévő bőröndre téved,
Szeretném már látni, ahogy a múltam a semmivé lesz,
Hiszen hívogatnak még a jövőbeli szép remények,
Régóta dédelgetett álmok,
Csak hinni kell, hogy mindez az enyém lesz,
S ha legközelebb megint visszanézek,
Azt már emelt fővel teszem,
A bal kezemben lévő bőröndöt egyszerűen csak elengedem,
Nem fogom az erőm a múltamra fecsérelni,
Mindig hittel kell egy újabb lépést tenni,
S a jobb kezemben lévő bőrönddel révbe érni,
Új álmokat keresni, véghezvinni, merni élni,
Mert az élet szép, csak nem kell tőle félni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-09 08:00:18, szombat
|
| |
| |
Magnificat Intézet palesztin keresztény ifjúsági kórusa. A jeruzsálemi Magnificat Intézet diákjaiból álló Yasmeen kórust Hania Soudah Sab-bara vezényli.
Ferences Kusztódia elhatározása nyomán. A párbeszéd, a békés egymás mellett élés helyszíne, ahol magas színvonalú zenei képzést nyújtanak a diákoknak. Az intézet nyitott mindenki előtt, országra, nyelvre, fajra vagy vallásra való tekintet nélkül. Jelenleg kétszáz diák tanul itt 18 tanár közreműködésével, akik között vannak izraeliek, palesztinok, örmények, zsidó, keresztény és muszlim vallásúak
Link Videó |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi hírek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-09 07:50:54, szombat
|
| |
| |
Zelk Zoltán
Micsoda madár
Jaj, a szelek drótsövénye
szét ne szedje már,
földet érjen, megpihenjen
ez a zöld madár.
Előbb ágra száll,
aztán gyöpre száll,
zöld erdőben, zöld mezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
fűhegyen megáll.
Idegen a táj,
tovább menne már,
véres még a bóbitája,
tolla csupa sár.
Ne menj el, madár,
kilobban a nyár,
sárga pernye hull a fákról,
füstöl a határ.
Nem megy a madár,
marad a madár,
sűrű eső lesz a rácsa,
ketrece a táj.
Holnap őszre vál,
aztán télre jár,
fehér fák közt, hómezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
dér gyöngyén megáll
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-09 07:46:51, szombat
|
| |
| |
Reményik Sándor
Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2014. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
229 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 531
- e Hét: 6947
- e Hónap: 16130
- e Év: 68838
|
|
|
Offline
