Tandari Éva: Ez az én csendem,Kardos M. Zsöte: Madárdal,Szabó Lőrinc: LÓCI VERSET ÍR,Hollósy Tóth Klára : A hajnal harmatán,Kaskötő István : Ébresztő, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Tandari Éva: Ez az én csendem

2017-03-28 12:50:24, kedd

	Tandari Éva Ez az én csendem Ez a Csend az én Csendem ... Bennem él, belülről magába zár : bár izzik, forr köröttem az Élet és zsibongva ül agyamra az utca , s még ezer lánggal perzsel a Nyár ; de én a magam Csendjébe zárva lépek a Lét valószerűtlenné vált talaján Tán szólítasz ... Felelek is talán : mégis e Csendbe zárva lépek a Minden felé futó Semmi végtelenített útján. Elalszik bennem a Gondolat, üres lesz szívem; lelkem; értelmem ... - Úgy úszom tova lágyan lebegve, mint ki vendégként lép egy fura, a Valóságon túli ( vagy még inneni ? ) szervesen hozzátartozó, mégis ismeretlen közegben ... Ez a Csend az én Csendem : néha fáj ha árnyával megérint, néha olyan mégis, mint mikor Isten hűsítő kezével lágyan felém int ..

0 komment , kategória: TANDARI ÉVA VERSEI 2.

Kardos M. Zsöte: Madárdal

2017-03-28 12:45:39, kedd

	Kardos M. Zsöte Madárdal Madár szólal, gyöngy énekkel, hangja szelekkel szédeleg, nem is tudom, melyik ágról hajnalt keres, Napra vágyón. Hallják őt a barna mélyben, hegyen, amik égig érnek, gazdag házban, fényes portán, városszéli nyomor partján. Ember kutat, kibont talányt, tudja már, mit sejtett csupán. Út mentén sápadt kereszt ül, szólít kételyen keresztül; káoszt szüntessen értelem, ne dúljon gyilkos küzdelem, életet zengjen, ne halált, könny és gyász irgalmat kiált! Madár, gyöngy éneked szórjad, szívből az örök jót hívjad, ártatlan üdvökkel tele, békét dalolj a lelkekbe!

0 komment , kategória: Kardos M. Zsöte

Szabó Lőrinc: LÓCI VERSET ÍR

2017-03-28 12:40:58, kedd

	SZABÓ LŐRINC LÓCI VERSET ÍR Ünnep előtt volt. Kint a kertben húsvéti bárány bégetett, most borult virágba az alma, a barackfa már vetkezett, én meg épp versbe igyekeztem fogni életet és halált, mikor egyszerre nyílt az ajtó, jött Lóci és elémbe állt s megszólalt: - Apu, verset írtam! - De hisz még nem tudsz írni, te! - Nem is írtam, csak kigondoltam. - No, halljuk. - Hát figyelj ide, - szólt Lóci, azzal nekikezdett s két sorban elmondta a verset: ,,Az életet adja, adja, egyszerre csak abbahagyja." Én nagyot néztem: - Ki? Kiről szól a versed? Ennyi az egész? - Hát az istenről, az a címe! - magyarázta a gyerek; és: - Nem kéne még valami hozzá? kérdeztem én kíváncsian. - Nem hát, - felelt ő, - ez az élet, ebben már minden benne van. - Benne van, jól van, igazad van, szép a vers, menj és játssz tovább! - Szinte ijedten csókoltam meg Lóci hatéves homlokát... Ő elrohant... Kint ragyogott a tavasz, a bárány bégetett s én eltűnődve ezt a verset írtam a magamé helyett.

0 komment , kategória: Szabó Lőrinc

2017-03-28 12:12:10, kedd

	Hollósy Tóth Klára : A hajnal harmatán Habfehér fodrok futnak át a messzi ég hajnalharmatán. Új fényt szitál, vigasztalást, lángarcú örökké folytatást. Dalt zeng a széllel, örömöt, nincs, mi győzhetne erején, játszik smaragdján reszketőn nyitányt, a kárminszínű fény. Új koszorút fon a remény, csicsereg a hűs bokrok alja, himnuszát dalolja a fény, a rigókkal dalra fakadva.

0 komment , kategória: Hajnalok

Kaskötő István : Ébresztő

2017-03-28 07:09:42, kedd

	Kaskötő István : Ébresztő Mikor a kakas szól, rikkant, hogy hasadjon a hajnal, mikor messzi távolból hajókürt bőg riadt jajjal, mikor csupromból friss kávé illata száll, ébreszt... Szoktatom szemeim a csupasz papirhoz tudatom visszatér... Élek. Rendet teremtek asztalomon, agyamban... Jó reggelt világ! Jó reggelt Élet! Alássan jelentem, Én az örökös közlegény, szolgálatra készen, Épen, Ébren, csodák csodájára ismét megjelentem.

0 komment , kategória: Jó reggelt, szép napot!

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár