Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Hajnal Éva : Ima
  2017-04-18 10:09:44, kedd
 
 





Hajnal Éva : Ima



Bekuckóztam csillogó csendbe,
szép türelembe és figyelembe
... és mintha minden kivirulna,
úgy szólítalak Téged újra ...
Hol vagy hát?
Jöjj közel,
vártalak,
vesd meg ujjaddal ágyamat,
halkíts le minden bánatot,
vedd el mindazt, mi bánthatott,
ülj csak ágyam szélére újra,
mintha öledbe belebújna
a félelem,
a fájdalom,
mintha csak szállna új dalom,
mintha, mi vagyok, fontos volna,
ölelj Magadhoz
újra,
újra ...
Szelídítsd minden dallamom,
hadd ragyogjon a hajnalom!

... és mintha gyermek lennék bújva,
taníts Magadról
újra,
újra ...







  
 
0 komment , kategória:  Versek 3  
Szilas Ildikó- A remény...
  2017-04-18 10:04:33, kedd
 
 





Szilas Ildikó- A remény...



Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég, langy esőcseppek
hullanak a földre, hallgatod szíved magányos ütemét,
s azt hiszed, minden elveszett örökre...
Ne add fel a reményt!
Hogy tudnék erőt adni és hitet, hogy tudnál magadban
bízni még(?) érezned kell, hogy fogom kezed, és
elhiszed, hogy nincs itt a vég...
Ne add fel a reményt!
Most zord szelek cibálják ablakod, de tél után a tavasz
közelít, lábad elé szórja virágait, és rád nevet majd
kékjével az ég...
Ne add fel a reményt!
Egy életed van, egy - mely csak tied - a sötétséget felváltja
a fény, dicsértem százszor - ezerszer neked, mert az
Élet a legszebb költemény...
Ne add fel, soha ne add fel a reményt!







 
 
0 komment , kategória:  Versek 3  
]Gulyás Pál: Rügyek
  2017-04-18 09:58:26, kedd
 
 





Gulyás Pál: Rügyek



"Minden rügy egy parányi ablak,
melyhez leányfejek tapadnak:
bent vannak a leányfejek,
bent a fában merengenek,
nap-éjen át álmodnak ott...
S most csak félig nyitják ki, félig
az álmukat tovább remélik."







 
 
0 komment , kategória:  Versek 3  
Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez
  2017-04-18 09:54:10, kedd
 
 





Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez



Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok - ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.
Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek ...
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibújtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek,
irígyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek ...

Egy hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!






 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Halmai Tamás : Káprázat
  2017-04-18 09:45:28, kedd
 
 





Halmai Tamás : Káprázat



Mint az első és mint a legutolsó,
boldog a nap, a fűszálon imbolygó,
a rítuson a ritmus és a rend,
az idillen az éden átdereng,
a lemondás, az áldozat, az ajtó,
minden megnyílik, mert minden mulandó,
a kezdetektől ártatlan növények
az eredet szép romjain tenyésznek,
sugárköpenyben tündököl a semmi,
a káprázat a kápráztatót rejti,
az útvesztőben mikrotheosz minden,
az elveszett út már hazatért innen,
a számok és a súlyok és a mérték
az oszthatatlan egyet már elérték,
feladat s csoda egyesül a műben,
az egész képét hordó egyszerűben,
a pontban a kör, a körben a gömb,
kézben a kagyló, kagylóban a gyöngy,
kapu és küszöb, ház s a házban élet,
az üdvös szövetségben együvé lett,
a térben a táj, a tájban a hely,
a rések ősi rejtekeivel,
a szó, az út, a sors, a fény, a szállás,
minden azért van, aki mindért hálás,
szeme hajnali kertre nyíló ablak,
ima és áldás, ha beszél s ha hallgat,
templomot épít, otthont alapít,
elnevezi az ég határait,
a sivatagból a paradicsomba,
a törtből a teljesbe visszavonzza
piramis, torony, hagymakupola,
a közép derűjén a korona,
világfa csúcsa, vertikális tengely,
tövében oltár s aranykori tenger,
fényarcát tükör nélkül ki láthatja,
s miféle tükröt takar a fény arca,
fátyol a világ és a test burok,
de angyal fogja föl az elbukót,
s mert az örökhöz a zuhanó gyenge,
abban lakik, aki lakozik benn.






 
 
0 komment , kategória:  Halmai Tamás  
Gősi Vali : A fonott kenyérkosár
  2017-04-18 09:37:47, kedd
 
 





Gősi Vali : A fonott kenyérkosár



Abban az évben is, ahogy majd' minden Húsvétkor, már nagypénteken elutaztunk szüleimhez, a családi fészekben együtt tölteni ezt a gyönyörű, új reményt ígérő ünnepet.
Ragyogó napsütéses délutánon érkeztünk. A kapu - várakozóan - tárva-nyitva, a ház előtti öreg járdán szüleim álltak, megint hajlottabb háttal, távolba révedő tekintettel az utat fürkészve, ahogy minden érkezésünkkor. Mellettük öreg Csibész kutyánk csóválta türelmetlenül a farkát, jelezve féktelen örömét. Évek óta így álltak ott, így vártak minket minden érkezésünkkor, ők hárman.

Boldog, megnyugtató mosolyok, hosszú, szelíd ölelések után már a házban voltunk. Újra itthon, ahol a nyugodt változatlanság, a hívogató, csábító süteményillat, az ismerős bútorok ódon meghittsége fogadott most is. Koccintottunk, mint ilyenkor mindig, és mire a Papa megfontolt, lassú mozdulataival készített kávé ismerős ízét éreztem a számban, a Mama tekintete lassan megnyugodott rajtam... Szeme megpihent az arcomon, s az enyém ekkor titokban vizslatni kezdte az övét, kutatva elhallgatott bánata, eltitkolt fájdalma után, amit egyre mélyebben rejtegetett a lelkében, csak hogy megóvjon minden aggodalomtól. Szívem összeszorult, látva egyre fehérebb haját, mélyülő, sokasodó barázdáit az arcán, és a kezén is, és bizonytalan mozdulatait. Istenem! Megint öregedett, mióta nem láttam, és soványabb is talán... de milyen boldog, hogy itthon vagyunk! S mire szemeim megteltek volna a lelkiismeret-furdalás könnyeivel, a Mama már új erőre kapva tessékelte kifelé a férfiakat a konyhából, mert hát nagy napra készülünk, mindjárt itt van a Húsvét vasárnap, és rengeteg még a dolog! Pedig mindent előkészített már: nagy fazékban főtt a húsvéti sonka, kis láboskában aranysárga tojások mozgolódtak a békésen fortyogó víz ütemére, csészében duzzadó, friss kovász várta, hogy a gondosan átszitált liszthez keveredve illatos kalácsot hizlaljon. Büszke, de figyelő tekintete követte a kezem nyomán formásra tekeredő fonott kalács készítésének minden mozzanatát. Mert hát a kalácsot én sütöm, már évek óta. Tőle tanultam, a Mamától, mint annyi mindent... És a kalács ilyenkor a szent ételek egyike. Gyönyörűnek kell lennie.
Másnap aztán minden készen állt az ünnepre. Ragyogott az udvar, a kert, a ház, aranyszínű tyúkleves gőzölgött a tűzhelyen, illatos sütemények sorakoztak a polcokon, minden előkészítve várt a legszentebb ünnepre. Estefelé fáradtan, de a várakozás csodájával ültünk mindannyian együtt, abban a szobában, ahol valamikor a régi, kecskelábú asztalt ültük körbe kisgyermekként, szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Most már a mi gyermekeink, és unokáink - a dédunokák is itt ültek körben, a szőnyegen, és hallgatták a felnőttek beszélgetését.
Vasárnap hajnalban a kakas kukorékolása már mindannyiunkat a parányi konyhában ért utol. Az ünnep legmeghittebb órájára készültünk, a nagy, közös húsvét vasárnapi reggelire, amely a család, de különösen a Mama számára a legszentebb volt minden ünnep közül. Ezen a friss tavasz illatát hordozó hajnalon Ő már pirkadat előtt serényen készülődött, zizegő zsírpapírba csomagolta a főtt sonkát, a fonott kalácsot - melyből az ünnepi asztalnál majd mindenki tör egy darabkát - a mosolygó hímes tojásokat, a friss tormát, és az asztalra kerülő sót is. A templomba igyekezett a drága Mama, hogy ezen a gyönyörű ünnepen a hagyomány szerint megszentelt étel kerüljön a nagy családi asztalra.
Ám valami hiányzott az asztalról... igen, a kenyérkosár! Hol lehet az öreg, fonott kenyérkosár?
- Már legutóbb is olyan kopott volt, de hát ki érti ma már ezt a mesterséget, hogy megjavítaná? - panaszkodott a Mama akkor is. Átkutattam a konyhát, a kamrát, tűvé tettem a házat, de a kenyérkosár sehol. Sem a régi, sem új. Majd a Mama, ő biztosan talál megoldást, mert hát a megszentelt kalácsot és cipót mégsem tehetjük csak úgy, oda nem illő tálon az asztalra.
Végre megérkezett a templomból, s míg elmesélte sorban a falu népét, asztalra került a megszentelt étel, és előkerült a kosár is a szekrény mélyéről. Kívül több réteg újságpapírból, belül fehér csomagoló papírból előbújtatva, magához ölelve hozta a Mama a kopott kenyérkosarat. Szemét könnyfátyol borította, és szinte csak magának suttogta: jól eltettem, nehogy tönkremenjen, amíg én élek. Ez az egyetlen emlékem édes jó apámtól. Maga készítette nekem, a saját két kezével fonta... Velem volt egész életemben, suttogta, és megeredtek a könnyei.

A kenyérkosár szerencsére még évekig előkerült minden nagy ünnepen. Egyre kopottabb volt, de ott állt az asztalon.
A papa és Csibész kutya sajnos, már nem vár ránk farkát csóválva a kapuban, és eggyel kevesebb unoka érkezik sok éve már a mamához: egyiket közülük, a drága fiamat - már örökké gyászoljuk.
Ám Húsvét hajnalán minden ugyanúgy történik, ahogy azelőtt. Talán így lesz az idén, és azután is, még nagyon sokáig...
De vajon hol vár majd megszentelt kalácsra az öreg kenyérkosár, ha egyszer nagypénteken a régi ház előtt nem vár többé haza senki már?





 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 82 db bejegyzés
e év: 1086 db bejegyzés
Összes: 13020 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2516
  • e Hét: 13361
  • e Hónap: 30744
  • e Év: 147990
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.