Béres Andrea (Virág): Otthontalan Honvágy,Béres Andrea (Virág): Megbocsájtok neked,Béres Andrea (Virág): Ébredések,Béres Andrea (Virág),Béres Andrea (Virág): Éberálom , - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

2017-04-27 11:17:44, csütörtök

	Andrea Béres (Virág) Otthontalan Honvágy Itt , hol a szívem egy hontalan, két kezed keresem minduntalan. Járom az utam , létezem céltalan, szemed fénye él bennem , s megnyugtat. Csak a szél suttog , szavaiddal csendesen, nap fényét küldöm , öleljen helyettem szelíden. Titkos óráimon a felhőket ölelem , simulok hozzájuk, öledet keresve. Honvágy mar erősen a lelkemben mindenütt csak emléked van velem. Esténként gyertyát gyújtok csendesen láng fényében szívedet meglelem., A viasz már olvatagon csonkig ég szememen a könnyzápor végigér. Úgy neked adnám , hogy szomjunk oltsd álmodban elérlek, a lámpád eloltsd. Üzenem harmatcseppel, gyengéden ébresszen fel egy napfénnyel szerető szívemet küldöm el.

0 komment , kategória: Általános

2017-04-27 11:11:16, csütörtök

	Andrea Béres (Virág) Megbocsájtok neked Elengedem minden vétkedet... ellenem szórt száz szilánkodat, ki nem mondott szavaid csendjét, át nem adott öleléseid, halott hamvát. Összes elfojtott könnyem zúduló árját, tajtékzó indulatom kövekkel zárt árkát, bénult mozdulataimnak néma jajgatását, magányos utamnak, halk cipőkopogását. Elengedem minden vétkedet... mert én is vétkezem Te ellened, összeforrt ajkaim rég nem lázonganak, s már nem rázzák fel a falakon túli csendet. A világ elveszi úgyis egyszer a létezők fájdalmát s ki nem hall dallamot ideát, lel máshol majd ideát ahol él az élet, mert szeretni lenni kész s nem tartja foglyul, hogy nem mer érezni az ész . Elengedem minden vétkünket... én fűszert ontok minden nap mégis, hogy érezz, láss, dobbanj tovább, el nem hal a remény, hogy bűnünk vétetik, s meglátod az ész mellett a szív a lélek is létezik.

0 komment , kategória: Gádoros Andrea Virág

2017-04-27 11:04:06, csütörtök

	Andrea Béres (Virág) Ébredések Lepd be a létem ködfátyol, járd el nekem az éjtáncot. Ébredő Énem, egy más világból, nyújtsd láthatatlan kezed a fénysugárból. Halkítsd le lépteim, hogy csak látsszon , erős a szívem , mint régi jászol . Nyisd fel a szemem a félhomályból, had égjen hitem , hiszen lángol. Gyűrd össze arcom föld porából , tégy reá ráncokat , hegyek magasáról . Füröszd meg fényem tenger áradásból , fésülj majd a réten nyíló fű szálából. Csordulj a hegynek fölfelé ,föld mocsarából , húzd magaddal az embert mély álmából. Égig ér a szívem , ha már hajnalt játszol, megkötöttem ott fenn ,néma fogadásom . Eszmélő reggelem, hagyd meg a szép álmom , add meg,hogy a szeretet a szívekre szálljon . A holnap szórjon ránk békét, az út porából, türelemhegyeken túl ,a Szerető Szív ,lángol.

0 komment , kategória: Gádoros Andrea Virág

Béres Andrea (Virág)

2017-04-27 10:53:46, csütörtök

	Andrea Béres (Virág) Kinn a padon Elmerengve a fák alatt, sorra veszem a gondokat. Homlokomra gyűlt ráncokat, most az elmém táncoltat. Fejem felett kopasz ág, csak némán felém bólogat. S egy kósza pihe a pad alatt a szellőben táncolgat. Csupasz kezem zsebre teszem, ne érjen el hozzám e hódolat. Szürke színben dédelgetem, egy kicsit a fakó sorsomat. De hej e pihe, fel nem adja, egy kanyar szél, nyakamba kapja. S ott ficánkol kacér kézzel, míg el nem simítja ráncomat. Az évek repedése lassan kisimul, mély árka a messzi lejtőn elindul. S a Nap a szürkeségbe felragyog, elindulok s a gondokat, a padon otthagyom.

0 komment , kategória: Gádoros Andrea Virág

2017-04-27 10:47:48, csütörtök

	Andrea Béres (Virág) Éberálom Csak villanás vagyok, csak ábránd... Egy halk sóhaja valék Istennek! Egyetlen repedés az én létem, Forrásban lelem igaz tükörképem. Nem csalóka égi tükör, Nem hamis csalogány, Megbúvó a csillag rejtjel Fénye ott nem halovány. Letérdelek e világban, Kezemet fény-imára fonom Lomb közt rejlő gyertyafénnyel Lehunyt szemmel utazom. Lángot vet az éjmadár fent S álmot hint szememre, Tűnő fényű holddal jár És búvik be a szívembe. Csillagszikra villanás Serceg élő emlékemben, s hajnalt, keltegető félhomályt szór Az ébredő lelkemre. A horizonton a kelő nap Ébresztgeti létem, Hogy csak apró sóhaj vagyok Feledjem egészen. Égi madár vijjogva száll, És fejem felett köröz. Napforduló útján járva Egy gyűrűt koronához kötöz. Összeforrva betakarja Fehér fátyolával, Őrzi, s védi országát Néma szárnycsapással. Álom ez vagy éberélet, Hogy emígyen látom. S az égbe írt repte útját Egy írásba zárom. Vigyázza azt földi létem És segíti azt széllel Ha indulnom kell bármerre is Elhív majd egy fényjel. De addig, amíg emitt vagyok, Átölelem vállad, Híd leszek két part között Hol csak a szeretet járhat.

0 komment , kategória: Gádoros Andrea Virág

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár