|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 17:53:53, péntek
|
| |
| |
Bertók László - Fenyvesi Béla:
Boldogság - Dal
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
​
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!
Link
Ne Szomorkodj
Ne szomorkodj, a valóság túl rideg,
Ne keseredj, ha nem leled helyedet.
A valóság olyan, mint csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod célod, ne gyötörjed magad,
Idővel alakul, most csak egy gondolat ...
...hogy minden nap csak küzdünk,
csak egy darabig marad.
Ha csalódott vagy,
gondoljál csak bele,
sokan rögtön cserélnének veled.
Csak a jóra figyelj,
hibáid elfeledd,
szeresd önmagadat,
könnyebb lesz életed.
Ha nem látod a Napot,
nyisd ki jól a szemed,
gondjaid közt csodákat tartogat életed.
Mindig a mának élj....
a szabályt sose feledd:
A holnap mindig tiszta, és még nem szennyezett.
Ernest Hemingway
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 17:40:52, péntek
|
| |
| |
Link
Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.
_FHD.jpg)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 17:22:38, péntek
|
| |
| |
Link
Búcsú (Hungarian)
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 17:12:39, péntek
|
| |
| |
Tóth Árpád
Körúti Hajnal
Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.
Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.
Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.
A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.
Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...
1923
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 17:06:33, péntek
|
| |
| |
Törő Zsóka
Ilyen Vagyok
Életem egy bölcs, öreg tölgy,
békességben szunnyadó völgy,
nem ver tanyát bennem a bú,
néha vagyok csak szomorú.
Minden rosszat elfeledek,
helyette inkább szeretek,
könnyek után én nevetek,
apró csodákat keresek.
Lelkem mélyén sok az öröm,
amit kapok, megköszönöm.
Legyél te is vidám velem,
tedd színessé az életem!
Amit csak kérsz, neked adom,
szeretettel ölel karom,
kívánom, hogy boldog legyél,
ezért mindent meg is tegyél!
Meglátod, hogy az emberek
nem oly rosszak, mint képzeled.
Visszaadják mosolyodat,
meghálálják jóságodat.
Tanulj te is szívből élni,
mindig csak a jót remélni,
örömöket adni, kapni,
igaz embernek maradni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 16:45:32, péntek
|
| |
| |
Ady Endre:
Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
,,Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
,,Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 16:36:29, péntek
|
| |
| |
József Attila:
Rejtelmek
Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-25 16:28:58, péntek
|
| |
| |
Gyűlnek az Emlékek
Amit senki nem tud befolyásolni,
- látomásszerű görbület, s zavart űrben,
gyönyörű sóhajtás a semmi felszínén, -
vajon Te, és én, szívünk, miért igy kalapál?
Gyűlnek az emlékek, sorban évről évre,
a "tudat" övezi az ismeretlen messzeséget.
Mit sejt, s nem tud az ember gyarlón fogni,
mítoszokat által próbálja megfogalmazni.
Igy van ez év-milliárdokon át, - áttörhetetlen kapu, -
zárja a tudatot, innen az ész, ne mennyen tovább.
Aggályos akarattal minden álom gyűrött, s szilárd,
fejére húzva a holnapot, és búsan igy kiált:
- Mennyi emlék a szívemben, rossz, jók, talán...
Káromolnám Istent, de ki az, ki vigyázna rám?!
Álnok ember, sürgetve gyónja féltett álmaim,
gőgösen, lábát féltve, s vigyázva, surran tovább...
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
247 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1489
- e Hét: 7905
- e Hónap: 17088
- e Év: 69796
|
|
|
Offline
