|
2018-08-27 09:21:11, hétfő
|
| |
| |
Valódi szeretet
A valódi szeretetben szabad vagy. És boldog. És a másik is az. Ha nem, akkor ez nem valódi szeretet, csak tapadás, ragaszkodás, kizsákmányolás. Ez vonatkozik szerelemre, párkapcsolatra, barátságra, bármilyen szeretetre, mely a másikkal összeköt.
Teljesen mindegy, hogy te ragadsz rá, vagy ő ragad rád, ha úgy érzed, hogy hozzá vagy kötve, vagy ő tehozzád, s nem működnek a szárnyaid, akkor ez nem szeretet, hanem kizsákmányolás. Az igazi szeretetben nincs erőszak, nincs függés, nincs önzés.
Müller Péter író
Réges-régen életem legnagyobb szerelme elhagyott. Iszonyúan fájt. Majdnem utánahaltam. Fájt a hiánya, szüntelenül fájt, mint egy gyógyulatlan seb. Egy bölcs hang, aki nevelt engem, s aki tudta, mi az a szeretet, azt mondta bennem: Ha Ő AZ, akkor visszajön. Ha nem, akkor felejtsd el, nem kár érte! Én mégis állandóan zokogtam.
És képzeld: visszajött! Öt év után! Öt hosszú év után. Visszajött egészen másképp, mint ahogy elment. Én is megváltoztam, teljesen, mire visszajött.
Azóta vele élek, több mint egy fél évszázada. Abban az öt keserves évben tanultam meg, mi az IGAZI SZERETET. Nem "elengedő" - mert az olyan, mintha eltépnéd egy léggömb zsinórját, s elengednéd a határtalan semmibe. Nem. Az Igazi Szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte."
"Kevés olyan ember van a világon, akivel együtt meg tudnék öregedni. Lehet, hogy csak egy. Néha még egy se. Ezért ritka a jó házasság."
Hajlamosak vagyunk a másikról jót feltételezni, s nem olyannak látni őt, amilyen valóban, hanem amilyenre átfestjük. Rávetítjük az elvárásainkat, eszményeinket, nemcsak azért, hogy szép legyen, hanem azért is, mert félünk őt olyannak látni, amilyen. Főleg a szerelem működik így és néha a barátság is.
A hétköznapi kapcsolatainkban sem látunk élesen. A másikat túl szépnek, vagy túl csúnyának találjuk. Önmagunkkal is így vagyunk. Ne hidd, hogy magadat jól látod. Írd le egyszer, hogy milyen vagy - garantálom, hogy nem olyan vagy. Az igazi önismeret könyörtelenül pontos. Nem ítél, de lát.
Ne félj látni!
Ott vannak bennünk a vétkek, a kimondhatatlan sötétségek. Manapság az irodalom csakis ezt veszi észre, vagy az ember elveszettségét, lelki szerencsétlenségét. Ne hidd, hogy igaz!
Az angyal is bennünk van, és az ördög is. A kettő között az a különbség, hogy az angyal tudja az ördög titkait. Főleg, ha nem gyengeségből, félelemből vagy naivitásból angyal, de az ördög nem ismeri az angyalt. Nem tudja róla például, hogy végtelenül erős. Erősebb, mint ő. Nem lehet legyőzni.
Nincs jobb gyógyszer a lelki fájdalom és szomorúság ellen, mint rá sem gondolni. Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem vonod a tanulságot belőle. Amíg meg nem fejted a "Miért történt ez velem?" titkát. Utána már nincs szükség rá. Polcra kell tenni, mint egy elolvasott könyvet, és többé nem kell foglalkozni vele.
Nehéz ezt megcsinálni, mert az emlékezet jó része érzelmeken alapul, s ezért nem érted. Nem tudod átlátni, hogy mindez miért történt veled, és félsz, hogy bármikor újra megtörténhet. Amit megértesz, az egyrészt elveszti az érzéki-érzelmi töltetét, másrészt hasznos tapasztalattá válik benned. Harmadrészt: nem foglalkoztat tovább, hiszen megérteni mindent csak egyszer kell, nem kétszer, vagy háromszor... vagy néha százszor.
Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid. A jövő a tiéd!
Addig rágja az egér a falat, de addig - míg áteszi magát a macskához. Jó, ha akarsz valamit, de ha túlságosan szeretnéd, már baj. "Legyen meg a te akaratod" - mondja az imádság. S ebben nagy lélektani bölcsesség van - ez a mágia titka is.
Vágyódom valamire, elképzelem, nagyon akarom - s aztán elengedem az egészet. Nem is gondolok rá, s amikor nem teljesül, nem leszek türelmetlen. Hagyom, hogy csendben érjen. A dolog akkor szokott megtörténni, amikor nem számítok rá, amikor már nem is kell annyira. Egyszer csak hozza a sors, és leteszi eléd.
Amikor valaki képtelen az elengedésre, "túlakarja" magát. Mint az egér, aki rögeszmésen csak rág és rág, mert kell neki mindenáron. Végül megkapja: a macskát. Néha bele kell nyugodni, hogy valami nem a miénk, és azt nem szabad forszírozni sem párkapcsolatban, sem gyermekáldásban, sem sikerben, sem karrierben, s főleg nem a hatalomban.
Vizsgáld meg, meddig akarsz még valamit, és mikor van az, hogy "túlakarsz" már. Ha ez van, állj le! Mert ott a macska!
Müller Péter
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
Offline
