|
 1/9 oldal 
|
Bejegyzések száma: 86
|
|
|
|
|
|
2018-10-22 23:53:48, hétfő
|
| |
| |
Kustra Ferenc -
Gyönyörű az ősz!
Kinézek az ablakon, gyönyörű az ősz,
Megyek udvarra, látom, jó idő elidőz.
Felhő az égen? Egy sem száll fenn a magasban,
Csak a nap süt hétágra, élvezem magamban.
Mai napon is szép vénasszonyok nyara van,
Férfiként is örülök neki, mert amolyan
Kellemes nyárutó, amit jól átélek,
Levetem ingem is, így jobban átérzek.
Ma talán nincs is ború csak igazi derű,
Lelkemet ez úgy áthatja, mint a hegedű
Szereplését a szép, nagy gálán... szépen szól
Hallom hangját, biztat... mesél boldogságról.
Nagyszerű nap! A kutyáknak is nagyon tetszik,
Süttetik hasukat, rájuk... béke telepszik.
Sok szép, még zöld növényt látok és békés kutyákat,
Idilli az egész, szeretem az ilyen mákat.
Látok bogarakat, csak úgy... merre futnak?
Húzzák maguk után a nagy potrohukat.
Lilaakác terpeszkedik, már várja telet,
Ha volna szél, susogná: lesz még itt kikelet.
Nekem most csak e gyönyörű nap a fontos,
Lelkemet frissíti, mi oly dimbes-dombos.
Most béke uralkodik lelkem zugaiban...
Óh, napsütés add még... ne csak az álmaimban!
Vecsés, 2011. október 1.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-22 23:50:59, hétfő
|
| |
| |
Kustra Ferenc -
És itt van
Fény cikázik a fák lombjai között.
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.
A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, újat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már elkezdte és hullik.
Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél ő itt lesz és bősz.
Vecsés, 1999. szeptember 25. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-22 23:48:27, hétfő
|
| |
| |
Kustra Ferenc -
Gyermekkorom
Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagy szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.
Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez alkalmazkodni fogok.
Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, az élete.
Ma már sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.
Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, amikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.
Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.
Vittek állatkertbe és vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg egy jó nagy tortát.
Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.
Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat tönkre tettek.
Hát ez persze nem volt szép s jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.
Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető a szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.
Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel s távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.
Vecsés, 1998. október 22.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-22 23:37:16, hétfő
|
| |
| |
Kustra Ferenc -
1956-ban a virradat napja
Aznap reggel, mi magyarok, nagy napra ébredtünk,
De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk.
A kicsi fellázadt, vicsorította fogsorát,
A nagy Góliát meg csak állt, nézett napokon át.
Jött a nagy hadsereg, hazánk hős fiai ellen,
Kisfiúként láttam hetvenkét tankot Pest ellen
Menni, hogy ott fiainkat leöldököljék...
Novemberben rövid szabadságot törölték.
Mind, az egész világ, rólunk beszélt,
Nép örömében vesztette eszét,
De vezetőink idegen csicskásai voltak,
Idegennek, haza ellenében, meghajoltak.
Szívünkben az október huszonharmadika
Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga.
Imádkozzunk, hogy többet ne történjen,
És tegyünk, hogy a szívünk ne feledjen.
Vecsés, 2011. október 15. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÜNNEP - OKTÓBER 23 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-22 23:34:26, hétfő
|
| |
| |
Csata Ernő:
1956
Egyszer meseszerű hősökké váltunk,
a hétfejű sárkánnyal szembeszálltunk.
Mi most, egyszer nagyokká nőttünk,
több ezer Szent György nyüzsgött közöttünk.
Hiába tapodtak ránk tűzokádók,
gyomroztak mérges bolsevik támadók,
dobogott millió szív értünk,
hősök őszén óriások lettünk.
Virultak újra gyászos emlékeink,
sírokba szálltak vérükkel hőseink.
Világunk némán, bízva ámult,
bénán, dermedve, ismét elárult.
Hiába szívták vérünk, tapodták ám
bakanccsal, lánctalppal makacs énünk, lám,
sok éven át, még mindig élünk,
hogy mártírok hantján újranőjünk.
2001. október 26. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÜNNEP - OKTÓBER 23 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-22 23:29:43, hétfő
|
| |
| |
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt."
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal
New York, 1956.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÜNNEP - OKTÓBER 23 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 86
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1539 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1650
- e Hét: 8391
- e Hónap: 18744
- e Év: 77997
|
|
|
Offline
