|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:32:50, csütörtök
|
| |
| |
Édesanyám emlékére - Köszönet a versért!!!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária:
Anyám
Most simogat a kezed,
a dolgos, drága kéz.
Szemed, a szigorú most
újra jóságosan néz.
Szádból hullanak halkan
a gyengéd szavak:
melegek, lágyak, kedvesek,
mint nyári napsugarak.
Most érzem: itt vagy közel.
Bár eltakar a messzeség,
szelíd arcod kirajzolja
mégis nekem a fényes ég.
S én felejtem, hogy voltál:
szigorú, fáradt, ideges;
felejtem, hogy ütésre is
emelted néha kezedet.
Most csak azt érzem:
itt vagy és szeretsz nagyon,
érzem, hogy itt maradtak
áldott csókjaid arcomon,
érzem, hogy adósod vagyok,
adósod mindig csak neked,
érzem, hogy letörlöd most is
szemeimről a könnyeket!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:24:16, csütörtök
|
| |
| |
Rutai Éva:
Nincs se Anyád, se Apád
Szüleim emlékére
Minden ember életében elérkezhet az a nap,
elveszít valakit,
melytől fájó lesz oly sok gondolat.
Visszatekernéd az idő kerekét,
de sajnos azt nem lehet,
ezernyi boldog pillanat,
ami elmúlt, újra tiéd nem lehet.
Egy szál virág kezedbe,
gyufa és mécses,
ballagsz a temetőbe,
hideg, mégis olyan fényes.
Szemed könnyben úszik,
lassan csordogál, mint egy patak,
űr a szívedben soha el nem apad.
Két kezed kulcsolod,
elmondasz egy imát,
messze száll sóhajod, mert
nincs se Anyád, se Apád.
Kőröshegy, 2016. október 18. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: EMLÉKEZÉS SZÜLEIMRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:20:31, csütörtök
|
| |
| |
Rutai Éva:
Egy maréknyi szeretet
Reggeli ébredésben minden szép benne lehet,
Csillogó szemekkel várod a szeretetet.
Ámulsz a múlton, reméled a jobb jelent,
Adsz, hogy kapj egy maréknyi szeretetet.
Közben látod a csendben rohanó embereket,
Kik kergetik, de mégsem találják a szeretetet.
Apró gesztusok, amit keresnek szavak helyett,
Már tudják, pénzért nem vehetnek szeretetet.
Ébredéstől, míg álomra nem hajtod a fejed,
Keresd, mitől újra szebbnek látod az életed.
A nap is szebben süt, ha a Lelked boldog,
Eső sem zavar, hajad széltől lobog.
Csillogó szemed ékében, ha magam meglátom,
Jónak lenni jó szívem kalapál, nem bánom,
Mert szeretve lenni a legjobb dolog a világon.
Kőröshegy, 2016. szeptember 26. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - RUTAI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:18:00, csütörtök
|
| |
| |
Rutai Éva:
Az élet Vándora
Születésnap után
Hé, Vándor... figyelj csak egy kicsit,
Ne vedd félvállról az éveid érzéseit,
Állj meg egy pillanatra, emlékezz picit,
Mi volt az, mi széppé tette a múló éveid?
Volt benne eső, hó, vihar és napsütés,
Kegyes és kegyetlen, fájó füllentés,
Szerettél, máskor pedig szeretve voltál,
Emlékeid előtt meghajolsz, olyan ez, mint egy oltár.
Volt már kincsed, mit könnyen megkaptál,
Fájt, mikor erről nem önként, de lemondtál.
Számvetésed mikor erről megteszed,
Szégyenkezve a zsebkendőd is előveszed.
Hé, Vándor... figyelj csak egy kicsit,
Könnyet ejteni nem szégyen, mutatja érzéseid,
Tedd csak fel mérlegre a jót és a szépet,
Hidd el, mosoly az arcodra visszatérhet.
Szemed mosolyog, szíved ütemre dobog,
Szeretve lenni, hidd el, a legnagyobb dolog.
Állj meg egy pillanatra, figyelj egy picit,
Szeress, hogy szeressenek még egy kicsit.
Kőröshegy, 2016. augusztus 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - RUTAI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:14:31, csütörtök
|
| |
| |
Rutai Éva -
Őszi napsugár
Ha majd az őszi napsugár
vállad kedvesen simogatja,
Emléked a forró nyárról
szemed álomba ringatja.
Madarak hangja már
csak itt-ott hallik,
Szarvas bőg már helyette,
az erdő visszhangzik.
Ha majd az őszi napsugár
monogramot éget a falevélre,
Ördögszekeret sodor a szél,
poros utat seperve.
Vetkőznek az út menti fák,
szemérmet nem ismerve,
Friss avar illatát érezni
erdőszélen a levegőbe`.
Ha majd az őszi napsugár
fáradt vállad simogatja,
átölel majd a szeretet,
mely a lelked is áthatja.
Kőröshegy, 2016. október 3. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - RUTAI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:10:09, csütörtök
|
| |
| |
DSIDA JENŐ:
Álmot adsz
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbe veszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a hab tiszta ágyba.
Halkan simogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetözünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - DSIDA JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:05:09, csütörtök
|
| |
| |
Schvalm Rózsa:
Én Uram, én Istenem!
Áldalak Téged én Uram, én Istenem,
hozzád száll imám, ha a hajnal dereng
Oszlik az éjszaka sűrű sötétsége,
Fenséges Lényed, a szívem reménysége.
A Te öltözeted fény, és világosság,
vizeken építed égi szép palotád.
Felhőid szekerén, s a szelek szárnyán jársz,
szolgáiddá tetted tüzek lobogását.
Általad e világ annyi sok szépsége,
földünk drága kincse, vagyona értéke.
Te adod értelmét, célját az életnek,
hogy utat mutasson, elküldted követed.
Csodákkal, tettekkel világított jelként,
némáknak nyitotta ajkát, s vakok szemét.
De előtte zárult az emberek szíve,
látók vakká lettek s oly kevesen híve.
Mégis Ő a győztes ellen erők felett,
Önként adta magát, s mi lelkünk üdve lett.
Mindenek királya Ő földön és égen,
legyen övé hála, s örökké dicséret.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHVALM RÓZSA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 18:55:01, csütörtök
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet:
Tovatűnő nap
Eino Leino után finnből
"Ó, tovatűnő nap, miért a sietség?
Nyomodban maradni hiába szeretnék.
Annyi terv, munka és feladat vár még.
Rémít az esteli árnyék."
"Csak játssz, ha nem érsz el, boldogtalan gyermek!
A táltosaimmal versenyt ki se nyer meg.
De ha az az álmod, hogy utolérj engem,
Akkor sebesen, sebesebben!
"Ó, tovatűnő nap, már nincs erő bennem.
A táltosaiddal vágtatna a lelkem,
de az út köve, röge, göröngye gátol,
a testem elalél a futástól."
"Te oktalan ember, hiába, hiába!
A lelked emészti és gyilkolja vágya.
Futásod miért nem korábban kezdted?
Késő, nem bírja a tested."
"Ó, tovatűnő nap, már hajnalhasadással,
már gyermeki tűzzel és ifjúi lázzal
futottam, s most porba és hamuba térjek?
Van-e még számomra fényed?"
"Ó, szegény ember te, figyelj hát, mi vár még.
Nem álomra adatott égi ajándék.
Harcolj, viaskodj a piros alkonyatban!
Ragyogó lábnyomom neked hagytam."
"Ó, tovatűnő nap, most követelek, kérek!
Egy énekem van még, egy utolsó ének.
Hadd virrasztok addig, míg végig nem zengem,
bár éjszaka fog körül engem!"
Tovatűnt a nap, tovatűnt. És a parton
még lábanyomától aranylik az alkony.
De zengve zenél közeledtével az éjnek
az ember harcáról az ének.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1539 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 560
- e Hét: 7301
- e Hónap: 17654
- e Év: 76907
|
|
|
Offline
