|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021-05-11 17:42:27, kedd
|
|
|
Kórósi Rezső Rudolf - Akác
Kivágták az utca vén akácát
megfáradt, száraz lombtalan ágát.
Ott búsong helyén egy letünt világ,
gyermekkor, álmok és az ifjúság.
Meggyötört ágán ültek az évek,
mit telek, viharok rögösre téptek
virágok helyén csendes hóesés,
betakargatja jámbor feledés.
Nem hozott többé levelet, árnyat,
egykedvűn nézte a nagyvilágot
kitárt karokkal kérte az eget,
hozzon még nyarat, fényt egy keveset.
Nem lesz tavasza, mámoros este,
sem ág, hol gerle párját keresse
merengő búgásból nem lesz új élet,
zsibbadt némaság kínál majd fészket.
Illattalanul múlnak majd esték
elszegényednek a naplementék,
akácvirágzás már csak képzelet
öleld meg helyettem emlékezet.
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2021-05-11 17:33:44, kedd
|
|
|
Dsida Jenő: Gyöngyvirág
Örömkönnyek - emlékbe vésünk! -
amelyek megáldották,
a mi születésünk;
patakzó, éjji könnyek
mik betegágyunk párnájára
fájón ömöltek;
patak szent, mély forrásból,
mely áradt, zuhogott
néha búcsuzáskor;
lélek termékeny földje,
anyai szeretet
villogó gyöngye;
ma egy csokorban mosolyog:
kis, fehér-gyöngyű gyöngyvirág lett
fehér-virágu gyöngyvirág lett,
mit könnyezőn megcsókolok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2021-05-11 17:22:41, kedd
|
|
|
Kárpáti Tibor - Nővéreim, ékes íriszek
Május szült engem: a Szépségben hiszek.
Nővéreim vagytok, ékes íriszek:
szirom-szoknyájú szivárvány-leányok,
fodros taréjú, szűz tündér-sárkányok.
Nőszirom-nővérek, ékes íriszek!
Mindörökké áldjuk szép Maia anyát!
Hintse reánk kékjét, olvadt aranyát!
Mellkasomban verdes kehely-szívetek.
Kéklő és aranyló dalként lüktetek.
Tündér-nővéreim, ékes íriszek!
Ringassátok lelkem, ha már nem leszek!
S ha szirmotok lángja halálba lobog,
visszakövetelni illó álmotok:
májusi esőkkel újjászületek
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2021-05-11 17:13:53, kedd
|
|
|
Benedek Elek: Megjöttek a fecskék
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajjon megvan-e még az ő puha fészke.
És jött a második. És jött a harmadik.
Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.
Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.
Imé, beteljesült, mire vágyakoztak.
Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.
Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.
Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.
Az eresznek alját nagy hamar ellepték.
Kiki reá talált a maga fészkére.
Mindenikben egy pár pompásan elfére.
Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.
Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.
Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem: Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2021-05-11 16:55:01, kedd
|
|
|
Pósa Lajos: Labdarózsa
Labdázik az esti szellő,
Rózsa a labdája,
Szépen szól a fülemile,
Csattog a nótája.
Holdas estén száll az ének
Hegyen-völgyön átal...
Labdázik az esti szellő
A labdarózsával.
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2021-05-11 16:52:14, kedd
|
|
|
Edmund Valler: Öregség
Nyugszik a tenger, ha megállt a szél:
mi is, ha elcsitult a szenvedély.
Megtudjuk mily gyönge tiszavirág
a tűnő dolgokra hiú világ.
Vágy ködösíti az ifjú szemet,
de észreveszi azt űrt az öreg.
Új fénynek nyit az élet repedő
sötét házába száz rést az Idő:
bölcsebb leszel s gyengülésed is edz,
ahogy örök hazádhoz közeledsz:
s a Régit elhagyva egyszerre két
életbe látsz be az Új küszöbén.
(Szabó Lőrinc fordítása)
|
|
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
2021-05-11 16:46:21, kedd
|
|
|
Várbóci parasztház napjainkban.
Fotó: Boncsér Árpád szobrászművész |
|
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
2021-05-11 16:24:39, kedd
|
|
|
Romhányi József: Marhalevél
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:
Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.
Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...
|
|
|
0 komment
, kategória: Romhányi József |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
202 db bejegyzés |
e év: |
1996 db bejegyzés |
Összes: |
9716 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 216
- e Hét: 646
- e Hónap: 5938
- e Év: 64161
|
|
|