|
2018-06-24 18:56:01, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Conrad Aiken:Zene, amelyet veled hallgattam.
A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér; mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.
Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,
Ujjaid, melyek átfogták a poharat,
Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem -
Érintésed mégis örökre rajtuk marad.
Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,
S áldottá tette őket kezed s szemed;
S szívemben az emlék örökre marad már -
ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: hallgattam, színtelen, érintésed, tárgyakon, szerelmem, szívemben, közöttük, ismertek, maradnak, átfogták, egykoron, asztalon, áldottá, ezüstön, magamra, amelyet, hagytál, poharat, hagytak, mozgott, melyek, ujjaid, pihent, egykor, minden, nyomot, halott, conrad, kenyér, mindig, örökre, szemed, szívem, törtem, rajtuk, puszta, ezüstön pihent, emlék örökre, Conrad Aiken,
|
|
Offline
