|
2009-02-06 19:15:53, péntek
|
| |
| |
Link
Szívet igazabb szerelem
Nem hevített soha,
A lét dagálya hirtelen
Belüktetett oda.
Őt várnom mindennap remény,
Elválnom tőle fáj:
Feltartóztatta bármi, én
Megfagytam szinte már.
Bízvást kimondhatatlan üdv,
Ha ő szívére von,
Nincsen annál gyönyörűbb,
Vágytam vakon, mohón.
De úttalan út, szörnyű vész,
Elszakasztott a rossz.
Zord óceán-hullámverés,
Méregzöld, viharos.
Erdőn útonálló-csapás
Lehet csak ily kihalt:
Erő, Jog, Baj, Düh s annyi más
Egymástól messze hajt.
Nem rettentett veszély, se gát,
Se gonosz ómenek,
Intést,óvást vagy zaklatást
Nem bántam: hadd megyek!
Szivárványom húzott, sugár
Álmomban, hittem én,
Dics, amiért összetalál
A zápor és a fény.
Íve sötét kínfellegen
Magasztosan ragyog,
Sújthat rám, ugyan mit nekem,
Már csapás vajmi sok.
Annyire édes ez a perc,
Felőlem vegyenek
Elégtételt, mit számít ez,
A lebírt ellenek.
Tiporhat gőgös Gyűlölet,
Szólíthat perbe jog,
S Rettenet, mely vérért eped,
S enyhülni sose fog:
Nemes bizalommal kezét
Nyújtva szerelmesem
Frigyünkre tett szent esküvést,
Hogy vélem egy legyen.
Vélem élni, meghalni kész,
Csók pecsételte ezt!
Erre az üdvre szó kevés.
Szeretem, s ő szeret!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jane Eyre vers részlet |
|
|
|
|
|
Offline
