Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...
"A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok."
Ne gondold, hogy a szeretet örök.
Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa.
Reggel még pompában áll - estére eltűnik.
Bármilyen apróság elpusztíthatja.
Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb.
Oltalmazni kell.
Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik.
Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul.
A szeretet nagyon törékeny,... nagyon érzékeny.
Osho
"Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket."
/Osho/
,,Amikor egyfelé megyünk és segítjük egymást, akkor összeadódik minden erőnk...
Amikor kiegészítjük egymást... mindannyian célba érünk!"
A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán. Ezért, amikor valami furcsa történik, ne tagadd meg, és ne zárkózz el tőle. Nyílj meg; engedd be. És minden nap sok-sok pillanat van, amikor a rejtélyes kopogtat az ajtón.
Hirtelen dalolni kezd egy madár: hallgasd, és hallgasd a szíveden keresztül. Ne kezdd elemezni. Ne kezdj belül beszélni róla. Csendesülj el, engedd, hogy beléd hatoljon, amilyen mélyen csak lehetséges. Ne akadályozd a gondolataiddal. Engedj teljes átjárást neki. Érezd - ne gondold.
Egész nap másként érezheted magadat, mert kora reggel találkoztál egy rózsával. Egész nap teljesen másként érezheted magadat, ha láttad reggel a napfelkeltét, és engedted, hogy eltöltsön. Egészen új embernek fogod érezni magadat, ha szárnyaló madarakat láttál, és egy pillanatig velük tartottál. Az életed változásnak indul.
Ez az útja annak, hogy keresővé válj. Magadba kell szívnod a létezés szépségét, a puszta örömét, az elsöprő üdvösségét."
"Mint a szellő .... ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. Élvezd, amíg jelen van, és amikor távozik, hagyd elmenni. Légy hálás, hogy eljött. Ne legyen benned neheztelés, ne panaszkodj. Amikor elmegy, elmegy - semmit sem tehetsz ellene.
De mi mindig kapaszkodunk. Amikor eljön a szerelem, boldogok vagyunk, de amikor elmegy, megsértődünk. Ez nagyon tudattalan lét - hálátlan, nem értő. Ne feledd, ahogy jön, úgy el is megy. Nem kérte, hogy jöhessen. Most miért kérné, hogy távozhasson? Ajándék volt odaátról, rejtély, és ugyanolyan rejtélyesen kell távoznia. Ha valaki szellőként éli az életét, nincs benne kapaszkodás, nincs kötődés - nincs megszállottság -, egyszerűen hozzáférhető marad, és bármi történik, az jó." (Osho)
"A szabadság megadja a lehetőséget, hogy akár az állatok szintje alá zuhanj, akár az angyalok fölé szárnyalj. A szabadság létra. Egyik vége a pokolba nyúlik alá, a másik az égbe fel. Ugyanaz a létra; te döntöd el, hogy melyik irányban indulsz el rajta."
"A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában... ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."
xMagazin
Offline
