|
2018-03-08 19:32:12, csütörtök
|
| |
| |
Nőnapra
Nőnek lenni jó, nőnek lenni csodálatos dolog!
Már születésem után a csecsemő szobában mikor megláttak a fiúk hangosan óbégattak gyönyörűségükben. Még igen távolságtartó voltam velük, de egy kicsit már kacér.
Óvodában csak a lányok foglalkoztattak, őket nem igazán kedveltem, olyanok voltak, mint a macskák, folyton fújtak rám.
Iskolában kezdetben össze verekedtem a fiúkkal, de később szép hajamat dicsérték, mindenfélével kedveskedtek nekem, nem is szólva a szerelmes levelekről. Nahát, hogy miket írtak, csupa szépeket, verseket és sok képeslapot is kaptam tőlük.
Kamasz lettem, karcsú, nagy hajkoronám vállamra hullt, járásom ringott és egy kék szemű fiú barackvirág ágat adott nekem.
Nem tágított mellőlem és egy májusi estén esőben ázva megcsókolt. Ez nagyon új volt számomra, és igen megkedveltem magát a műveletet.
Később kiváncsivá tett, vajon mások hogy csinálják?
Rövidesen egy bálban találtam magam, ugyanis elszöktem, az Édesanyám tekla gyöngysorával a nyakamban ráztam az alig fenekemet. Nahát hová csöppentem gondoltam, mert hirtelen minden fiú velem akart táncolni. Roptam is a táncot, míg szegény jó Apámat meg nem láttam. Rám mosolygott, de volt a mosolyában valami ,,na gyere csak haza" ráncocska.
Egész életemben nagyon sokat táncoltam, roppant élveztem magát a táncot, a partnerekkel kedves, barátságos kapcsolatot ápoltam.
Felsőbb iskolába léphettem, ott nem voltak fiúk, sokat tanultam, elég unalmas volt az élet a vizsgák miatt is. Abban az időben faltam a könyveket, főként szerelmes regényeket kedveltem, plátói szerelmek ébredtek bennem minden szép főhős iránt.
Később szerelmek jöttek, mentek de valami mindig hiányzott belőlük. Azt mondták igen csinos vagyok, és egyszer valaki adott nekem egy Csontváry albumot, hogy nézegessem. A fiatalember nagyon tetszett nekem és amikor visszaadtam az albumot kérdésére, hogy tetszett azt feleltem, sehogy. Ekkor nagyon komolyan rám nézett és azt mondta: milyen kár, hogy nincs szépérzéke! Hát így tanultam meg, hogy nem minden a szépség, kellene némi ész is.
Műveltem magam ahogy tudtam de ez buktatóval is járt. Annyi sok dolog történt körülöttem, talán említésre sem méltó kapcsolatok, szerelemnek gondolt együtt járások, egy házasság ami évekig tartott de elvitte egy kis béka mellőlem a férjem. Nem voltam el keseredve sőt valami megkönnyebbülés félét éreztem.
Aztán eljött Ő akivel méltó harcokat lehetett vívni, akitől annyi mindent megtanultam mert Ő maga volt a csoda. Héjanász két elköteleződni nem akaró, de egymást elhagyni is képtelen ember között és őrületes szerelem. Ő vezényelte el nekem Ravel Boleró c. darabját, mint szép szerelmi vallomást nem akármilyen körülmények között. Néztem Őt, hallgattam a zenét és gyönyörűségemben elkezdtem emelkedni és amikor már húsz centiméterre voltam a föld felszínétől rájöttem, hogy egész életemben erre az érzésre vágytam, és ez az érzés mai napig nem múlt el, itt maradt velem, akkor is amikor örökre el kellett búcsúznom tőle.
Másodszor is elköteleződtem szépen, nyugodtan élek nagy szeretetben. Már nem vagyok olyan fiatal és szép, de ezen nem búslakodom, igyekszem szépen öregedni, szeretem magam és hálát adok a sorsnak mert nőnek születtem.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe Nőnap alkalmából.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
Offline
