|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-05-27 11:02:43, csütörtök
|
| |
| |
Bánki Éva - Sértődős vers
A világhírhez a csalódás vezet.
Hogy valakik valahol becsapnak,összetörnek.
Túl sok a hó Grönlandon. Pedig te - tudhatná mindenki -
a napsütést szereted. Csak a napsütést.
A kutyád meg túl sokat ugat. A macskád meg
elviselhetetlenül, már-már túlságosan macska.
Nincs rád tekintettel. Valaki érti ezt?
De hogy kiben-miben csalódj,
azt érdemes jól megválasztani.
Csak valami divatos jöhet szóba.
Például egy templom. Ahova nem engedik be
a kutyákat. Pedig, hogy te mennyire...sőt,
annál is inkább. De nem. Ők direkt.
Nincs szívük. A tiédet meg összetörik,
na, ugye.
Isten már nehezebb dió.
Nehéz a szívet (vagy legalább a szív helyét)
megtalálni benne. És azt is, hol található,
mikor sokak szerint nem is létezhet.
Ezek után hogy csalódjak benne?
Nem ragyog, nem ugat, nem havazik.
Nem csalogat, nem kiabál, nem csábít.
Nem lehet bemenni, nem lehet megfogni.
És ha benne vagyok, nem lehet kijönni.
Micsoda hálátlan! Nem is értem,
hogy vagyok képes rá gondolni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-27 10:45:27, csütörtök
|
| |
| |
Összetörnek dolgokat és embereket,
s aztán visszahúzódnak a pénzükbe és mérhetetlen nemtörődömségükbe,
vagy akármibe, ami együtt tartja őket;
hozzá még elvárják, hogy mások hozzák rendbe a zűrzavart, amit okoztak."
(Németh Györgyi)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-27 10:41:18, csütörtök
|
| |
| |
Mese a vízilóról, aki félt az oltásoktól
Ráadásul nem is csak az oltásoktól félt,
Hanem még a felesleges izgalmaktól is.
Ezenkívül még a poklok poklától is félt,
ami pedig pont az ágya alatt helyezkedett el.
Ezenkívül még a mások fogkeféjétől is félt,
úgy értve, ha előzőleg bacilusba mártják.
Ezenkívül még a pókembertől is félt,
hogy majd megszereti, és nem meri lecsapni.
Ezenkívül még az esetleges atrocitásoktól is félt,
akik összeverik a járókelőt.
Ezenkívül még a golyózáportól is félt,
ami pedig gyakori.
Ezenkívül még a baljós előjelektől is félt,
akik az úttesten szoktak szaladgálni.
Ezenkívül még az igazságtól is félt,
pedig az mind hazugság.
Ezenkívül még a régi kommunistáktól is félt,
hogy majd bejönnek, és megint elveszik az idejét.
Ezenkívül még az arab terroristáktól is félt,
mert azoknak folyton az kell, ami másnak is.
Ezenkívül még az elnök embereitől is félt,
pedig azok gazdagok és szépek.
Ezenkívül még a Tapsi Hapsitól is félt,
mert az egy állat.
Ezenkívül még a népek millióitól is félt,
pedig azoknak egy árva szava se lehet.
Ezenkívül még a romlás virágaitól is félt,
úgyhogy olyat nem vett.
Ezenkívül még a súlyos nélkülözéstől is félt,
pedig az az utca másik végében lakik.
Ezenkívül még a boldogságtól is félt,
hogy majd leveszik a számlájáról.
Ezenkívül még a boldogtalanságtól is félt,
hogy majd nem fér be a kocsiba.
Ezenkívül még a valóságtól is félt,
pedig az csak film.
Ezenkívül még az illetéktelen behatolóktól is félt,
pedig az ki van zárva.
Ezenkívül még a saját árnyékától is félt,
hogy egyszer majd kiderül.
Ezenkívül még a kényes kérdésektől is félt,
pedig azoknak már meg lett mondva.
Ezenkívül még a munkás hétköznapoktól is félt,
mert egyszer már olyan is volt.
Ezenkívül még az Amorf Ördögöktől is félt,
pedig az buli.
Ezenkívül még a fedél nélküliektől is félt,
hogy a végén mind egy szálig hazajönnek.
Ezenkívül még a tömegek lázadásától is félt,
pedig attól garantáltan nem kell félnie.
Ezenkívül még az anyám kínjától is félt,
attól viszont én is.
/Erdős Virág/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-27 10:37:02, csütörtök
|
| |
| |
Csukás István: Száll az én időm
Letépett naptárlapokon, lejárt határidőnaplókon
száll az én időm, ilyen sete-suta szárnyakon repül,
s alant, villamosok és autóbuszok közt, hétfő,
kedd, szerda, szerkesztőség, otthoni íróasztal, néha
egy kártyaparti, január, február, március, hó zuhog,
nap süt, rügy fakad, nyár tombol, télikabát,
felöltő, rövidujjú ing, ajándék influenza,
kapkodva áttűnődött pár nap, harminc év,
negyven év, ötven, ügetés elnyűtt izmokkal, idegekkel,
s körbe-körbe a megélhetés ostora előtt, önként
szájba kapott zablával, szerelem, házasság, emberfeletti
erőfeszítéssel felépített lakás, elgyötört kedvű
fényűzések, sivárodó, gépies ünnepek, félig
megemésztett ingerek, rövidre zárt gondolatok,
végigaludt s álomnak tűnő volt-nincs szabadság,
sebtiben bedeszkázott múlt, elfüggönyzött jövő,
mogorva, egymást harapó tülekedés a jelenben, a
fásultságig ismert sehonnan-sehová utakon, dobra feszített
remegő hasfallal, agyoncigarettázott szívvel, beszűkülő
elmével és feleslegessé vált lélekkel, napról napra,
évről évre, rossz versenyt futva az elhatalmasodó
szorongással, belemben az ifjúkori nyomor sarkantyúival,
fent, valahol a por fölött lógnak a csüggesztő
csillagok, elfonnyadnak a naptárlapok közé préselt
hajnalok, alkonyok, folyton az órára pislogó
barátságok, idegesen bekapott szeszek, fékezett
mámorok, éjfél felé megfagyott mosolyok, a fülemben
kattogó ébresztőóra, csütörtök, péntek, november, december.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-27 10:28:31, csütörtök
|
| |
| |
D. TÓTH KRISZTA: A JÓISTEN A MIÉNK IS!
A Jóisten kegyelmezzen nektek.
A Jóisten, akivel takaróztok. Aki mögé elbújtok. Gyáván, büszkén, bután, tapsolva, gyűlölve, hazudva, cinikusan. Kirekesztve azt, aki semmi mást nem akar, csak szeretni és szeretve lenni. Élni. Tisztességben, egészségben, biztonságban nevelni a gyerekeit. Vagy pusztán egy esélyt arra, hogy valaha családja legyen. Egy másik nővel. Egy másik férfival. Vagy egyedül.
Sűrű a mohó gőg köde, elhiszem, hogy nem látjátok: emberek, gyerekek, családok - igen, családok - életével játszotok. Érvénytelenné teszitek a puszta létüket. Alaptörvény-ellenessé a magánéletüket. Billogot süttök rájuk, mert másképp éreznek, mást gondolnak, másra vágynak, mást hisznek.
Mindent megtesztek a hatalomért, semmi nem drága. Persze hogy nem. Telik rá. Kifizetjük ezt is. Csillagrendszereket hazudtok le az égről, vallást csináltok a tudományból, tudományt a vallásból.
Bátorságnak hívjátok a gyávaságot, szabadságnak a kirekesztést, kereszténységnek a gyűlöletet, kormányzásnak a kampányt, győzelemnek a vereséget, információnak az elhallgatást, konzultációnak a manipulációt, versenynek a korrupciót, tisztességnek a színjátékot.
Jutalmazzátok a meghasonulást, kivágjátok a fákat, feltöltitek a partot, átminősítitek a földet, átírjátok a törvényeket. A magatok kénye-kedve szerint belezitek ki a fogalmainkat, megerőszakoljátok az anyanyelvünket. Magánvagyonná nevezitek át a közpénzt, az utolsó molekula oxigént is kiszívjátok a diskurzusból, a versenyből.
A kétségbeesésbe taszítotok embereket. Propagandának hívjátok az életüket. Célkeresztet rajzoltok a homlokukra, rájuk külditek a kutyákat. Egy tollvonással az egész létüket teszitek semmissé, mert nektek most éppen erre van szükségetek. Készültök. Megmutatjátok az irányt. És a rendszer teszi a dolgát. Ma már magától. Nem kell hozzá napi parancs, beleégett rég a küldetéstudat a homloklebeny szöveteibe. Olajozottan működik az öncenzúra. Tudják, ki az ellenség, mondanotok sem kell. Indul a csatársor, passz a középpályán, felívelés, hosszú, lesvonalon túl a támadó, már fújna a bíró, de fél szeme a VIP-tribünön, egy pillantás alatt érti, mi a dolga, nem sípol, mehet a támadás, nincs megállás... a kapus keze gúzsba kötve, bokáján lánc... micsoda lövés! Gól. Felrobban a stadion. Az éjjel soha nem érhet véget. Varázsolj nekünk valami szépet.
Belenéztek a szemünkbe, és azt mondjátok: jogállam. Szabadságharc. Család. Kereszténység. Senkit nem hagyunk az út szélén. A magyar egészségügy világszínvonalú. A járványkezelés sikeres. Az oktatás Európa-hírű. Az Index kormányfüggetlen. Az SZFE-n agymosás megy. Az alaptörvény gránitszilárdságú.
Mindez miattunk. Értünk. Az egészségünkért. A gyerekeinkért. A nőkért. A lelkünkért. Meg kell védeni. Mi tudjuk, hogyan. Bízz bennünk. Te ne aggódj. Ha nő vagy, ne versenyezz. Legyenelég. Hesteg maradjotthon. Love me tender. Sziauram.
Beleírhatjátok az alaptörvénybe magatokat. Megmondhatjátok, mi a család, ki a magyar, mi a nemzet, kiben higgyünk, kit gyűlöljünk, mitől féljünk.
De azt, hogy kik vagyunk, hogy kit szeretünk és hogyan, nem vehetitek el tőlünk.
A Jóisten a miénk is. Imádkozunk hozzá - értetek is.
D. Tóth Kriszta
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
202 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 274
- e Hét: 7128
- e Hónap: 16714
- e Év: 85634
|
|
|
Offline
