|
2016-08-25 00:53:13, csütörtök
|
| |
| |
1. fejezet
1Ezek azok a szavak, melyeket Mózes mondott az egész Izraelnek a Jordán vidékén a pusztában, a kietlen síkságon Szúf előtt, Párán, Tófel, Lábán, Hacerót és Dizaháb között.2Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől a Szeir-hegyen át Kádes-Barneáig.3Történt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján, hogy Mózes mindent elmondott Izrael fiainak, amit Jehova parancsolt neki az ő számukra,4miután megverte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesbonban lakott, és Ógot, Básán királyát, aki Astarótban lakott, Edreiben.5A Jordán vidékén,Moáb földjén Mózes magyarázni kezdte ezt a törvényt, így szólva:6,,Jehova, a mi Istenünk beszélt velünk a Hórebnél, ezt mondva:Elég sokáig laktatok már e hegyvidéken.7Forduljatok meg, induljatok el, és menjetek az amoriták hegyvidékére, és azok egész környékére az Arabában, a hegyvidéken, a Sefélán, a Negebben, a tengerparton, a kánaániták földjén és a Libanonon egészen fel a nagy folyóig, az Eufráteszig.8Íme, én elétek adom ezt a földet. Menjetek be, vegyétek birtokba a földet, amely felől megesküdött Jehova atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja azt és az ő magvuknak őutánuk.9Én pedig abban az időben megmondtam nektek:Nem vagyok képes egymagam hordozni benneteket.10Jehova, a ti Istenetek megsokasított titeket, és ma már annyian vagytok, mint csillag az égen.11Sokasítson meg titeket Jehova, a ti ősatyáitok Istene ezerte inkább, mint most vagytok, és áldjon meg benneteket, ahogy megígérte nektek.12Hogyan hordozhatnám el egymagam a terheteket, bajotokat és veszekedéseteket?13Hozzatok törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, hogy főkké tegyem őket fölöttetek.14Ekkor így feleltetek nekem:Jó dolog, amiről mondtad, hogy tegyük meg.15Vettem hát törzsfőiteket, bölcs és tapasztalt férfiakat, és főkké tettem őket fölöttetek, ezrek elöljáróiként, százak elöljáróiként, ötvenek elöljáróiként, tízek elöljáróiként, és a törzseitek feljebbvalóiként.16És abban az időben parancsot adtam bíráitoknak, ezt mondva:Amikor meghallgatjátok testvéreiteket, igazságosan ítéljetek az ember és a testvére vagy a jövevény között.17Ne legyetek részrehajlóak az ítéletben. A kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek embertől, mert az ítélet Istenre tartozik;az olyan esetet pedig, amely túl nehéz nektek, hozzátok elém, és én meghallgatom.18Abban az időben parancsba adtam nektek mindazt, amit tennetek kell.19Azután útnak indultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész hatalmas és félelmetes pusztát, amelyet láttatok, az amoriták hegyvidékén át, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk;és végül megérkeztünk Kádes-Barneába.20Akkor én ezt mondtam nektek:Megérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet Jehova, a mi Istenünk nekünk ad.21Íme, Jehova, a te Istened eléd tárta ezt a földet. Menj fel, vedd birtokba, ahogy Jehova, ősatyáid Istene mondta neked. Ne félj, és ne rettegj!22De ti mind hozzám jöttetek, és ezt mondtátok:Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt nekünk arról, hogy melyik úton menjünk fel, valamint a városokról, amelyekbe megyünk.23Nos, ez jónak tűnt szememben, ezért kiválasztottam közületek tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet.24Akkor ők megfordultak, felmentek a hegyekbe, és eljutva egészen Eskol völgyéig, kikémlelték azt.25Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, lehozták hozzánk, és hírt is hoztak, ezt mondva:Jó az a föld, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.26De ti nem akartatok felmenni, hanem fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen.27Morgolódtatok sátraitokban, így szólva:Jehova gyűlöl minket;azért hozott ki Egyiptom földjéről, hogy az amoriták kezébe adjon, és megsemmisítsen minket.28Hova megyünk mi fel? Testvéreink megolvasztották szívünket, mert ezt mondták:Nálunk nagyobb és szálasabb népet láttunk ott, olyan hatalmas városokat, amelyeket az egekig megerősítettek, és még az anákok fiait is láttuk ott.29Ezért azt mondtam nektek:Ne rettenjetek meg és ne féljetek tőlük!30Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek, egészen úgy, ahogyan Egyiptomban cselekedett veletek a szemetek láttára,31és a pusztában, ahol láttad, hogyan hordozott téged Jehova, a te Istened - ahogyan az ember hordozza fiát - az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre.32De e szó ellenére sem hittetek Jehovában, a ti Istenetekben,33aki előttetek ment az úton - hogy helyet kémleljen ki nektek, ahol letáborozhattok - éjjel tűzben, hogy lássátok, milyen úton kell mennetek, nappal pedig felhőben.34Jehova mindvégig hallotta beszédetek szavát. Haragra is gerjedt, és megesküdött, ezt mondva:35E gonosz nemzedékből egyetlen ember sem fogja meglátni azt a jó földet, mely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom,36kivéve Kálebet, Jefunné fiát. Ő meglátja majd, és neki meg a fiainak adom azt a földet, melyen járt, mivel ő teljesen követte Jehovát.37(Még rám is megharagudott Jehova miattatok, és ezt mondta:Te sem fogsz bemenni oda. 38 Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda.Őt erősítette meg, mert őáltala szerzi majd meg azt Izrael örökségként.)39Kicsinyeitek pedig, akikről azt mondtátok:Prédává lesznek!, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők mennek be oda, és nekik adom azt, ők veszik azt birtokba.40Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger útján.41Ekkor így feleltetek nekem:Vétkeztünk Jehova ellen. Mi bizony felmegyünk, és harcolunk egészen úgy, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk!Erre ti mindannyian felkötöttétek harci fegyvereiteket, és úgy gondoltátok, könnyű lesz felmenni a hegyre.42Jehova azonban így szólt hozzám:Mondd meg nekik:Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok köztetek;nehogy vereséget szenvedjetek ellenségeitektől.43Én beszéltem veletek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok Jehova utasítása ellen, tűzbe jöttetek, és megpróbáltatok felmenni a hegyre.44Akkor az amoriták, akik azon a hegyen laktak, kijöttek ellenetek, üldözőbe vettek titeket, mint a méhek, és szétszórtak benneteket a Szeiren egészen Hormáig.45Azután visszatértetek, és sírtatok Jehova előtt, de Jehova nem hallgatta meg szavatokat, és nem fordította felétek fülét.46Ezért laktatok Kádesben oly sok napon át, amennyi napot ott laktatok.
2. fejezet
1Majd megfordultunk, és útnak indultunk a pusztába a Vörös-tenger útján, ahogy Jehova mondta nekem;és sok napon át vándoroltunk a Szeir-hegy környékén.2Jehova végül így szólt hozzám:3Már elég régóta vándoroltok e hegy környékén. Forduljatok észak felé.4Parancsold meg a népnek:Ti most elvonultok testvéreitek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik a Szeiren laknak. Félni fognak tőletek, mégis nagyon vigyázzatok.5Ne bocsátkozzatok velük harcba, mert egy talpalatnyi földet sem adok a földjükből nektek, ugyanis a Szeir-hegyet Ézsaunak adtam birtokul.6Ami élelmet tőlük pénzen vásároltok, azt egyétek, és vizet is, amit pénzen vesztek tőlük, azt igyátok.7Mert Jehova, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Jól ismeri utadat ebben a nagy pusztában. E negyven év alatt Jehova, a te Istened veled volt. Semmiben sem szenvedtél hiányt.8Így hát továbbvonultunk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, akik a Szeiren laknak, az arabai úttól, Eláttól és Ecjon-Gebertől. Utána megfordultunk, és továbbmentünk Moáb pusztájának útján.9Jehova ekkor ezt mondta nekem:Ne háborgasd Moábot, és ne szállj ellene hadba, ugyanis nem adok neked a földjéből birtokot, mert Lót fiainak adtam Art birtokul.10(Korábban az emiták laktak ott, nagy nép, sokan voltak, és szálasabbak, mint az anákok.11A refaitákat is olyanoknak tartották, mint az anákokat, és a moábiták emitáknak nevezték őket.12Korábban a horiták laktak a Szeiren, de Ézsau fiai legyőzték őket, és kipusztították maguk elől, és az ő helyükön laktak, ugyanúgy, ahogyan Izrael tesz majd azzal a földdel, mely az ő birtoka, s amelyet Jehova nekik fog adni.)13Most pedig keljetek fel, és vonuljatok át Zered völgyén.És mi átmentünk Zered völgyén.14A napok pedig, amelyeken Kádes-Barneától vándoroltunk és átmentünk Zered völgyén, harmincnyolc évet tettek ki, míg a hadakozó férfiak egész nemzedéke ki nem veszett a táborból, ahogy Jehova megesküdött nekik.15Jehova keze is rajtuk volt, hogy összezavarja és kiűzze őket a tábor közepéből, míg ki nem vesztek.16Miután minden hadakozó férfi kihalt a népből,17Jehova szólt nekem, és ezt mondta:18Ma elvonulsz Moáb területe, vagyis Ar mellett,19és Ammon fiai elé jutsz. Ne háborgasd őket, és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked birtokot Ammon fiainak földjéből, mivel Lót fiainak adtam azt birtokul.20Ezt a refaiták földjének is tekintik.(Refaiták laktak ott korábban, az ammoniták pedig zamzummoknak nevezték őket.21Ez nagy nép volt, sokan voltak, és szálasabbak, mint az anákok. Jehova kipusztította őket előlük, hogy legyőzhessék őket, és a helyükön lakjanak;22ahogy a Szeiren lakó Ézsau fiaival is tette, amikor kipusztította a horitákat előlük, hogy legyőzhessék őket, és a helyükön lakhassanak mind a mai napig.23Az avvitákat, akik falvakban laktak egészen Gázáig, a Kaftorból jött kaftoriak megsemmisítették, hogy a helyükön lakhassanak.)24Keljetek fel, induljatok, és menjetek át Arnon völgyén. Lásd, a kezedbe adtam az amorita Szihont, Hesbon királyát. Vedd hát birtokba földjét, és szállj ellene hadba.25A mai napon tőled való rettegést és félelmet bocsátok az egész ég alatt a népekre, kik híredet hallják;megrendülnek, és olyan fájdalmaik lesznek miattad, mintha vajúdnának.26Ekkor követeket küldtem Kedemót pusztájából Szihonhoz, Hesbon királyához békés szavakkal, ezt mondva:27Hadd vonuljak át földeden!Csak az úton megyek. Nem térek le se jobbra, se balra.28Ami ételt pénzért adsz, azt eszem, és ami vizet pénzért adsz, azt iszom. Csak hadd mehessek át gyalog,29mint ahogyan a Szeiren lakó Ézsau fiai is megengedték, meg az Arban lakó moábiták, míg át nem kelek a Jordánon arra a földre, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.30Ám Szihon, Hesbon királya nem engedte meg, hogy átvonuljunk a területén, mert Jehova, a te Istened engedte, hogy szelleme konokká váljon, szíve pedig keménnyé, hogy a kezedbe adja, ahogy ez a mai napon is van.31Jehova ekkor ezt mondta nekem:Nézd,én kezdem átadni neked Szihont és a földjét. Láss hozzá, vedd birtokba földjét.32Amikor Szihon kijött, ő és egész népe, hogy megütközzön velünk Jahácnál,33akkor Jehova, a mi Istenünk nekünk adta őt, úgyhogy megvertük őt, a fiait és egész népét.34Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, és minden várost pusztulásra adtunk, férfiakat, nőket és kisgyermekeket egyaránt. Nem hagytunk életben senkit sem.35Csak a háziállatokat zsákmányoltuk magunknak, valamint amit a bevett városokból szereztünk.36Az Arnon völgyének szélén fekvő Aróertől és a völgyben levő várostól Gileádig egyetlen város sem volt bevehetetlen nekünk. Jehova, a mi Istenünk nekünk adta mindet.37Csak Ammon fiainak földjéhez nem közeledtél, a Jabbók völgyének széléhez, sem a hegyvidéki városokhoz, és semmi olyanhoz, ami felől Jehova, a mi Istenünk parancsot adott.
3. fejezet
1Majd megfordultunk, és felmentünk a básáni úton. Erre kijött elénk Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzön velünk Edreinél.2Jehova pedig ezt mondta nekem:Ne félj tőle, mert a kezedbe adom őt, egész népét és a földjét, és tegyél vele úgy, mint Szihonnal, az amoriták királyával tettél, aki Hesbonban lakott.3Így hát Jehova, a mi Istenünk kezünkbe adta Ógot is, Básán királyát és az egész népét, mi pedig addig vágtuk őket, míg senki sem maradt életben.4Abban az időben elfoglaltuk minden városát. Nem volt olyan város, melyet ne vettünk volna el tőlük:hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg királyságát Básánban.5Ezek mind magas fallal, kapukkal és reteszekkel megerősített városok voltak, a nagyon sok vidéki városon kívül.6De mi pusztulásra adtuk őket, mint ahogy Szihont, Hesbon királyát is, mivel pusztulásra adtunk minden várost, férfit, nőt és kisgyermeket.7Az összes háziállatot és a városokból szerzett zsákmányt azonban megtartottuk magunknak.8Abban az időben elvettük a földet a két amorita király kezéből, akik a Jordán vidékén voltak, Arnon völgyétől a Hermon-hegyig9(a szidóniak Szirjonnak nevezték a Hermont, az amoriták pedig Szenirnek),10a fennsíkon az összes várost, egész Gileádot és egész Básánt egészen Szalkáig és Edreiig, Óg királyságának a városait Básánban.11Mert csak Óg, Básán királya maradt meg a refaiták maradéka közül. Íme, ravatala vasravatal volt;vajon nem Rabbában van, Ammon fiainál?Kilenc könyök a hossza és négy könyök a szélessége, férfi könyök szerint.12Mi pedig abban az időben birtokba vettük ezt a földet Aróertől fogva, mely Arnon völgye mentén van, és Gileád hegyvidékének a felét meg a városait odaadtam Rúben és Gád fiainak.13Gileád többi részét és egész Básánt, Óg királyságát, Manassé fél törzsének adtam. Argób egész vidékét egész Básánban vajon nem a refaiták földjének nevezik?14Jáir, Manassé fia elfoglalta Argób egész vidékét egészen a gesúriak és a maákátiak határáig, és Básánnak ezeket a falvait a saját nevéről Havvót-Jáirnak nevezte el;ez mind a mai napig így van.15Mákirnak adtam Gileádot.16Rúben fiainak és Gád fiainak adtam Gileádtól az Arnon völgyéig terjedő területet - a völgy közepe a határ - és a Jabbókig, addig a völgyig, amely Ammon fiainak a határa;17valamint az Arabát, meg a Jordánt és a határt, a Kinnerettől az arabai tengerig, a Sós-tengerig, a Piszga lejtőjének a lábánál napkelet felé.18Parancsot adtam nektek abban az időben, ezt mondva:Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. Menjetek át fegyveresen a testvéreitek, Izrael fiai előtt, ti vitéz férfiak mind.19Csak feleségeitek, kicsinyeitek és jószágaitok(jól tudom, hogy sok jószágotok van)maradjanak a városaitokban, melyeket nektek adtam,20míg Jehova nyugalmat nem ad testvéreiteknek, mint nektek, és ők is birtokba nem veszik a földet, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl;azután térjetek vissza, mindegyikőtök a maga tulajdonába, melyet adtam nektek.21 Abban az időben parancsot adtam Józsuénak, ezt mondva:Szemed látja mindazt, amit Jehova, a ti Istenetek tett ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog tenni Jehova mindegyik királysággal, amelyeken átmentek odáig.22Ne féljetek tőlük, mert Jehova, a ti Istenetek harcol értetek.23Én pedig abban az időben Jehova kegyéért esedeztem, ezt mondva:24Ó, legfőbb Úr, Jehova, te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős karodat. Hisz ki olyan isten az egekben és a földön, aki olyasmit tesz, mint te, és olyan hatalmas tetteket hajt végre, mint te?!25Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libanont.26Jehova azonban továbbra is dühös volt rám miattatok, és nem hallgatott meg, hanem ezt mondta nekem Jehova:Elég legyen!Ne beszélj többé nekem erről!27Menj fel a Piszga tetejére, emeld fel szemedet nyugat felé, észak felé, dél felé és kelet felé, és nézz körül saját szemeddel, mert nem fogsz átkelni ezen a Jordánon.28Bízd meg Józsuét, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő fog átkelni e nép előtt, és őáltala szerzik meg örökségként a földet, melyet majd látsz.29Ezalatt mindvégig a völgyben laktunk, Bét-Peórral szemben.
4. fejezet
1Most pedig, ó, Izrael, hallgasd meg a rendelkezéseket és bírói döntéseket, amelyeknek megcselekvésére tanítalak benneteket, hogy éljetek, és csakugyanbemenjetek és birtokba vegyétek a földet, amelyet ősatyáitok Istene, Jehova ad nektek.2Ne tegyetek hozzá e szavakhoz, melyeket parancsolok nektek, és ne is vegyetek el belőlük, hanem tartsátok meg Jehovának, a ti Isteneteknek a parancsolatait, melyeket parancsolok nektek.3Saját szemetekkel láttátok, mit tett Jehova a peóri Baál ügyében, hogy minden embert, aki a peóri Baál után járt, kiirtott Jehova, a te Istened teközüled.4De ti, akik ragaszkodtok Jehovához, a ti Istenetekhez, mind éltek ma.5Íme, én rendelkezésekre és bírói döntésekre tanítottalak benneteket, ahogy Jehova, az én Istenem parancsolta nekem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre mentek, hogy birtokba vegyétek.6Tartsátok meg és cselekedjétek ezeket, mert ez a ti bölcsességetek és értelmetek a népek szeme előtt, akik hallanak majd mindezekről a rendelkezésekről, és ezt fogják mondani:Ez a nagy nemzet bizony bölcs és értelmes nép.7Mert melyik nagy nemzet az, amelyikhez oly közel vannak istenei, mint Jehova, a mi Istenünk, valahányszor hívjuk őt?8És melyik nagy nemzet az, amelyiknek olyan igazságos rendelkezései és bírói döntései vannak, mint ez az egész törvény, melyet ma elétek tárok?9Csak vigyázz magadra, és jól ügyelj lelkedre, nehogy elfelejtsd mindazt, amit saját szemeddel láttál, és nehogy eltávozzanak azok szívedtől életed valamely napján is, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal,10azt a napot, melyen Jehova, a te Istened előtt álltál a Hórebnél, amikor Jehova ezt mondta nekem:Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallassam vele szavaimat, hogy megtanuljanak félni engem mindennap, míg élnek e földön, és hogy megtanítsák rá fiaikat is.11Akkor ti odajárultatok, és megálltatok a hegy lábánál, a hegy pedig tűzben égett az ég szívéig. Sötétség volt, felhő és sűrű homály.12Jehova pedig szólt hozzátok a tűz közepéből. A szavak hangját hallottátok, de csak a hangot, alakot azonban nem láttatok.13És ő kijelentette nektek szövetségét, amely felől megparancsolta nektek, hogy tartsátok meg:a Tíz szót. Azután felírta őket két kőtáblára.14Nekem pedig megparancsolta Jehova abban az időben, hogy rendelkezésekre és bírói döntésekre tanítsalak benneteket, hogy azok szerint cselekedjetek a földön, amelyre átmentek, hogy birtokba vegyétek.15Jól ügyeljetek lelketekre, mert nem láttatok semmilyen alakot sem aznap, amikor Jehova beszélt hozzátok a Hórebnél a tűz közepéből,16hogy romlottan ne cselekedjetek, és hogy ne készítsetek magatoknak faragott képmást, bármilyen jelkép alakját, férfi vagy nő mását,17bármely állat mását, mely a földön van, bármely szárnyas madár mását, mely az égen repül,18bármely földön csúszó-mászó állatnak a mását, bármely halnak a mását, mely a vízben van a föld alatt.19Nehogy felemeld szemed az égre, hogy a napot, holdat, csillagokat és az egek valamennyi seregét látva azok el ne csábítsanak téged;meg ne hajolj előttük, és ne szolgáld ezeket, amiket Jehova, a te Istened minden népnek adott az ég alatt.20Jehova azonban titeket fogott és hozott ki a vaskemencéből, Egyiptomból, hogy a népe legyetek saját tulajdonaként, ahogy ez a mai napon is van.21És Jehova megharagudott rám miattatok, ezért megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon, és nem megyek be arra a jó földre, melyet Jehova, a te Istened ad neked örökségül.22Ugyanis meghalok ezen a földön. Én nem kelek át a Jordánon, ti viszont átkeltek, és birtokba fogjátok venni azt a jó földet.23Vigyázzatok magatokra, hogy el ne feledkezzetek Jehovának, a ti Isteneteknek szövetségéről, melyet veletek kötött, és ne készítsetek magatoknak faragott képmást bárminek a formájára, amely felől Jehova Istened parancsot adott.24Mert Jehova, a te Istened emésztő tűz, olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el.25Ha majd fiaid és unokáid lesznek, és már régóta azon a földön lesztek, és romlottan cselekszetek, faragott képmást készítetek bárminek a formájára, és gonoszságot követtek el Jehova, a te Istened szemében, megbántva őt,26bizonyságul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy bizony hamar elvesztek a földről, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem fogjátok meghosszabbítani rajta napjaitokat, mert meg fogtok semmisülni.27Jehova szétszór benneteket a népek közé, és ti szám szerint kevesen maradtok a nemzetek között, amelyek közé elűz titeket Jehova.28Ott olyan isteneket kell majd szolgálnotok - emberkéz alkotását, fát, követ -, melyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek, és nem is szagolnak.29De ha onnan keresed Jehovát, a te Istenedet, akkor meg is fogod őt találni, mert teljes szívedből és lelkedből kutatsz utána.30Amikor nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a szavak a napok végén, akkor térj meg Jehovához, a te Istenedhez, és hallgass szavára.31Mert Jehova, a te Istened irgalmas Isten. Nem hagy el, nem pusztít el, és nem is feledkezik meg az ősatyáiddal kötött szövetségről, melyet esküvel fogadott nekik.32Kérdezősködj csak a korábbi napok felől, melyek előtted voltak, attól a naptól fogva, hogy Isten megteremtette az embert a földön, és az ég egyik szélétől az ég másik széléig:Történt-e ilyen nagy dolog, vagy hallottak-e már ehhez foghatót?33Hallotta-e más nép Isten hangját, amint te hallottad a tűz közepéből beszélni, hogy életben maradt volna?34Vagy próbált-e Isten más nemzetből kihozni egy nemzetet magának próbatételekkel, jelekkel, csodákkal, háborúval, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve, ahogyan Jehova, a ti Istenetek tette mindezeket értetek Egyiptomban a szemetek láttára?35Azért láthattad mindezeket, hogy megtudd, Jehova az igaz Isten;rajta kívül nincs más. 36 Az egekből hallatta veled hangját, hogy helyreigazítson, és a földön láttatta veled nagy tüzét, és a tűzből hallottad szavait.37Te mégis élsz, mert szerette ősatyáidat, és az ő magvukat választotta őutánuk, s kihozott téged Egyiptomból maga előtt nagy hatalmával,38hogy kiűzzön előled nálad nagyobb és erősebb nemzeteket, és bevigyen téged, hogy neked adja földjüket örökségül, ahogy ez a mai napon is van.39Ma jól tudod, és emlékezz is rá szívedben, hogy Jehova az igaz Isten fenn az egekben és lent a földön, és nincs más.40Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, melyeket parancsolok ma neked, hogy jól menjen a te sorod és a fiaidé utánad, és meghosszabbítsd napjaid a földön, melyet Jehova, a te Istened ad neked, minden időben."4 Mózes akkor kiválasztott három várost a Jordán napkelet felé néző oldalán,42hogy oda fusson, aki embert ölt, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte korábban;az fusson ezek közül az egyik városba, és életben marad:43Bécert a pusztában, a fennsíkon Rúben fiainak, Rámótot Gileádban Gád fiainak, és Golánt Básánban Manassé fiainak.44Ez az a törvény, melyet Mózes Izrael fiai elé tárt.45Ezek azok a bizonyságok, rendelkezések és bírói döntések, melyekről Mózes beszélt Izrael fiainak - amikor kijöttek Egyiptomból - 46a Jordán vidékén, a völgyben Bét-Peórral szemben, Szihonnak, az amoriták királyának a földjén, aki Hesbonban lakott, s akit Mózes és Izrael fiai megvertek, amikor kijöttek Egyiptomból.47Elfoglalták a földjét, és Ógnak, Básán királyának a földjét is, az amoriták két királyáét, akik a Jordánnak a napkelet felé néző vidékén voltak,48Aróertől, mely Arnon völgyének a szélén van, a Szion-hegyig, vagyis a Hermonig,49valamint az egész Arabát a Jordán kelet felé néző vidékén, egészen az arabai tengerig, a Piszga lejtőjének a lábáig.
5. fejezet
1Azután Mózes szólította egész Izraelt, és ezt mondta nekik:,,Halld, ó, Izrael, a rendelkezéseket és bírói döntéseket, melyeket ma a fületek hallatára mondok, tanuljátok meg ezeket, és ügyeljetek arra, hogy meg is cselekedjétek.2Jehova, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hórebnél.3Nem ősatyáinkkal kötötte Jehova ezt a szövetséget, hanem velünk, mindannyiunkkal, akik ma életben vagyunk itt.4Jehova szemtől szemben beszélt veletek a hegyen a tűz közepéből.5Én álltam abban az időben Jehova és tiköztetek, hogy elmondjam nektek Jehova szavát(ti ugyanis féltetek a tűztől, és nem jöttetek fel a hegyre),ezt mondva:6Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgák házából.7Ne legyenek más isteneid a színem előtt.8Ne készíts magadnak faragott képmást, vagy ahhoz hasonló alakot, ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt.9Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el, aki megbünteti az atyák vétkéért a fiakat, a harmadik nemzedékét és a negyedik nemzedékét azoknak, akik gyűlölnek engem.10De szerető-kedvességet tanúsítok az ezredik nemzedéke iránt azoknak, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.11Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon ajkára veszi.12Emlékezzél meg a sabbatnapról, hogy megszenteld azt, ahogyan Jehova, a te Istened parancsolta neked.13Hat napon át végezz szolgálatot, és végezd el minden munkádat.14De a hetedik nap Jehovának, a te Istenednek sabbatja. Ne végezz semmi munkát sem te, sem a fiad, sem a lányod, sem a rabszolgád, sem a rabszolganőd, sem bikád, sem szamarad, sem más háziállatod, sem pedig a jövevény, aki kapuidon belül lakik, hogy rabszolgád és rabszolganőd ugyanúgy pihenhessen, mint te.15Emlékezzél arra, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel, kinyújtott karral. Ezért parancsolta meg Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.16Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan Jehova, a te Istened parancsolta neked, hogy napjaid sokáig folytatódjanak, és jól menjen sorod azon a földön, melyet Jehova, a te Istened ad neked.17Ne gyilkolj.18Ne kövess el házasságtörést.19Ne lopj.20Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen.21Ne kívánd embertársad feleségét.Ne sóvárogj önző módon embertársad háza, szántóföldje, rabszolgája, rabszolganője, bikája, szamara vagy bármi más után, ami az embertársadé.22Ezeket a szavakat mondta Jehova az egész gyülekezeteteknek a hegyen, a tűz, a felhő és a sűrű homály közepéből fennhangon, és semmi mást nem fűzött hozzá.Azután pedig felírta ezeket két kőtáblára, és odaadta nekem.23Történt pedig, hogy amikor hallottátok a hangot a sötétségből, miközben a hegy tűzben égett, odajöttetek hozzám, törzsfőitek mind, és a véneitek.24Ekkor ezt mondtátok:Íme, Jehova, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk hangját a tűz közepéből. Ma láttuk, hogy beszélhet Isten az emberrel, és az mégis életben marad.25Most pedig miért haljunk meg? Hisz megemészt minket ez a nagy tűz. Ha megint halljuk Jehova, a mi Istenünk hangját, akkor biztosan meghalunk.26Mert ki az minden test közül, aki hozzánk hasonlóan hallotta az élő Isten hangját, amint a tűz közepéből beszélt, és még mindig él?27Te menj közel, és hallgasd meg mindazt, amit Jehova, a mi Istenünk mond, és te mondj el nekünk mindent, amit Jehova, a mi Istenünk mond neked, mi pedig meghallgatjuk és megcselekedjük.28Jehova hallotta beszédetek szavait, amelyeket nekem mondtatok, és így szólt Jehova hozzám:Hallottam e nép beszédének szavait, melyeket neked mondott. Jól mondták, amit mondtak.29Bárcsak ilyen szívet fejlesztenének ki, hogy féljenek engem, és megtartsák az összes parancsolatomat mindig, hogy jól menjen soruk nekik és fiaiknak időtlen időkig!30Menj, és mondjad nekik:Térjetek vissza sátraitokba.31Te pedig állj itt mellettem, hadd mondjak el neked minden parancsolatot, rendelkezést és bírói döntést, melyeket taníts meg nekik, s amelyeket cselekedjenek meg azon a földön, melyet nekik adok, hogy birtokba vegyék.32Ti pedig ügyeljetek arra, hogy úgy cselekedjetek, ahogy Jehova, a ti Istenetek parancsolta nektek. Ne térjetek el se jobbra, se balra.33Mindenben azon az úton járjatok, amely felől megparancsolta Jehova, a ti Istenetek, hogy azon járjatok, azért hogy éljetek, és jól menjen sorotok, és meghosszabbítsátok napjaitokat a földön, melyet birtokba vesztek. 
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: 5 Mózes |
|
|
|
Címkék: ellenségeitektől, feljebbvalóiként, rendelkezésekről, parancsolataimat, meghosszabbítani, veszekedéseteket, megsemmisítették, rendelkezéseket, meghosszabbítsd, testvéreiteknek, próbatételekkel, továbbvonultunk, mindannyiunkkal, parancsolatomat, meghallgatjátok, rendelkezésekre, megolvasztották, megcselekvésére, letáborozhattok, helyreigazítson, megparancsolta, bocsátkozzatok, kisgyermekeket, megpróbáltatok, megsemmisítsen, folytatódjanak, testvéreinktől, megcselekedjük, megerősítettek, parancsolatait, kiválasztottam, fegyvereiteket, rendelkezéseit, kipusztították, visszatértetek, fejlesztenének, egész Izraelnek, kietlen síkságon, negyvenedik évben, tizenegyedik hónapban, hónap első, amoriták királyát, amoriták hegyvidékére, kánaániták földjén, nagy folyóig, időben megmondtam, törzseitek feljebbvalóiként, időben parancsot, testvére vagy, jövevény között, kicsit ugyanúgy, ítélet Istenre, Vétkeztünk Jehova, Szeir-hegyet Ézsaunak, Jehova Istened, Rámótot Gileádban Gád, Golánt Básánban Manassé, Mózes Izrael,
|
|
Offline
