|
2016-09-03 21:00:45, szombat
|
| |
| |
21 fejezet
1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:2,,Jól figyeljetek szavamra, És ez legyen vigasztalásotok.3Viseljetek el, én pedig beszélek, És miután beszéltem, gúnyolódhat mindegyiktek.4Vajon embernek szól a panaszom?Avagy miért nem türelmetlenkedik szellemem?5Fordítsátok felém arcotokat, és ámulva nézzetek, S tegyétek a szátokra kezeteket.6Ha rágondolok, megrémülök, És reszketés fogja el testemet.7Miért van az, hogy a gonoszok élnek, Megöregszenek, és vagyonosabbak lesznek másoknál?8Utódjaik megerősödnek velük őelőttük, És leszármazottaik a szemük láttára.9Házuk maga a béke, nincs ott rettegés, Nem sújtja őket Isten vesszeje.10Hág a bikája, és nem vesztegeti el magját;Ellik a tehene, és nem vetél el.11Kiküldik gyermekeiket, mint a nyájat, És ugrándoznak fiaik.12Tamburin és hárfaszó mellett kiáltoznak, És örvendeznek a síp hangjánál.13Vígsággal töltik napjaikat, És egy pillanat alatt szállnak le a seolba.14Azt mondják az igaz Istennek:Távozz tőlünk! Utaid ismeretében nem gyönyörködünk.15Micsoda a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, Ugyan mit érünk azzal, ha színe elé járulunk?16Íme, jólétük nem a maguk kezében van. A gonoszok tanácsa távol áll tőlem.17Hányszor alszik ki a gonoszok lámpása, És hányszor jön rájuk veszedelmük?Hányszor oszt ő pusztulást haragjában?18Vajon olyanok lesznek, mint a szél űzte szalma, És mint a polyva, melyet elragad a szélvihar?19Isten az ember álnokságát majd elteszi fiainak;Megfizet neki, hogy megtudja.20Szemei meglátják hanyatlását, És a Mindenható dühödt haragjából iszik.21Mert mi öröme lesz házában őutána, Amikor hónapjai számát kettévágják?22Talán bizony Istent fogja ismeretre tanítani, Amikor Ő ítéli a magasságosakat?23Az egyik meghal az ő teljes megelégedettségében, Amikor minden aggodalomtól mentes és gondtalan;24Amikor combját kövérség borítja, És csontjainak velőjét nedv itatja át.25A másik meghal keserű lélekkel, És nem is ízlelte a jót.26Egyaránt a porba fekszenek, És férgek lepik el őket.27Íme, jól ismerem gondolataitokat, És terveiteket, amelyekkel ellenem akartok törni.28Mert azt mondjátok:Hol az előkelőnek háza, És hol a gonoszok sátra, hol vannak hajlékaik?29Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik az utakat járják?Nem vizsgáltátok meg jól a jeleiket,30Hogy a veszedelem napján megkíméltetik a gonosz, A bősz harag napján megszabadul?31Ki mondja meg neki szemébe az útját, És ki fizet meg neki azért, amit tett?32Kiviszik a temetőbe, És őrködnek a sírhely fölött.33Édesek lesznek neki a völgy hantjai, És maga után von minden embert;Előtte is számtalanul sokan voltak.34Mennyire hiábavalóan próbáltok hát vigasztalni engem, És válaszotok hűtlenség marad!"
22. fejezet
1Ekkor megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:2,,Hasznát veheti-e Isten az életerős férfinak, Hogy hasznára lenne valaki, akinek éleslátása van?3Gyönyörködik-e a Mindenható abban, hogy igazságos vagy? Vagy nyer-e azzal, hogy feddhetetlenné teszed utadat?4Talán bizony Isten iránti tiszteletedért fedd téged, Ezért száll perbe veled?5Nem túl sok már a gonoszságod? Hát nem lesz vége vétkeidnek?6Hiszen zálogot szedsz a testvéreidtől ok nélkül, S a mezítelenek ruháját is lehúzod.7Nem adsz vizet inni a megfáradtnak, És az éhezőtől megtagadod a kenyeret.8Az erő emberéé a föld, És az lakik rajta, akivel részrehajlóan bánnak.9Özvegyeket küldtél el üres kézzel, Az apátlan fiúk karja eltöretett.10Ezért vesznek körül madárkelepcék, És hirtelen rémület rettegtet;11Vagy sötétség, hogy nem látsz, És vízáradat borít el.12Nemde Isten oly magasságos, mint az ég?Nézd csak a csillagokat, mindahányat, mily magasan vannak.13Te mégis azt mondod:Ugyan mit tud Isten?Vajon ítélhet-e a sűrű homályon át?14Felhőtömeg a rejteke, nem is lát, És az égboltozaton járkál.15Vajon a régi utat akarod követni, Amelyet ártó emberek tapostak,16Akik időnap előtt elragadtattak, Akiknek úgy folyt el alapjuk, akár egy folyó,17Akik azt mondják az igaz Istennek:Távozz tőlünk!Mit tehet ellenünk a Mindenható?18Ő mégis megtöltötte házukat jóval;A gonoszok tanácsa távol áll tőlem.19Látják majd az igazságosak, és örvendeznek, És így fogja gúnyolni őket az ártatlan:20Bizony eltöröltettek a mi ellenfeleink, És a tűz martaléka lesz, ami megmaradt belőlük.21Ismerkedj meg vele, kérlek, és őrizd meg a békét;Ezáltal jön reád a jó.22Fogadd el, kérlek, szájából a törvényt, És vésd a szívedbe szavait.23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz;Ha távol tartod az igazságtalanságot sátradtól,24Ha a porba teszed az értékes ércet, És a völgyek sziklájába az ofíri aranyat,25Akkor a Mindenható lesz a te értékes érced, És legkiválóbb ezüstöd.26Mert akkor a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni, És felemeled arcodat Istenhez.27Könyörögni fogsz hozzá, ő pedig meghallgat, És teljesíted fogadalmaidat.28Határozol valami felől, és meglesz neked;Utaidra világosság ragyog majd.29Mert ha dölyfösen beszélsz, megaláztatás jön;A lesütött szeműt azonban megmenti ő.30Megszabadítja az ártatlan embert, És meg fogsz szabadulni kezed tisztaságáért."
23. fejezet
1Erre megszólalt Jób, és ezt mondta:2,,Ma is lázongás az én nyugtalanságom; Nehéz a kezem sóhajom miatt.3Ó, bárcsak tudnám, hol találhatom meg őt!Örökös helyéig is elmennék.4Peres ügyet terjesztenék eléje, S megtölteném számat ellenérvekkel;5Megtudnám, milyen szavakkal válaszol, És elgondolkodnék azon, amit mond nekem.6Vajon nagy erővel perelne velem?Ó, nem!Ő biztosan meghallgatna.7Ott az egyenes ember rendezi vele ügyeit,És örök időkre biztonságba kerülnék bírámtól.8Íme, kelet felé megyek, és nincsen ott;Aztán vissza, és nem veszem észre;9Balra, ahol munkálkodik, de meg nem pillanthatom;Elfordul jobbra, de nem látom őt.10Mert jól tudja, hogy én milyen utat követek. Miután próbára tett, úgy kerülök ki, mint az arany.11Az ő nyomdokaihoz ragaszkodott lábam, Megtartottam útját, és nem térek le róla.12Ajka parancsolatától el nem távolodom. Kincsként őrzöm szájának szavait, jobban, mint ahogy kijelölték nekem.13Egy az ő szándéka, és ki szegülhet szembe vele?Kíván valamit a lelke, és meg is cselekszi.14Mert teljesen véghezviszi, ami ki van jelölve számomra, És sok efféle van nála.15Ezért vagyok megrémülve miatta;Figyelek, és rettegek tőle.16Isten tette félénkké szívemet, És a Mindenható rémített meg.17Mert nem a sötétség miatt némulok én el, És nem is az arcomat borító homály miatt.
24. fejezet
1Miért nem tart fenn időket a Mindenható, És az ő ismerői miért nem látják napjait?2Vannak, akik hátrébb tolják a határjelzőket, Nyájat ragadnak el, és azt legeltetik.3Elhajtják az apátlan fiúk szamárcsődörét is, Zálogba veszik az özvegyek bikáját.4Letérítik a szegényeket az útról, Míg a föld elnyomottai bujdosnak.5Íme, mint a zebrák a pusztában, Kimennek munkájukra, hogy eleséget keressenek. A kietlen síkság ad mindegyiknek kenyeret a fiaik számára.6A mezőn learatják annak takarmányát, És sietve kifosztják a gonosznak szőlőjét.7Mezítelenül töltik az éjszakát, ruhátlanul, Takarójuk sincs a hidegben.8Átáznak a hegyek zivataraitól, És menedék híján sziklát ölelgetnek.9Még az emlőtől is elragadják az apátlan fiút, És zálogba veszik, ami az elnyomottakon van.10Mezítelenül kell járniuk, ruhátlanul, És éhesen kell hordaniuk a learatott kalászt.11A teraszfalak között töltik a délidőt;Borsajtót kell taposniuk, és mégis szomjaznak.12A városból haldoklók nyögése hallatszik, A halálra sebzettek lelke segítségért kiált;Isten mégsem tekinti ezt úgy, mint ami helytelen.13Azok között vannak ők, akik lázadoznak a világosság ellen;Nem ismerték fel annak útjait, És nem maradtak ösvényein.14Virradatkor fölkel a gyilkos, Megöli az elnyomottat és a szegényt, Éjjel pedig tolvaj lesz belőle.15A házasságtörőnek szeme az alkonyatot lesi, Így szólva:Nem lát meg engem szem!És leplet tesz arcára.16Sötétben váj lyukat a házak falán;Nappal be kell zárkózniuk. Nem ismerik a nappali fényt.17Hisz ugyanolyan nekik a reggel, mint a sötét árnyék, Mert ismerik a sötét árnyék hirtelen rettentéseit.18Gyors ő a víz színén. Földbirtokuk átkozott lesz a földön. Nem tér a szőlőskertek útjára.19A szárazság meg a hőség elragadja a hó vizét, Miként a seol is a vétkezőket.20Elfeledi őt az anyaméh, férgeknek lesz csemegéjévé, Nem is emlékeznek rá többé. És összetörik az igazságtalanság, mint a fa.21Bajt hoz a meddő asszonyra, arra, aki nem szül, És az özvegyre;nem tesz vele jót.22El fogja Ő hurcolni az erőseket hatalmával, Az pedig fölkel, és nem lesz biztos az élete felől.23Megadja Ő, hogy bizalom töltse el, hadd támaszkodjon önmagára, És szemmel tartja útjaikat.24Fölemelkednek egy kicsit, aztán nincsenek többé, Aláhanyatlanak;leszakíttatnak, mint bárki más, És mint a gabonakalász feje, levágatnak.2 Most tehát ki tesz engem hazuggá, Vagy ki teszi semmivé szavamat?"
25. fejezet
1Ekkor megszólalt a suahita Bildád, és ezt mondta:2,,Az uralkodás és a rettenetesség nála van;Békét teremt ő magasságaiban.3Van-e száma seregeinek?És kire nem ragyog világossága?4Hogy lehetne hát igaza a halandónak Isten előtt?Vagy hogy lehetne tiszta, aki asszonytól született?5Íme, még a hold sem ragyog, Maguk a csillagok sem tiszták szemében.6Mennyivel kevésbé a halandó, ez a féreg, És az embernek fia, ez a kukac!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jób könyve/ Ószövetség |
|
|
|
Címkék: türelmetlenkedik, leszármazottaik, gondolataitokat, házasságtörőnek, parancsolatától, vigasztalásotok, igazságtalanság, elgondolkodnék, feddhetetlenné, tiszteletedért, magasságosakat, leszakíttatnak, szamárcsődörét, nyugtalanságom, aláhanyatlanak, határjelzőket, megöregszenek, eltöröltettek, mindenhatóban, mindenhatóhoz, fogadalmaidat, vagyonosabbak, elragadtattak, testvéreidtől, megkíméltetik, megszabadítja, fölemelkednek, rettenetesség, madárkelepcék, gyönyörködünk, ellenérvekkel, részrehajlóan, tisztaságáért, elnyomottakon, magasságaiban, gyermekeiket, szátokra kezeteket, gonoszok élnek, szemük láttára, pillanat alatt, igaz Istennek, maguk kezében, gonoszok tanácsa, gonoszok lámpása, szél űzte, ember álnokságát, porba fekszenek, előkelőnek háza, gonoszok sátra, utakat járják, veszedelem napján, bősz harag, Amikor,
|
|
Offline
