|
2016-09-15 02:05:57, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
11. fejezet
1Meghallották pedig az apostolok és a testvérek, akik Júdeában voltak, hogy a nemzetekből valók is elfogadták az Isten szavát.2Így amikor Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetélkedés támogatói perlekedni kezdtek vele,3azt mondva, hogy körülmetéletlen férfiak házába ment be, és együtt evett velük.4Péter erre magyarázni kezdte nekik a részleteket:5,,Joppé városában voltam, és imádkoztam, és révületben láttam egy látomást:leszállt valamilyen edény, olyan, mint egy nagy lenvászon lepedő, amelyet a négy sarkánál fogva eresztettek le az égből, és lejött egészen énhozzám.6Belenézve szemügyre vettem, és négylábú földi teremtményeket láttam, meg vadállatokat, csúszó-mászó állatokat és égi madarakat.7Egy hangot is hallottam, amint így szólt hozzám:Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!8Én azonban ezt mondtam: »Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ment be a számba beszennyezett vagy tisztátalan dolog.9Másodszor az égből jövő hang így felelt:Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek.10Ez harmadszor is megtörtént, majd mindent felvontak, vissza az égbe.11És íme, abban a szempillantásban ott állt három férfi a háznál, amelyben voltunk; Cezáreából küldték őket hozzám.12A szellem pedig azt mondta, hogy menjek velük, egyáltalán nem kételkedve. Ez a hat testvér szintén velem jött, és bementünk annak a férfinak a házába.13Ő beszámolt nekünk róla, hogyan látta, amint az angyal ott áll a házában, és ezt mondja:Küldjél embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak,14és ő elmondja majd neked azokat, amik által te és a te egész háznéped megmentést nyerhettek.15Mikor aztán elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben.16Ekkor visszaemlékeztem az Úr beszédére, hogy ezt mondta:János vízzel keresztelt, de ti szent szellemben fogtok megkereszteltetni.17Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk is, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozhattam volna az Istent?"18Mikor pedig ezeket hallották, belenyugodtak, és dicsőítették az Istent, ezt mondva:,,Akkor hát a nemzetekből valóknak is megadta az Isten a megbánást az életre."19Ezért akik az István miatt támadt nyomorúság miatt szétszóródtak, elmentek egészen Föníciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de senki másnak nem szólták a szót, csak a zsidóknak.20Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik elmentek Antiókiába, és szólni kezdtek a görögül beszélőkhöz, hirdetve az Úr Jézusról szóló jó hírt.21Jehova keze is velük volt, és sokan hívőkké lettek, és az Úrhoz tértek.22A róluk szóló beszámoló a Jeruzsálemben levő gyülekezet fülébe jutott, és kiküldték Barnabást egészen Antiókiáig.23Amikor megérkezett, és látta az Isten ki nem érdemelt kedvességét, örvendezett, és bátorítani kezdte mindnyájukat, hogy maradjanak meg az Úrban elszánt szívvel;24mert jó ember volt, telve szent szellemmel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.25Így hát elment Tárzuszba, hogy felkutassa Sault,26és miután megtalálta, elvitte Antiókiába. Így történt, hogy egy egész évig egybegyűltek velük a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak, és először Antiókiában volt, hogy a tanítványokat isteni gondviselés által keresztényeknek hívták.27Azokban a napokban pedig próféták mentek le Jeruzsálemből Antiókiába.28Felkelt az egyikük, név szerint Agabusz, majd a szellem által rámutatott, hogy nagy éhínség jön az egész lakott földre;ez egyébként be is következett Klaudiusz idejében.29Elhatározták hát azok a tanítványok, mindegyikük, amint módjában állt, hogy szolgálatot végeznek úgy, hogy segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.30Így is tettek, elküldve azt a vénekhez Barnabás és Saul keze által.
12. fejezet
1Éppen ez idő tájt Heródes király kezet vetett a gyülekezetből valók közül némelyekre, hogy rosszul bánjon velük.2Jakabot, János testvérét karddal megölette.3Mikor látta, hogy ez kedvükre van a zsidóknak, Pétert is letartóztatta.(Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak akkor.)4Elfogta és börtönbe vetette, átadva őt négy, egyenként négyfős katonai őrségnek, hogy felváltva őrizzék, mivel az volt a szándéka, hogy a pászka után elővezetteti őt a népnek.5Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig nem szűnt meg buzgón imádkozni érte az Istenhez.6Mikor aztán Heródes arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt, két lánccal megkötözve, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt.7De íme, ott állt Jehova angyala, és világosság fénylett a börtöncellában. Meglökte Péter oldalát, és felkeltette őt, ezt mondva:,,Kelj fel gyorsan!"És a láncai leestek a kezéről.8Az angyal ezt mondta neki:,,Övezd fel magad, és kösd fel a sarudat!"Úgy is tett. Végül így szólt hozzá:,,Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!"9Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy ami az angyal által történik, az valóság. Úgy vélte ugyanis, hogy látomást lát.10Miután átmentek az első és a második őrségen, a városba vezető vaskapuhoz értek, és ez magától kinyílt előttük. Miután kimentek, továbbhaladtak egy utcányit, és az angyal azonnal eltávozott tőle.11Péter pedig magához térve így szólt:,,Most már igazán tudom, hogy Jehova elküldte angyalát, és megszabadított Heródes kezéből, és mindattól, amire várt a zsidók népe."12És miután átgondolta a dolgot, Máriának, a Márk nevet is viselő János anyjának a házához ment, ahol már jó néhányan egybegyűltek, és imádkoztak.13Amikor zörgetett a bejárati kapu ajtaján, egy Rodé nevű szolgálólány jött, hogy megnézze, ki az,14és felismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapubejárat előtt.15Azt mondták neki:,,Elment az eszed."Ő azonban továbbra is váltig bizonygatta, hogy úgy van. Azok elkezdték mondogatni:,,Az angyala az."16Péter pedig ott maradt és zörgetett. Amikor kaput nyitottak, látták őt, és meg voltak döbbenve.17Ő pedig intett nekik a kezével, hogy legyenek csendben, és részletesen elmondta nekik, hogyan hozta ki őt Jehova a börtönből, majd ezt mondta:,,Számoljatok be ezekről Jakabnak és a testvéreknek!"Azzal kiment, és egy másik helyre távozott.18Mikor pedig nappal lett, nem kis kavarodás támadt a katonák között azt illetően, hogy vajon mi is történt Péterrel.19Heródes szorgalmasan kereste őt, és amikor nem találta, kihallgatta az őröket, és megparancsolta, hogy vezessék el őket, hogy megkapják a büntetésüket;majd lement Júdeából Cezáreába, és ott töltött némi időt.20És harcos indulattal volt a tírusziak és a szidóniak ellen. Ezért azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután meggyőzték Blásztuszt, aki a királyi hálóhelyiség felügyeletével volt megbízva, békét kértek, mivel országukat a királyéból élelmezték.21Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi öltözetet vett magára, a bírói székbe ült, és nyilvános beszédet kezdett intézni hozzájuk.22Az egybegyűlt nép pedig kiáltozásba fogott:,,Ez isten hangja, és nem emberé!"23Jehova angyala nyomban lesújtott rá, amiért nem az Istennek adta a dicsőséget;férgek ették meg, és kilehelte utolsó leheletét.24Jehova szava azonban tovább növekedett és terjedt.25Barnabás és Saul pedig, miután teljesen elvégezték a segéllyel kapcsolatos szolgálatot Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték Jánost, azt, akit Márknak is hívtak.
13. fejezet
1Antiókiában pedig, a helyi gyülekezetben voltak próféták és tanítók:Barnabás, Simeon, akit Nigernek hívtak, a cirénei Lúciusz, és Manaen, aki Heródessel, a területi uralkodóval együtt nevelkedett, és Saul.2Amint ezek nyilvánosan szolgáltak Jehovának, és böjtöltek, a szent szellem így szólt:,,Válasszátok külön nekem mindenki közül Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket."3Akkor böjtöltek, imádkoztak, reájuk tették a kezüket, és elbocsátották őket.4Ők tehát a szent szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.5És amikor Szalamiszba értek, hirdetni kezdték az Isten szavát a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.6Miután az egész szigeten átmentek egészen Páfoszig, találkoztak egy férfival, egy varázslóval és hamis prófétával, egy zsidóval, akinek Barjézus volt a neve.7Ez Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy intelligens férfival volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, és komolyan igyekezett hallani az Isten szavát.8Elimász, a varázsló azonban(így fordítják ugyanis a nevét)kezdett ellenszegülni nekik, és igyekezett elfordítani a prokonzult a hittől.9Saul, aki Pál is, betelve szent szellemmel, reá szegezte tekintetét,10és így szólt:,,Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia, te minden igazságosnak ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni Jehova helyes útjait?11Nos hát, íme, Jehova keze rajtad van, és vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig."Azon nyomban sűrű köd és sötétség szállt rá, és körbe járt, és embereket keresett, hogy kézen fogva vezessék őt.12Akkor a prokonzul a történtek láttán hívő lett, mivel ámult Jehova tanításán.13Pál és a vele levők pedig tengerre szálltak Páfoszban, és megérkeztek a pamfíliai Pergába.János azonban elment tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.14Ők pedig továbbmentek Pergából, és eljutottak a pizidiai Antiókiába, és bemenve sabbatnapon a zsinagógába, helyet foglaltak.15A Törvény és a Próféták nyilvános felolvasása után a zsinagógai elöljárók hozzájuk küldtek, ezt mondva:,,Férfiak, testvérek, ha van valami bátorító szavatok a nép számára, mondjátok el!"16Erre Pál felkelt, és kezével intve, ezt mondta:,,Férfiak, izraeliták és ti többiek, akik félitek az Istent, halljátok!17Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta ősatyáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor jövevényként lakoztak Egyiptom földjén, és felemelt karral kihozta őket onnan.18És egy körülbelül negyvenéves időszakon át tűrte viselkedésüket a pusztában.19Miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, sorsvetéssel felosztotta földjüket;20mindezt mintegy négyszázötven év alatt. Ezek után pedig bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.21Attól kezdve azonban királyt követeltek, és az Isten Sault, a Kís fiát adta nekik, a Benjámin törzséből való férfit, negyven évre.22És miután őt elmozdította, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről tanúskodott is, és ezt mondta:Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki megteszi majd mindazt, amit kívánok.23Az ő utódjai közül Isten az ígérete szerint megmentőt hozott Izraelnek, Jézust,24miután János - még Annak színrelépése előtt - megbánást jelképező keresztséget hirdetett nyilvánosan Izrael egész népének.25János pedig, mikor pályafutásának befejezése felé járt, így beszélt:Kinek gondoltok engem?Én nem ő vagyok. Hanem íme, utánam jön valaki, akinek a lábán a sarut nem vagyok méltó megoldani.26Férfiak, testvérek, akik Ábrahám nemzetségének fiai vagytok, és mások közöttetek, akik félik az Istent! Ennek a megmentésnek a szava nekünk küldetett el.27Mert Jeruzsálem lakosai és elöljáróik nem ismerték fel Őt, hanem amikor bíráskodtak, beteljesítették a Próféták kijelentéseit, melyeket minden sabbaton felolvasnak,28és bár semmi halálra való okot nem találtak, a kivégzését követelték Pilátustól.29Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg van írva róla, levették az oszlopról, és egy emléksírba fektették.30Az Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül;31és ő sok napon át láthatóvá vált azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most tanúi a nép előtt.32Így mi a jó hírt hirdetjük nektek, mely az ősatyáknak tett ígéretről szól:33az Isten egészen beteljesítette azt nekünk, a gyermekeiknek Jézus feltámasztása által;mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban:Te vagy az én fiam, én Atyáddá lettem a mai napon.34Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, és nem fog többé visszatérni a romlásba, így jelentette ki:Nektek adom a Dávid iránti szerető-kedvesség megnyilvánulásait, amelyek megbízhatók.35Ezért egy másik zsoltárban ezt is mondja:Nem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson.36Egyfelől ugyanis Dávid az Isten kifejezett akaratát szolgálta a maga nemzedékében, és halálalvásba merült, és ősatyái mellé fektették, és bizony romlást látott.37Másfelől, akit az Isten feltámasztott, az nem látott romlást.38Legyen azért tudtotokra, testvérek, hogy Általa a bűnök megbocsátását hirdetjük nektek,39és hogy mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket, Általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz.40Vigyázzatok tehát, nehogy reátok jöjjön, ami megmondatott a Prófétákban:41Lássátok, ti, akik megvetést tanúsítotok, és csodálkozzatok rajta, és legyetek semmivé, mert egy cselekedetet viszek véghez a ti napjaitokban, olyan cselekedetet, amelyet semmiképpen nem hisztek el, még akkor sem, ha valaki részletesen elmondja nektek."42Mikor pedig mentek kifelé, az emberek nagyon kérték, hogy a következő sabbaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.43Így, miután feloszlott a zsinagógai gyűlés, a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, azok pedig szóltak hozzájuk, és biztatni kezdték őket, hogy maradjanak meg az Isten ki nem érdemelt kedvességében.44A következő sabbaton csaknem az egész város egybegyűlt, hogy hallja Jehova szavát.45Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, féltékenység töltötte el őket, és kezdtek káromlóan ellentmondani a Pál által mondottaknak.46Így aztán Pál és Barnabás bátran ezt mondták:,,Szükséges volt, hogy először nektek szólják az Isten szavát.Mivel ti eltaszítjátok azt magatoktól, és nem ítélitek magatokat méltónak az örök életre, íme, a nemzetekhez fordulunk.47Jehova valójában parancsolatot adott nekünk ezekkel a szavakkal:Nemzetek világosságává neveztelek ki, hogy szabadítás légy a föld végső határáig."48Amikor a nemzetekből valók hallották ezt, örvendezni kezdtek, és dicsőíteni kezdték Jehova szavát, és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek.49Jehova szava pedig továbbra is terjedt szerte az egész vidéken.50A zsidók azonban felzaklatták az Istent imádó, tekintélyes asszonyokat, továbbá a város főembereit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határaikon kívülre.51Ők lerázták lábukról a port ellenük, és elmentek Ikóniumba.52A tanítványok pedig továbbra is telve voltak örömmel és szent szellemmel.
14. fejezet
1Ikóniumban pedig bementek együtt a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy tömege lett hívővé.2Azok a zsidók azonban, akik nem hittek, felzaklatták és rosszra befolyásolták a nemzetekből valók lelkét a testvérek ellen.3Ezért elég sok időt töltöttek ott, és bátorsággal beszéltek Jehova felhatalmazása által, aki tanúskodott az ő ki nem érdemelt kedvességének szava mellett azzal, hogy megadta, hogy jelek és előjelek történjenek az ő kezük által.4A városbeli tömeg azonban megoszlott, és némelyek a zsidók mellett voltak, mások viszont az apostolok mellett.5Mikor pedig a nemzetekből valók csakúgy, mint a zsidók, az elöljáróikkal együtt erőszakos kísérletet tettek arra, hogy arcátlanul bánjanak velük, és köveket vessenek rájuk,6ők, értesülve erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, meg a környékre;7és ott tovább hirdették a jó hírt.8Lisztrában pedig ült egy mindkét lábára nyomorék férfi, aki anyja méhétől fogva sánta volt, és még soha nem járt.9Ez figyelt, amint Pál beszélt, ő pedig rászegezve tekintetét, és látva, hogy van hite ahhoz, hogy gyógyulást nyerjen,10hangos szóval ezt mondta:,,Állj a lábadra egyenesen!"Az pedig felugrott, és járni kezdett.11A sokaság pedig látva, hogy mit tett Pál, felemelte a hangját, és likaóniai nyelven ezt mondta:,,Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!"12Aztán Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, mivel ő vitte a szót.13A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig bikákat és lombfüzéreket vitt a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatokat kívánt bemutatni.14Mikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál hallottak erről, megszaggatták felsőruháikat, és odaugrottak a sokaság közé, ezt kiáltva:15,,Férfiak, miért teszitek ezt?Mi is emberek vagyunk, akiknek ugyanolyan fogyatékosságaik vannak, mint nektek, és hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek az élő Istenhez, aki alkotta az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.16Az elmúlt nemzedékekben hagyta, hogy a nemzetek mind a maguk útján járjanak,17bár valójában nem hagyta magát tanúság nélkül, hiszen jót cselekedett, esőket adva nektek az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és derűvel."18És még ezeket mondva is csak alig-alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik.19Antiókiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot, megkövezték Pált, majd kivonszolták a városon kívülre, abban a hiszemben, hogy halott.20Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.21És miután hirdették a jó hírt annak a városnak, és jó néhány embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába.22Erősítették a tanítványok lelkét, bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és ezt mondva:,,Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába."23Ezenfelül véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben, és böjtölésekkel imádkozva rábízták őket Jehovára, akiben hívőkké lettek.24Átmenve Pizidián, Pamfíliába érkeztek,25és miután szólták a szót Pergában, lementek Attáliába.26Onnan pedig elhajóztak Antiókiába, ahol annak idején rábízattak az Isten ki nem érdemelt kedvességére a végett a munka végett, amelyet most teljesen elvégeztek.27Amikor megérkeztek, és egybegyűjtötték a gyülekezetet, elmondták, mennyi mindent tett általuk az Isten, és hogy megnyitotta a hithez vezető ajtót a nemzeteknek.28Így aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.
15. fejezet
1Lejöttek némelyek Júdeából, és így kezdték tanítani a testvéreket:,,Ha nem metélkedtek körül Mózes szokása szerint, nem részesülhettek megmentésben."2Mikor pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendezték, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez e vita ügyében.3Így aztán ezek az emberek, miután a gyülekezet elkísérte őket egy darabon, folytatták útjukat Fönícián és Szamárián keresztül, részletesen elmondva a nemzetekből valók megtérését, és nagy örömet szereztek az összes testvérnek.4Ahogy Jeruzsálembe érkeztek, a gyülekezet, az apostolok és a vének kedvesen fogadták őket, ők pedig elbeszélték, mennyi mindent tett általuk az Isten.5Ám a farizeusok szektájából valók közül néhányan, akik hívőkké lettek, felálltak ülőhelyükről, és ezt mondták:,,Szükséges körülmetélni őket, és megparancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét."6Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.7Miután pedig sokat vitatkoztak, Péter felállt, és így szólt hozzájuk:,,Férfiak, testvérek, jól tudjátok, hogy az Isten a kezdeti napoktól fogva úgy választott közöttetek, hogy a nemzetekből valók az én szám által hallják a jó hír szavát, és higgyenek;8és az Isten, aki ismeri a szívet, tanúskodott azáltal, hogy megadta nekik a szent szellemet, mint ahogy nekünk is.9És semmi különbséget sem tett köztünk és köztük, hanem a hit által megtisztította a szívüket.10Most tehát miért teszitek próbára az Istent azzal, hogy olyan igát raktok a tanítványok nyakába, amelyet sem ősatyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?11Ellenkezőleg, bízunk benne, hogy az Úr Jézus ki nem érdemelt kedvessége által nyerünk megmentést, ugyanúgy, mint ők is."12Erre az egész tömeg elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint elmondták azt a sok jelet és előjelet, melyet általuk tett az Isten a nemzetek között.13Miután elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta:,,Férfiak, testvérek, hallgassatok meg!14Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.15És ezzel egyeznek a Próféták szavai, mint ahogy meg van írva:16Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom,17hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket,18amik régtől fogva ismeretesek.19Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik az Istenhez térnek,20hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a paráznaságtól, a megfojtott állattól és a vértől.21Mert Mózesnek a hajdani idők óta megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák őt."22Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt jónak találták, hogy maguk közül választott férfiakat küldjenek Antiókiába Pállal és Barnabással, mégpedig Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást, akik vezető férfiak voltak a testvérek között;23és ezt írták saját kezűleg:,,Az apostolok és a vének, a testvéreitek, a nemzetekből való antiókiai, szíriai és ciliciai testvéreknek:Üdvözlet!24Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk nyugtalanságot okoztak nektek beszédeikkel, megpróbálva feldúlni a lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást -,25teljes egyetértésre jutottunk, és jónak találtuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal;26ezek olyan emberek, akik odaadták lelküket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért.27Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban.28Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül:29tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok.Legyetek jó egészségben!"30Ezek tehát, amikor elbocsátották őket, lementek Antiókiába, és egybegyűjtve a tömeget, átnyújtották nekik a levelet.31Azok miután felolvasták, örvendeztek a bátorításnak.32Júdás és Silás pedig, mivel maguk is próféták voltak, sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket.33Miután pedig egy bizonyos időt ott töltöttek, a testvérek elbocsátották őket békében azokhoz, akik elküldték őket.34 - 35Pál és Barnabás azonban tovább időzött Antiókiában, sokadmagukkal tanítottak, és hirdették Jehova szavának jó hírét.36Néhány nap múlva pedig Pál ezt mondta Barnabásnak:,,Mindenekelőtt térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak."37Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost is, akit Márknak hívtak.38Pál azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál eltávozott tőlük, és nem ment velük a munkára.39Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy elváltak egymástól;Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.40Pál Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek rábízták őt Jehova ki nem érdemelt kedvességére.41Átment Szírián és Cilicián, erősítve a gyülekezeteket. 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Cselekedetek /Új szövetség |
|
|
|
Címkék: fogyatékosságaik, szempillantásban, visszaemlékeztem, beszennyezettnek, beteljesítették, körülmetéletlen, egybegyűjtötték, akadályozhattam, körülmetélkedés, keresztényeknek, haragkitöréshez, tartózkodjanak, teremtményeket, részesülhettek, megparancsolta, börtöncellában, nyugtalanságot, csodálkozzatok, megszabadított, továbbhaladtak, feltámasztotta, szeretteinkkel, tartózkodjatok, megtisztította, pályafutásának, viselkedésüket, elcsendesedett, felmagasztalta, gyülekezeteket, megparancsolni, tanítványokkal, felügyeletével, beteljesítette, felhatalmazása, zsinagógájába, elbocsátották, nemzetekből valók, körülmetélkedés támogatói, nagy lenvászon, négy sarkánál, számba beszennyezett, égből jövő, szent szellem, ajándékot adta, nemzetekből valóknak, görögül beszélőkhöz, egész évig, tanítványokat isteni, napokban pedig, szellem által, egész lakott, vénekhez Barnabás, Jézus Krisztusban, Jeruzsálemből Antiókiába, Meglökte Péter, Júdeából Cezáreába, Szergiusz Paulusz, Isten Sault, Megtaláltam Dávidot, Galileából Jeruzsálembe, Barnabást Zeusznak, Antiókiába Pállal, Jézus Krisztus,
|
|
Offline
