|
2017-06-21 00:58:41, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Árpád:
Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Tóth Árpád |
|
|
|
Címkék: kristályműszerén, koporsófödelét, lankadatlanul, csillagoknak, mérföldekről, messzeségen, mérhetetlen, általszűrve, messziségen, földünkkel, szememben, testemmel, elemekről, szétszórt, küldözzük, egymástól, csüggedt, találunk, távolabb, lélektől, ezredéve, tanultam, csöndben, figyelem, sötétjén, rácsukom, boldogan, szerelem, szemembe, sziriusz, barátság, messzebb, lélekig, földnek, elemnek, mellett, ablak mellett, mérhetetlen messzeségen, térbe szétszórt, földi szivek, szem csüggedt, Tóth Árpád,
|
|
Offline
