|
2008-12-10 12:54:21, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
3,1 Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
3,2 Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3,3 Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
3,4 Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
3,5 Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
3,6 Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
3,7 Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
3,8 Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
3,9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik?
3,10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
3,11 Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.
3,12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy [rész 2,11.] örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje [rész 12,15.] az ő életében.
3,13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.
3,14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
3,15 A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
3,16 Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.
3,17 És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála.
3,18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.
3,19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, [vers 20. rész 2,17. Zsolt. 49,11-13.] úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
3,20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a [1 Móz. 1,24.2,7.3,19.] porból való, és mindenik porrá lesz.
3,21 Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?
3,22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az [vers 12.] ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?
4,1 Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik.
4,2 És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek;
4,3 De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.
4,4 És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
4,5 A bolond egybekapcsolja [Péld. 21,25.] a kezeit, és megemészti a maga testét.
4,6 Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.
4,7 Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot.
4,8 Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? [Zsolt. 39,7.] Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
4,9 Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
4,10 Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
4,11 Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
4,12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
4,13 Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé.
4,14 Mert az a fogságból is uralkodásra megy, holott ennek országában szegénységben született.
4,15 Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendő vala.
4,16 És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Prédikátor/ Ószövetség |
|
|
|
Címkék: egybegyűjtésének, kiszaggatásának, foglalatosságot, nyomorgattatnak, nyomorgatásokat, meggyógyításnak, könnyhullatások, megmelegszenek, egyedülvalónak, hiábavalóságot, egybekapcsolja, nyomorgatóknak, vígasztalójok, foglalatosság, szegénységben, vígasztalójuk, erőszaktételt, melegedhetik, szökdelésnek, hallgatásnak, szakgatásnak, hiábavalóság, elhányásának, megvarrásnak, fáradságának, gazdagsággal, gyötrelemmel, annakfelette, hadakozásnak, eltávozásnak, fáradozzanak, ölelgetéstől, boldogabbnak, ölelgetésnek, cselekedetét, munkálkodom, kövek elhányásának, kövek egybegyűjtésének, ölelgetéstől való, munkásnak abban, emberek fiainak, emberek elméjébe, maga javát, ember eszik, lesz örökké, végre míveli, ítéletnek helyén, igazságnak helyén, hamisat megítéli, emberek fiai, oktalan állatokhoz, oktalan állatnak,
|
|
Offline
