|
2021-01-25 18:22:25, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Baranyi Ferenc: Ne hidd a fényt öröknek
Várj meg, én kedvesem, sötétedik már -
és nélküled csak rettegés az alkony.
Jaj, nem tudok egyedül lenni immár,
mert félek s fázom itt a puszta parton!
Pedig szép volt az erdő és a nádas -
hittük, hogy másnak is, nemcsak minékünk,
nem fájt a bántás, enyhült itt a bánat,
még az sem fájt, hogy sokszor kőre léptünk,
megtévesztett a sugárzás az égen,
aranya hullt a kőre, vízre, fára,
izzott a lomb, nem volt sötét a bérc sem -
s lám, árny maradt, csak árny maradt utána!
Sohase hidd a zengő fényt öröknek,
mivel a néma éjsötét örök csak.
A hold úgy ékesíti ezt a csöndet,
mint tigris karmait egy csepp körömlakk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
Címkék: megtévesztett, körömlakk, sötétedik, nélküled, minékünk, rettegés, sugárzás, kedvesem, egyedül, sokszor, nemcsak, éjsötét, öröknek, enyhült, csöndet, baranyi, léptünk, ékesíti, karmait, alkony, puszta, parton, maradt, bántás, sohase, ferenc, aranya, hittük, tigris, másnak, izzott, sötét, mivel, zengő, hullt, vízre, fényt öröknek, puszta parton, nádas –, zengő fényt, néma éjsötét, csepp körömlakk, Baranyi Ferenc,
|
|
Offline
