|
2008-04-25 19:00:26, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
VALLOMÁS
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.
Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.
1904
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: v- Kaffka Margit |
|
|
|
Címkék: visszhangja, szerettelek, boldogságot, születetlen, megtalálom, összetörte, szívverése, megmozdul, reszketőn, töredezve, hullámot, alighogy, elhagyva, vallomás, virraszt, hazugság, párnákon, halkabb, egyszer, szemére, asszony, szókban, világon, értelme, vívódik, fejénél, percben, ráborul, vonagló, komoran, hallja, hangot, hittem, sápadt, árnyék, jártam, végső árnyék, férfi sápadt, szívverése halkabb, végső percben, élet kínja, békét megtalálom, szók értelme, Kaffka Margit,
|
|
Offline
