Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2Királyok21-25-ig terjedő fejezetei
  2016-10-01 19:44:25, szombat
 
  2Királyok 21. fejezete

1Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját Hefcibának hívták.2Manassé azt tette, ami rossz Jehova szemében, azoknak a nemzeteknek az utálatosságai szerint, amelyeket Jehova kiűzött Izrael fiai elől.3Így hát újra megépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás megsemmisített, oltárokat állított fel Baálnak, és készített egy szent rudat, amiképpen Aháb, Izrael királya tette. Meghajolt az egek egész serege előtt, és szolgálta azokat.4Oltárokat épített Jehova házában, amely felől Jehova ezt mondta:,,Jeruzsálembe helyezem az én nevemet."5És oltárokat épített az egek egész seregének Jehova házának két udvarában.6Átvitte a saját fiát a tűzön, mágiát űzött, előjelek után kutatott, szellemidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyasmit művelt, ami rossz Jehova szemében, hogy bosszantsa őt.7Továbbá a szent rúd faragott képmását, amelyet készített, elhelyezte abban a házban, amelyről Jehova ezt mondta Dávidnak és fiának, Salamonnak:,,Ebbe a házba helyezem nevemet időtlen időkre, és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam Izrael valamennyi törzse közül.8És nem kell többé Izrael lábának elvándorolnia arról a földről, amelyet ősatyáiknak adtam, ha ügyelnek rá, hogy mindenben úgy cselekedjenek, ahogy megparancsoltam nekik, igen, az egész törvény szerint, amelyet szolgám, Mózes megparancsolt nekik."9De ők nem figyeltek, hanem Manassé újra meg újra rávette őket, hogy a rosszat tegyék, még inkább, mint a nemzetek, amelyeket Jehova kiirtott Izrael fiai elől.10Jehova újra meg újra szólt az ő szolgái, a próféták által, és ezt mondta:11,,Mivelhogy Manassé, Júda királya elkövette ezeket az utálatosságokat, nagyobb gonoszságot cselekedett mindannál, amit az amoriták cselekedtek, akik előtte voltak, és Júdát is bűnbe vitte mocskos bálványaival.12Ezért így szól Jehova, Izrael Istene:Íme, veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, amelyet ha meghall valaki, mindkét füle megcsendül bele.13Kifeszítem Jeruzsálem fölé Szamária mérőzsinórját, és Aháb házának szintezőjét alkalmazom rá. Kitörlöm Jeruzsálemet, mint ahogy a tálat szokták kitörölni, amikor kitörlik és leborítják.14Elhagyom örökségem maradékát, és ellenségeik kezébe adom őket. Zsákmányává és prédájává lesznek minden ellenségüknek,15mert azt tették, ami rossz a szememben, és csak bosszantottak attól a naptól fogva, hogy ősatyáik kijöttek Egyiptomból, mind a mai napig."16Manassé rengeteg ártatlan vért is ontott, mígnem megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a másikig, azon a bűnén kívül, amellyel rávette Júdát, hogy vétkezzen, azt cselekedve, ami rossz Jehova szemében.17Ami Manassé egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, és a bűnét, amellyel vétkezett, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?18Végül Manassé nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették a háza kertjében, Uzza kertjében. A fia, Ámon kezdett uralkodni helyette.19Huszonkét éves volt Ámon, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Jotbából való Háruc leánya volt, Mesullemetnek hívták.20Ámon azt tette, ami rossz Jehova szemében, ahogy az apja, Manassé is tette.21Mindenben azon az úton járt, amelyen apja járt, és azoknak a mocskos bálványoknak szolgált, amelyeknek apja is szolgált, és meghajolt előttük.22Így elhagyta Jehovát, ősatyái Istenét, és nem járt Jehova útján.23Végül Ámon szolgái összeesküvést szőttek ellene, és megölték a királyt a házában.24De az ország népe lesújtott mindazokra, akik összeesküvést szőttek Ámon király ellen. Akkor az ország népe a fiát, Jósiást tette királlyá helyette.25Ami Ámon egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?26Eltemették hát a sírjába, Uzza kertjében. A fia, Jósiás kezdett uralkodni helyette.

22. fejezet
1Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Bockátból való Adája leánya volt, Jedidának hívták.2Jósiás azt tette, ami helyes Jehova szemében, és mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt. Nem tért el sem jobbra, sem balra.3És történt Jósiás király tizennyolcadik évében, hogy a király elküldte Sáfánt, Mesullám fiának, Acáliának a fiát, a titkárt Jehova házába, ezt mondva:4,,Menj fel Hilkija főpaphoz, ő pedig készítse össze a Jehova házába hozott pénzt, amit az ajtónállók gyűjtöttek a néptől.5És adják azt a Jehova házába kinevezett munkavégzők kezébe, hogy odaadhassák azoknak a munkavégzőknek, akik Jehova házában vannak, hogy kijavítsák a ház rongálódásait,6a mestereknek, az építőknek, a kőműveseknek, és arra, hogy épületfát és faragott követ vegyenek a ház kijavításához.7De nem kell elszámoltatni a pénzzel azokat, akiknek a kezébe adják, mert hűséggel dolgoznak."8Később Hilkija főpap így szólt Sáfánhoz, a titkárhoz:,,Megtaláltam a törvény könyvét Jehova házában."Hilkija oda is adta a könyvet Sáfánnak, az pedig olvasni kezdte.9Sáfán, a titkár ezután bement a királyhoz. Jelentést tett a királynak, ezt mondva:,,Szolgáid kiöntötték a pénzt, ami a házban találtatott, és odaadják a Jehova házába kinevezett munkavégzők kezébe."10Akkor Sáfán, a titkár elmondta a királynak:,,Van egy könyv, amelyet Hilkija pap adott nekem."És Sáfán olvasni kezdte azt a király előtt.11Történt pedig, hogy amint a király meghallotta a törvény könyvének szavait, megszaggatta a ruháit.12A király ekkor megparancsolta Hilkija papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Akbórnak, Mikája fiának, és Sáfánnak, a titkárnak, továbbá Asájának, a király szolgájának:13,,Menjetek, kérdezzétek meg Jehovát értem és a népért és egész Júdáért a megtalált könyv szavai felől, mert nagy Jehova dühe, amely lángra lobbant ellenünk amiatt, hogy ősatyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben aszerint cselekedtek volna, ami meg van írva velünk kapcsolatban."14El is ment Hilkija pap meg Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda prófétanőhöz, aki annak a Sallumnak volt a felesége, aki a ruhákra felügyelt;ez Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek hát vele,15ő pedig ezt mondta nekik:,,Így szól Jehova, Izrael Istene:Mondjátok meg annak a férfinak, aki hozzám küldött benneteket:16Így szól Jehova:,,Íme, veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, igen, annak a könyvnek minden szavát, amelyet Júda királya elolvasott,17mert elhagytak engem, és más isteneknek kezdtek áldozati füstöt füstölögtetni, hogy bosszantsanak kezük minden művével;és lángra lobbant dühöm ez ellen a hely ellen, és nem fog kialudni."18Júda királyához pedig, aki azért küld benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok:Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,19mivel szíved lágy volt, úgyhogy megaláztad magad Jehova előtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki ez ellen a hely ellen és lakói ellen, hogy döbbenet tárgyává és átokká lesz, aztán megszaggattad ruháidat, és sírva fakadtál előttem, én is meghallgattalak - ez Jehova kijelentése. -20Ezért íme, ősatyáidhoz gyűjtelek, és békében kerülsz temetőhelyedre, és nem látják meg szemeid mindazt a veszedelmet, amelyet elhozok erre a helyre."Ezek után megvitték a választ a királynak.

23. fejezet
1Akkor elküldött a király, és egybegyűjtötték hozzá Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.2A király azután fölment Jehova házába, és vele együtt Júda minden embere és Jeruzsálem minden lakója is, továbbá a papok meg a próféták és az egész nép, kicsinytől fogva nagyig, ő pedig a fülük hallatára olvasni kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.3A király állva maradt az oszlopnál, és Jehova színe előtt megkötötte a szövetséget, hogy követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait, bizonyságait és rendeleteit teljes szívből, teljes lélekből, teljesítve e szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben. Így az egész nép elfogadta a szövetséget.4A király akkor megparancsolta Hilkija főpapnak, a másodrangú papoknak és az ajtónállóknak, hogy vigyenek ki Jehova templomából minden olyan eszközt, amely Baálnak és a szent rúdnak meg az egek egész seregének készült. Azután elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kidron teraszos földjein, a porukat pedig elvitte Bételbe.5Eltávolította tisztségükből az idegen istenek papjait, akiket Júda királyai iktattak be, hogy áldozati füstöt füstölögtessenek a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, és azokat is, akik áldozati füstöt füstölögtettek Baálnak, a napnak és a holdnak, az állatöv csillagképeinek és az egek egész seregének.6Azonkívül kivitte a szent rudat Jehova házából Jeruzsálem külső részére, a Kidron völgyébe. Elégette azt a Kidron völgyében, porrá zúzta, és a porát a nép fiainak sírhelyére szórta.7Lerombolta a férfi-templomiprostituáltak házait is, amelyek Jehova házában voltak, ahol az asszonyok sátorszentélyeket szőttek a szent rúd számára.8Aztán elhozott minden papot Júda városaiból, hogy alkalmatlanná tegye az imádatra a magaslatokat, ahol a papok áldozati füstöt füstölögtettek, Gébától egészen Beér-Sebáig. Lerombolta a kapuk magaslatait, amelyek Józsuénak, a város vezetőjének kapubejáratánál voltak, amely bal kéz felől volt, ha az ember a város kapujába érkezett.9De a magaslatok papjai nem mentek föl Jehova jeruzsálemi oltárához, csak kovásztalan kenyeret ettek a testvéreik között.10És alkalmatlanná tette az imádatra a Tófetet, amely a Hinnom fiainak völgyében van, hogy senki se vigye át a fiát vagy leányát a tűzön Moloknak.11Továbbá nem engedte többé, hogy a lovak, amelyeket Júda királyai a napnak ajándékoztak, bemenjenek Jehova házába Nátán-Méleknek, az udvari tisztviselőnek az étkezőjén át, amely a csarnokban volt;és a nap szekereit elégette tűzben.12Azokat az oltárokat, amelyek Aház tetőszobájának tetején voltak, amelyeket Júda királyai készítettek, meg azokat az oltárokat, amelyeket Manassé készített Jehova házának két udvarában, lerombolta a király, majd összezúzta ott azokat, és porukat a Kidron völgyébe szórta.13A Jeruzsálem előtti magaslatokat, amelyek a Romlás hegyétől jobbra voltak, amelyeket Izrael királya, Salamon épített Astóretnek, a szidóniak utálatosságának, Kámosnak, Moáb utálatosságának, és Milkomnak, Ammon fiai undokságának, a király alkalmatlanná tette az imádatra.14Darabokra törte a szent oszlopokat, aztán kivágta a szent rudakat, és a helyüket emberi csontokkal töltötte meg.15A Bételben levő oltárt is, a magaslatot, amelyet Jeroboám, Nébát fia készített, aki bűnbe vitte Izraelt, azt az oltárt és a magaslatot is lerombolta. Azután felégette a magaslatot, porrá zúzta, és a szent rudat elégette.16Amikor Jósiás megfordult, meglátta a sírhelyeket, amelyek ott a hegyen voltak. Odaküldött hát, és kivette a csontokat a sírhelyekből, és elégette azokat az oltáron, hogy alkalmatlanná tegye az imádatra, Jehova szavának megfelelően, amelyet az igaz Isten embere hirdetett, aki kihirdette ezeket.17Akkor megkérdezte:,,Mi az a sírkő ott, amelyet látok?"A város emberei így feleltek neki:,,Az igaz Isten emberének sírhelye az, aki Júdából jött, és kihirdette ezeket, amiket Bétel oltára ellen tettél."18Ő így szólt:,,Hadd nyugodjon. Senki se háborgassa a csontjait."Ezért békén hagyták a csontjait annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Szamáriából jött.19Jósiás ezenkívül eltávolította az összes magaslati házat is, amely Szamária városaiban volt, amelyet Izrael királyai építettek bosszantásul, és mindazon tettek szerint cselekedett velük, amelyeket Bételben hajtott végre.20Így hát feláldozta a magaslatok minden ott levő papját az oltárokon, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Jeruzsálembe.21Akkor a király megparancsolta az egész népnek:,,Tartsatok pászkát Jehovának, a ti Isteneteknek úgy, ahogy meg van írva a szövetségnek e könyvében."22Bizony nem tartottak ilyen pászkát a bírák napjai óta, akik ítélték Izraelt, és Izrael királyainak vagy Júda királyainak napjaiban sem soha.23Ezt a pászkát pedig Jósiás király tizennyolcadik évében tartották meg Jehovának Jeruzsálemben.24A szellemidézőket, a jövendőmondókat, a terafimot, a mocskos bálványokat és mindazokat az utálatosságokat, amelyeket Júda földjén és Jeruzsálemben lehetett látni, szintén eltakarította Jósiás, hogy valóban teljesítse a törvény szavait, amelyek meg voltak írva abban a könyvben, amelyet Hilkija pap talált Jehova házában.25És nem volt előtte hozzá hasonló király, aki visszatért volna Jehovához teljes szívével, teljes lelkével és teljes életerejével, Mózes egész törvénye szerint;és utána sem támadt olyan, mint ő.26De Jehova nem fordult vissza haragjának nagy lángolásától, amellyel fellángolt az ő haragja Júda ellen mindazon bosszantásokért, amelyekkel Manassé bosszantotta őt,27hanem ezt mondta Jehova:,,Júdát is eltávolítom színem elől, mint ahogy Izraelt eltávolítottam. Bizony elvetem ezt a várost, amelyet kiválasztottam, igen, Jeruzsálemet, és a házat, amelyről azt mondtam:Ott marad az én nevem."28Ami Jósiás egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?29Az ő napjaiban vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királyához az Eufrátesz folyó mellé. Jósiás király akkor elébe ment, de az megölte őt Megiddónál, mihelyt meglátta.30Így aztán a szolgái holtan szállították el egy szekéren Megiddóból. Jeruzsálembe vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe akkor fogta Joakházt, Jósiás fiát, felkente őt, és királlyá tette apja helyett.31Huszonhárom éves volt Joakház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Libnából való Jeremiás leánya volt, Hamutalnak hívták.32Joakház azt kezdte cselekedni, ami rossz Jehova szemében, pontosan úgy, ahogy ősatyái cselekedtek.33Nékó fáraó végül bilincsbe verte őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhasson Jeruzsálemben, majd sarcot vetett ki az országra:száz ezüsttalentumot és egy aranytalentumot.34Nékó fáraó továbbá királlyá tette Eljákimot, Jósiás fiát, apjának, Jósiásnak a helyébe, és a nevét Joákimra változtatta. Joakházt pedig fogta, elvitte Egyiptomba, és az végül ott is halt meg.35Az ezüstöt és az aranyat megadta Joákim a fáraónak. De hogy odaadhassa az ezüstöt a fáraó parancsa szerint, megadóztatta az országot. Aszerint hajtotta be az ezüstöt és az aranyat az ország népétől, hogy kinek mennyit kellett adóznia, csak hogy odaadhassa Nékó fáraónak.36Huszonöt éves volt Joákim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Rúmából való Pedája leánya volt, Zebidának hívták.37Joákim azt tette, ami rossz Jehova szemében, pontosan úgy, ahogy ősatyái cselekedtek.

24. fejezet
1Az ő napjaiban jött fel Nabukodonozor, Babilon királya, Joákim pedig a szolgája lett, és három évig az is maradt. De aztán elfordult, és föllázadt ellene.2Jehova ettől kezdve káldeus rablócsapatokat, szír rablócsapatokat, moábita rablócsapatokat és Ammon fiaiból álló rablócsapatokat küldött ellene, és folyton elküldte ezeket Júdára, hogy elpusztítsák, Jehova szava szerint, amelyet az ő szolgái, a próféták által szólt.3Bizony, csak Jehova parancsára történt ez Júdával, hogy eltávolítsa azt a színe elől Manassé bűnei miatt, mindannak megfelelően, amit cselekedett;4és az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, úgyhogy ártatlan vérrel töltötte be Jeruzsálemet, és Jehova nem akart megbocsátani.5Ami Joákim egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?6Végül Joákim nyugodni tért ősatyáihoz, és a fia, Joákin kezdett uralkodni helyette.7Egyiptom királya pedig soha többé nem jött ki földjéről, mert Babilon királya elvette mindazt, ami Egyiptom királyáé volt az Egyiptom-völgytől egészen az Eufrátesz folyóig.8Tizennyolc éves volt Joákin, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Jeruzsálemből való Elnátán leánya volt, Nehustának hívták.9Joákin azt tette, ami rossz Jehova szemében, egészen úgy, ahogy apja cselekedett.10Abban az időben felvonultak Babilon királyának, Nabukodonozornak a szolgái Jeruzsálemhez, így ostrom alá került a város.11Aztán Babilon királya, Nabukodonozor is eljött a város ellen, miközben a szolgái ostrom alatt tartották azt.12Végül Júda királya, Joákin kiment Babilon királyához az anyjával, a szolgáival, a fejedelmeivel meg az udvari tisztviselőivel, és Babilon királya elfogta őt királyságának nyolcadik évében.13Azután kivitte onnan Jehova házának minden kincsét és a király házának kincseit, majd darabokra vagdalta mindazokat az aranyeszközöket, amelyeket Salamon, Izrael királya készített Jehova templomába, ahogy megmondta Jehova.14És száműzetésbe vitte egész Jeruzsálemet, az összes fejedelmet, az összes vitéz és erős embert - tízezret vitt száműzetésbe -, és az összes mesterembert meg sáncépítőt is. Nem maradt ott más, csak az ország népének alacsony sorban élő rétege.15Így vitte száműzetésbe Joákint Babilonba. A király anyját, a király feleségeit, udvari tisztviselőit és az ország főembereit mint száműzötteket vitte el Jeruzsálemből Babilonba.16Babilon királya az összes vitéz embert, hétezret, és a mesterembereket meg a sáncépítőket, ezret, az összes hadra fogható erős embert elvitte mint száműzöttet Babilonba.17Továbbá Babilon királya Mattániát, Joákin nagybátyját tette meg helyette királynak, a nevét pedig Sedékiásra változtatta.18Huszonegy éves volt Sedékiás, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Libnából való Jeremiás leánya volt, Hamutalnak hívták.19Sedékiás azt tette, ami rossz Jehova szemében, pontosan úgy, ahogy Joákim cselekedett.20Mert Jehova haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, mígnem elvetette őket színe elől. És Sedékiás fellázadt Babilon királya ellen.

25. fejezet
1Történt pedig királyságának kilencedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján, hogy eljött Nabukodonozor, Babilon királya, igen, ő és egész hadereje, Jeruzsálem ellen. Táborba szállt ellene, és ostromfalat kezdett építeni ellene körös-körül.2És ostrom alatt állt a város Sedékiás király tizenegyedik évéig.3A negyedik hónap kilencedik napjára súlyossá vált az éhínség a városban, és nem volt kenyere az ország népének.4És áttöretett a város fala, és az összes harcos elmenekült éjjel a kettős fal közötti kapu útján, amely a király kertjénél van - a káldeusok pedig ott voltak mindenütt a város körül -, és a király elindult az Araba felé.5Akkor a káldeusoknak egy serege üldözőbe vette a királyt, és utolérték őt Jerikó kietlen síkságán;az egész serege szétszóródott mellőle.6Aztán megragadták a királyt, elvitték őt Babilon királyához Riblába, hogy bírói döntést hozzanak felőle.7Sedékiás fiait legyilkolták a szeme előtt, magát Sedékiást pedig megvakította, majd rézbilincsbe verte, és elvitte Babilonba.8Az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján, más szóval Nabukodonozor királynak, Babilon királyának a tizenkilencedik évében, eljött Jeruzsálemhez Nebuzáradán, a testőrség parancsnoka, Babilon királyának szolgája.9Felégette Jehova házát, a király házát és Jeruzsálem összes házát. Minden nagy ember házát felégette tűzzel.10Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a káldeusok egész hadereje, amely a testőrség parancsnokával volt.11Nebuzáradán, a testőrség parancsnoka a maradék népet, amely a városban maradt, és az átpártolókat, akik Babilon királya mellé álltak, és a megmaradt sokaságot száműzetésbe hurcolta.12De az ország szegényei közül némelyeket otthagyott a testőrség parancsnoka vincellérnek és kényszermunkásnak.13A Jehova házában levő rézoszlopokat, a réztengert és a szállítókocsikat, amelyek Jehova házában voltak, darabokra törték a káldeusok, és a rezüket elvitték Babilonba.14Elvitték a szolgálatban használt vödröket, lapátokat, koppantókat, poharakat és az összes rézeszközt.15A testőrség parancsnoka elvitte a tűztartókat és a tálakat, amelyek valódi aranyból, illetve valódi ezüstből voltak.16Ami a két oszlopot, az egyetlen tengert és a szállítókocsikat illeti, amelyeket Salamon készített Jehova háza számára, lehetetlen volt meghatározni mindezen eszközök rezének súlyát.17Tizennyolc könyök magas volt egy-egy oszlop, és a rajta levő oszlopfő rézből volt. Az oszlopfő három könyök magas volt, és az oszlopfőn levő hálóminta és gránátalmák, körös-körül, teljes egészében rézből voltak. A második oszlopon is ilyenek voltak a hálómintán.18Továbbá a testőrség parancsnoka elvitte Seráját, a papi elöljárót, és Sofóniást, a másodpapot, és három ajtónállót.19A városból elvitt egy udvari tisztviselőt, aki a harcosoknak parancsolt, és öt embert azok közül, akik bejáratosak voltak a királyhoz, és akiket a városban találtak, ezenkívül a hadsereg vezérének titkárát, aki az ország népét sorozta, és hatvan férfit az ország népéből, akiket a városban találtak.20Így hát Nebuzáradán, a testőrség parancsnoka fogta, és elvitte őket Babilon királyához Riblába.21Babilon királya pedig lesújtott rájuk, és megölte őket Riblában, Hamát földjén. Így ment Júda száműzetésbe a földjéről.22A Júda földjén maradt nép fölé, amelyet Babilon királya, Nabukodonozor hátrahagyott, ekkor kinevezte Gedáliát, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiát.23Amikor meghallották a hadsereg vezérei mind, és az embereik is, hogy Babilon királya Gedáliát nevezte ki, azonnal elmentek Gedáliához Micpába, mégpedig Ismáel, Netánia fia, Johanán, Kárea fia, Serája, a netófai Tánhumet fia, és Jaazánja, a maákátinak a fia;ők meg az embereik.24Akkor Gedália megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk:,,Ne féljetek attól, hogy a káldeusok szolgái legyetek. Lakjatok az országban, és szolgáljátok Babilon királyát. Akkor jól lesz dolgotok."25És történt a hetedik hónapban, hogy eljött Ismáel, Elisáma fiának, Netániának a fia, aki királyi sarj volt, és vele tartott tíz férfi is. Lesújtottak Gedáliára, úgyhogy meghalt, ugyanígy azokra a zsidókra és káldeusokra is, akik vele voltak Micpában.26Azután fölkelt az egész nép, kicsinytől fogva nagyig, és a hadsereg vezérei, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.27És történt Joákin, Júda királya száműzetésének harminchetedik évében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján, hogy Babilon királya, Evil-Merodák a királlyá válásának évében felemelte Joákinnak, Júda királyának fejét, kihozva őt a fogházból.28Jó dolgokról kezdett beszélni vele, és aztán feljebb helyezte a trónját azoknak a királyoknak a trónjánál, akik ott voltak nála Babilonban.29Le is vetette rabruháit, és mindenkor előtte evett kenyeret, élete minden napján.30Ami az ellátását illeti, állandó ellátást kapott a királytól, és ez naponta járt neki, élete minden napján.



 
 
0 komment , kategória:  2 Királyok könyve / Ószövetség  
2Királyok 16-20ig terjedő fejezetei
  2016-09-30 23:47:51, péntek
 
  2Királyok 16. fejezete

1Pékának, Remália fiának tizenhetedik évében Aház, Jótámnak, Júda királyának a fia lett a király.2Húszéves volt Aház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyes Jehovának, az ő Istenének szemében, amiképpen ősatyja, Dávid.3Izrael királyainak útján járt, sőt a tulajdon fiát is átvitte a tűzön azon nemzetek utálatosságai szerint, amelyeket Jehova elűzött Izrael fiaiért.4Áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon, a dombokon és minden dús lombú fa alatt.5Akkor vonult fel harcra Jeruzsálem ellen Szíria királya, Recin, és Izrael királya, Péka, Remália fia. Ostromot indítottak Aház ellen, de nem bírtak harcolni.6Abban az időben Szíria királya, Recin visszacsatolta Elátot Edomhoz. Ezután kiűzte a zsidókat Elátból, az edomiták pedig bementek Elátba, és mind a mai napig ott laknak.7Aház ekkor követeket küldött Tiglát-Pilészerhez, Asszíria királyához ezekkel a szavakkal:,,Szolgád és fiad vagyok. Jöjj fel, és ments meg engem Szíria királyának markából, és Izrael királyának markából, akik ellenem támadnak."8Aház ezért fogta a Jehova házában és a király házának kincstárában fellelhető ezüstöt meg aranyat, és megvesztegetésül ajándékot küldött Asszíria királyának;9Asszíria királya pedig hallgatott rá. Felvonult tehát Asszíria királya, és elfoglalta Damaszkuszt. A lakóit száműzetésbe hurcolta Kirbe, Recint pedig megölte.10Aház király akkor elment, hogy találkozzon Tiglát-Pilészerrel, Asszíria királyával Damaszkuszban, és meglátta a Damaszkuszban levő oltárt. El is küldte Aház király az oltár tervét és a mintát annak egész fölépítéséről Urija papnak.11Urija pap akkor hozzáfogott az oltár megépítéséhez. Pontosan úgy készítette el Urija pap, ahogy Aház király megüzente Damaszkuszból, addigra, mire megjött Aház király Damaszkuszból.12Amikor a király megérkezett Damaszkuszból, meglátta a király az oltárt. Odajárult a király az oltárhoz, és felajánlásokat mutatott be rajta.13Elfüstölögtette égő felajánlását és gabonafelajánlását, kiöntötte italfelajánlását, és ráhintette közösségi áldozatainak vérét az oltárra.14Akkor a Jehova előtt levő rézoltárt elvitte a ház elől, az ő oltára és a Jehova háza közötti helyről, és oltárának északi oldalán helyezte el.15Aház király ezután megparancsolta neki, mármint Urija papnak:,,A nagy oltáron füstölögtesd el a reggeli égő felajánlást, ugyanígy az esti gabonafelajánlást meg a király égő felajánlását és gabonafelajánlását is, továbbá az ország egész népének égő felajánlását, gabonafelajánlását és italfelajánlásait. Erre hintsd az égő felajánlás összes vérét, és az áldozat összes vérét. A rézoltár sorsán majd még gondolkodom."16Urija pap pedig mindenben úgy járt el, ahogy Aház király megparancsolta.17Aház király ezenkívül darabokra vágta a szállítókocsik oldallapjait, és eltávolította róluk a medencéket. A tengert levette az alatta levő rézbikákról, majd ráhelyezte egy kőtalapzatra.18A sabbati fedett építményt, amelyet a házban építettek, és a külső királyi bejárót máshová helyezte Jehova házából Asszíria királya miatt.19Ami Aház egyéb dolgait illeti, a cselekedeteit, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?20Végül Aház nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették ősatyái mellé Dávid városában. A fia, Ezékiás kezdett uralkodni helyette.

17. fejezet
1Júda királyának, Aháznak tizenkettedik évében Hósea, Elah fia lett a király Szamáriában, és kilenc évig uralkodott Izrael felett.2Azt tette, ami rossz Jehova szemében, de nem annyira, mint azok az izraeli királyok, akik előtte voltak.3Ellene vonult fel Salmanassár, Asszíria királya, Hósea pedig a szolgája lett, és sarcot kezdett fizetni neki.4Asszíria királya azonban összeesküvést vett észre Hósea részéről, mivel az követeket küldött Egyiptom királyához, Szóhoz, és nem vitte fel Asszíria királyának a sarcot, mint a korábbi években. Asszíria királya ezért bezárta őt, és megkötözve tartotta a fogházban.5Akkor Asszíria királya fölvonult az egész ország ellen, és fölvonult Szamáriához, és három évig ostromolta.6Hósea kilencedik évében Asszíria királya elfoglalta Szamáriát, majd száműzetésbe hurcolta Izraelt Asszíriába. Letelepítette őket Halában és Háborban a Gózán-folyónál, és a médek városaiban.7Ez pedig azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek Jehova, az ő Istenük ellen, aki felhozta őket Egyiptom földjéről a fáraónak, Egyiptom királyának keze alól, és más isteneket kezdtek félni.8Azoknak a nemzeteknek a rendeletei szerint jártak, amelyeket Jehova kiűzött Izrael fiai elől, és az Izrael királyai által bevezetett rendeletek szerint.9Izrael fiai olyasmik után kutattak, amik nem voltak helyénvalók Istenük, Jehova előtt, és magaslatokat építgettek maguknak minden városukban, az őrállók tornyától egészen a megerősített városig.10Szent oszlopokat és szent rudakat emeltek maguknak minden magas dombon és minden dús lombú fa alatt.11Áldozati füstöt füstölögtettek ott, minden magaslaton, éppúgy, mint azok a nemzetek, amelyeket Jehova száműzetésbe vitt értük, és folyton rossz dolgokat cselekedtek, hogy bosszantsák Jehovát.12Mocskos bálványokat szolgáltak, amelyek felől Jehova ezt mondta nekik:,,Ne tegyétek ezt!"13Jehova állandóan figyelmeztette Izraelt és Júdát minden prófétája és minden látnok által, és ezt mondta:,,Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsolataimat és rendeleteimet mindazon törvény szerint, amelyet ősatyáitoknak parancsoltam, és amelyet eljuttattam hozzátok szolgáim, a próféták által."14Ők azonban nem figyeltek, hanem megkeményítették nyakukat ősatyáik nyakasságához hasonlóan, akik nem gyakoroltak hitet Jehovában, az ő Istenükben.15Minduntalan elvetették rendelkezéseit és ősatyáikkal kötött szövetségét és emlékeztetőit, amelyekkel figyelmeztette őket. Hiábavaló bálványokat követtek, és maguk is hiábavalóvá lettek, sőt utánozták a körülöttük levő nemzeteket, amelyek felől azt parancsolta nekik Jehova, hogy ne cselekedjenek úgy, mint azok.16Folyton elhagyták Istenüknek, Jehovának minden parancsolatát, aztán öntött szobrokat készítettek maguknak, két borjút. Szent rudat is készítettek, meghajoltak az egek egész serege előtt, és Baált szolgálták,17továbbá átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, jóslást gyakoroltak, előjelek után kutattak, és arra adták magukat, hogy azt tegyék, ami rossz Jehova szemében, hogy bosszantsák őt.18Jehova ezért nagyon megharagudott Izraelre, úgyhogy eltávolította őket színe elől. Semmit nem hagyott meg, csak Júda törzsét.19De Júda sem tartotta meg Istenének, Jehovának a parancsolatait, hanem az Izrael által bevezetett rendeletek szerint járt.20Jehova ezért elvetette Izrael egész magvát. Sanyargatta és fosztogatók kezébe adta őket, mígnem eltaszította őket színe elől.21Mert elszakította Izraelt Dávid házától, ők pedig Jeroboámot, Nébát fiát tették meg királynak, és Jeroboám elfordította Izraelt Jehova követésétől, és arra indította őket, hogy nagy bűnnel vétkezzenek.22Izrael fiai követték Jeroboám összes bűnét, amelyet az elkövetett. Nem hagytak fel azokkal,23mígnem Jehova eltávolította Izraelt a színe elől, úgy, ahogy azt megmondta minden szolgája, a próféták által. Izrael tehát száműzetésbe ment a földjéről Asszíriába, és mind a mai napig ott van.24Asszíria királya azután embereket hozott Babilonból, Kútából, Avvából, Hamátból meg Szefárvaimból, és letelepítette őket Szamária városaiban Izrael fiainak helyébe. Birtokba is vették Szamáriát, és lakni kezdték annak városait.25Történt pedig a letelepedésükkor, hogy nem félték Jehovát, ezért Jehova oroszlánokat küldött közéjük, és azok pusztították őket.26Meg is üzenték Asszíria királyának:,,A nemzetek, amelyeket száműzetésbe hurcoltál, majd letelepítettél Szamária városaiban, nem ismerik az ország Istenének vallását, ezért ő állandóan oroszlánokat küld közéjük. Íme, azok pusztítják őket, mivelhogy senki sem ismeri az ország Istenének vallását."27Asszíria királya azért megparancsolta:,,Vigyetek oda egy papot azok közül, akiket száműzetésbe hurcoltatok onnan, hogy elmenjen, ott lakjon, és tanítsa őket az ország Istenének vallására."28Így hát elment az egyik pap azok közül, akiket száműzetésbe hurcoltak Szamáriából, és letelepedett Bételben. Tanítani kezdte őket, hogyan kell Jehovát félniük.29De azért mindegyik nemzet elkészítette a maga istenét. Ezt aztán elhelyezték a magaslatok házában, amelyet még a szamáriaiak készítettek — minden nemzet a maga városában, ahol lakott.30Babilon emberei elkészítették Szukkót-Benótot, Kút emberei elkészítették Nergált, Hamát emberei pedig elkészítették Asimát.31Az avvaiak elkészítették Nibházt és Tartákot. A szefárvaimiak tűzzel égették meg fiaikat Adramméleknek és Anamméleknek, Szefárvaim isteneinek.32És félni kezdték Jehovát, és papokat rendeltek maguknak a magaslatokra a köznép köréből, ezek pedig szolgálatot láttak el értük a magaslatok házában.33Jehovát félő emberek lettek, de valójában a maguk isteneit imádták azoknak a nemzeteknek a vallása szerint, amelyek közül száműzetésbe hurcolták őket.34Mind a mai napig a korábbi vallásuk szerint cselekednek. Senki sem félte Jehovát, senki sem tartotta be rendeleteit, bírói döntéseit, a törvényt és a parancsolatot, amelyet Jehova megparancsolt Jákob fiainak, akinek az Izrael nevet adta;35abban az időben Jehova szövetséget kötött velük, és megparancsolta nekik:,,Ne féljetek más isteneket, és ne hajoljatok meg előttük, ne is szolgáljátok őket, és ne is áldozzatok nekik,36hanem Jehovát, aki felhozott titeket Egyiptom földjéről nagy hatalommal és kinyújtott karral, őt féljétek, előtte hajoljatok meg, és neki áldozzatok.37Ügyeljetek arra, hogy mindig megtartsátok a rendelkezéseket és a bírói döntéseket, meg a törvényt és a parancsolatot, amelyet megírt számotokra. Ne féljetek más isteneket!38A szövetséget, amelyet kötöttem veletek, ne felejtsétek el! Ne féljetek más isteneket,39hanem Jehovát, a ti Isteneteket féljétek, mert ő szabadít ki titeket minden ellenségetek kezéből."40De ők nem engedelmeskedtek, hanem korábbi vallásuk szerint cselekedtek.41Ezek a nemzetek félni kezdték Jehovát, de valójában a maguk faragott képmásait szolgálták. Fiaik is, unokáik is mind a mai napig úgy cselekednek, ahogy ősatyáik cselekedtek.

18. fejezet
1És történt, hogy Izrael királyának, Hóseának, Elah fiának harmadik évében Ezékiás, Júda királyának, Aháznak a fia lett a király.2Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás leánya volt, Abinak hívták.3Ezékiás azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy ősatyja, Dávid cselekedett.4Ő távolította el a magaslatokat. Darabokra törte a szent oszlopokat, kivágta a szent rudat, és darabokra zúzta a rézkígyót, amelyet Mózes készített, mert mindazokig a napokig Izrael fiai áldozati füstöt füstölögtettek annak, és rézkígyóbálványnak hívták.5Jehovában, Izrael Istenében bízott, és nem volt őutána hozzá hasonló Júda összes királyai között, sem azok között, akik előtte voltak.6Ragaszkodott Jehovához, nem tért el a követésétől, hanem mindig megtartotta Jehova parancsolatait, amelyeket Mózesnek parancsolt.7És vele volt Jehova. Bárhová ment is, körültekintően cselekedett, és fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgált neki.8Ő verte meg a filiszteusokat egészen Gázáig, és annak területeit is, az őrállók tornyától egészen a megerősített városig.9Történt pedig Ezékiás király negyedik évében, vagyis Izrael királyának, Hóseának, Elah fiának hetedik évében, hogy Salmanassár, Asszíria királya felvonult Szamária ellen, és ostrom alá vette.10Közel három év múltán el is foglalták. Ezékiás hatodik évében, vagyis Izrael királyának, Hóseának kilencedik évében elfoglalták Szamáriát.11Asszíria királya azután száműzetésbe vitte Izraelt Asszíriába, és letelepítette őket Halában és Háborban a Gózán-folyónál, és a médek városaiban,12azért, mert nem hallgattak Istenüknek, Jehovának a szavára, hanem folyton áthágták szövetségét, igen, mindazt, amit megparancsolt Mózes, Jehova szolgája. Nem is hallgattak rá, és nem is teljesítették.13És Ezékiás király tizennegyedik évében Asszíria királya, Szanhérib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat.14Így hát Júda királya, Ezékiás elküldött Asszíria királyához Lákisba ezekkel a szavakkal:,,Vétkeztem. Vonulj vissza tőlem. Bármit szabsz ki rám, viselem azt."Asszíria királya erre kiszabott Júda királyára, Ezékiásra háromszáz ezüsttalentumot és harminc aranytalentumot.15Ezékiás oda is adott minden ezüstöt, ami Jehova házában és a király házának kincstárában találtatott.16Abban az időben vágta le Ezékiás Jehova templomának ajtóit, és az ajtófélfákat, amelyeket maga Ezékiás, Júda királya borított be, aztán odaadta azokat Asszíria királyának.17Asszíria királya akkor elküldte a tartánt, a rabszáriszt és a rabsakét Lákisból egy erős hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvonuljanak, és Jeruzsálembe menjenek. Fölvonultak hát, odaértek, és megálltak a felső tó vízvezetékénél, amely a ruhatisztító mezejének országútjánál van.18Szólítani kezdték a királyt, de Eljákim, Hilkija fia jött ki hozzájuk, aki a háznép fölé volt rendelve, meg Sébna, a titkár, és Jóah, az emlékíró, Asáf fia.19A rabsaké ekkor így szólt hozzájuk:,,Mondjátok csak meg Ezékiásnak:Így szól a nagy király, Asszíria királya:Mi ez a bizodalom?Miben bizakodsz?20Azt mondod (de ez csak az ajkak beszéde):,,Terv és hatalom kell a háborúhoz."Nos hát kibe vetetted bizalmadat, hogy föllázadtál ellenem?21Íme, Egyiptomnak, e törött nádszálnak a támogatásába vetetted bizalmadat, amely, ha rátámaszkodna az ember, belemenne a tenyerébe, és átszúrná. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokhoz, akik belé vetik bizalmukat.22Ha pedig azt mondjátok nekem:,,Jehova Istenünkbe vetettük bizalmunkat",vajon nem az ő magaslatait és oltárait távolította el Ezékiás, miközben azt mondja Júdának és Jeruzsálemnek:,,Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg Jeruzsálemben."23Most tehát köss csak fogadást urammal, Asszíria királyával, és hadd adjak neked kétezer lovat, hogy lássuk, tudsz-e lovasokat ültetni rájuk!24Már hogy tudnád visszafordítani egyetlen kormányzó arcát is az én uram legkisebb szolgái közül, amikor te Egyiptomban bízol, hogy szekereket és lovasokat kapj?25Talán Jehova felhatalmazása nélkül jöttem fel ez ellen a hely ellen, hogy elpusztítsam?Maga Jehova mondta nekem:Menj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el."26Akkor Eljákim, Hilkija fia, és Sébna meg Jóah így szólt a rabsakéhoz:,,Kérünk, szírül beszélj a te szolgáiddal, mert értjük, és ne beszélj velünk a zsidók nyelvén a falon levő nép füle hallatára."27De a rabsaké ezt mondta nekik:,,Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat?Nemde inkább a falon ülő emberekhez, hogy a saját ürüléküket egyék, és a saját vizeletüket igyák veletek együtt?"28A rabsaké tehát ott állt, és harsányan kiáltozott a zsidók nyelvén. Így beszélt:,,Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!29Ezt mondja a király:Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud kiszabadítani benneteket a kezemből.30Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rávegyen titeket arra, hogy Jehovában bízzatok, ezt mondva:Meg fog szabadítani minket Jehova, és nem adatik ez a város Asszíria királyának kezébe.31Ne hallgassatok Ezékiásra, mert Asszíria királya ezt mondja:Adjátok meg magatokat nekem, gyertek ki hozzám, és ki-ki egyen a szőlőtőjéről, ki-ki a fügefájáról, és mindenki a maga víztárolójából igyon vizet,32amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket egy olyan földre, amilyen a ti földetek, gabonának és újbornak földjére, kenyérnek és szőlőskerteknek földjére, olajfáknak és méznek földjére. Maradjatok életben, hogy meg ne haljatok. Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ő ilyen szavakkal hiteget titeket:,,Jehova megszabadít minket!"33Hát kiszabadították-e a nemzetek istenei a maguk országát Asszíria királyának kezéből?34Hol vannak Hamát és Arpád istenei?Hol vannak Szefárvaim, Héna és Ivva istenei?Kiszabadították-e Szamáriát a kezemből?35Az országok összes istene közül kik azok, akik kiszabadították országukat a kezemből, hogy Jehova kiszabadítaná Jeruzsálemet a kezemből?"36A nép pedig hallgatott, és egy szót sem felelt neki, mert a király parancsolata így szólt:,,Ne feleljetek neki."37De Eljákim, Hilkija fia, aki a háznép fölé volt rendelve, és Sébna, a titkár, meg Jóah, az emlékíró, Asáf fia elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki a rabsaké szavait.

19. fejezet
1Történt pedig, hogy amint Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és bement Jehova házába.2Ekkor elküldte Eljákimot, aki a háznép fölé volt rendelve, Sébnát, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.3Ezek így szóltak hozzá:,,Ezt mondja Ezékiás:Nyomorúság, dorgálás és megvető arcátlanság napja e mai nap. Mert eljutottak a fiak a méhszájig, de nincs erő a szüléshez.4Talán meghallja Jehova, a te Istened a rabsaké minden szavát, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Istent, és számon kéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott. Emeld fel szavadat imában a még meglévő maradékért."5Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,6Ézsaiás pedig ezt mondta nekik:,,Így szóljatok uratokhoz:Ezt mondja Jehova:Ne félj azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.7Íme, én olyan szellemet adok belé, hogy hírt hallva visszatér országába, és kard által ejtem el a saját országában."8A rabsaké azután visszatért, és Asszíria királyát Libna ellen harcolva találta;hírét vette ugyanis, hogy az elvonult Lákisból.9A király ezt hallotta Etiópia királyáról, Tirhákáról:,,Íme, kivonult, hogy harcoljon ellened."Ismét követeket küldött hát Ezékiáshoz, ezekkel a szavakkal:10,,Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged, ezt mondva:Jeruzsálem nem adatik Asszíria királyának kezébe.11Íme, magad is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, pusztulásra adva őket. Te talán megszabadulsz?12Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei, amelyeket ősatyáim elpusztítottak, megszabadították-e őket:Gózánt, Háránt, Recefet és Éden fiait, akik Tel-Asszárban voltak?13Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefárvaim, Héna meg Ivva városainak királya?"14Ezékiás akkor elvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta, majd fölment Ezékiás Jehova házába, és kiterítette azt Jehova előtt.15És Ezékiás imádkozni kezdett Jehova előtt ilyen szavakkal:,,Ó, Jehova, Izrael Istene, aki a kerubokon ülsz!Egyedül te vagy a föld minden királyságának igaz Istene. Te alkottad az egeket és a földet.16Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld! Nyisd ki szemedet, ó, Jehova, és lásd! Halld meg Szanhérib szavait, amelyeket azért üzent, hogy gúnyolja az élő Istent.17Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak a nemzetekre és földjükre.18Tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem voltak istenek, csak emberi kezek művei, fa és kő, így aztán megsemmisítették őket.19Most tehát, ó, Istenünk, Jehova! Kérünk, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!"20Ézsaiás, Ámóc fia pedig elküldött Ezékiáshoz ezekkel a szavakkal:,,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Meghallgattam az imát, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál nekem.21Ezt a szózatot intézi ellene Jehova:Megvet téged, csúfot űz belőled Sion szűz leánya, A fejét csóválja mögötted Jeruzsálem leánya.22Kit gúnyoltál és becsméreltél?Kivel szemben hangoskodtál, És ki ellen emeled föl szemeidet a magasba?Izrael Szentje ellen!23Követeid által gúnyoltad Jehovát, és ezt mondod:,,Harci szekereim sokaságával én bizony Fölhágok a hegyvidékek magasságára, A Libanon legmesszibb részeire, És kivágom fenséges cédrusait, válogatott borókafenyőit. Eljutok legtávolabbi szálláshelyére, gyümölcsösének erdejébe.24Ásni fogok, és idegen vizet iszom én, Kiszárítom lábam talpával a Nílus minden csatornáját Egyiptomban."25Hát nem hallottad?Ősidők óta megvan, amit cselekedni fogok. A letűnt napoktól fogva megformáltam, Most pedig valóra váltom. A te dolgod lesz, hogy elhagyatottá, romhalmazzá tedd a megerősített városokat.26Lakóiknak keze erőtlen lesz;Megrettennek és szégyent vallanak. Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő, gyönge fű, Mint a tető füve, amikor perzsel a hőség a keleti szél előtt.27Jól ismerem nyugodt ültödet, jártadat-keltedet, És ellenem való háborgásodat,28Mert felhatott fülembe ellenem való háborgásod és ordításod. Orrodba vetem horgomat, és ajkaid közé zablámat, És visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.29És ez lesz a jel számodra: Ebben az évben az elhullott szemek termését eszitek, a második évben a magától kihajtó gabonát, de a harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőskerteket, és egyétek gyümölcsüket.30És akik megmenekülnek Júda házából, akik megmaradnak, gyökeret fognak ereszteni alul, és gyümölcsöt teremnek felül.31Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék, és a megmenekülők Sion hegyéről. A seregek Jehovájának buzgalma cselekszi ezt.32Azért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő oda, pajzzsal sem rohanja meg, ostromsáncot sem emel ellene.33Amelyik úton jött, azon megy vissza, és nem jön be ebbe a városba, ez Jehova kijelentése.34Meg fogom védeni ezt a várost, hogy megmentsem önmagamért és szolgámért, Dávidért."35És történt azon az éjjelen, hogy Jehova angyala kiment, és lesújtott száznyolcvanötezer emberre az asszírok táborában. Amikor kora reggel fölkeltek, íme, azok mind holt tetemek voltak.36Elvonult azért Szanhérib, Asszíria királya, elment, visszatért, és azután Ninivében lakott.37És történt, hogy amikor éppen meghajolt istenének, Nisróknak a házában, a fiai, Adrammélek és Sarécer, levágták őt karddal, ők maguk pedig elmenekültek az Ararát földjére. A fia, Esár-Haddon kezdett uralkodni helyette.

20. fejezet
1Azokban a napokban Ezékiás halálosan megbetegedett. Bement hát hozzá Ézsaiás próféta, Ámóc fia, és ezt mondta neki:,,Így szól Jehova:Lásd el utasításokkal háznépedet, mert bizony meghalsz és nem maradsz életben."2Erre ő arccal a fal felé fordult, és imádkozni kezdett Jehovához, ezt mondva:3,,Könyörgök, ó, Jehova, emlékezz meg róla, kérlek, hogy miként jártam előtted igazságban és teljes szívvel, és hogy azt tettem, ami jó a szemedben."És Ezékiás keserves sírásra fakadt.4Történt pedig, hogy Ézsaiás még nem ért ki a középső udvarra, amikor is Jehova szava így szólt hozzá:5,,Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem vezetőjének:Így szól Jehova, ősatyádnak, Dávidnak Istene:Hallottam imádat, és láttam könnyeidet. Íme, meggyógyítalak. A harmadik napon fölmész Jehova házába.6Hozzáteszek napjaidhoz tizenöt évet, és kiszabadítalak téged és ezt a várost Asszíria királyának markából, és megvédem ezt a várost önmagamért és szolgámért, Dávidért."7Ézsaiás ezt mondta még: ,,Hozzatok egy lepényt, amely szárított, aszalt fügéből készült."Hoztak tehát, rátették a kelésre, ő pedig lassanként felépült.8Időközben Ezékiás így szólt Ézsaiáshoz:,,Mi a jele, hogy Jehova meggyógyít engem, és fel fogok menni a harmadik napon Jehova házába?"9Ézsaiás erre ezt mondta:,,Ez a jel számodra Jehovától, hogy valóra váltja Jehova a szót, amelyet kimondott: előremenjen az árnyék tíz lépcsőfokkal, vagy visszamenjen tíz fokkal?"10Ezékiás akkor így szólt:,,Könnyű az árnyéknak megnyúlnia tíz fokkal, de az már nem, hogy visszafelé menjen az árnyék tíz fokkal."11Ézsaiás próféta erre Jehovához kiáltott, és ő fokozatosan visszatérítette az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már lement, vagyis Aház lépcsőfokain, tíz fokkal visszafelé.12Abban az időben Babilon királya, Berodák-Baladán, Baladán fia leveleket és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy Ezékiás beteg volt.13Ezékiás meghallgatta őket, és megmutatta nekik az egész kincstárát, az ezüstöt, az aranyat, a balzsamolajat, a jó olajat, a fegyvertárát és mindent, ami a kincsei között találtatott. Semmi sem volt, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás a házában és egész birodalmában.14Ezek után Ézsaiás próféta bement Ezékiás királyhoz, és így szólt hozzá:,,Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?",,Távoli földről jöttek, Babilonból" - felelte Ezékiás.15,,Mit láttak a házadban?"- kérdezte.,,Mindent láttak, ami a házamban van - mondta Ezékiás. - Semmi sem volt, amit meg ne mutattam volna nekik a kincseimből."16Ézsaiás erre így szólt Ezékiáshoz:,,Halld meg Jehova szavát:17Íme, jönnek napok, és elviszik Babilonba mindazt, ami házadban van, és amit ősatyáid összegyűjtöttek mind a mai napig. Nem marad meg semmi - ezt mondja Jehova. - 18Fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek némelyeket, és udvari tisztviselők lesznek Babilon királyának palotájában."19Ezékiás akkor ezt mondta Ézsaiásnak:,,Jehova szava, amelyet szóltál, jó."Majd ezt mondta:,,Nem így van-e, ha az én napjaimban béke és igazság lesz?"20Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, az ő egész hatalmasságát, hogy miként készítette el a tavat és a vízvezetéket, majd hogyan vezette be a vizet a városba, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?21Végül Ezékiás nyugodni tért ősatyáihoz.A fia, Manassé kezdett uralkodni helyette.



 
 
0 komment , kategória:  2 Királyok könyve / Ószövetség  
2Királyok 11–15-ig terjedő fejezetei
  2016-09-30 23:22:38, péntek
 
  2Királyok 11. fejezete

1Atália, Aházia anyja pedig látta, hogy meghalt a fia, így hát felkelt, és elpusztította a királyság minden ivadékát.2De Jehoseba, Jórám király leánya, Aházia nővére fogta Joást, Aházia fiát, és ellopta a megölésre szánt királyfiak közül, őt meg a dajkáját, és bevitte a belső szobába, ahol az ágyak voltak. Rejtegették őt Atália színe elől, és nem öletett meg.3És a fiú nála volt Jehova házában elrejtve hat éven át, amíg Atália uralkodott az ország felett.4A hetedik évben aztán Jójada elküldött, majd elhozatta a káriai testőrség és a kengyelfutók századparancsnokait, és bevitte őket magához, Jehova házába. Szövetséget kötött velük, és megeskette őket Jehova házában, azután megmutatta nekik a király fiát.5Akkor megparancsolta nekik:,,Ezt tegyétek:Egyharmad rész közületek bejön sabbaton, és szigorúan őrködik a király háza felett;6egyharmad rész az Alap kapunál lesz, és egyharmad rész a kengyelfutók mögötti kapunál;és szigorúan őrködjetek a ház felett, felváltva.7Két csoport van köztetek, amelyek mind kimennek sabbaton. Szigorúan őrködjenek Jehova háza felett a király érdekében!8És vegyétek körül a királyt minden oldalról, ki-ki fegyvereivel a kezében. Aki behatol a sorok közé, azt meg kell ölni. Maradjatok a királlyal, amikor kijön, és amikor bemegy."9A százak vezetői pedig mindenben aszerint cselekedtek, amit Jójada pap megparancsolt. Mindegyikük maga mellé vette hát az embereit, a sabbaton bevonulókat a sabbaton kivonulókkal együtt, aztán bementek Jójada paphoz.10A pap ekkor odaadta a százak vezetőinek Dávid király lándzsáit és kerek pajzsait, amelyek Jehova házában voltak.11És a kengyelfutók ott álltak, ki-ki fegyvereivel a kezében, a ház jobb oldalától egészen a ház bal oldaláig, az oltárnál és a háznál, körülfogva a királyt.12Akkor kihozta a király fiát, és rátette a diadémot meg a Bizonyságot. Királlyá tették hát, és felkenték őt. Tapsolni kezdtek, és ezt mondták:,,Éljen a király!"13Amikor Atália meghallotta a futkosó nép hangját, rögtön odament a néphez Jehova házához.14Akkor látta, és íme, a király az oszlopnál állt a szokás szerint, a vezérek és a trombitások pedig a király mellett, és az ország egész népe örvendezett és fújta a trombitákat. Atália erre megszaggatta ruháit, és kiáltozni kezdett:,,Összeesküvés! Összeesküvés!"15Jójada pap azonban parancsot adott a százak vezetőinek, a hadsereg kinevezett személyeinek, és ezt mondta nekik:,,Vigyétek ki őt a sorok közül, és aki utána megy, azzal kard végezzen!"A pap ugyanis megmondta:,,Ne Jehova házában ölettessék meg."16Erre rávetették kezüket, és ő elment a lovak bejáratának útján, amely a királyi házhoz tartozott, és ott megölték.17Akkor Jójada megkötötte a szövetséget Jehova, a király és a nép között, hogy Jehova népének bizonyuljanak;ugyanígy a király és a nép között is.18Ezután az ország egész népe bement Baál házába, és lerombolta az ő oltárait. Képmásait teljesen összetörték, és Mattánt, Baál papját megölték az oltárok előtt. A pap akkor felvigyázókat rendelt Jehova háza fölé,19továbbá maga mellé vette a százak vezetőit, a káriai testőrséget, a kengyelfutókat és az ország egész népét, hogy levezessék a királyt Jehova házából. Végül bevonultak a kengyelfutók kapujának útján a király házába, ő pedig leült a királyok trónjára.20Továbbra is örvendezett az ország egész népe, és a városban nem volt háborúság. Atáliát pedig megölték karddal a király házánál.21Hétéves volt Joás, amikor uralkodni kezdett.

12. fejezet
1Jéhu hetedik évében lett király Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Beér-Sebából való volt, Cibjahnak hívták.2Joás azt tette, ami helyes Jehova szemében, az ő minden napján, amíg Jójada pap oktatta őt.3Csak a magaslatok nem tűntek el. A nép még mindig áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon.4És Joás így szólt a papokhoz:,,Minden szent felajánlásra szánt pénzt, amit Jehova házába hoznak, a személyenként kirótt pénzösszeget, a lelkekért való pénzt az egyénenkénti becslés szerint, mindazt a pénzt, amit ki-ki a szíve ösztönzésére hoz Jehova házába,5vegyék magukhoz a papok, mindegyik az ismerősétől;és javítsák ki a ház rongálódásait, ahol csak rongálódást találnak."6Történt pedig, hogy a papok még Joás király huszonharmadik évéig sem javították ki a ház rongálódásait.7Joás király ezért hívatta Jójada papot meg a többi papot, és így szólt hozzájuk:,,Miért nem javítjátok ki a ház rongálódásait?Most tehát ne gyűjtsetek több pénzt ismerőseitektől, hanem adjátok oda a ház rongálódásaira."8A papok akkor beleegyeztek, hogy nem gyűjtenek több pénzt a néptől, és nem ők fogják kijavítani a ház rongálódásait.9Jójada pap pedig fogott egy ládát, lyukat fúrt a fedelébe, és elhelyezte az oltár mellett jobb felől, ahol az ember belép Jehova házába. Odatették a papok, az ajtónállók mindazt a pénzt, ami Jehova házába hozatott.10És történt, hogy amint látták, hogy sok pénz van a ládában, a király titkára és a főpap fölmentek, bekötötték és megszámolták a Jehova házában talált pénzt.11A megszámolt pénzt a Jehova házához kinevezett munkavégzők kezébe adták, ezek pedig kiadták a famunkásoknak és az építőknek, akik Jehova házában dolgoztak,12továbbá a kőműveseknek meg a kőfaragóknak, és arra, hogy épületfát és faragott követ vegyenek, hogy kijavítsák Jehova házának a rongálódásait, és mindarra, amit a házra költenek a kijavítása végett.13De a Jehova házába vitt pénzből nem készítettek Jehova háza számára sem ezüstedényeket, sem koppantókat, sem tálakat, sem trombitákat, sem semmilyen arany- vagy ezüsttárgyat,14mert a munkavégzőknek adták, és ebből javították ki Jehova házát.15Nem kötelezték elszámolásra azokat az embereket, akiknek a kezébe adták a pénzt, hogy odaadják a munkásoknak, mert hűséggel dolgoztak.16A vétkességi felajánlások pénzét és a bűnért való felajánlások pénzét pedig nem vitték el Jehova házába, úgyhogy az a papoké lett.17Abban az időben vonult fel Hazáel, Szíria királya, és harcolt Gát ellen, és elfoglalta. Hazáel ezután Jeruzsálem felé fordította arcát, hogy felvonuljon ellene.18Joás, Júda királya akkor fogta mindazt a szent felajánlást, amelyet Josafát, Jórám és Aházia, az ősatyái, Júda királyai szenteltek meg, továbbá a saját szent felajánlásait és az összes aranyat, amely Jehova házának és a király házának kincstárában találtatott, és elküldte Hazáelnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.19Ami Joás egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?20A szolgái azonban fölkeltek, összeesküvést szőttek, és lesújtottak Joásra a Domb házánál, a Szilla felé lemenő úton.21Jozakár, Simeát fia, és Jozabád, Sómer fia, a szolgái sújtottak le rá, és ő meghalt. Eltemették tehát ősatyái mellé Dávid városában, és a fia, Amácija kezdett uralkodni helyette.

13. fejezet
1Júda királyának, Joásnak, Aházia fiának huszonharmadik évében Joakház, Jéhu fia lett Izrael királya Szamáriában, és tizenhét évig uralkodott.2Azt tette, ami rossz Jehova szemében, és Jeroboámnak, Nébát fiának a bűnét követte, amellyel az bűnbe vitte Izraelt. Nem fordult el attól.3És Jehova haragja fellángolt Izrael ellen, úgyhogy odaadta őket Hazáelnek, Szíria királyának kezébe, és Ben-Hadádnak, Hazáel fiának a kezébe, és így volt ez minden napjukon.4Idővel Joakház megenyhítette Jehova arcát, így Jehova meghallgatta őt, mert látta Izrael elnyomását, hiszen elnyomta őket Szíria királya.5Jehova tehát megmentőt adott Izraelnek, úgyhogy kikerültek Szíria keze alól, és Izrael fiai az otthonaikban laktak, mint azelőtt.6(Csakhogy nem hagytak fel Jeroboám házának bűnével, amellyel az bűnbe vitte Izraelt. Aszerint jártak, sőt a szent rúd is ott állt Szamáriában.)7Joakháznak ugyanis nem maradt több embere, mint ötven lovasa, tíz szekere és tízezer gyalogosa, mert Szíria királya elpusztította őket, hogy olyanná legyenek, mint csépléskor a por.8Ami Joakház egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét és a hatalmasságát, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?9Végül Joakház nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették Szamáriában. A fia, Joás kezdett uralkodni helyette.10Júda királyának, Joásnak a harminchetedik évében Joás, Joakház fia lett Izrael királya Szamáriában, és tizenhat évig uralkodott.11Azt tette, ami rossz Jehova szemében. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának egyetlen bűnével sem, amellyel az bűnbe vitte Izraelt. Azok szerint járt.12Ami Joás egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét és a hatalmasságát, és hogy miként harcolt Júda királya, Amácija ellen, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?13Végül Joás nyugodni tért ősatyáihoz, és Jeroboám ült a trónjára. Joást pedig eltemették Szamáriában Izrael királyai mellé.14És Elizeus megbetegedett olyan betegséggel, amelybe később bele is halt. Így hát Izrael királya, Joás lement hozzá, és sírni kezdett az arcára borulva. Ezt mondta:,,Atyám, atyám, Izrael harci szekere és lovasai!"15Elizeus így szólt hozzá:,,Fogj egy íjat és nyilakat."Ő erre íjat és nyilakat vett magához.16Akkor ezt mondta Izrael királyának:,,Tedd kezedet az íjra."Rátette hát a kezét, majd Elizeus is rátette kezeit a király kezeire.17Azután így szólt:,,Nyisd ki az ablakot kelet felé."Kinyitotta. Elizeus végül ezt mondta:,,Lőj!" Ő pedig lőtt. Most így szólt:,,Jehova megmentő nyila, igen, a megmentő nyíl Szíriával szemben! Meg fogod verni Szíriát Aféknál a teljes megsemmisülésig."18Azután ezt mondta:,,Fogd a nyilakat."Erre megfogta őket. Ő pedig így szólt Izrael királyához:,,Üss a földre."Ütött is háromszor, és abbahagyta.19Az igaz Isten embere megharagudott rá, és ezt mondta:,,Ötször vagy hatszor kellett volna ütni! Akkor bizony megverted volna Szíriát a teljes megsemmisülésig, de így csak háromszor fogod megverni Szíriát."20Ezek után meghalt Elizeus, és eltemették. Moábita rablócsapatok pedig rendszeresen betörtek az országba az esztendő fordultával.21És történt, hogy éppen egy férfit temettek, amikor íme, meglátták a rablócsapatot. Gyorsan bedobták hát a férfit Elizeus sírhelyére, és elmentek. Amikor a férfi hozzáért Elizeus csontjaihoz, azonnal életre kelt, és lábra állt.22Hazáel, Szíria királya pedig elnyomta Izraelt Joakház minden napján.23Jehova azonban kegyelmes és irgalmas volt hozzájuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetsége miatt. Nem akarta elpusztítani őket, és nem vetette el őket színe elől mind ez ideig.24Végül Hazáel, Szíria királya meghalt, és a fia, Ben-Hadád kezdett uralkodni helyette.25Joás, Joakház fia ezután visszavette Ben-Hadádnak, Hazáel fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket az háborúban elvett apjának, Joakháznak a kezéből. Háromszor verte meg őt Joás, és sikerült visszaszereznie Izrael városait.

14. fejezet
1Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a második évében Amácija, Júda királyának, Joásnak a fia lett a király.2Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddinnak hívták.3Amácija azt tette, ami helyes Jehova szemében, de nem úgy, mint ősatyja, Dávid. Mindenben úgy cselekedett, ahogy apja, Joás cselekedett.4Csak a magaslatok nem tűntek el. A nép még mindig áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon.5És történt, hogy mihelyt megszilárdult kezében a királyság, végzett azokkal a szolgáival, akik végeztek apjával, a királlyal.6A gyilkosok fiait nem ölte meg, éspedig a Mózes törvényének könyvében megírtak szerint, amelyben Jehova megparancsolta:,,Az apák ne ölessenek meg a fiak miatt, és a fiak se ölessenek meg az apák miatt. Mindenki a maga bűnéért haljon meg."7Ő verte meg az edomitákat a Só-völgyben - tízezer embert -, és bevette Szelát a háborúban, és Joktéel lett annak neve, mind a mai napig.8Akkor Amácija követeket küldött Izrael királyához, Joáshoz, Jéhu fiának, Joakháznak a fiához, ezekkel a szavakkal:,,Gyere, nézzünk szembe egymással!"9Erre Joás, Izrael királya elküldött Amácijához, Júda királyához a következő szavakkal:,,A libanoni töviskóró elküldött a libanoni cédrushoz, ezt mondva:Add a leányodat fiamnak feleségül.De a mező vadja, amely a Libanonon volt, arra ment, és összetiporta a töviskórót.10Való igaz, megverted Edomot, és fölmagasztalt téged a szíved. Élvezd a dicsőségedet, és maradj otthon a házadban. Miért bocsátkoznál harcba kedvezőtlen körülmények között, és miért esnél el Júdával együtt?"11De Amácija nem hallgatott rá. Így tehát fölment Joás, Izrael királya, aztán szembenéztek egymással, ő és Amácija, Júda királya a Júdához tartozó Bét-Semesnél.12És Júda vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült a maga sátrába.13Amáciját, Júda királyát, Aházia fiának, Joásnak a fiát pedig foglyul ejtette Izrael királya, Joás Bét-Semesnél. Aztán bementek Jeruzsálembe, és rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim kaputól egészen a Szeglet kapuig, négyszáz könyöknyit.14Elvitt minden aranyat és ezüstöt és minden tárgyat, ami Jehova házában és a király házának kincsei között találtatott, elvitte a túszokat is, majd visszatért Szamáriába.15Ami Joás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és a hatalmasságát, és hogy miként hadakozott Amácijával, Júda királyával, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?16Végül Joás nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették Szamáriában Izrael királyai mellé, és a fia, Jeroboám kezdett uralkodni helyette.17Amácija, Júda királya, Joás fia tizenöt évig élt még Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a halála után.18Ami Amácija egyéb dolgait illeti, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?19Végül összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, és ő elmenekült Lákisba. De utánaküldtek Lákisba, és ott megölték.20Elvitték hát lovakon, és eltemették ősatyái mellé Jeruzsálemben, Dávid városában.21Akkor Júda egész népe fogta a tizenhat éves Azáriát, és királlyá tették őt apja, Amácija helyett.22Ő építette ki Elátot, majd visszacsatolta Júdához, miután a király nyugodni tért ősatyáihoz.23Júda királyának, Amácijának, Joás fiának tizenötödik évében Jeroboám, Izrael királyának, Joásnak a fia lett a király Szamáriában, és negyvenegy évig uralkodott.24Azt tette, ami rossz Jehova szemében. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának egyetlen bűnével sem, amellyel az bűnbe vitte Izraelt.25Ő állította helyre Izrael határát Hamát szélétől egészen az Araba tengeréig, Jehovának, Izrael Istenének a szava szerint, aki az ő szolgája, a gát-héferi Jónás próféta, Amittai fia által szólt.26Jehova ugyanis látta Izrael fölöttébb keserves nyomorúságát, hogy még csak magára hagyott és értéktelen ember sem volt, és nem volt, aki segítsen Izraelen.27Jehova egykor megígérte, hogy nem töröltetik el Izrael neve az egek alól, ezért megmentette őket Jeroboámnak, Joás fiának a keze által.28Ami Jeroboám egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és a hatalmasságát, hogy miként harcolt és hogyan szerezte vissza Damaszkuszt és Hamátot Júdának Izraelben, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?29Végül Jeroboám nyugodni tért ősatyáihoz, Izrael királyaihoz, és a fia, Zakariás kezdett uralkodni helyette.

15. fejezet

1Izrael királyának, Jeroboámnak a huszonhetedik évében Azária, Júda királyának, Amácijának a fia lett a király.2Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jekóliának hívták.3Azária azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy apja, Amácija cselekedett.4Csak a magaslatok nem tűntek el. A nép még mindig áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon.5Végül Jehova megverte a királyt, és az halála napjáig leprás maradt. A házában tartózkodott, felmentve teendői alól, és közben Jótám, a király fia volt a ház feje, ő ítélte az ország népét.6Ami Azária egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?7Végül Azária nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették ősatyái mellé Dávid városában. A fia, Jótám kezdett uralkodni helyette.8Júda királyának, Azáriának a harmincnyolcadik évében Zakariás, Jeroboám fia lett Izrael királya Szamáriában, és hat hónapig uralkodott.9Azt tette, ami rossz Jehova szemében, ahogy az ősatyái tették. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának a bűneivel, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt.10Akkor Sallum, Jábes fia összeesküvést szőtt ellene, és lesújtott rá Jibleámnál. Megölte, és uralkodni kezdett helyette.11Ami Zakariás egyéb dolgait illeti, íme, meg vannak írva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében.12Ez volt Jehova szava, amelyet Jéhunak mondott, így szólva:,,Fiaid a negyedik nemzedékig fognak ülni Izrael trónján utánad."Így is lett.13Sallum, Jábes fia pedig Júda királyának, Uzziásnak a harminckilencedik évében lett király, és egy teljes holdhónapig uralkodott Szamáriában.14Akkor feljött Menáhem, Gádi fia Tircából, elment Szamáriába, és lesújtott Sallumra, Jábes fiára Szamáriában. Megölte, és uralkodni kezdett helyette.15Ami Sallum egyéb dolgait illeti, és az összeesküvést, amelyet szőtt, íme, meg vannak írva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében.16Akkortájt verte meg Menáhem Tifszahot és mindazt, ami benne volt, és annak vidékét is Tircától fogva, mert nem nyílt meg előtte. Így hát megverte, és várandós asszonyait mind felhasogatta.17Júda királyának, Azáriának a harminckilencedik évében Menáhem, Gádi fia lett Izrael királya, és tíz évig uralkodott Szamáriában.18Azt tette, ami rossz Jehova szemében. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának egyetlen bűnével sem, amellyel az bűnbe vitte Izraelt; így volt ez élete minden napján.19És Asszíria királya, Púl bejött az országba. Menáhem ezért ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy vele legyen annak keze, és megerősítse a maga kezében a királyságot.20Menáhem tehát megszerezte az ezüstöt Izrael terhére, az összes bátor és vitéz ember terhére, hogy így mindegyiküktől ötven ezüstsekelt adjon Asszíria királyának. Asszíria királya erre visszafordult, és nem maradt ott az országban.21Ami Menáhem egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?22Végül Menáhem nyugodni tért ősatyáihoz, és a fia, Pekája kezdett uralkodni helyette.23Júda királyának, Azáriának az ötvenedik évében Pekája, Menáhem fia lett Izrael királya Szamáriában, és két évig uralkodott.24Azt tette, ami rossz Jehova szemében. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának a bűneivel, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt.25Akkor a segédtisztje, Péka, Remália fia összeesküvést szőtt ellene, és lesújtott rá Szamáriában, a király házának lakótornyában Argóbbal és Arjéval;ötven férfi volt vele Gileád fiai közül. Megölte hát, és uralkodni kezdett helyette.26Ami Pekája egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, íme, meg vannak írva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében.27Júda királyának, Azáriának az ötvenkettedik évében Péka, Remália fia lett Izrael királya Szamáriában, és húsz évig uralkodott.28Azt tette, ami rossz Jehova szemében. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának a bűneivel, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt.29Izrael királyának, Pékának a napjaiban eljött Asszíria királya, Tiglát-Pilészer, és elfoglalta Ijont, Ábel-Bét-Maákát, Jánoát, Kedest, Hácort, Gileádot, Galileát és Naftali egész földjét, és száműzetésbe vitte őket Asszíriába.30Végül Hósea, Elah fia összeesküvést szőtt Péka, Remália fia ellen, és lesújtott rá. Megölte, és uralkodni kezdett helyette Jótámnak, Uzziás fiának a huszadik évében.31Ami Péka egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, íme, meg vannak írva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében.32Izrael királyának, Pékának, Remália fiának a második évében Jótám, Uzziásnak, Júda királyának a fia lett a király.33Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Cádók leánya volt, Jerusának hívták.34Jótám azt tette, ami helyes Jehova szemében. Mindenben úgy cselekedett, ahogy apja, Uzziás cselekedett.35Csak a magaslatok nem tűntek el. A nép még mindig áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon. Ő építette meg Jehova házának felső kapuját.36Ami Jótám egyéb dolgait illeti, a cselekedeteit, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?37Azokban a napokban kezdte Jehova Júda ellen küldeni Recint, Szíria királyát, és Pékát, Remália fiát.38Végül Jótám nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették ősatyái mellé Dávidnak, ősatyjának a városában. A fia, Aház kezdett uralkodni helyette.



 
 
0 komment , kategória:  2 Királyok könyve / Ószövetség  
2Királyok 6–10-ig terjedő fejezetei
  2016-08-29 20:14:41, hétfő
 
  6. fejezet

1És a próféták fiai így szóltak Elizeushoz:,,Íme, a hely, ahol mi előtted lakunk, túl szűkös nekünk.2Hadd menjünk el, kérünk, a Jordánhoz, aztán ki-ki vegyen onnan gerendát, és készítsünk ott magunknak egy helyet, hogy ott lakjunk."Erre ő így felelt:,,Menjetek."3Valaki akkor ezt mondta:,,Jöjj el, kérlek, és tarts a szolgáiddal!"Erre ő így szólt:,,Magam is elmegyek."4Velük ment tehát, és végül eljutottak a Jordánhoz, és vágni kezdték a fákat.5Történt aztán, hogy az egyik éppen döntötte a gerendáját, és a fejsze foka beleesett a vízbe. Felkiáltott és ezt mondta:,,Jaj, uram! Úgy adták kölcsön!"6Az igaz Isten embere akkor így szólt:,,Hová esett?"Erre megmutatta neki a helyet. Ő rögtön levágott egy darab fát, odadobta, és a fejsze foka úszni kezdett.7Most így szólt:,,Emeld ki."Az nyomban kinyújtotta a kezét, és kivette.8Szíria királya pedig hadba szállt Izrael ellen, ezért tanácsot tartott a szolgáival, és ezt mondta:,,Ezen és ezen a helyen fogtok táborozni velem."9Akkor az igaz Isten embere elküldött Izrael királyához ezekkel a szavakkal:,,Vigyázz, nehogy elvonulj ennél a helynél, mert ott jönnek le a szírek."10Izrael királya el is küldött arra a helyre, amelyről az igaz Isten embere beszélt neki. Az figyelmeztette őt, ő pedig távol tartotta magát onnan. Így történt nem egyszer, sem kétszer.11Ezért aztán feldühödött Szíria királyának szíve, úgyhogy hívatta a szolgáit, és ezt mondta nekik:,,Megmondanátok nekem, ki az, aki a mieink közül Izrael királyával van?"12Akkor az egyik szolgája így szólt:,,Senki sem, uram király, hanem az Izraelben levő Elizeus próféta jelenti meg Izrael királyának mindazt, amit te benn, a hálószobádban beszélsz."13Erre ezt mondta:,,Menjetek, nézzétek meg, hol van, hogy aztán odaküldjek, és elfogjam őt."Később jelentették neki:,,Íme, Dótánban van."14Ő azon nyomban lovakat, harci szekereket és nagy hadsereget küldött oda. Éjszaka odamentek, és körülvették a várost.15Amikor az igaz Isten emberének szolgája korán felkelt, és kiment, íme, hadsereg vette körül a várost lovakkal és harci szekerekkel. A szolgája rögtön így szólt hozzá:,,Jaj, uram! Mit tegyünk?"16De ő ezt mondta:,,Ne félj, mert többen vannak mivelünk, mint ővelük."17Elizeus akkor imádkozni kezdett, és ezt mondta:,,Ó, Jehova, nyisd meg, kérlek, a szemét, hogy lásson!"Jehova azonnal megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy látott;és íme, a hegyvidék tele volt tüzes lovakkal és harci szekerekkel Elizeus körül.18Amikor megindultak lefelé hozzá, Elizeus így kezdett imádkozni Jehovához:,,Verd meg, kérlek, ezt a nemzetet vaksággal."Ő pedig megverte őket vaksággal Elizeus szava szerint.19Elizeus most ezt mondta nekik:,,Nem ez az az út, és nem ez az a város. Kövessetek engem, hadd vezesselek el titeket ahhoz az emberhez, akit kerestek."Ámde Szamáriába vezette őket.20És történt, hogy amikor megérkeztek Szamáriába, Elizeus így szólt:,,Ó, Jehova, nyisd meg ezeknek a szemét, hogy lássanak!"Jehova azonnal megnyitotta a szemüket, és láttak. És íme, Szamária közepén voltak.21Izrael királya pedig így szólt Elizeushoz, amint meglátta őket:,,Levágjam őket, levágjam őket, atyám?"22De ő ezt mondta:,,Ne vágd le őket. Levágod-e azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal és íjaddal?Tegyél kenyeret és vizet eléjük, hadd egyenek, igyanak, és menjenek el urukhoz."23Ő tehát nagy lakomát rendezett nekik. Ettek is, ittak is, aztán elbocsátotta őket, és elmentek urukhoz. A szírek rablócsapatai ezután már egyszer sem jöttek be Izrael földjére.24Történt aztán, hogy Ben-Hadád, Szíria királya egybegyűjtötte egész táborát, és felvonult, hogy ostrom alá vegye Szamáriát.25Idővel nagy éhínség támadt Szamáriában, és íme, addig ostromolták, mígnem egy szamárfej nyolcvan ezüstöt ért, és egy negyed kab galambganéj öt ezüstöt ért.26És történt, hogy amikor Izrael királya elhaladt a falon, egy asszony így kiáltott hozzá:,,Ments meg, ó, uram király!"27Ő így szólt:,,Ha Jehova nem ment meg téged, én honnan szerezzek neked megmentést?A szérűről, netán a bor- vagy olajprésről?"28A király azután ezt mondta neki:,,Mi bajod?"Erre az így felelt:,,Ez az asszony azt mondta nekem:Add ide a fiadat, hogy megegyük ma, az én fiamat pedig megesszük holnap.29Megfőztük tehát a fiamat, és megettük. Másnap aztán azt mondtam neki:Add ide a te fiadat, hogy megegyük!De ő elrejtette a fiát."30És történt, hogy amint a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta a ruháit. Amint elhaladt a falon, a nép látta, és íme, alul zsákruha volt a testén.31Akkor így szólt:,,Úgy bánjon velem Isten, sőt még rosszabbul, ha Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma rajta marad!"32Elizeus pedig a házában ült, és a vének is ott ültek vele, amikor a király odaküldött maga előtt egy embert. Még mielőtt odaérhetett volna hozzá a követ, ő ezt mondta a véneknek:,,Látjátok, hogy ez a gyilkos fajzat hogyan küld ide, hogy a fejemet vegye?Ügyeljetek rá, hogy mihelyt ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és nyomjátok az ajtót vele szemben. Nemde urának léptei hallatszanak mögötte?"33Még beszélt velük, amikor íme, a követ már le is jött hozzá, és a király így szólt:,,Íme, ilyen szerencsétlenség származott Jehovától! Mit várjak még Jehovára?"

7. fejezet
1Elizeus ekkor így szólt:,,Figyeljetek Jehova szavára. Ezt mondja Jehova:Holnap ez idő tájt egy szea finomliszt egy sekelt ér, és két szea árpa is egy sekelt ér majd Szamária kapubejárójában."2Erre a segédtiszt, akinek a kezére támaszkodott a király, így válaszolt az igaz Isten emberének:,,Még ha zsilipeket készítene is Jehova az egekben, vajon megtörténhet-e ez?"Ő viszont ezt mondta:,,Íme, meglátod szemeddel, de nem eszel belőle."3És volt négy leprás férfi, akik épp ott voltak a kapu bejáratánál. Így szóltak egymáshoz:,,Mit ülünk itt, míg meghalunk?4Ha azt mondanánk:Menjünk be a városba, amikor éhínség van a városban, ott kellene meghalnunk. Ha meg itt ülünk, akkor is meg kell halnunk. Gyerünk, törjünk be a szírek táborába! Ha életben hagynak minket, élni fogunk, ha pedig megölnek, hát meghalunk."5Fölkeltek tehát az esti sötétségben, hogy bemenjenek a szírek táborába;el is jutottak a szírek táborának széléhez, és íme, senki sem volt ott.6Jehova ugyanis harci szekerek hangját, lovak hangját és nagy haderő hangját hallatta a szírek táborával, úgyhogy ezt mondták egymásnak:,,Íme, Izrael királya felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ellenünk jöjjenek!"7Azon nyomban felkeltek, és elmenekültek az esti sötétségben. Otthagyták a sátraikat, a lovaikat meg a szamaraikat - a tábort, úgy, ahogy volt -, és menekültek, hogy mentsék a lelküket.8Amikor a leprások eljutottak a tábor széléhez, bementek az egyik sátorba, ettek, ittak és elvittek onnan ezüstöt, aranyat meg ruhákat, majd elmentek, és elrejtették azokat. Ezután visszatértek, és bementek egy másik sátorba, és onnan is elvittek egyet s mást, majd elmentek, és elrejtették azokat.9Végül ezt mondták egymásnak:,,Nem helyes, amit teszünk. Jó hír napja a mai nap. Ha tétovázunk, és megvárjuk, míg felvirrad a reggel, biztosan vétkesek leszünk. Gyerünk, menjünk be, és adjunk hírt a király házában."10Elmentek hát, hívták a város kapuőreit, és hírül adták nekik:,,Bementünk a szírek táborába, és íme, senki sem volt ott, emberek hangja sem hallatszott, csak a kikötött lovak és a kikötött szamarak álltak ott, meg a sátrak, úgy, ahogy voltak."11A kapuőrök máris kiáltottak, és hírt adtak benn a király házában.12A király azonnal fölkelt éjjel, és így szólt a szolgáihoz:,,Hadd mondjam csak meg nektek, mit tesznek velünk a szírek. Jól tudják, hogy éhesek vagyunk, ezért kimentek a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván:Majd kijönnek a városból, mi meg elfogjuk őket élve, és bemegyünk a városba."13Ekkor megszólalt az egyik szolgája, és ezt mondta:,,Kérlek, fogjanak ötöt a megmaradt lovak közül, amelyek megmaradtak a városban. Íme, éppen olyanok ezek, mint Izrael egész sokasága, amely megmaradt benne. Íme, éppen olyanok ezek, mint Izrael egész sokasága, amely odaveszett. Küldjünk ki, hadd lássuk meg!"14Fogtak tehát két szekeret lovakkal, és a király kiküldte őket a szírek tábora után, ezt mondva:,,Menjetek, és nézzétek meg!"15Utánuk is mentek egészen a Jordánig, és íme, az egész út tele volt ruhákkal és mindenféle eszközökkel, amelyeket a szírek eldobáltak sietségükben. Azután a követek visszatértek, és beszámoltak a királynak.16Akkor a nép kiment, és kifosztotta a szírek táborát;így aztán egy szea finomliszt egy sekelt ért, és két szea árpa is egy sekelt ért, Jehova szava szerint.17A király pedig annak a segédtisztnek a gondjára bízta a kapubejárót, akinek a kezére támaszkodott. Ezt a nép összetaposta a kapubejáróban, úgyhogy meghalt, amint az igaz Isten embere megmondta. Akkor mondta meg, amikor a király lement hozzá.18Így tehát pontosan az történt, amit az igaz Isten embere megmondott a királynak:,,Holnap ilyenkor két szea árpa egy sekelt ér, és egy szea finomliszt is egy sekelt ér majd Szamária kapubejárójában."19A segédtiszt azonban így válaszolt az igaz Isten emberének:,,Még ha zsilipeket készítene is Jehova az egekben, vajon e szerint a beszéd szerint történhet-e ez?"Ő viszont ezt mondta:,,Íme, meglátod szemeddel, de nem eszel belőle."20Így is járt, amikor a nép összetaposta a kapubejáróban, úgyhogy meghalt.

8. fejezet
1És Elizeus ezt mondta annak az asszonynak, akinek a fiát életre keltette:,,Kelj föl, menj el a háznépeddel, és lakjál jövevényként bárhol, ahol jövevényként lakhatsz, mert Jehova éhínséget rendelt, és el kell annak jönnie az országra hét évre."2Az asszony erre fölkelt, és az igaz Isten emberének szava szerint cselekedett. Elment a háznépével, és a filiszteusok országában telepedett le mint jövevény, hét évre.3És történt hét év elteltével, hogy az asszony visszatért a filiszteusok földjéről, és elindult, hogy a királyhoz kiáltson házáért és földjéért.4A király ekkor éppen Géházival, az igaz Isten emberének szolgájával beszélt, és így szólt:,,Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a nagy dolgokat, amelyeket Elizeus tett."5És történt, hogy amint elbeszélte a királynak, hogyan keltette életre a halottat, íme, az asszony, akinek a fiát életre keltette, a királyhoz kiáltott házáért és földjéért. Géházi rögtön megszólalt:,,Uram király, ez az az asszony, és ez a fia, akit életre keltett Elizeus."6A király erre kikérdezte az asszonyt, az pedig elbeszélte neki a történteket. Akkor a király melléje adott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta:,,Add vissza mindenét, és a szántóföld minden jövedelmét, attól a naptól számítva, hogy elhagyta az országot, egészen mostanáig."7Elizeus pedig elment Damaszkuszba;és Ben-Hadád, Szíria királya beteg volt. Jelentették hát neki:,,Az igaz Isten embere idejött."8A király akkor így szólt Hazáelhez:,,Végy a kezedbe ajándékot, és menj az igaz Isten embere elé. Kérdezd meg általa Jehovát, és így szólj:Felgyógyulok-e ebből a betegségből?"9Hazáel tehát elindult, hogy találkozzon vele, és ajándékot vett kezébe, igen, mindenféle jó dolgot Damaszkuszból, negyven teve terhét. Odament, megállt előtte, és ezt mondta:,,Fiad, Ben-Hadád, Szíria királya küldött engem hozzád ezekkel a szavakkal:Felgyógyulok-e ebből a betegségből?"10Elizeus így szólt hozzá:,,Menj, és jelentsd neki:Bizonyosan felgyógyulsz,és Jehova megmutatta nekem, hogy meg fog halni."11És mereven nézett, mígnem zavarba ejtő volt már a helyzet. Akkor az igaz Isten embere sírva fakadt.12Hazáel megszólalt:,,Miért sír az én uram?"Ő ezt mondta:,,Mert jól tudom, milyen kárt okozol majd Izrael fiainak. Megerősített helyeiket tűzbe borítod, válogatott férfiaikat kardélre hányod, gyermekeiket darabokra zúzod, és várandós asszonyaikat felhasogatod."13Hazáel erre így szólt:,,Micsoda a te szolgád, aki nem több egy kutyánál, hogy meg tudná tenni ezt a nagy dolgot?"Elizeus azonban ezt mondta:,,Jehova úgy mutatott meg nekem téged mint Szíria királyát."14Ezután elment Elizeustól, és megérkezett urához. Az megkérdezte tőle:,,Mit mondott neked Elizeus?"Ő így felelt:,,Ezt mondta nekem:Bizonyosan felgyógyulsz."15Másnap pedig történt, hogy fogott egy takarót, vízbe mártotta, és a király arcára terítette, úgyhogy meghalt. És Hazáel kezdett uralkodni helyette.16És Izrael királyának, Jórámnak, Aháb fiának az ötödik évében, amikor Josafát volt Júda királya, Jórám, Júda királyának, Josafátnak a fia király lett.17Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.18Izrael királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya lett a felesége, és azt tette, ami rossz Jehova szemében.19De Jehova nem akarta elpusztítani Júdát, Dávidért, az ő szolgájáért, amiképpen megígérte neki, hogy lámpást ad neki és fiainak mindenkorra.20Az ő napjaiban lázadt fel Edom Júda keze ellen, aztán királyt állított maga fölé.21Jórám ezért átment Cairba, és vele együtt a szekerek is mind. És történt, hogy felkelt éjszaka, és megverte az edomitákat, akik körülvették őt, meg a szekerek vezéreit is; és a nép elmenekült a sátraihoz.22De Edom mind a mai napig lázadozik Júda keze ellen. Akkor, abban az időben kezdett lázadozni Libna is.23Jórám egyéb dolgai és minden cselekedete vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?24Végül Jórám nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették ősatyái mellé Dávid városában. A fia, Aházia kezdett uralkodni helyette.25Izrael királyának, Jórámnak, Aháb fiának a tizenkettedik évében lett király Aházia, Júda királyának, Jórámnak a fia.26Huszonkét éves volt Aházia, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Izrael királyának, Omrinak volt az unokája, Atáliának hívták.27Aházia Aháb házának útján járt, és azt tette, ami rossz Jehova szemében, miként Aháb háza is, mert Aháb házával volt rokonságban házasság által.28Hadba vonult hát Jórámmal, Aháb fiával együtt Hazáel, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, de a szírek lesújtottak Jórámra.29Jórám király ezért visszament, hogy felgyógyuljon Jezréelben a sebekből, amelyeket a szírek ejtettek rajta Rámában, amikor Hazáel ellen, Szíria királya ellen hadakozott. Júda királya, Aházia, Jórám fia pedig lement, hogy megnézze Jórámot, az Aháb fiát Jezréelben, mert beteg volt.

9. fejezet
1És Elizeus próféta odahívott egyet a próféták fiai közül, majd ezt mondta neki:,,Övezd fel derekadat, fogd a kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba.2Amikor odaérkezel, keresd meg ott Jéhut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj be, állítsd fel a testvérei közül, és vidd be a legbelső szobába.3Fogd az olajoskorsót, öntsd az olajat a fejére, és így szólj:Ezt mondja Jehova:Felkenlek téged Izrael királyává.Aztán nyisd ki az ajtót, és fuss, ne várakozz!"4Útnak indult tehát a szolga, a próféta szolgája Rámót-Gileádba.5Amikor bement, íme, a hadsereg vezérei ott ültek. Akkor így szólt:,,Beszédem volna veled, ó, vezér!",,Kivel mindnyájunk közül?" - kérdezte Jéhu.,,Veled, ó, vezér!" - felelte.6Felkelt tehát Jéhu, és bement a házba, ő pedig fejére öntötte az olajat, és így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Felkenlek téged Jehova népének, Izraelnek királyává.7Sújts le Ahábnak, uradnak a házára, és én bosszút állok szolgáimnak, a prófétáknak véréért és Jehova minden szolgájának véréért Jezabel kezén.8Aháb egész házának vesznie kell. Ki fogok irtani Ahábtól minden falra vizelőt és minden magára hagyottat és értéktelent Izraelben.9Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát, és mint Baásának, Ahija fiának a házát.10Jezabelt a kutyák eszik meg Jezréel földbirtokán, és nem lesz senki, aki eltemesse."Azzal kinyitotta az ajtót, és elfutott.11Jéhu pedig kiment urának szolgáihoz, és azok így szóltak hozzá:,,Minden rendben?Minek jött be hozzád ez a bolond?"De ő ezt mondta nekik:,,Magatok is jól ismeritek ezt az embert és a beszédét."12Ők azonban ezt mondták:,,Nem úgy van az!Mondd csak el nekünk!"Akkor így szólt:,,Ezt és ezt mondta nekem, így szólva:Ezt mondja Jehova:Felkenlek téged Izrael királyává."13Erre mindegyikük sietve fogta a ruháját, majd alája tették a puszta lépcsőkre. Megfújták a kürtöt, és ezt mondták:,,Király lett Jéhu!"14És Jéhu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jórám ellen. Maga Jórám egész Izraellel Rámót-Gileádot őrizte Hazáel, Szíria királya miatt.15Később Jórám király visszament, hogy Jezréelben felgyógyuljon a sebekből, amelyeket a szírek ejtettek rajta, amikor Hazáel ellen, Szíria királya ellen hadakozott. Jéhu pedig ezt mondta:,,Ha lelketek egyetért, senkit se hagyjatok kimenekülni a városból, nehogy elmenjen, és hírt adjon Jezréelben."16Akkor Jéhu szekérre szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám, és Aházia, Júda királya is lement már, hogy megnézze Jórámot.17Az őr ott állt a tornyon Jezréelben, és meglátta Jéhut, amint embereinek hullámzó tömegével közeledett, és rögtön így szólt:,,Hullámzó tömeget látok!"Jórám erre ezt mondta:,,Végy egy lovas katonát, küldd ki eléjük, és így szóljon:Béke van-e?"18A lovas tehát elébe ment lovon, és ezt mondta:,,Így szól a király:Béke van-e?"De Jéhu így felelt:,,Mi közöd neked a »békéhez?Kerülj mögém!"Az őr ekkor jelentette:,,A követ odaért hozzájuk, de nem tért vissza."19Ő erre kiküldött egy második lovast is, az pedig, amikor elérte őket, ezt mondta:,,Így szól a király:Béke van-e?"De Jéhu így felelt:,,Mi közöd neked abékéhez?Kerülj mögém!"20Az őr ekkor jelentette:,,Odaért hozzájuk, de nem tért vissza. A hajtás olyan, mint ahogy Nimsi unokája, Jéhu szokott hajtani;mert mint egy őrült, úgy hajt."21Jórám erre így szólt:,,Fogass be!"Befogták tehát a harci szekerét, és kiment Jórám, Izrael királya, meg Aházia, Júda királya, mindegyik a maga harci szekerén. Jéhu felé tartva végül a jezréeli Nábót földbirtokán találkoztak vele.22És történt, hogy Jórám meglátva Jéhut ezt mondta: ,,Béke van-e, Jéhu?"De ő így felelt:,,Miféle béke lehetne addig, amíg javában folyik anyádnak, Jezabelnek a paráznasága és megannyi varázslása?"23Jórám már fordult is kezével, hogy meneküljön, és így szólt Aháziához:,,Cselszövés ez, Aházia!"24Jéhu akkor íjat ragadott kezébe, és meglőtte Jórámot a vállai között úgy, hogy a szívénél jött ki a nyíl. Ott rogyott össze a harci szekerében.25Azután így szólt Bidkarhoz, a segédtisztjéhez:,,Fogd, és vesd őt a jezréeli Nábót földbirtokára, mert emlékezz:én és te fogatot hajtva mentünk az apja, Aháb után, és Jehova ezt a kijelentést tette ellene:26Bizony Nábót vérét és fiainak vérét láttam tegnap - ez Jehova kijelentése -, és megfizetek neked ezen a földbirtokon - ez Jehova kijelentése.Most tehát fogd, és vesd őt a földbirtokra Jehova szava szerint."27Aházia, Júda királya pedig látta ezt, és elmenekült a kerti ház útján.(Később Jéhu üldözőbe vette, és így szólt:,,Őt is!Sújtsatok le rá!"Le is sújtottak rá a szekérben a Gúrba felvezető úton, amely Jibleámnál van. Ő aztán továbbmenekült Megiddóba, és ott meghalt.28Akkor a szolgái elvitték őt egy szekéren Jeruzsálembe, így eltemették ősatyái mellé a sírjába, Dávid városában.29Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Aházia Júda királya.)30Jéhu végül megérkezett Jezréelbe, és Jezabel is hallott erről. Kifestette hát a szemeit feketével, felékesítette a fejét, és letekintett az ablakból.31Jéhu bejött a kapun, Jezabel pedig így szólt:,,Vajon jól ment-e Zimrinek, ura gyilkosának?"32Ő erre felemelte tekintetét az ablakra, és ezt mondta:,,Ki van velem? Ki?"Nyomban letekintett rá két-három udvari tisztviselő.33Így szólt azért:,,Dobjátok le!"Le is dobták, úgyhogy a vére a falra meg a lovakra fröccsent;és összetaposta őt.34Ezek után bement, evett és ivott, majd így szólt:,,Kérem, legyen gondotok erre az átkozottra, és temessétek el, hisz mégiscsak egy király leánya."35De amikor odamentek eltemetni, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait meg a kézfejeit.36Miután visszatértek, és megmondták neki, ő így szólt:,,Jehova szava ez, amelyet szolgája, a tisbei Illés által szólt, ezt mondva:Jezréel földbirtokán a kutyák eszik meg Jezabel testét.37És Jezabel holtteste bizony olyan lesz, mint a trágya a föld színén Jezréel földbirtokán;senki meg nem mondhatja:Ez Jezabel."

10. fejezet
1Ahábnak pedig hetven fia volt Szamáriában. Jéhu azért leveleket írt, és elküldte azokat Szamáriába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez és Aháb gyermekeinek gondviselőihez ezekkel a szavakkal:2,,Most, amikor eljut hozzátok ez a levél, nálatok vannak uratok fiai, és nálatok vannak a harci szekerek, a lovak, egy megerősített város és a fegyverek.3Nézzétek meg, melyik a legjobb és legbecsületesebb fia uratoknak, és ültessétek apja trónjára. Aztán harcoljatok uratok házáért!"4Erre ők rettenetesen megijedtek, és így kezdtek beszélni:,,Íme, két király nem állt meg előtte! Akkor mi hogyan álljunk meg?"5Így aztán a ház elöljárója és a város vezetője, a vének és a gondviselők elküldtek Jéhuhoz ezekkel a szavakkal:,,Szolgáid vagyunk, és mindazt, amit mondasz nekünk, megtesszük. Senkit sem teszünk meg királynak. Tedd azt, ami jónak látszik a szemedben."6Ő erre írt nekik egy második levelet, amely így szólt:,,Ha enyéim vagytok, és az én szavamra hallgattok, vegyétek fejét azoknak az embereknek, akik uratok fiai, és holnap ilyenkor jöjjetek el hozzám Jezréelbe."A király fiai pedig, hetven ember, a város tekintélyeseinél voltak, akik nevelték őket.7És történt, hogy amint eljutott hozzájuk a levél, fogták a király fiait, és levágták őket, hetven embert. A fejeiket ezután kosarakba tették, és elküldték neki Jezréelbe.8Akkor bement a követ, és jelentette neki:,,Elhozták a király fiainak fejeit."Ő így szólt:,,Rakjátok őket két halomba a kapu bejáratához reggelig."9Reggel aztán kiment, majd megállt, és így szólt az egész néphez:,,Ti igazságosak vagytok. Íme, én összeesküvést szőttem uram ellen, és megöltem; de vajon ki sújtott le mindezekre?10Tudjátok hát meg, hogy semmi sem esik a földre beteljesületlenül Jehova szavából, amelyet Aháb háza ellen mondott Jehova. Jehova megtette azt, amit szolgája, Illés által mondott."11Jéhu ezenkívül lesújtott mindazokra, akik megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes emberére, az ismerőseire és papjaira, mígnem senkit sem hagyott életben az övéi közül.12Akkor fölkelt, és útnak indult Szamáriába. Útba esett az a ház, ahol a pásztorok megkötözik a juhokat.13Jéhu aztán összetalálkozott Aháziának, Júda királyának a testvéreivel. Amikor megkérdezte tőlük:,,Kik vagytok?",ők így feleltek:,,Aházia testvérei vagyunk, és azért megyünk le, hogy megkérdezzük, minden jól van-e a király fiainál és az úrnő fiainál."14Erre ő azon nyomban ezt mondta:,,Fogjátok meg őket élve!"Meg is fogták őket élve, és levágták őket a juhkötöző ház víztárolójánál; negyvenkét embert. Egyet sem hagyott meg közülük.15Onnan továbbmenve találkozott Jonadábbal, Rékáb fiával, aki éppen elébe jött. Jéhu, megáldva őt, így szólt hozzá:,,Olyan egyenes-e a szíved irántam, mint amilyen az én szívem a te szíved iránt?",,Igen." - felelte Jonadáb.,,Ha igen, akkor nyújtsd a kezedet."Odanyújtotta hát a kezét, ő pedig felvette maga mellé a szekérbe.16Akkor így szólt:,,Tarts velem, és lásd meg, hogy nem tűrök versengést Jehovával szemben."Felsegítették hát a harci szekerére, és úgy hajtottak tovább.17Végül megérkezett Szamáriába, és lesújtott mindazokra, akik még megmaradtak Ahábtól Szamáriában, míg ki nem irtotta őket, Jehova szava szerint, amelyet Illéssel közölt.18Jéhu továbbá egybegyűjtötte az egész népet, és így szólt hozzájuk:,,Aháb kevéssé imádta Baált, ámde Jéhu nagyon fogja imádni.19Hívjátok hát ide hozzám Baál összes prófétáját, összes imádóját és összes papját!Ne engedjétek, hogy egy is hiányozzon, mert nagy áldozatot mutatok be Baálnak. Aki hiányzik, nem marad életben."De Jéhu ravaszul cselekedett, azért hogy elpusztítsa Baál imádóit.20És így szólt Jéhu:,,Szenteljetek ünnepi gyülekezést Baálnak!"Ki is hirdették.21Jéhu ezután üzenetet küldött Izrael minden vidékére, úgyhogy Baál összes imádója eljött. Egy sem maradt, aki ne jött volna el. Egyre csak mentek Baál házába, mígnem Baál háza megtelt egyik végétől a másik végéig.22Akkor így szólt a ruhatár felügyelőjének:,,Hozz ki ruhákat Baál valamennyi imádójának!"Az pedig kihozta nekik az öltözéket.23Jéhu ezután belépett Jonadábbal, Rékáb fiával Baál házába, és ezt mondta Baál imádóinak:,,Alaposan nézzetek körül, és ügyeljetek arra, hogy Jehova imádói közül senki se legyen itt veletek, csakis Baál imádói."24Végül bementek, hogy áldozatokat és égő felajánlásokat mutassanak be. Jéhu pedig készenlétbe állított magának odakint nyolcvan embert, és ezt mondta:,,Ha elszökik valamelyik ember azok közül, akiket a kezetekbe adok, lélekkel kell fizetni annak a lelkéért."25És történt, hogy Jéhu, amint végzett az égő felajánlás bemutatásával, odaszólt a kengyelfutóknak és a segédtiszteknek:,,Gyertek be, vágjátok le őket!Egyet se hagyjatok kimenni!"Erre a kengyelfutók és a segédtisztek vágni kezdték őket a kard élével, és kivetették őket. Egészen Baál házának városáig mentek.26Akkor kihozták Baál házának szent oszlopait, és mindegyiket elégették.27Továbbá lerombolták Baál szent oszlopát, és lerombolták Baál házát, és mind a mai napig elkülönítve tartják azt árnyékszékeknek.28Így irtotta ki Jéhu Baált Izraelből.29Csakhogy Jéhu nem fordult el Jeroboámnak, Nébát fiának a bűneitől, vagyis az aranyborjúk követésétől, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt. Az egyik Bételben, a másik Dánban volt.30Jehova azért így szólt Jéhuhoz:,,Mivel jól cselekedtél, azt téve, ami helyes a szememben, és Aháb házával mindenben aszerint cselekedtél, ami a szívemben volt, a fiaid a negyedik nemzedékig fognak ülni Izrael trónján utánad."31Jéhu mégsem ügyelt rá, hogy egész szívével Jehovának, Izrael Istenének a törvényében járjon. Nem fordult el Jeroboám bűneitől, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt.32Azokban a napokban kezdte Jehova apránként megnyirbálni Izraelt;és Hazáel megverte őket Izrael egész területén,33a Jordántól napkelet felé, Gileád egész földjét, Gád fiait, Rúben fiait és Manassé fiait, Aróertől, amely az Arnon völgyénél van, igen, Gileádot és Básánt.34Jéhu egyéb dolgai, minden cselekedete, az ő egész hatalmassága vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?35Végül Jéhu nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették Szamáriában. A fia, Joakház kezdett uralkodni helyette.36A napok, amelyeken Jéhu uralkodott Izrael felett Szamáriában, huszonnyolc évet tettek ki.


 
 
0 komment , kategória:  2 Királyok könyve / Ószövetség  
2Királyok 1–5:27-ig terjedő fejezetei
  2016-08-05 21:21:11, péntek
 
  1. fejezet

1És Aháb halála után Moáb fellázadt Izrael ellen.2Aházia pedig Szamáriában leesett a tetőszobája rácsozatán át, és beteg lett. Ezért követeket küldött ki, és ezt mondta nekik:,,Menjetek, kérdezzétek meg Baál-Zebubot, Ekron istenét, hogy felépülök-e ebből a betegségből."3Jehova angyala pedig így szólt a tisbei Illéshez:,,Kelj fel, és menj fel Szamária királyának követei elé, és így szólj hozzájuk:Talán bizony nincs Isten Izraelben, hogy ti Baál-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni?4Ezért tehát ezt mondja Jehova:Az ágyról, amelyre fölmentél, nem fogsz lejönni, mert bizony meghalsz."Azzal Illés elment.5Amikor a követek visszatértek a királyhoz, rögtön így szólt hozzájuk:,,Miért jöttetek vissza?"6Azok ezt mondták neki:,,Egy ember feljött elénk, majd így szólt hozzánk:Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött titeket, és mondjátok meg neki:Ezt mondja Jehova:,,Talán bizony nincs Isten Izraelben, hogy te Baál-Zebubhoz, Ekron istenéhez küldesz, hogy megkérdezd?Ezért az ágyról, amelyre fölmentél, nem fogsz lejönni, mert bizony meghalsz."7Akkor így szólt hozzájuk:,,Hogyan nézett ki az az ember, aki feljött elétek, és ilyen szavakkal szólt hozzátok?"8Azok ezt mondták neki:,,Szőrruhás ember volt, derekán bőrövvel felövezve."Ő mindjárt így szólt:,,A tisbei Illés volt az."9És elküldött hozzá egy ötven fölé rendelt elöljárót ötven emberével. Amikor ez felment hozzá, íme, ő a hegy tetején ült. Akkor így szólt hozzá:,,Igaz Isten embere! Ezt mondja a király:Gyere le!"10De Illés így válaszolt az ötven fölé rendelt elöljárónak:,,Nos, ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon le tűz az egekből, és emésszen meg téged és ötven emberedet."Erre tűz jött le az egekből, és megemésztette őt és ötven emberét.11Akkor ismét elküldött hozzá, egy másik, ötven fölé rendelt elöljárót ötven emberével. Ez megszólalt, és így beszélt hozzá:,,Igaz Isten embere! Ezt mondja a király:Azonnal gyere le!"12De Illés így válaszolt nekik:,,Ha én az igaz Isten embere vagyok, akkor szálljon le tűz az egekből, és emésszen meg téged és ötven emberedet."Erre Isten tüze jött le az egekből, és megemésztette őt és ötven emberét.13És ismét elküldött, egy harmadik, ötven fölé rendelt elöljárót és ötven emberét. A harmadik, ötven fölé rendelt elöljáró pedig felment, odalépett, és térdre ereszkedett Illés előtt, majd a kegyéért esedezett ilyen szavakkal:,,Igaz Isten embere, kérlek, legyen drága szemedben a lelkem és ennek az ötven szolgádnak a lelke!14Íme, tűz szállt le az egekből, és megemésztette a két előző, ötven fölé rendelt elöljárót, és ötven-ötven emberüket. Most azonban legyen drága szemedben a lelkem!"15Jehova angyala ekkor így szólt Illéshez:,,Menj le vele, ne félj tőle!"Fölkelt tehát, és lement vele a királyhoz.16Akkor így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova:Mivel követeket küldtél ki, hogy megkérdezzék Baál-Zebubot, Ekron istenét—talán bizony azért van ez, mert Izraelben nincsen Isten, akinek ki lehetne kérni a szavát? Ezért az ágyról, amelyre fölmentél, nem fogsz lejönni, mert bizony meghalsz."17Végül meghalt, Jehova szava szerint, amelyet Illés közölt. És Jórám kezdett uralkodni helyette Júda királyának, Jórámnak, Josafát fiának a második évében, mert neki nem született fia.18 Ami Aházia egyéb cselekedeteit illeti, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?

2. fejezet
1És történt, hogy amikor Jehova fel akarta vinni Illést egy szélviharban az egekbe, Illés és Elizeus elindultak Gilgálból.2Illés így szólt Elizeushoz:,,Maradj itt, kérlek, mert Jehova Bételbe küldött engem."De Elizeus ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!"Lementek hát Bételbe.3Akkor a próféták fiai, akik Bételben voltak, kimentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá:,,Tudod-e, hogy ma Jehova elviszi uradat, és nem áll majd feletted?"Erre ezt mondta:,,Magam is jól tudom. Hallgassatok."4Illés ekkor így szólt hozzá:,,Elizeus, maradj itt, kérlek, mert Jehova Jerikóba küldött engem."De ő ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!"Így aztán elmentek Jerikóba.5Akkor a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, odamentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá:,,Tudod-e, hogy ma Jehova elviszi uradat, és nem áll majd feletted?"Erre ezt mondta:,,Magam is jól tudom. Hallgassatok."6Illés pedig így szólt hozzá:,,Maradj itt, kérlek, mert Jehova a Jordánhoz küldött engem."De ő ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!"Így hát mindketten továbbmentek.7A próféták fiai közül is lement ötven ember, és megálltak látótávolságon belül; ők pedig mindketten a Jordánnál álltak.8Illés ekkor fogta a prófétai ruháját, összegöngyölte, és ráütött a vízre, az pedig fokozatosan kétfelé vált, erre és amarra, úgyhogy mindketten a szárazon keltek át.9És történt, hogy miután átkeltek, Illés így szólt Elizeushoz:,,Kérj valamit, mit tegyek érted, mielőtt elvitetem tőled."Elizeus erre ezt mondta:,,Azt kérem, hogy kétszeres rész legyen rajtam szellemedből."10Ő így szólt:,,Nehezet kértél. Ha látsz majd engem, amint elvitetem tőled, akkor meglesz az neked, de ha nem látsz, akkor nem lesz meg."11És történt, hogy amint mentek, és beszélgettek menet közben, íme, egy tüzes harci szekér és tüzes lovak! Ezek elválasztották kettejüket egymástól, Illés pedig felment a szélviharban az egekbe.12Elizeus mindezt látta, és így kiáltott:,,Atyám, atyám, Izrael harci szekere és lovasai!"Ezután nem látta őt többé. Megragadta hát a maga ruháját, és két darabra szakította.13Azután felemelte Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, majd visszament, és megállt a Jordán partján.14Akkor fogta Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, ráütött a vízre, és ezt mondta:,,Hol van Jehova, Illés Istene, igen, Ő?"Amikor ráütött a vízre, az fokozatosan kétfelé vált, erre és amarra, úgyhogy Elizeus átkelt.15Amikor a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, látták őt távolabbról, így kezdtek beszélni:,,Illés szelleme megnyugodott Elizeuson."Eléje mentek hát, és földig meghajoltak előtte.16Így szóltak hozzá: ,,Íme, van a szolgáidnál ötven ember, bátor férfiak. Hadd menjenek el, kérünk, és keressék meg uradat. Lehet, hogy Jehova szelleme felemelte őt, majd levetette valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe."De ő így szólt: ,,Ne küldjétek el őket."17Ám addig-addig unszolták, mígnem kellemetlenül érezte magát, úgyhogy ezt mondta:,,Hát küldjétek!"Elküldtek tehát ötven embert, és ezek három napig keresték őt, de nem találták meg.18Amikor visszatértek hozzá, Jerikóban tartózkodott. Akkor így szólt hozzájuk:,,Nemde megmondtam nektek:Ne menjetek."19Idővel a város emberei így szóltak Elizeushoz:,,Íme, a város fekvése jó, ahogy látja is uram; a víz ellenben rossz, és a föld elvetélést okoz."20Ő ezt mondta:,,Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek bele sót."Odavitték hát neki.21Azzal kiment a víz forrásához, sót vetett bele, és így szólt:,,Ezt mondja Jehova:Egészségessé teszem ezt a vizet.Nem származik többé belőle halál, sem semmi, ami elvetélést okoz."22A víz pedig mind a mai napig egészséges, Elizeus szava szerint, amelyet szólt.23Onnan aztán felment Bételbe. Amint ment felfelé az úton, kisfiúk jöttek ki a városból, és elkezdték csúfolni. Ezt mondogatták neki:,,Menj fel, kopasz! Menj fel, kopasz!"24Végül aztán hátrafordult, megpillantotta őket, és átkot szórt rájuk Jehova nevében. Akkor kijött az erdőből két nőstény medve, és darabokra tépett közülük negyvenkét gyermeket.25Ő továbbment innen a Kármel-hegyre, onnan pedig visszatért Szamáriába.

3. fejezet
1Jórám, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a tizennyolcadik évében lett Izrael királya Szamáriában, és tizenkét éven át uralkodott.2Azt tette, ami rossz Jehova szemében, de nem úgy, ahogy az apja vagy az anyja, ugyanis eltávolította Baál szent oszlopát, amelyet apja készített.3Csakhogy ragaszkodott Jeroboámnak, Nébát fiának a bűneihez, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt. Nem hagyta el azokat.4Mésa, Moáb királya pedig juhtenyésztő volt, és százezer bárányt meg százezer nyíratlan hím juhot fizetett adóként Izrael királyának.5És történt, hogy amikor Aháb meghalt, Moáb királya fellázadt Izrael királya ellen.6Jórám király ezért kiment azon a napon Szamáriából, és megszemlélte egész Izraelt.7Továbbment, és elküldött Josafáthoz, Júda királyához ezekkel a szavakkal:,,Moáb királya fellázadt ellenem. Eljössz-e velem hadakozni Moáb ellen?",,Elmegyek— mondta.—Én éppúgy, mint te. Az én népem éppúgy, mint a te néped. Lovaim éppúgy, mint lovaid."8Aztán ezt mondta:,,Melyik úton menjünk fel?",,Edom pusztájának útján"—felelte.9Izrael királya, Júda királya és Edom királya tehát elment, és hét napig haladtak kerülő útjukon, és nem volt víz sem a tábor, sem a nyomukban járó háziállatok számára.10Izrael királya végül így szólt,,Micsoda szerencsétlenség, hogy Jehova elhívta ezt a három királyt, csak hogy Moáb kezébe adja őket!"11Josafát azonban így szólt:,,Nincs itt valaki, aki Jehova prófétája? Akkor kérdezzük meg általa Jehovát."Erre megszólalt Izrael királyának egyik szolgája, és ezt mondta:,,Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki vizet öntött Illés kezére."12Josafát most így szólt:,,Jehova szava nála van."Le is ment hozzá Izrael királya meg Josafát és Edom királya.13Elizeus akkor így szólt Izrael királyához:,,Mi közöm hozzád? Menj el apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz."Izrael királya azonban ezt mondta neki:,,Nem, mert azért hívta el Jehova ezt a három királyt, hogy Moáb kezébe adja őket."14Elizeus erre így szólt:,,Él a seregek Jehovája, aki előtt állok, hogy ha nem lennék tekintettel Josafátnak, Júda királyának a személyére, akkor nem néznék rád, és nem is vennélek észre.15Most pedig hozzatok nekem egy húrpengető zenészt."És történt, hogy amikor a húrpengető zenélt, Jehova keze megnyugodott őrajta.16Így szólt tehát:,,Ezt mondja Jehova: »Ássanak árkot árok mellé ebben a völgyben!17Mert ezt mondja Jehova:Nem láttok szelet, nem láttok záport, és mégis megtelik ez a völgy vízzel. Inni fogtok belőle ti is, meg a jószágaitok is, és a háziállataitok is.18De ez csekélység lesz Jehova szemében;még Moábot is a kezetekbe adja.19Verjetek meg minden megerősített várost és minden kiváló várost, döntsetek ki minden jó fát, tömjetek be minden vízforrást, és tegyetek tönkre minden jó földbirtokot kövekkel."20Reggel aztán, a gabonafelajánlás bemutatásának idején az történt, hogy íme, víz jött Edom irányából, és megtelt a vidék vízzel.21A moábiták pedig mind meghallották, hogy harcba vonultak ellenük a királyok. Így tehát embereket hívtak egybe mindazok közül, akik már övet köthettek, meg a náluk idősebbek közül, és megálltak a határon.22Amikor kora reggel felkeltek, a nap ráragyogott a vízre, úgyhogy a moábiták a túloldalról vörösnek látták a vizet, mintha vér lett volna.23Elkezdték mondogatni:,,Ez vér!A királyokkal biztosan kard végzett, és leöldösték egymást. Rajta, zsákmányra, ó, Moáb!"24Alighogy beértek Izrael táborába, az izraeliták felkeltek, és vágni kezdték a moábitákat, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Így aztán behatoltak Moábba, és amint mentek, vágták a moábitákat.25A városokat romba döntötték, és minden jó földbirtokot teledobáltak kővel, ki-ki odavetette a magáét. Minden vízforrást betömtek, és minden jó fát kidöntöttek, míg csupán Kir-Haréset kövei maradtak meg. Azt a parittyások körülvették, és rombolni kezdték.26Amikor Moáb királya látta, hogy túl hevessé vált számára a csata, rögtön maga mellé vett hétszáz kardforgató férfit, hogy áttörjenek Edom királyához, de nem bírtak.27Végül fogta az elsőszülött fiát, akinek majd uralkodni kellett volna helyette, és felajánlotta őt égő áldozatul a falon.És nagy harag támadt Izrael ellen, úgyhogy az izraeliták elvonultak őtőle, és visszatértek országukba.

4. fejezet
1Egy asszony a próféták fiainak feleségei közül pedig így kiáltott Elizeushoz:,,Szolgád, az én férjem meghalt. Te is jól tudod, hogy szolgád mindig is félte Jehovát. Aztán eljött a hitelező, hogy rabszolgául vegye magának mindkét gyermekemet."2Elizeus akkor így szólt hozzá:,,Mit tegyek érted? Mondd csak, mid van a házban?"Az asszony így felelt:,,Semmije sincs a te szolgálóleányodnak a házban, csak egy csőrös korsó olajjal."3Erre ő ezt mondta:,,Menj, kérj magadnak odakint edényeket minden szomszédodtól, üres edényeket, de ne keveset!4Aztán menj, zárd be az ajtót magad és a fiaid mögött, és tölts mindezekbe az edényekbe. A teli edényeket rakd félre."5Az asszony akkor elment tőle. Amikor bezárta az ajtót maga és a fiai mögött, azok odahordták neki az edényeket, ő meg töltögetett.6És történt, hogy amikor megteltek az edények, odaszólt az egyik fiának:,,Hozz ide nekem még egy edényt!"De az így felelt neki:,,Nincs több edény."Akkor az olaj elapadt.7Elment hát az asszony, és elmondta az igaz Isten emberének, mire az így szólt:,,Menj, add el az olajat, és fizesd meg az adósságodat. Te és a fiaid pedig éljetek abból, ami marad."8És történt egy napon, hogy Elizeusnak Sunem felé vitt az útja, ahol is volt egy előkelő asszony, és ez marasztalta őt, hogy egyen kenyeret. Így aztán valahányszor arra járt, betért oda kenyeret enni.9Egyszer aztán így szólt az asszony a férjéhez:,,Íme, jól tudom, hogy Isten szent embere az, aki felénk szokott járni.10Kérlek, készítsünk neki egy kis tetőszobát a falhoz, és tegyünk neki oda ágyat, asztalt, széket és lámpatartót. Amikor csak bejön hozzánk, félrevonulhat oda."11Történt pedig egy napon, hogy ő szokása szerint betért oda, majd félrevonult a tetőszobába, és ott lefeküdt.12Akkor így szólt Géházihoz, a szolgájához:,,Hívd ide ezt a sunemi asszonyt!"Az már hívta is, hogy elébe álljon az asszony.13Azután így szólt a szolgájához:,,Kérlek, mondd meg neki:Íme, fáradoztál értünk mindezen fáradsággal. Mit lehetne tenni érted? Van-e valami, amiről beszélni kellene a királlyal vagy a hadsereg vezérével az érdekedben?"Az asszony így felelt:,,Népem között lakom én."14,,Hát akkor mit lehetne tenni érte?"—kérdezte. Géházi így válaszolt:,,Annyi bizonyos, hogy fia nincsen neki, és a férje már öreg."15Erre rögtön ezt mondta: ,,Hívd ide!" Odahívta hát, és az asszony megállt a bejáratnál.16Akkor így szólt:,,Jövőre, ugyanebben az időben fiút fogsz magadhoz ölelni."De ő ezt mondta:,,Ne, uram, ó, igaz Isten embere! Ne szólj hazugságot szolgálóleányod felől!"17Az asszony azonban teherbe esett, és fiút szült a meghatározott időben, a következő évben, úgy, ahogy megmondta neki Elizeus.18A gyermek pedig növekedett, és egy nap az történt, hogy szokása szerint kiment az apjához az aratók közé.19Ezt mondogatta az apjának:,,A fejem! Jaj, a fejem!"Az végül így szólt a szolgához:,,Vidd el az anyjához."20Elvitte hát, és odavitte az anyjához. A fiú ott ült annak térdén délig, míg végül meghalt.21 Az asszony ezután fölment, lefektette őt az igaz Isten emberének ágyára, rázárta az ajtót, és kiment.22Akkor hívta a férjét, és ezt mondta:,,Küldd el hozzám, kérlek, az egyik szolgát, és az egyik szamárkancát, hadd siessek el az igaz Isten emberéhez, aztán visszajövök."23De az így szólt:,,Miért ma mész hozzá?Nincs újhold, sem sabbat."Ő azonban ezt mondta:,,Jó ez így."24Megnyergelte tehát a szamárkancát, és így szólt a szolgájához:,,Hajtsd, és gyerünk! Ne fogd vissza a nyargalást miattam, hacsak nem mondom neked."25Elment hát, és eljutott az igaz Isten emberéhez a Kármel-hegyre. És történt, hogy amikor az igaz Isten embere meglátta őt távolról, rögtön így szólt Géházihoz, a szolgájához:,,Nézd, a sunemi asszony van ott.26Most tehát fuss elébe, kérlek, és így szólj hozzá:Jól vagy-e? Jól van-e a férjed? Jól van-e a gyermek?"Az asszony erre ezt mondta:,,Jól."27Amikor aztán odaért az igaz Isten emberéhez a hegyre, nyomban megragadta őt lábainál. Géházi akkor odament, hogy félretolja, de az igaz Isten embere ezt mondta:,,Hagyd békén, mert megkeseredett benne a lelke; Jehova ezt elrejtette előlem, és nem adta tudtomra."28Az asszony most így szólt:,,Hát kértem én fiút uram által? Nem mondtam-e:Ne ébressz bennem hamis reményeket!"29Ő erre mindjárt ezt mondta Géházinak:,,Övezd fel derekadat, fogd a kezedbe botomat, és menj. Ha találkozol valakivel, ne üdvözöld;ha téged üdvözöl valaki, ne válaszolj neki. Tedd a botomat a fiú arcára."30A fiú anyja akkor ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak itt téged!"Ő azért felkelt, és elment az asszonnyal.31Géházi elment előttük, és a botot a fiú arcára tette, de az nem adott hangot, és nem is figyelt. Ő tehát visszament Elizeus elé, és megmondta neki: ,,Nem ébredt fel a fiú."32Elizeus végül megérkezett a házba, és íme, a fiú holtan feküdt az ágyán.33Akkor bement, bezárta kettejük mögött az ajtót, és imádkozni kezdett Jehovához.34Végül felment az ágyra, és ráfeküdt a gyermekre. Száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére tette, és ráborult. A gyermek teste erre lassanként felmelegedett.35Ő akkor ismét járkálni kezdett a házban, egyszer erre, másszor arra, majd felment az ágyra, és ráborult. A fiú pedig tüsszentett hétszer, aztán felnyitotta szemét a fiú.36Ő erre szólította Géházit, és ezt mondta:,,Hívd ide ezt a sunemi asszonyt."Oda is hívta, és az bement hozzá. Ő így szólt:,,Vedd fel a fiadat."37Az asszony tehát bement, a lábához esett, földig meghajolt előtte, majd felvette a fiát, és kiment.38Elizeus pedig visszatért Gilgálba, és éhínség volt akkor azon a földön. Amikor a próféták fiai ott ültek előtte, idővel így szólt a szolgájához:,,Tedd fel a nagy főzőfazekat, és főzzél főzeléket a próféták fiainak."39Egyikük tehát kiment a mezőre mályvát szedni. Vadindát talált, és tele szedte róla a ruháját vadtökkel, aztán ment, és belevagdalta a fazékba. Nem tudták ugyanis, hogy mi az.40Később kitálalták az embereknek, hogy egyenek. És történt, hogy amint belekóstoltak a főzelékbe, felkiáltottak, ezt mondva:,,Halál van a fazékban, ó, igaz Isten embere!"És nem bírtak enni.41Ő erre ezt mondta:,,Akkor hozzatok lisztet!"Miután beleszórta a fazékba, így szólt:,,Tálald ki az embereknek, hogy egyenek."És nem volt semmi ártalmas a fazékban.42Jött pedig egy ember Baál-Sálisából, és kenyeret hozott az igaz Isten emberének az első beérett termésből, húsz árpakenyeret, meg új gabonát a kenyereszsákjában. Ő így szólt:,,Add oda az embereknek, hadd egyenek!"43A szolgája azonban ezt mondta: ,,Hogyan tegyem ezt száz ember elé?"Erre így szólt:,,Add oda az embereknek, hadd egyenek, mert ezt mondja Jehova:Esznek, és még marad is."44Akkor eléjük tette, azok pedig ettek, és még maradt is, Jehova szava szerint.

5. fejezet
1Naámán pedig, Szíria királyának hadvezére, nagy ember lett ura előtt, és tisztelet övezte, mert általa mentette meg Jehova Szíriát. Bátor és vitéz volt ez az ember, de leprás volt.2A szírek pedig kivonultak rablócsapatokban, és fogságba vittek egy kisleányt Izrael földjéről. Ez Naámán feleségének a szolgálatába került.3Idővel így szólt az úrnőjéhez:,,Bárcsak a Szamáriában levő próféta előtt lenne az én uram! Az kigyógyítaná a leprájából."4Ezek után valaki ment, és hírt vitt az urának:,,Így és így beszélt az Izrael földjéről való leány."5Szíria királya akkor ezt mondta:,,Menj el oda! Gyere csak, hadd küldjek levelet Izrael királyának."Ő pedig elment, és vitt a kezében tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat és tíz váltás ruhát.6Meg is érkezett Izrael királyához a levéllel, amelyben ez állt: ,,És most, amikor megérkezik hozzád ez a levél, íme, Naámánt, a szolgámat is küldöm, hogy kigyógyítsd a leprájából."7És történt, hogy miután Izrael királya elolvasta a levelet, mindjárt megszaggatta a ruháit, és így szólt:,,Hát Isten vagyok én, hogy halálra adjak és életben tartsak?Mert ez az ember azért küld hozzám, hogy kigyógyítsak egy férfit a leprájából;de figyeljétek csak meg, és lássátok, hogy viszálykodni akar velem."8És történt, hogy amikor Elizeus, az igaz Isten embere meghallotta, hogy Izrael királya megszaggatta a ruháit, nyomban üzenetet küldött a királyhoz ezekkel a szavakkal:,,Miért szaggattad meg ruháidat? Hadd jöjjön el hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben."9Naámán tehát odament lovaival és harci szekereivel, és megállt Elizeus házának bejáratánál.10Elizeus azonban követet küldött hozzá ezekkel a szavakkal:,,Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, hogy rendbe jöjjön a tested, és tisztulj meg."11Naámán erre haragra gerjedt, már távozott is, és így szólt:,,Íme, én azt mondtam magamban:Kijön majd ide hozzám, megáll, és segítségül hívja Istenének, Jehovának a nevét, aztán ide-oda mozgatja a kezét a hely fölött, és így gyógyítja meg a leprást.12Hát nem jobbak az Abana és a Parpar, Damaszkusz folyói Izrael minden vizénél? Nem fürödhetek meg bennük, és nem tisztulhatok meg?"Azzal megfordult, és dühösen elment.13A szolgái ekkor odaléptek, beszéltek vele, és így szóltak:,,Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna neked a próféta, nemde megtennéd? Hát mennyivel inkább, amikor csak azt mondta neked:Fürödj meg, és tisztulj meg."14Erre lement, és megmártózott a Jordánban hétszer az igaz Isten emberének szava szerint. Ezután rendbe jött a teste, olyan lett, mint egy kisfiú teste, és megtisztult. 15 Akkor visszatért az igaz Isten emberéhez egész táborával. Odament, megállt előtte, és így szólt:,,Íme, most már tudom, hogy sehol máshol nincs a földön Isten, csak Izraelben. Most pedig, kérlek, fogadd el áldásként az ajándékot a te szolgádtól."16De ő ezt mondta:,,Él Jehova, aki előtt állok, hogy nem fogadom el."Erre unszolni kezdte, hogy fogadja csak el, de ő semmiképpen nem akarta.17Naámán végül így szólt:,,Ha nem, hát kérlek, adassék a te szolgádnak valamennyi föld, amennyi egy öszvérpár terhe, mert a te szolgád nem mutat be többé égő felajánlást vagy áldozatot más isteneknek, csak Jehovának.18Ebben a dologban pedig bocsásson meg Jehova a te szolgádnak: amikor az én uram bemegy Rimmon házába, hogy ott meghajtsa magát, és a kezemre támaszkodik, és meg kell hajolnom Rimmon házában, amikor meghajtom magam Rimmon házában, bocsásson meg, kérem, Jehova a szolgádnak ebben a tekintetben."19Ő így felelt neki:,,Menj el békében."El is ment tőle jókora távolságra.20Akkor Géházi, Elizeusnak, az igaz Isten emberének szolgája így szólt:,,Íme, az én uram megkímélte Naámánt, ezt a szíriait azzal, hogy nem fogadta el kezéből, amit hozott. Él Jehova, hogy utánafutok, és hozok tőle valamit."21Géházi tehát Naámán után eredt. Amikor Naámán meglátta, hogy valaki fut utána, rögtön leszállt a szekeréről, hogy elébe menjen, és megkérdezte:,,Minden rendben?"22Ő így felelt:,,Minden rendben. Az uram küldött, és ezt üzeni:Íme, épp most jött hozzám két ifjú Efraim hegyvidékéről, a próféták fiaitól. Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két váltás ruhát."23Naámán erre így felelt:,,Vedd csak el, végy két talentumot!" És unszolta őt. Végül aztán bekötött két talentum ezüstöt két zsákba, meg két váltás ruhát, és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.24Mihelyt az Ófelhez ért, elvette a kezükből, és elhelyezte a házban. Az embereket elküldte, így hát elmentek.25Ő meg bement, majd odaállt az ura mellé. Elizeus akkor így szólt hozzá:,,Honnan jöttél, Géházi?",,Nem ment a te szolgád sehová"-felelte.26Erre így szólt hozzá:,,Nem ment-e veled a szívem, amikor a férfi megfordult, hogy leszálljon a szekeréről, és eléd menjen? Vajon ideje van most ezüstöt elfogadni, vagy ruhákat, olajfaligeteket, szőlőket, juhokat, marhákat, szolgákat vagy szolgálóleányokat szerezni?27Ezért hát Naámán leprája rád és utódaidra ragad, időtlen időkre!"Az pedig nyomban kiment előle, és íme, leprás volt, fehér, mint a hó.
 
 
0 komment , kategória:  2 Királyok könyve / Ószövetség  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 439
  • e Hét: 6381
  • e Hónap: 10759
  • e Év: 49249
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.