|
2016-08-01 00:30:16, hétfő
|
| |
| |
Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Nagy japán kutya FCI 344
Amerikai Egyesült Államok
Nagy japán kutya FCI 344
Az Akitát a kutyafajtákban járatosak bizonyosan jól ismerik, így szinte egy ismeretlen ismerőst látnak, amikor a nagy japán kutya standardjét olvassák. A nagy japán kutya az Egyesült Államokban alakult ki japán akitákból. Az 1930-as években jutott el az első akita Amerikába, Hellen Keller írónő tulajdonában.
A második világháború után amerikai katonákkal is érkezett néhány egyed, a háború miatt erősen lecsökkent japán állományból. Ezekből a kutyákból az elkövetkező években jelentős állomány alakult ki az Egyesült Államokban. 1956-ban alakult az Akita Kennel Club, mely 1960-ban változtatott nevet, és lett Akita Club of America. Az AKC 1973-ban ismerte el hivatalos fajtaként az akitát. A Kongo-Go vonalak mellett néhány Icsinoszeki-vonalat is sikeresen bevontak a tenyésztésbe, mielőtt még a Kennel Club bezárta törzskönyvét a japán importok előtt. Ennek következtében az amerikai állomány teljesen más irányban fejlődött, mint a japán. Amikor az AKC 1992-ben ismét megnyitotta törzskönyvét a Japánból érkező kutyák előtt, olyan nagy volt a különbség a japán és az amerikai akita között, hogy alig lehetett valami hasonlóságot felfedezni a két ország kutyái között. A 90-es években az FCI változtatást eszközölt az akita fajtaleírásában, miszerint egyértelműen a japán változatot kell előnyben részesíteni. Az 1998-as változtatás tenyésztésből kizáró okként jelölte meg az amerikai akita tipikus jellegzetességeit (pl. fekete maszk vagy pinto-mintázat). Az 1999-es akita-világ kongresszuson, Mexikóban született a hivatalos határozat, miszerint az FCI önálló fajtaként ismeri el az akita amerikai változatát, nagy japán kutya néven.
A meglévő állomány felosztása céljából úgynevezett konfirmációkat tartottak minden FCI-tagországban, három fajtaspecialista bíró jelenlétében. Az akitának minősített kutyák továbbra is az ötödik fajtacsoportban maradtak, míg a nagy japán kutyának megfelelő küllemű egyedek az FCI második fajtacsoportjába kerültek. 
Link
Nagy japán kutya standard (FCI 344)
Általános megjelenés: Nagy, erőteljes, harmonikus felépítésű kutya, jó tömeggel és erős csontozattal. A széles fej tompa háromszög formájú, mély
fanggal és a fajtára jellemző felálló fülekkel, melyek szinte a nyak felső vonalát meghosszabbítva, előre dőlve hordottak.
Link
Fontos méretarányok: A marmagasság és a test hosszának aránya 9:10 kanoknál, és 9:11 szukáknál. A mellkas mélysége a marmagasság fele. Az orrtükör és a stop közötti távolság, és a stop és a nyakszirtcsont közötti távolság aránya 2:3.
Magatartás és karakter (wesen): Barátságos, figyelmes, fogékony, engedelmes és nyugodt.
Fej: Masszív, a test egészével arányos, nyugalmi állapotban ránctalan. Felülről nézve tompa háromszög formájú.
Koponya: Lapos és széles a fülek között. Enyhe barázda fut felfelé a homlokon keresztül.
Stop: Jól kifejezett, de nem éles.
Link
Orrtükör: Széles és fekete. Csekély és elmosódó pigmenthiány csak fehér kutyáknál megengedett, de mindig a fekete az előnyben részesítendő.
Fang: Széles, mély és telt.
Ajkak: Feketék, nem lelógók, a nyelv rózsaszínű.
Állkapocs/fogak: Az állkapocs nem kerekded, de tompa és erőteljes, a fogak erősek és rendezettek. Teljes harapás, lehetőleg ollós záródással, de a tétreharapás is megengedett.
Szemek: Sötétbarnák, viszonylag kicsik, nem kidülledők és szinte háromszögletűek. A szemhéjak széle fekete és szorosan a szemgolyóhoz simul.
Fülek: Mereven felállóak, és a fejhez képest kicsik. Ha a hosszúság ellenőrzése végett a fület előrehajtjuk, vége a felső szemhéj szélét érinti. Háromszögletűek, enyhén lekerekített végekkel, tövüknél szélesek, nem túl mélyen tűzöttek. Oldalról nézve, a nyakvonal meghosszabbításaként enyhén a szemek fölé hajolva hordottak.
Nyak: Vastag és izmos, minimális lebernyeggel. Arányosan rövid, a vállak felé fokozatosan szélesedő. A határozott, ívelt tarkó harmonikusan megy át a koponyába.
Test: Hosszabb, mint amilyen magas. A bőr nem túl vékony, sem túl feszes, sem túl laza.
Hát: Vízszintes.
Ágyék: erősen izmolt.
Mellkas: Széles és mély. A bordák jól íveltek, a szegycsont környéke jól fejlett.
Alsó vonal és has: Mérsékelten felhúzott.
Farok: Erőteljes, dús szőr borítja, magasan tűzött, a hát fölé vagy a lágyékra hajlítva hordott, háromnegyedében, teljesen vagy duplán csavart, vége mindig a hátig vagy annál mélyebbre ér. Ha háromnegyede gyűrűs, a farok vége határozottan a lágyék fölé esik. Tövénél vastag és erőteljes. Ha lelóg vagy kinyújtott, az utolsó farkcsigolya a csánkízületig ér. A szőrzet durva, egyenes és sűrű, de nem zászlós.
Mellső rész: A mellső végtagok nehéz csontozatúak, elölről nézve egyenesek.
Váll: Hatalmas és erőteljes, mérsékelten erősen hátra nyúló.
Mellső lábközép: Kb. 15 fokos szöget zár be a függőlegessel.
Hátulsó rész: erősen izmolt, széles, ugyanolyan erős csontozatú, mint a mellső rész. A farkaskörmöt a hátulsó végtagokról általában eltávolítják.
Comb: Erőteljes, jól szögelt.
Térd: Mérsékelten szögelt, hátulról nézve párhuzamosak.
Csánkízület: Igen mélyen elhelyezkedő, sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Mancsok: Egyenesen előre néző macskamancsok, jól íveltek, vastag talppárnákkal.
Járásmód: Erőteljes, térölelő, a mellső végtagok mérsékelten hosszú lépéshosszával és a hátulsó végtagok tolóerejével. A hátulsó végtagok a mellső végtagok vonalán mozognak, miközben a hát erős, szilárd és vízszintes marad.
Szőrzet: Félhosszú szőrzet. Az aljszőrzet vastag, Puha, sűrű és rövidebb, mint a fedőszőrzet. A fedőszőr egyenes, durva és kissé eláll a testtől. A fejen, a végtagok alatt és a füleken a szőrzet rövid. A maron és a faron kb. 5 cm hosszú, miáltal kissé hosszabb, mint a test többi részén, a farok kivételével, ahol a leghosszabb és a legdúsabb.
Szín: Minden szín megengedett, mint a vörös, fakó, fehér, stb.; csíkos és foltos is lehet. A színek ragyogóak és tiszták, a jegyek harmonikusan elosztottak, maszkkal vagy a nélkül. A foltos kutyák fehér alapon nagy, rendezetten eloszló foltokkal rendelkeznek, melyek a fejet és a test több mint egyharmadát borítják. Az aljszőrzet más színű lehet, mint a fedőszőr.
Marmagasság: A kanok 66-71, a szukák 61-66 cm magasak.
Már kiskorban is elegánsan tartják magukat.
Link
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
feminin kanok, maszkulin szukák
keskeny vagy hegyes fej
foghiány (kivéve 2 hiányzó P1 és/vagy M3
kék vagy fekete foltos nyelv
világos szemek
rövid farok
kifelé vagy befelé forduló könyök
gallér- vagy zászlóképződésre utaló bármely jel
félénkség vagy rosszindulatúság
Súlyos hibák:
hiányzó tömeg
könnyű csontozat
Tenyésztésből kizáró hibák:teljesen pigmenthiányos orrtükör, pillangó-orr (pigmenthiányos foltok az orron)
félig felálló, lelógó, redős fülek
előre- vagy hátraharapás
kardfarok, nem gyűrűs farok
kanok 63,5 cm alatti, szukák 58,5 cm alatti magassága
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
nyitókép: archiv
kutya.hu 2010. október 05.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: k Nagy japán kutya standard |
|
|
|
|
|
Offline
