|
2014-09-22 10:43:32, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Anthony de Mello S. J.
(1931-1987)
A csend szava - Egy perc bölcsesség
Az angol eredeti címe és kiadója: One Minute Wisdom, Gujarat Sahitya Prakash, Gujarat, India, 1985.
Fordította: Török Ferenc
Copyright for the Hungarian translation: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, 1991.
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
A Mester a következő kis történetekben nem egyetlen személy. Lehet ő hindu guru, taoista bölcs, zsidó rabbi, keresztény szerzetes vagy szufi misztikus. Lehet ő Laoce és Szókratész, Buddha és Jézus, Zarathusztra és Mohamed. Tanítását megtalálhatjuk Kr. e. a VII. században és Kr. u. a XX. században. Bölcsessége a Kelet és a Nyugat bölcsessége egyaránt. De számítanak-e a történelmi előzmények egyáltalán? Végül is a történelem csak a megnyilvánulások, és nem a valóság leírása; a tanítások, nem pedig a csend jegyzéke.
A következő mini-történetek mindegyike csupán egyetlen percet vesz igénybe. Valószínűleg elképesztőnek, ingerlőnek, vagy egyenesen értelmetlennek találja az olvasó a Mester nyelvezetét. Bizony, nem könnyű olvasmányi De nem is használati utasításnak szánom, hanem arra, hogy felrázzon. Oly bölcsesség rejtőzik benne (nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a szellemében, hangulatában, légkörében), amelyet a köznapi beszéd nem képes kifejezni. Az oldalakat olvasva és a Mester rejtélyes nyelvezetével küszködve, lehet, hogy öntudatlanul ráéreznek majd a csendes tanításra, amely a könyvben megbúvik; felébrednek és átalakulnak. A bölcsesség a következőt jelenti: megváltozni anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítésünkbe kerülne; az átalakulás, akár hiszik, akár nem, csupán a valóságra való ráébredés, arra a valóságra, melyet szavakkal nem lehet kifejezni, mert azokon túl van.
Aki olyan szerencsés lesz, hogy felébred, az megérti majd, hogy az a legszebb nyelv, amelyet nem beszélnek, az a legszebb cselekedet, amelyet nem végeznek, s az a legnagyszerűbb változás, amely nem szándékos.
Figyelmeztetés: Csak kis adagokban olvassa a meséket - alkalmanként egyet vagy keltőt. A túladagolás csökkenti a hatásukat.
Csodák
Egy ember keresztül-kasul utazta a vi1ágot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát telt a Mestered'? - kérdezte az egyik tanítványtól.
- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.
Vallás
A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.
- Az állam ügyei nem hagynak nekem időt hosszabb értekezésekre - mondta. - Össze tudná foglalni a vallás lényegét néhány mondatban egy olyan elfoglalt embernek, mint például én?
- Egyetlen egy szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.
- Hihetetlen! Mi az a szó?
- Csend.
- S hogyan érhetem el a csendet? - Elmélkedéssel.
- És ha szabad kérdeznem, mi az elmélkedés?
- Csend.
Mélység
A Mester így szólt az üzletemberhez: - Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
- Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
- Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.
A legbelső
A tanítvány egy kis bölcsességet akart hallani.
- Menj, ülj be a celládba, s a cellád megtanít a bölcsességre - mondta a Mester.
- De nekem nincs cellám. Én nem vagyok szerzetes.
- Igenis van cellád. Nézz magadba.
Karizma
A tanítvány zsidó volt.
- Mi jót kell cselekednem, hogy Isten elfogadjon?
- Hogyan tudhatnám én azt? - mondta a Mester.
- A te Bibliád azt mondja, hogy Ábrahám vendégszerető volt, és Isten vele volt. Illés szeretett imádkozni, és Isten vele volt. Dávid az országot uralta, És Isten őt is kedvelte.
- Van valami mód arra, hogy kitaláljam, Isten milyen munkára szánt engem'?
- igen. Kutass szíved legmélyebb hajlandósága után, és kövesd azt!
Illúzió
- Hogyan nyerhetem el az örök életet? - Az örök élet most van. Élj a jelenben!
- Dehát a jelenben élek, vagy nem? - Nem.
- Miért nem?
- Mert még nem dobtad el a múltad.
- Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
- A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.
Mítoszok
Egy másik alkalommal pedig ezt mondotta:
A Mester párbeszédek és rövid történetek segítségével tanított, amiket a tanítványok örömmel - és néha csalódottsággal hallgattak. Valami mélyebbre vágyódtak ugyanis.
A Mester azonban hajthatatlan maradt. Minden ellenvetésükre csak annyit mondott:
- Értsétek meg, kedveseim, az ember és az Igazság között a legrövidebb út egy kis történet.
- Ne vessétek meg a rövid történeteket! Ahogy az elveszett aranyérmét egy fillérnyi gyertyával találják meg, úgy a legmélyebb igazságot is egy rövid történet segítségével,
Elmélkedés
Az egyik tanítvány elaludt, és azt álmodta, hogy a mennyországba került. Meg-lepetésére ott találta a Mestert és a többi tanítványt is, akik ültek és elmélkedtek.
- Hát ez a paradicsomi boldogság? - kiáltotta.
- Hogyan, hisz a földön is éppen ezt csináltuk!
Egy hangot hallott, ami ezt kiáltotta: - Szerencsétlen! Hát azt hiszed, hogy
ezek a meditálók a mennyországban vannak? Éppen ellenkezőleg, a mennyország van az elmélkedőkben.
Realizmus
A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
- Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
A Mester mélyen az ember szembe nézett, és azt mondta:
- Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
- Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
- Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni - hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.
Beszéd
A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.
- Várj egy percig - intette a Mester. - igaz az, amit el akarsz nekünk mondani?
- Nem gondolnám. - Hasznos?
- Nem, egyáltalán nem az. - Szórakoztató'?
- Nem.
- Hát akkor minek hallgassuk meg?
Lelki megkönnyebbülés
A Mester úgy tartotta, hogy semmilyen szó sem rossz, ha azt megfelelő összefüggésben alkalmazzák.
Amikor azt mondták neki, hogy az egyik tanítványa hajlamos a káromkodásra, megjegyezte:
- Úgy tartják, hogy a durva beszéd olyan lelki megkönnyebbülést nyújthat, amit az imádság nem adhat meg.
Pletyka
Az egyik tanítvány megvallotta azt a rossz szokását, hogy továbbadja a pletykákat. A Mester komiszul azt mondta:
- Ha csak továbbadnád, az nem volna olyan nagy baj, de még meg is toldod.
A mozgás
A tanítványokhoz, akik állandóan a bölcsesség szavaiért nyaggatták, a Mester így szólt:
-A bölcsességet nem lehet szavakban kifejezni. Az a cselekvésben nyilvánul meg. De amikor azt látta, hogy a tanítványok hanyatt-homlok vetették magukat a munkába, hangosan felnevetett és azt mondta:
- Ez nem cselekvés, hanem mozgás.
Bebörtönzöttség
- Te roppant büszke vagy az intelligenciádra - szólt a Mester az egyik tanítványhoz.
- Olyan vagy, mint az az elítélt, aki büszke a börtöncellájának nagyságára.
Azonosság
- Hogyan keressük az egységet Istennel?
- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
- Értsd meg, hogy az nincs ott.
- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
- Nem egy, de nem is kettő.
- Hogyan lehetséges ez?
- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.
Gépiesség
Egyszer a Mester azt kérdezte tanítványaitól, hogy melyik a fontosabb, a bölcsesség vagy a cselekvés. A tanítványok egyhangúlag válaszoltak:
- A cselekvés, természetesen. Mi haszna van annak a bölcsességnek, amelyik nem nyilvánul meg a cselekvésben?
- És mi haszna van-kérdezte a Mester - annak a cselekedetnek, amelyik egy meg nem világosult szívből származik.
Bálványozás
A tanítványhoz, aki roppant tisztelettudó volt, így szólt a Mester:
- A fény visszaverődik a falról. Miért tiszteled a falat? Légy figyelmes a fényre!
Végzet
Egy asszonynak, aki a végzete ellen panaszkodott, ezt válaszolta a Mester:
- Te alakítod a végzetedet.
- De arról nem én tehetek, hogy nőnek születtem.
- Hogy valaki nőnek születik, az nem a végzet. Az a sors. A végzet az, hogy hogyan fogadod el női mivoltodat, s mit hozol ki belőle.
Újjászületés
- Szakíts teljesen a múltaddal, és elnyered a megvilágosodást - mondta a Mester.
- Én fokozatosan szakítok a múltammal.
- A növekedés fokozatosan történik, de a megvilágosodás egy pillanat műve.
Később még hozzátette:
. Vegyük például az ugrást. A szakadékon nem juthatsz át kis szökellésekkel.
Átalakulás
A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.
Filozófia
Mielőtt a látogató beállt volna a Mester tanítványai közé, valami biztosítékot akart szerezni a Mestertől.
- Meg tudod mutatni az életünk célját? - Nem.
- Legalább az élet értelmét? - Azt sem.
- Körvonalazni tudnád nekem a halál természetét és a síron túli életet?
- Nem.
A látogató gúnyolódva továbbállt. A tanítványok megdöbbentek és elcsüggedtek, hogy Mesterük ilyen rossz fényben s ennyire haszontalannak mutatkozott. A Mester viszont békítőleg így szólt:
- Mi haszna , ha érted az élet értelmét és természetét, de sosem érezted és élted azt? Inkább azon vagyok, hogy egyétek meg a pudingot, sem mint hogy spekuláljatok rajta.
Túlélés
A tanítvány mindennap ugyanazt a kérdést tette fel:
- Hogyan találom meg az Istent?
S minden egyes alkalommal ugyanazt a misztikus választ kapta.
- Vágyakozással.
- Dehát én teljes szívemből vágyom erre. Akkor miért nem találom meg őt? Egyik nap a Mester együtt fürdött a folyóban ezzel a tanítvánnyal. A víz alá nyomta a fejét, a szerencsétlen persze elkeseredetten kapálózott, hogy kiszabaduljon. Következő nap a Mester kezdte el a beszélgetést.
- Miért küzdöttél annyira, amikor a víz alatt tartottalak?
- Mert levegőért kapkodtam.
- Majd ha megkapod a kegyelmet, hogy úgy kapkodj Isten után, mint a levegő után, akkor megtalálod őt.
Menekülés
A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz e1 az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.
Hazatérés
- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni - mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.
Fejlődés
A következő nap azt mondta a Mester: - Haj, könnyebb utazni, mint megállni. A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért.
- Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe.
- De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték az elámult tanítványok.
- Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.
Kivetítés
- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
Hagyni magától
- Mit kell tennem a megvilágosodásért?
- Semmit.
- Hogyhogy semmit?
- Semmit, mert a megvilágosodás nem a cselekvésből jön. Az történik.
- Tehát sohasem lehet elérni?
- Ó, de még mennyire, hogy lehet!
- Hogyan? Könnyedség - Úgy hogy nem teszed.
- És mit teszek azért, hogy ezt elérjem?
Egy embernek, aki tétovázott elkezdeni a lelki életet a lemondásoktól és az erőfeszítésektől való félelme miatt, azt mondta a Mester:
- Mennyi erőfeszítésbe és önmegtagadásba kerül kinyitni a szemet és látni?
- Mit tesz valaki azért, hogy elaludjon, vagy hogy felébredjen?
Felfedezés
- Segíts Istent megtalálni! - Senki sem segíthet ebben. - Miért nem?
- Ugyanazért, amiért senki sem segíthet a halnak, hogy megtalálja az óceánt.
Visszahúzódás
- Hogyan segítsek a világon?
- Megértés által - mondta a Mester.
- És hogyan értsem meg?
- Úgy, hogy elfordulsz tőle.
- De akkor mivel szolgálom az emberiséget?
- Azzal, hogy megérted önmagadat.
Kényszer
A Mester komoly elhatározást követelt azoktól, akik tanítványai akartak lenni.
De megpirongatta őket, amikor lelkileg túlerőltették magukat a nagy igyekezettől. A versenyző sportolásához vagy a színész játékához hasonló derűs komolyságot vagy komoly vidámságot ajánlott.
És sok-sok türelmet.
- A gyorsan hajtatott virágnak nincs illata - szokta mondani. - A gyorsan megérlelt gyümölcs is elveszti zamatát.
Mérlegelés
A Mester csak nevetett azokon a tanítványain, akik vég nélküli fontolgatásokba merültek, mielőtt elhatároztak valamit. Így fogalmazott:
- Azok az emberek, akik teljesen végiggondolnak mindent, mielőtt egyet is lépnének, egész életüket fél lábon töltik.
Forradalom
Természetesen voltak szabályok a kolostorban, de a Mester mindig óvott a törvény zsarnokságától.
- Az engedelmesség megtartja a szabályokat - mondta. - A szeretet viszont tudja, hogy mikor hághatjuk át azokat.
Utánzás
Miután a Mester elnyerte a megvilágosodást, egyszerű életet élt, mert kedvére valónak találta. Amikor a tanítványok őt utánozva szintén egyszerű életbe kezdtek, kinevette őket.
- Mi haszna van annak, hogy utánozzátok a viselkedésemet - kérdezte -, anélkül, hogy magatokévá tennétek indítékomat? Vagy mi haszna annak, ha átveszitek indítékomat azon szemlélet nélkül, amely létrehozta bennem?
Jobban megértették a mondanivalóját, amikor azt kérdezte:
- Rabbi lesz-e a kecskéből attól, hogy szakállat növeszt?
Egyedüllét
Így szólt a Mester tanítványához, aki állandóan nála kereste a választ:
- Minden kérdésedre magadban van a válasz - csak tudnod kellene, hogyan keresd.
Egy másik alkalommal meg ezt mondta: -A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának a fényében. Te az enyémet akarod kölcsönkérni. Inkább megtanítalak arra, hogyan készíts lámpát magadnak.
Burjánzás
A Mester figyelmesen hallgatta a híres közgazdászt, amint fejlesztési tervét magyarázta
- A növekedés az egyetlen tényező, amire a közgazdaságban gondolnunk kell? - kérdezte végül.
- Igen. Mindenfajta növekedés természeténél fogva jó.
- Nem ezt gondolja a rákos daganat is?
Önelfogadás
- Hogyan lehetnék olyan nagy ember, mint te?
- Miért akarsz nagy lenni? - kérdezte a Mester. - Embernek lenni is elég nagy teljesítmény.
Kihívás
Egy komótos tanítvány panaszkodott amiatt, hogy neki sosem sikerült megtapasztalnia a csendet, amit pedig a Mester annyiszor ajánlott.
- A csend csak a tevékeny embereket látogatja.
Jelentéktelen ügy
A közösségi ülésen minden kérdés azzal foglalkozott, hogy van-e élet a síron túl. A Mester csak nevetett, s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.
Tanítványainak pedig, akik magyarázatot követeltek erre a kitérő magatartásra, ezt mondta:
- Észrevettétek-e, hogy pont azok akarnak egy másik, örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni?
- De van-e élet a halál után, vagy nincs?
- Van-e élet a halál előtt, ez itt a kérdés - mondta a Mester rejtelmesen.
Erőszak
A Mester mindig azt tanította, hogy a bűntudat olyan gonosz érzés, amit el kell kerülni, mint az ördögöt. Minden bűntudatot!
- De nem kell-e a bűnünket gyűlölnünk? - kérdezte az egyik tanítvány.
- Amikor bűntudatod van, akkor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.
Ideológia
Egy csoport politikai aktivista azon fáradozott, hogy bemutassák a Mesternek, hogyan változtatná meg ideológiájuk a világot. A Mester figyelmesen hallgatott. Másnap azt mondta:
- Egy ideológia csak annyira jó vagy rossz, amennyire azok az emberek, akik élnek vele. Ha egy millió farkas szervezkedne az igazságosságért, attól még nem szűnnének meg egy millió farkas lenni.
Képzelődés
- Mi a megvilágosodás legnagyobb ellensége?
- A félelem.
- Honnan jön a félelem? - Tévhitből.
- S mi a tévhit?
- Azt hinni, hogy a körülötted lévő virágok mérges kígyók.
- Hogy nyerhetem el a megvilágosodást?
- Nyisd ki a szemed, és láss! - Mit?
- Hogy egyetlen kígyó sincs körülötted.
Körülzártság
- Hogy szabaduljak meg a félelemtől?
- Hogy szabadulhatnál meg attól, amihez ragaszkodsz?
- Azt mondod, hogy valójában én ragaszkodom a félelmemhez? Ezzel nem értek egyet.
- Gondolj arra, hogy mitől véd meg a félelmed, s majd egyetértesz. Rájössz az ostobaságodra is.
Tudatosság
- Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
- Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.
- Mit kell látni?
- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.
Távlat kérdése
A Mester vidám hangulatban volt, a tanítványok pedig kíváncsiskodtak. Azt akarták tudni, hogy volt-e valaha is lehangolt, levert.
Volt.
Akkor meg azt akarták tudni, hogy igaz-e az, hogy állandóan boldognak látszott.
Igaz volt.
Ezek után már csak mindennek a titkát szerették volna tudni.
- Ez a titka - válaszolta -: minden annyira jó vagy rossz, amennyire mi annak tartjuk.
Száműzetés
Mivel a Mester tanítása nem tetszett a kormánynak, kiutasították hazájából. A tanítványoknak, akik azt kérdezték, hogy volt-e valaha is nosztalgiája, nemmel válaszolt.
- De az szinte embertelen, ha valakinek nem hiányzik a szülőföldje - tiltakoztak a tanítványok.
- Nem vagy többé száműzetésben - felelte erre -, ha rájössz, hogy az egész teremtés a te otthonod.
Éleslátás
A tanítványok arról vitatkoztak igen hevesen, hogy mi az emberi szenvedés oka. Némelyik úgy vélte, hogy az önzésből származik, mások szerint a tévhitből. Voltak, akik azt gondolták, hogy azért szenvedünk, mert képtelenek vagyunk megkülönböztetni a valóságot a képzeletbelitől. Amikor a Mester tanácsát kérték, ezt mondta:
- Minden szenvedés abból ered, hogy nem tudunk egyedül és csendben lenni.
Függetlenség
Úgy tűnt, hogy a Mestert egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak felőle az emberek. Amikor a tanítványok megkérdezték, hogyan is érte el ezt a belső szabadságot, hangosan felnevetett:
- Húszéves koromig egyáltalán nem törődtem azzal, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Azután viszont állandóan azon izgultam, hogy mit gondol a környezetem. Ötvenedik születésnapom után váratlanul rájöttem arra, hogy a kutya sem törődik velem.
Hitelesség
A Mestert sohasem érdekelték a diplomák és a tudományos fokozatok. A személyt nézte, nem a bizonyítványt. Egyszer ezt hallották tőle:
- Amikor már van füled arra, hogy meghalld a madár énekét, nem kell a bizonyítványait vizsgálnod.
Lelkesedés
Annak a nőnek, aki amiatt panaszkodott, hogy a gazdagság nem tette őt boldoggá, azt mondta a Mester:
- Úgy beszélsz, mintha a kényelem és komfort tartozéka lenne a boldogságnak; holott ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy lelkesedni tudj valamiért.
Előítélet
- Semmi sem jó, vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester.
Amikor megkérték, hogy magyarázza ezt meg, hozzátette:
- Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól.
Totalitarizmus
A tanítványok legnagyobb szégyenkezésére azt mondta egyszer a Mester egy püspöknek, hogy a vallásos emberekben van valami természetes hajlam a durvaságra.
- Miért? - sürgették a tanítványok, miután a püspök eltávozott.
- Mert nagyon is könnyedén feláldozzák a személyeket valamely cél érdekében - mondta a Mester.
Lemondás önmagunkról
Egy befolyásos gyáros kérdezte egyszer a Mestertől:
- Mivel keresed a kenyeredet? - Semmivel.
- Nem lustaság ez? - nevetett fel a gyáros gúnyosan.
- Az ég szerelmére, már hogy volna az! A lustaság általában a nagyon aktív emberek bűne.
Később a tanítványoknak még ezt mondta:
- Ne csináljatok semmit, s minden megvalósul általatok. A semmittevés nagyon is sok munkába kerül. Próbáljátok meg!
Bölcsesség
A Mester mindig örömmel hallotta, ha az emberek elismerték tudatlanságukat.
- A bölcsesség egyenes arányban növekszik a tudatlanságunk beismerésével - állította.
Amikor magyarázatot kértek tőle, ezt mondta:
- Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogy tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy.
Gazdagság
- Hogy segítene a lelkiség egy ilyen világi emberen, mint én? - kérdezte az üzletember.
- Úgy, hogy még nagyobb lenne a vagyonod - válaszolt a Mester.
- Hogyan?
- Azáltal, hogy megtanítana kevesebbet kívánni.
Különös boldogság
A szerencsétlen tőzsdeügynök rengeteget veszített, s hogy megtalálja lelki békéjét, a kolostorba jött. De túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy elmélkedjen.
Miután elment, a Mester csak ennyit mondott savanyú ábrázattal:
- Akik a földön alszanak, sosem esnek ki ágyukból.
Szeretet
Az újházasok azt kérdezték a Mestertől: - Hogyan tehetnénk tartóssá a szerelmünket?
- Szeressetek más dolgokat közösen!
Egyetemesség
A Mester rendszerint lebeszélte az embereket arról, hogy kolostorban éljenek.
- Ahhoz, hogy hasznod legyen a könyvekből, nem kell könyvtárban laknod - mondogatta.
Még erőteljesebben is megfogalmazta:
- Anélkül is olvashatsz könyveket, hogy valaha is befedd a lábad egy könyvtárba; s lehetsz lelki ember úgy is, hogy sosem mégy templomba.
Áramlás
A tanítványokat leverte a hír, hogy Mesterük haldoklik. A Mester azonban mosolyogva így szólt:
- Hát nem látjátok, hogy a halál teszi remekké az életet?
- Nem. Mi azt szeretnénk, ha sosem halnál meg.
- Ami igazán él, annak meg kell halnia. Nézzétek a virágokat; csak a művirágok nem hervadnak el.
Kaland
A Mester az életről tartott előadást. Egyszer - mondotta - találkozott egy pilótával, aki a második világháborúban munkásokat vitt Kínából Burmába. Az út hosszú volt és unalmas, a munkások szerencsejátékba kezdtek. Mivel nem volt még pénzük, az életüket tették kockára - a vesztes ejtőernyő nélkül kiugrott a gépből.
- Borzasztó - szörnyülködtek az elképedt tanítványok.
- Valóban - hagyta helyben a Mester -, de ez tette a játékot izgalmassá.
Később még hozzáfűzte:
- Sosem élsz oly teljesen, mint amikor az életedet teszed kockára.
Korlátozottság
A Mester mindig udvariasan fogadta az egyetemi professzorokat, akik meglátogatták, de sosem válaszolt a kérdéseikre, és sosem merült bele teológiai spekulációikba. Tanítványainak, akik nagyon csodálkoztak ezen, így magyarázta meg:
- Hogy tudna valaki az óceánról mesélni a kútban lakó békának, vagy az isteniről beszélni azoknak, akik beszűkítik magukat saját fogalmaikba?
Mennyország
A tanítványtól, aki szinte megszállottan a halál utáni élettel foglalkozott, megkérdezte a Mester:
- Minek foglalkozol a másvilággal? - Lehetséges-e nem gondolni rá'?
- Persze.
- Hogyan?
- Úgy, hogy már most a mennyben élsz.
- És hol a mennyország?
- A jelenben; itt és most.
Ráébredés
- Mit kaptál a megvilágosodástól? - Örömet.
- Mi az öröm?
- Ráébredés arra, hogy ha mindent el is veszítesz, csak egy játékszert vesztettél el.
Jóindulat
Egy fűszeres jött a Mesterhez nagy bajával. Üzletével szemben ugyanis egy nagy áruház nyílt meg, s attól félt, hogy nemsokára tönkre fogja őt tenni. Neki pedig már az ősei is abban a kis üzletben keresték meg a kenyerüket. Ha most ő azt elveszíti, akkor mindennek vége, mert semmi máshoz sem ért. A Mester ezt mondta neki:
- Ha félsz az áruház tulajdonosától, akkor gyűlölni fogod. Ez a gyűlölet lesz a végzeted.
- Mit tegyek hát? - kérdezte a zaklatott fűszeres.
- Minden reggel menj ki az üzletedből a járdára, s áldd meg az üzletedet, kívánj magadnak boldogulást. Aztán fordulj az áruház felé, és áldd meg azt is!
- Mit? Még hogy megáldjam a vetélytársamat, aki tönkretesz?
- Minden neki szánt áldás visszaszáll rád. Minden rossz, amit neki kívánsz, téged
fog pusztítani.
Hat hónap múlva visszajött a fűszeres, hogy beszámoljon a fejleményekről. Bekövetkezett, amitől félt: be kellett zárnia üzletét. De most már ő vezette az áruházat, s dolgai sokkal jobban álltak, mint valaha.
Gyógyulás
A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester:
- Valóban meg akarsz gyógyulni?
- Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?
- Persze. A legtöbb ember ezt teszi.
- Ugyan miért?
- Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.
A tanítványainak pedig azt mondta a Mester:
- Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
Érthetőség
- Minden szó, minden Istenről alkotott kép sokkal inkább torzít, mintsem tükröz.
- Akkor hogyan beszéljünk Istenről?
- A csenden keresztül.
- Akkor meg minek használsz szavakat? Erre a Mester harsányan felkacagott, s azt válaszolta:
- Amikor beszélek, nem a szavaimra kell hallgatnod, kedvesem. Hallgasd a csendet!
Ünneplés
- Mit adna a lelkiség nekem?
- kérdezte az alkoholista a Mestert.
- Alkoholmentes ittasságot - hangzott a válasz.
Szentség
Annak a prédikátornak, aki állandóan azt hangoztatta, hogy építsük be Istent az életünkbe, a Mester ezt mondta:
- Ő már ott van. A mi feladatunk az, hogy ezt észrevegyük.
Szívélyesség
- Mit tegyek, hogy szeressem a felebarátomat?
- Ne gyűlöld többé önmagadat!
A tanítvány sokáig és komolyan gondolkozott ezeken a szavakon, majd visszajött, s így szólt:
- De én túlságosan is szeretem magamat. Önző és én-központú vagyok. Hogyan szabaduljak meg ezektől?
- Légy barátságos magadhoz, akkor az éned megelégedett lesz, s szabaddá tesz arra, hogy a felebarátodat szeresd.
Helyeslés
Egy asszony, fia halálán érzett nagy bánatában, a Mesterhez fordult vigaszért. A Mester türelmesen végighallgatta, amíg kiöntötte szívfájdalmát, majd szelíden így szólt:
- Kedvesem, én nem tudom letörölni a könnyeidet. Csak arra tudlak megtanítani,
hogyan tedd őket szentté.
Nyitottság
Egy gondterhelt házaspár amiatt panaszkodott a Mesternek, hogy a fiuk felhagyott a család vallásos hagyományaival, s kijelentette, hogy ő ezentúl szabadgondolkodó. A Mester ezt mondta:
- Ne aggodalmaskodjatok! Ha a fiú valóban önállóan gondolkodik, a "Hatalmas Szél" biztosan fel fog támadni, s odaviszi majd a gyereket, ahová tartozik.
Elszegényedés
Egy távoli országból érkező tanítványtól megkérdezte a Mester, hogy mit keres.
- Megvilágosodást.
- Van neked saját kincsesházad, miért kutatsz máshol?
- Hol van az én kincsesházam'! - Ebben a keresésben, amely hatalmába kerített.
A tanítvány abban a pillanatban megvilágosodott. Évekkel később így beszélt barátaihoz:
- Nyisd fel a kincses ládádat, és élvezd a kincseidet!
Teljes függetlenség
A tanítványok a megvilágosodást keresték, de fogalmuk sem volt, mi az, vagy hogyan érhető el. A Mester ezt mondta nekik:
- Azt nem is lehet elérni. Nem tudjátok megszerezni.
Látva a tanítványok szomorú ábrázatát, hozzátette:
- Azért ne keseregjetek. A megvilágosodást elveszteni sem tudjátok.
A tanítványok mindmáig keresik azt, amit se megszerezni, se elveszteni nem lehet.
Szavak
A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott:
Akik tudják, nem mondják; Akik mondják, nem tudják.
Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak, azt kérdezte tőlük:
- Melyiktek ismeri a rózsa illatát? Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester:
- Most foglaljátok szavakba! Mindegyikük hallgatott.
Fegyelem
A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:
- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.
- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre-gyártott gondolatát a bokorról.
Mértéktartás
A Mester újra meg újra igyekezett lebeszélni tanítványait arról, hogy túlságosan tőle függjenek, mert ez megakadályozná azt, hogy a "belső Forrással" kapcsolatba kerüljenek. Gyakran hallották tőle:
- Három dolog van a világon, ami ha túlságosan közel esik, akkor veszélyes, ha túl messze, akkor semmit sem ér, ezért legokosabb közepes távolságban tartani. Ez a három pedig a tűz, az állami hatóságok és a guru.
Ellentmondás
- Mit cselekedjek, hogy elérjem Istent? - Ha Istent akarod elérni, akkor két dolgot jól az eszedbe kell vésned. Az első az, hogy Isten elérésére minden erőfeszítés hiábavaló.
- S mi a második?
- Az, hogy úgy kell cselekedned, mintha az elsőről mit sem tudnál.
Tapasztalat
Miután a neves egyetem elnöke meggyőződött a Mester misztikus tapasztalatairól, meg akarta őt tenni a teológiai tanszék vezetőjének. Ajánlatával megkereste a fő tanítványt, aki viszont ezt mondta:
- A Mester arra fekteti a hangsúlyt, hogy megvilágosodott legyen, nem arra, hogy a megvilágosodást tanítsa.
Megakadályozná ez abban, hogy a teológiai tanszék vezetője legyen?
- Ugyanúgy, ahogy egy elefántot megakadályozna abban, hogy az állattani tanszék vezetője legyen.
Hírverés
Csak a legélesebb szem fedezhetett fel valami különöset a Mesteren. Megijedt, elszomorodott, ha a körülmények úgy hozták. Tudott nevetni, sírni vagy dühöngeni. Szerette a jó ételeket, nem zárkózott el egy italtól, sőt kettőtől sem, és az is köztudott volt róla, hogy megfordult egy-egy csinos nő után. Amikor egy utazó azt panaszolta fel, hogy a Mester nem "szent ember", az egyik tanítvány helyreigazította:
- Más az, ha egy ember szent, és egészen más az, hogy úgy viselkedjen, hogy neked is annak tűnjön.
Földművelés
Az istenit kereső utazó azt kérdezte a Mestertől, hogyan különböztetheti majd meg a valódi tanítót a hamistól, ha visszatért hazájába. A Mester így válaszolt:
-A jó tanító gyakorlatot ajánl, a rossz teóriákat.
- De honnan tudom majd, h egy melyik a jó, és melyik a rossz gyakorlat?
- Ugyanúgy, ahogy a gazdálkodó megkülönbözteti a jó földművelést a rossztól.
Csoda
A külvárosban élő haddzsiról az a hír járta, hogy csodákra képes. Így aztán a háza valóságos zarándokhely lett a betegek számára. A Mester, akiről köztudott volt, hogy nem érdeklik a csodák, sohasem válaszolt a haddzsival kapcsolatos kérdésekre. Amikor aztán neki szegezték a kérdést, hogy miért ellenzi a csodákat, azt válaszolta:
- Hogyan is ellenezhetné valaki azt, ami a nap minden pillanatában ott játszódik le az ember szeme előtt?
Esztelenség
A saját megvilágosodásáról a Mester mindig is nagyon hallgatag volt, bár a tanítványok mindent elkövettek, hogy beszédre bírják. Csak annyit sikerült megtudniuk, amennyit a Mester a legkisebb fiának mondott, amikor az azt akarta tudni, hogyan érezte magát az apja, amikor megvilágosodott. A válasz így hangzott: hülyén. Amikor a fiú azt is megkérdezte, hogy miért, a Mester ezt mondta:
- Tudod fiam, az olyan volt, mint amikor mindent elkövetsz, hogy behatolj egy házba: létrán mászol, és ablakot zúzol - s később észreveszed, hogy a ház ajtaja nyitva volt.
Kialakulás
Az egyik tanítványnak, aki amiatt panaszkodott, hogy képességei nagyon korlátoltak, azt mondta a Mester:
- Valóban, képességeid nem korlátlanok. De észrevetted-e már, hogy ma olyan dolgokat is meg tudsz tenni, amelyeket tizenöt évvel ezelőtt lehetetlennek tartottál? Mi változott?
- A képességeim, a talentumaim.
- Nem. Te változtál.
- Az nem egy és ugyanaz?
- Nem. Az vagy, aminek magadat tartod. Amikor a gondolkodásod megváltozik, te is megváltozol.
Felszínesség
Egy újságíró kérte a Mestert, hogy nevezze meg azt, ami legjobban jellemzi a mai világot. A Mester habozás nélkül válaszolt:
- Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.
Később meg egy csillagásznak, akit elbűvöltek a modern csillagászat eredményei, hirtelen azt mondta a Mester:
- A világegyetem milliónyi furcsasága, a fekete lyukak, a kvazárok és a pulzárok közül is a legérdekesebb kétségkívül a személy.
Megadás
- Mi a legmagasabb rendű cselekedet, amit valaki tehet?
- Ülni és elmélkedni.
- Nem vezet ez tétlenséghez?
- Ez maga a tétlenség.
- A cselekvés tehát alacsonyabb rendű?
-A tétlenség ad életet a cselekvésnek.
Anélkül a cselekedeteink halottak.
Találékonyság
- Mi a legmagasabb rendű cselekedet, amit valaki tenni tud?
- Ülni és elmélkedni.
De nagyon ritkán lehetett látni, hogy a Mester leüljön és elmélkedjen. Szünet nélkül végezte a házi munkát, s dolgozott kint a földeken. Emberekkel találkozott, s könyveket írt. És vezette a kolostor könyvelését is.
- Miért töltöd hát az összes idődet munkával?
- Ha valaki dolgozik, nem kell feladnia az ülést és meditációt.
Derűs nyugalom
- Van-e valami mód arra, hogy megmérjük lelki ellenálló képességünket?
- Több is.
- Csak egyet mondj!
- Számoljátok meg, hányszor lesztek nyugtalanok egyetlen nap folyamán!
Elsőbbség
A Mester örült a technika fejlődésének, de nagyon is tudatában volt a korlátjainak. Amikor egy gyáros megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása, így válaszolt:
- Az emberiparban dolgozom.
- Az meg, könyörgöm, ugyan micsoda? - kérdezte a gyáros.
- Gondolj magadra - mondta a Mester. - A te erőfeszítéseid jobb eszközöket produkálnak, az enyémek jobb embereket.
Később a tanítványainak még hozzátette:
- Az élet célja a személyek kibontakoztatása. Manapság, úgy tűnik, az embereket jobban foglalkoztatja a dolgok tökéletesítése.
Pusztítás
A Mester ugyan szentnek látszott, mégis valahogy úgy tűnt, mintha ellenezné a vallást. Ez a rejtély persze állandóan foglalkoztatta a tanítványokat, akik, ellentétben a Mesterrel, a vallást és lelkiséget egynek tartották.
-A vallás, ahogy manapság gyakorolják, jutalommal és büntetéssel foglalkozik. Más szóval: félelmet és kapzsiságot idéz elő, pedig ez a kettő pusztítja leginkább a lelkiséget.
Később még bánatosan hozzátette:
- Olyan ez, mintha az árvizet vízzel, az égő istállót pedig tűzzel akarnánk megfékezni.
Elnyomás
A Mester sohasem erőltette a fejlődést, hanem hagyta, hogy mindenki a saját üteme szerint haladjon. A következő kis történettel magyarázta ezt meg:
"Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. De ami kibújt a bábból, az nem lepke lett, hanem egy szétroncsolt szárnyú lény."
- A növekedési folyamatot - vonta le a következtetést a Mester - nem lehet felgyorsítani. Csak azt érjük el, hogy tönkretesszük.
Meghiúsulás
A tanítványuk nem tudták megérteni azt az önkényesnek tűnő eljárást, amellyel a Mester egyeseket visszautasított, másokat pedig felvett tanítványai közé. Egyszer aztán kaptak némi magyarázatot, amikor ezt hallották a Mestertől:
- Ne is próbáljátok a disznót éneklésre tanítani. Csak az időtöket vesztegetitek - s a disznót is felingerlitek.
Pontosítások
A Mester gyerekes örömmel fogadta a modern találmányokat. Amikor meglátott egy zsebszámológépet, nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Később azért humorosan így szólt:
- Úgy tűnik, hogy sok embernek van ilyen kis zsebszámolója, de semmije sincs a zsebében, amit érdemes volna számolni.
Hetekkel később, amikor egy látogató azt kérdezte tőle, hogy mire tanítja a tanítványait, azt válaszolta:
- Arra, hogy helyes értékrendet állítsanak fel. Jobb pénzzel rendelkezni, mint azt számolgatni. Jobb egy élményt átélni, mint a fogalmát körülírni.
Közlés
A tanítványok egyszer az olvasás . hasznáról vitatkoztak. Egyesek időveszteséginek tartották, mások nem értettek ezzel egyet. Amikor a Mesterhez fordultak, ő ezt kérdezte:
- Olvastatok-e már olyan írást, amelyikben az előző olvasó margóra firkált megjegyzése legalább olyan gondolatébresztő, mint maga a szöveg?
A tanítványok igenlően bólintottak
- Az élet is ilyen szöveg - mondta a Mester.
Szembeállítás
Egy úttörő szellemű embernek, akit a gyakori kritikák elbátortalanítottak, ezt tanácsolta a Mester:
- Hallgass a kritikus szavaira! Ő megmondja azt, amit a barátaid eltitkolnak előled.
De azt is hozzátette:
- A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak.
Végtelenség
Lehetetlenség volt rávenni a Mestert, hogy Istenről, isteni dolgokról beszéljen.
- Istenről csak annyit tudunk - mondta -, hogy amit tudunk, az semmi.
Egyszer így nyilatkozott arról az emberről, aki sokáig és gondterhelten fontolgatta, vajon tanítványa legyen-e a Mesternek:
- Eljött hozzám tanulni, s az lett az eredménye, hogy nem tanult semmit.
A tanítványok közül csak kevesen értették meg, hogy amit a Mester tanított, azt nem lehetett tanulni. Tanítani sem. Vagyis amit valójában valaki meg tudott tanulni tőle, az semmi sem volt.
Üldözés
Az egyik tanítvány azt fejtegette, hogy Buddhát, Jézust és Mohamedet a kortársaik lázadóknak és tévtanítóknak tartották. Azt mondta erre a Mester:
- Senkiről sem mondhatjuk azt, hogy elérte a teljes igazságot, mindaddig, míg ezer őszinte ember meg nem bélyegezte istenkáromlásért.
Szemlélődés
A Mester gyakran mondogatta, hogy csak a csend alakít át. De senki sem tudta rávenni, hogy meghatározza, mi a csend. Amikor erről faggatták, csak nevetett, mutatóujját összezárt ajkaihoz emelte, s ez csak még fokozta a tanítványok elképedését.
Egyszer aztán megtört a hallgatás, amikor valaki megkérdezte:
- Hogyan jutunk el arra a csendre, amelyről beszélsz?
A Mester erre valami olyan egyszerűt mondott, hogy a tanítványok az arcát kezdték vizsgálni, hátha tréfál. De komolyan beszélt:
- Akárhol is vagytok, nézzetek figyelmesen, amikor úgy tűnik, hogy semmi látnivaló sincs; hallgassatok, amikor úgy tűnik, hogy minden csendes!
Magány
- Istennel akarok lenni az imádságban.
- Kívánságod teljesen lehetetlen.
- Miért?
- Mert amikor te vagy, akkor az Isten nincs; amikor Isten van, te nem létezel. Hogyan lehetnél hát Istennel?
Később még azt mondta a Mester:
- Keresd a magányt! Amikor valakivel együtt vagy, nem vagy egyedül. Amikor "Istennel vagy", akkor sem vagy egyedül. A teljes egyedüllét az egyetlen lehetőség arra, hogy valóban Istennel legyél. Akkor, remélhetőleg, Isten lesz, és te nem leszel.
Gyanús
Egy utazónak, aki azt kérdezte, hogyan különböztetheti meg a valódi mestert egy hamistól, röviden csak ennyit mondott a Mester:
- Ha te magad nem vagy csaló, téged sem fognak becsapni.
A tanítványaihoz pedig később így szólt:
- Miért tételezik fel a kereső emberek, hogy saját maguk őszinték, és csupán ahhoz van szükségük tesztre, hogy felfedezzék a mesterek ámításait?
Ima
A Mester állandóan támadta az emberek kedvenc istenfogalmait.
- Ha istened a segítségedre siet, és kiment a bajból - mondta -, akkor itt az ideje, hogy a valódi Isten után nézz!
Amikor arra kérték, hogy magyarázza ezt meg, a következő történetet beszélte el:
- Egy ember őrizetlenül hagyta teljesen új kerékpárját a piacon, amikor vásárolni indult. Csak másnap jutott eszébe a kerékpár, s rohant azonnal a piacra, gondolván, hogy úgyis ellopták már. De a bicikli pontosan ott volt, ahol hagyta.
Nagy örömében a legközelebbi templomhoz hajtott Istennek hálát adni, amiért megőrizte kerékpárját. Amikor azonban kijött a templomból, a biciklinek hűlt helyét találta.
Mesterkedés
A Mester csendben végighallgatta a férjére panaszkodó asszonyt. Végül így szólt:
- Kedvesem, a házasságod sokkal boldogabb lenne, ha te jobb feleség lennél.
- Hogyan lehetnék az?
- Hagyj fel abbéli erőfeszítéseiddel, hogy jobb férjet faragj belőle!
Kötődés
- Fogalmam sincs, mit hoz a holnap, ezért szeretnék felkészülni rá.
- Félsz a holnaptól, s nem veszed észre, hogy a tegnap éppen olyan veszélyes.
Feltűnési viszketegség
Amikor az egyik tanítvány kijelentette, hogy szeretne az igazságra tanítani másokat, a Mester a következő próbát ajánlotta neki:
- Tarts egy szónoklatot, amin majd én is részt veszek, hogy megítéljem, alkalmas vagy-e a tanításra!
A beszéd nagyon lelkesítő volt. A végén egy koldus jött a szónokhoz, aki neki adta köpenyét - a gyülekezetet épülésére.
A Mester később így szólt:
- Szavaid nagyon kenetteljesek voltak, fiam, de meg nem vagy kész a tanításra. - Miért nem? - kérdezte az letörten. - Két okból. Először is, nem adtál lehetőséget annak a szegénynek, hogy kifejezze, mire is lenne szüksége. Másodszor, még mindig dicsekedni akarsz az erényeiddel.
Magasabbrendűség
Egy keleti tanítvány, aki nagyon büszke volt arra, amit ő keleti lelkiségnek tartott, jött a Mesterhez s azt kérdezte:
- Miért van az, hogy a Nyugat anyagilag fejlődik, a Kelet pedig lelkileg?
- Azért - felelt a Mester -, mert amikor kezdetben a világ különféle szükségleteit osztották ki, a Nyugat választhatott először.
Alkalmatlanság
A Mester állandóan hangsúlyozta, hogy maga az "Isten" szó és fogalom a végső akadálya annak, hogy elérjünk Istenhez. Ez annyira felbőszítette a helyi papot, hogy hirtelen dühében beállított a Mesterhez a kérdés megvitatására.
- Miért ne segíthetne az "Isten" szó eljutni magához Istenhez? - kérdezte a pap.
- Természetesen segíthet - válaszolt nyugodtan a Mester.
- De hogyan lehet valami segítség is, meg akadály is?
- A szamár, amely a kapuig hoz, nem az az eszköz, amely által bejutsz a házba.
Közösség
Amikor már biztos volt, hogy a Mester nemsokára meghal, a tanítványok tisztességes temetést akartak adni neki. A Mester meghallotta ezt, s így szólt:
- Ha az ég és a föld a koporsóm, ha a nap, hold és csillagok a halotti díszeim, s ha az összes teremtmény a temetési menet a síromhoz, kívánhatnék-e még nagyszerűbbet és ünnepélyesebbet?
Azt kérte, hogy ne temessék el, de a tanítványok hallani sem akartak róla, mondván, hogy megennék a madarak és az állatok.
- Akkor föltétlenül tegyétek a kezem ügyébe a botomat, hogy elzavarhassam őket - mondta mosolyogva a Mester.
- Hogy tennéd azt? Már élettelen leszel.
- Akkor meg már úgysem számit, hogy a vadak és madarak felfalnak.
Bátorság
Ezt kérdezte egy kiábrándult látogató: - Miért nem termett gyümölcsöt az ittlétem?
- Talán azért-válaszolta jóindulatúan a Mester -, mert nem volt elég merszed megrázni a fát.
Árnyékboxolás
Újonnan érkezett látogatóinak azt szokta mondani a Mester:
- Kopogtassatok, s az ajtók megnyílnak.
Némelyiktől aztán még huncutul megkérdezte:
- Hogy akarod azt, hogy az ajtó kinyíljon neked, amikor sosem volt becsukva?
Szócséplés
- Mi az, amit keresel? - kérdezte a Mester egy tudóstól, aki vezetésért jött hozzá.
- Az életet - hangzott a válasz.
- Ha élni akarsz, a szavaknak meg kell halniuk.
Amikor később megkérdezték, hogy mit akart mondani, ezt felelte:
- Eltévedtetek, és csak bolyongtok, mert a szavak világában éltek. Szavakon éltek, s megelégedtek a szavakkal, pedig a lényegre volna szükségetek. Az étlap nem fogja az éhségedet elütni. Egy képlettel sosem csillapíthatod a szomjadat.
Jókedvűség
Összhangban azzal a tanításával, hogy semmit sem szabad túl komolyan venni, még a saját tanítását sem, a Mester szívesen mesélte a következő kis történetet magáról:
- Az első tanítványom olyan gyenge volt, hogy belehalt a gyakorlatokba. A második belebolondult abba, hogy becsületesen elvégezte mindazt, amit előírtam neki. A harmadik teljesen eltompult a sok szemlélődéstől. De a negyedik valahogy normális maradt.
- Vajon miért? - kérdezte mindig valaki.
- Valószínűleg azért, mert ő volt az egyetlen, aki nem végezte a gyakorlataimat. A Mester szavai harsány nevetésbe fulladtak.
Hiúság
A Mester gyakran emlékeztette tanítványait, hogy a szentség a szépséghez hasonlóan csak akkor hiteles, ha az ember nincs annak tudatában. Szerette idézni a következő versikét:
Kivirul, mert kivirul, a rózsa.
Nem kérdezi, hogy miért, nem is illegeti magát,
hogy szememet magára vonja.
S a következő mondást is: "A szent csak addig szent, amíg nem tudja, hogy az."
Emberség
Jó előre beharangozták, hogy a Mester "A világ elpusztításáról" fog beszédet mondani, így aztán hatalmas tömeg gyűlt össze a kolostor udvarán.
A beszéd egy percnél is rövidebb ideig tartott. A Mester csupán ezt mondta:
-A következő dolgok semmisítik meg az emberiséget: az elv nélküli politika, az együttérzés nélküli fejlődés, a munka nélküli jólét, a csend nélküli tanulás, a félelemmel teli vallás és a tudatosság nélküli istenimádás.
Szűrés
- Milyen embert alakít ki a megvilágosodás?
A Mester így válaszolt:
- Közösségi szelleműt, de párthoz nem tartozót;
haladót, de adott útvonalhoz nem kötöttet;
aki elfogadja a dolgokat úgy, ahogy azok jönnek,
aki nem bánkódik a múlt miatt, nem aggódik a jövőért;
aki megy, ha lökik, s jön, ha húzzák;
hasonlít a hatalmas orkánhoz, a szélben libegő tollhoz;
a folyóban úszó gazokhoz,
a szelíden őrlő malomkőhöz; aki egyenlően szeret minden teremtményt,
miként a föld és ég is mindenkinek egyenlő
- ilyen embert terem a megvilágosodás. E szavak hallatára felkiáltott az egyik fiatalabb tanítvány:
- Halottaknak, nem élőknek való az ilyen tanítás - azzal felkerekedett, s nem is tért vissza soha többé.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: erőfeszítésektől, magasabbrendűség, börtöncellájának, szabadgondolkodó, megnyilvánulások, istenkáromlásért, szerencsejátékba, kibontakoztatása, erőfeszítésünkbe, tapasztalatairól, gondolatébresztő, helyreigazította, megkülönböztetni, időveszteséginek, zsebszámológépet, megkönnyebbülést, intelligenciádra, kíváncsiskodtak, megvilágosodást, bizonyítványait, megtapasztalnia, fontolgatásokba, igazságosságért, tudatlanságukat, cselekedetekkel, ünnepélyesebbet, szégyenkezésére, visszautasított, csalódottsággal, megkönnyebbülés, elpusztításáról, bebörtönzöttség, megvilágosodott, különböztetheti, képzeletbelitől, megkülönbözteti, csend szava, perc bölcsesség, angol eredeti, történelmi előzmények, történelem csak, valóság leírása, csend jegyzéke, következő mini-történetek, nyomtatott szavakban, köznapi beszéd, oldalakat olvasva, csendes tanításra, könyvben megbúvik, következőt jelenti, legkisebb erőfeszítésünkbe, valóságra való, Mello, Minute Wisdom, Gujarat Sahitya Prakash, Török Ferenc, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, Terebess Ázsia E-Tár, Segíts Istent, Kínából Burmába, Hatalmas Szél,
|
|
Offline
