|
2018-02-17 07:44:47, szombat
|
| |
| |
Reményik Sándor
Omnia mea mecum porto
Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.
Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.
Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.
Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
Címkék: mennyországa, rámhajoltak, szegényebbé, csillagokon, megkérdezem, üdvösséget, mindenemet, véletlenül, harsonával, vesztettem, szellemét, felidézem, mindennek, elférnek, füstölög, magammal, lelkemet, temetője, reményik, fűszálak, hordozom, foglalta, végtelen, kopogása, kicsiny, igazabb, éntőlem, valamit, lelkeit, hirdeti, illatot, engemet, hallik, hegyek, holtak, bennem, hegyek szellemét, fűszálak kicsiny, kémény most, kert bennem, örök üdvösséget, Reményik Sándor,
|
|
Offline
