2020-01-24 11:19:06, péntek
|
|
|
Juhász Gyula
Alvás előtt
Esténkint - régi keresztény szokás volt -
Számot vetek a lelkiismerettel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj?
Csordultig mindig a szív, e nagy kehely.
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman
És álmosan, mert minden áldott reggel
A régi vágy von: kelni napkelettel.
Azután mentél, mert az élet: menni,
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.
És mit vétettél ember? Ember voltál
S embernek lenni: siralmas való már
És dicsőséges. Mint a csillag csillag
S a rög csak rög, az ember is csak ember.
Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel,
Amíg az élet mégis tűrhető,
Míg ébredésre kedv van és erő.
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad,
De új igét még mondhat és ha lankadt
Szegény karod az ölelésre, lelked
Ölelni tud jövőt, világot, embert.
|
|
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
Címkék: lelkiismerettel, napkelettel, dicsőséges, csordultig, keresztény, ébredésre, fölkeltél, esténkint, csókolhat, csókokat, vétettél, embernek, ölelésre, siralmas, szegény, tűrhető, álmosan, csillag, mondhat, lankadt, vidáman, világot, tettél, voltál, juhász, minden, reggel, mentél, áldott, azután, felelj, célhoz, számot, lelked, ölelni, szokás, régi vágy, célhoz menni, csillag csillag, élet mégis, Juhász Gyula,
|
|