Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Váci Mihály - Aztán
  2019-11-17 21:33:11, vasárnap
 
 


Váci Mihály - Aztán

Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.

S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.

Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pilinszky János - Miféle földalatti harc
  2019-11-17 21:13:02, vasárnap
 
 


Pilinszky János - Miféle földalatti harc

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogycsak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?

Miféle földalatti harc,
s vajjon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?

Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kivánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére
  2019-11-17 21:00:17, vasárnap
 
 


Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul elétek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.

(A képen Hegedűs Judit balettművész, Simándy József operaénekes felesége
és három gyermekük gyönyörű anyukája.)

 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Gyurkovics Tibor - Mi lesz velünk?
  2019-11-17 20:33:35, vasárnap
 
 


Gyurkovics Tibor - Mi lesz velünk?

Mi lesz velünk ha nem leszünk
ha mind a ketten eltűnünk
a sürü ködben egy letűnt
világban mint a sebesült
mi lesz velünk?

Akkor majd kiket szeretünk
ha nem leszel és nem leszünk
ha a ködök közt lebegünk
mint akinek az esze tűnt
mi lesz velünk?

Én nélküled te nélkülem
fölszállunk majd egyenesen
a kék szelekbe szertelen
és túlvilági szerelem
mi lesz velem?

Mi ketten már egyek vagyunk
és soha el nem szakadunk
te nélkülem én nélküled
többé már soha nem leszek
ugye szeretsz?

Csak örökké ezt kérdezem
mint szél a faleveleken
csak pörgök fújok reszketek
velem leszel de nélküled
én hol leszek?

Az űrbe dobva mint a kő
a végtelenbe térülő
időben hol lesz az a nő
aki te vagy és én meg ő
és én meg ő?

Gyurkovics Tibor (Budapest, 1931. december 18. - Budapest, 2008. november 16.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor - Örök levél
  2019-11-17 20:18:13, vasárnap
 
 


Gyurkovics Tibor - Örök levél
(1953 júniusában)

Örökre írom ezt a levelet,
Ezt írtam tegnap s írom holnap is,
Elfeleditek könnyen, meglehet,
Hisz elfeledjük még a holtat is.
Barátaim, kik vagytok - egynehány,
Költői vallást tenni - rossz szokás,
S bár görcsbe kényszeríti büszke szám
A megértés, s az alakoskodás,
S elvisz idő, elválaszt majd a tér
És más irányba kell majd mennetek,
Egy régi költő mindig visszatér:
Örökre írom ezt a levelet:

Nehéz szavaknak, emlékeknek - állni,
Kiállni fájó, gyilkos nyíl elé,
Mert életünket elveheti bárki,
De a halálunk csak az Istené.
Szerelmek, régi órák és tanárok
Az ifjúság bolond, szép napjai
Után feltűnnek más, komor határok
És gyermekeknek lesztek apjai.
Jézus azt mondta, jézusi tanítvány
Arról ismerszik meg majd, hogy szeret,
És nem közénk való, csaló, és hitvány,
Aki hazug és aki nem szeret.

Egy szó űzött el engem is hozzátok,
Bár én magam se vagyok semmi se.
De életemet verje meg az átok,
Ha bennem marad ez a dús ige.
Mint fantom kergetett sok éjen által,
Hogy ilyen terhet rátok rójak-e?
Mint érző, komoly őrült meditáltam
Márkussal együtt: kössek, oldjak-e?
E szó vajúdott bennem, mint anyában
Vajúdik fájó, áldott csecsemő,
Kit, míg hordanak, féltenek javában,
Nem tudni még, hogy meddig, mire nő?

Barátaim, most mégis ide hoztam,
Hogy köztetek legyen konok, erős.
Teremtője és apja-anyja voltam
És mindenért én leszek felelős.
Az életét a szenvedés befutja,
Mint tiszta kertet benövi a gyom,
De könnyes, göröngyös diadalútja
Könnyét, sebét és átkát vállalom.
Ki így, ki úgy, elválik mostan tőlem
S ez mindnyájunkat készületlen ér,
Hisz egyek lettünk búban és erőben,
Közös erünkben sok-sok csöppnyi vér.

Dalt zengeni, és emlékeknek állni
Rossz érzés ennyi hajszolt év után
S még én is, versben, szóban büszke márki,
Látjátok, én is itt állok sután.
Igét hirdetni nem hívott ma senki,
Lehet, hogy majd örömmel hívni fog,
De ebben is illőbb ma kételkedni,
Olyan kétséges - mint egy hittitok.
Barátaim, e rangra érdemes
Kevés fiú, s e rang, ez kötelez.
(Mert jön majd sok-sok szép és érdekes
És fonnak sok-sok hideg kötelet.)
Mindegy. Kiket itt illet ez a szó,
Kiket nem illet, úgy se veszi fel,
Most, hogy már lassan indul a hajó,
Kiáltom, állom: megmarad a jel.

Jézus azt mondta, (neki könnyű volt,
Istennek lenni szép és érdekes,
Emberként élni bizarr, szörnyű mód -
De ez káromlás, és felesleges.)
A szó tovább él, léte emberekben
Nő szenvedésre vagy az égre fel,
Ezért hirdettem és ezért szerettem.
És állom: bennünk megmarad a jel.

Én, Gyurkovics, a sorsomat kivárom,
Nem mondok költőit, sem istenit,
De hiszem, hogy majd szerte a világon
Barátaimat erről ismerik.
Varázsige, öngyilkos bűn velünk,
Az élettel merész versenyfutást,
Igazságot csak egyet ismerünk
S örök jelünk: a meg-nem-alkuvás!

(Megjelent a PoLíSz 100. számában, 2006. decemberben)
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Bánki Éva - Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
  2019-11-17 19:59:34, vasárnap
 
 


Bánki Éva - Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?

Fűtetek-e, vagy mind a konyhában töltitek az estéket?
És a bojler? Kibírja-e a decembert, a januárt, a februárt?
Van-e pénz új hűtőre, vagy a sarokban a régi nyökög-mokog
tovább? Panaszra nincs ok: legalább négyen vagytok,
egy nyöszörgő nagymama (egy rossz hűtő, ami enni nem ad),
és ti hárman, a nyomorba beleszótlanodva. Még jó, hogy a tévé
anyuka helyett is beszél. L'Oréal, mert megérdemled!
Vagy jöttek új jelszavak? Tégy a gyűlölet ellen! Ne hagyd magad!
Királyság - sebesség. De nem fizeti ki senki a törlesztőrészletet.
Csak Aurelio kéri meg Aureliát reggelente. És az Európai Parlament
megint elhatárolódik. De a csekket minden hónapban kiküldik:
jön a gáz, a villany, a szemétdíj. És aztán az influenzajárvány,
a fogfájás. No és a telefon! Nem lakik jól rozzsal, kendermaggal,
minden portán pénzzel etetik. Mert talán.
Talán egyszer.

Aurelio hívja Aureliát. No, nézzétek!
Ezeknek a bunkóknak még telefonra is telik.

(...)
Kegyetlen ősz tört ránk, eső ostora sebzi a folyót,
tépi a fákat. Én arccal a föld felé, még mindig a sárban:
nem vagyok otthon, és már nem vagyok szabad.
Cserben hagytalak titeket mind, Pistikám.
Mert hol a férfikor nyara? A paripadobogás, a diadalmas?
Csak köddel lakom jól, csalódással, gonddal,
konok nyugtalansággal (két világháború -
kimondani is sok) ebben a kérlelhetetlen őszben,
melynek tán sosem volt nyara.

(Valódi őszi életérzés és a meztelen valóság - így gondolom én is)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.10 2019. November 2019.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 62 db bejegyzés
e év: 564 db bejegyzés
Összes: 1232 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 27
  • e Hét: 1201
  • e Hónap: 1201
  • e Év: 54259
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.