Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Párisban az Őszöm
  2020-11-02 12:20:54, hétfő
 
 


M. Kovács Roni - Párisban az Őszöm

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt"
Szépség volt, meztelen.

Már járt itt, s emlékét leterítve,
Szerelme selymén parázslott ágya,
Jött, hogy szívén szenderülhessen el,
Izzón édes vágya.

Arany haját széllel körbefonta,
Fölé emelt pír palástot fogott,
S a bíbor-tükrű Szajnába lépett,
Nem sírt, nem nyafogott.

Mikor utoljára láttam, láng volt,
Csak Én tudom, hogy hogyan, mi végett,
Szép szenvedéllyel bírt, az én Őszöm
Mi csendembe égett.

Folytassa pályázat - Az idézet Ady Endre: Párisban járt az Ősz című verséből való.


 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
Ádám J. Csaba - Ősz
  2020-11-02 11:55:36, hétfő
 
 


Ádám J. Csaba - Ősz

Már csak emlék maradt
ama tavasz véled, bíbor
őszben vélem léted, ó jaj
nem éled.

Tán voltunk, mint levelek,
mik alá hullanak a fáról,
nem törődve a tegnappal,
elköszönve a rozsdás mától.

Bár elmúlt véled, már a
nyár, mégis szívemben csak
élve nősz, nem vagy már, s
fájdalmas lett nékem ez az
ősz.

Vagy csak balgán én
képzelgek, s nem is léteztél,
tavasztündeként létembe
nem is érkeztél?

Mégis lettél esővel őszi
könnyem, elveszett
múzsám, szomorú hölgyem.

Egy tavaszom voltál, nem
leszel már többé,
lényed-létemmel ez ősszel
válik párás köddé.

Eme ősz is eltelék téli
hideg hévvel, s nem
dicsekszék majd új tavaszom
édes szíved szerelmével.

Drága már látom, bűnös,
fáradt lelkemért, már nem-nem
jössz, maradjon hát tiéd
költőiségem, s véle minden
bíbor ősz.

Utolérnek...falevelek
szaladnak a szélben,
évszakok elmúltak, s
végződnek majd nélküled
hideg télben.

De minden őszben majd
várlak valahol várva, falevél
takarta tájba, hol eső
könnyeim rejté, de
lelkem-lelked el-eljövő
tavaszokkal soha sem felejté.

...Midőn idő hozott véled,
tőlem lopva-lopta el, szerető
szívem évszakait könnyezve
az ősz néked búcsúzva mondta
el, s reményeim a falevelekkel...
hordva-hordta el...

(Tincerton 2013.)
 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
Szabó Magda: Ősz
  2020-11-02 11:49:53, hétfő
 
 


Szabó Magda: Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér,
meg az eső, mely bő kontyát kibontja,
ám apad a víz a rakpart kövén,
s a hegyek és fák sorvadnak naponta.
Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt
sovány a város, olyan egyszerű lett:
nyurgább a kémény, horpaszak a házak,
hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.
A tömör levegő is lefogyott, keskeny,
hasít és hajlik, mint a penge,
a szenvedély nem tombol, csak morog,
vackot keres, megbúvik a szívekbe.
A vidék is sovány. Diója csörren,
a mustja csorran, mégis ösztövér.
Benned nézem magam már, mint tükörben,
s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.
Köd birkózik az ideges szelekkel;
meddő az írás. Mégse voltam meddő.
Csörög a vers. A termésem kinek kell?
Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.
Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?
Kopár a hegy, vetkőzik a faág.
A visszhang sem volt sosem ismerős,
mért volna ismerős a némaság?



 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
Csokonai Vitéz Mihály - Az ősz
  2020-11-02 11:37:55, hétfő
 
 


Csokonai Vitéz Mihály - Az ősz

Már a víg szüretnek örül minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen biztatja előre,
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;
Amelyeknek általvilágló kristálya
Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
A véres bársonyba kevélykedő bakar.
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
A napot az éjjel egyenlőnek mérte.

Már hát elérkezett a víg október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
A szüretelőknek víg tábora örül.
Melybe hordogatja a megért szölőket,
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog,
Oldalán a piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
Jövő esztendőre tartja majd a mait.
Az új bornak örül, de ótól kurjongat,
Mert marka is teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával
Mégis sok hordókat tölt édes mustjával,

S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
Míg egy részét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Kiüti fenekét, s elfut utóljára.
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
Venia, a tőkék mellé van plántálva.

Itt van már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden unalmat űzzünk el
Az új boron vidám beszélgetésünkkel.


 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
A kis sün fájdalma
  2020-11-02 11:27:34, hétfő
 
 


Domonkos Jolán: A kis sün fájdalma

Szúrós seprőnek csúfolták
a kis sünt az iskolában,
mert falevél ragadt oda
minden reggel a hátára.

Szomorúan ballagott ő,
a fájdalmát nem mutatta,
hogy ez a sértés bántja őt,
senki azt meg nem tudhatta.

Úgy gondolta, ha titkolja,
egyszer majd csak abbahagyják,
ha bánatát magába fojtja,
a csúfolódást megunják.

Tévedett a süni nagyot,
mert vérszemet kap a gonosz,
ha a bántást, amit adott,
azt neki nem viszonozod.

Szócsatában visszaüthetsz,
ne sajnáld sohase magad,
te is tudsz olyat mondani,
amitől más sírva fakad...

A sünike egyet tudott,
ő mást bántani nem akart,
mielőtt iskolába ment,
jól elseperte az avart.
 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2020.10 2020. November 2020.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 217 db bejegyzés
e év: 1777 db bejegyzés
Összes: 3193 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6
  • e Hét: 538
  • e Hónap: 19930
  • e Év: 19930
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.