|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2016-01-26 18:13:19, kedd
|
| |
| |
62 embernek annyi a vagyona, mint a népesség felének
A világ 62 leggazdagabb emberének vagyona felér a teljes népesség felének, azaz 3,5 milliárd ember vagyonával, ami azt jelenti, hogy a leggazdagabbak még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lettek az utóbbi években - számolt be az Oxfam nemzetközi jótékonysági szervezet. Öt évvel ezelőtt még 388 fő vagyona tette ki a népesség feléét.
A világ 62 leggazdagabb emberének vagyona 44 százalékkal, 1760 milliárd dollárra emelkedett 2010 óta, miközben a legszegényebb 3,5 milliárd emberé 41 százalékkal csökkent - áll a davosi World Economic Forum kezdetének idejére időzített jelentésben.
A leggazdagabbak majdnem fele az Egyesült Államokban él, 17-en európaiak, míg a többiek - többek között - olyan országokból származnak, mint Kína, Brazília, Mexikó, Japán vagy Szaúd-Arábia.
A magánszemélyek vagyonának egy tizenkettede, körülbelül 7600 ezer milliárd dollár offshore számlákon található a világban, és ha ezek után a pénzek után is normális módon adóznának, az 190 milliárd dollárnyi extra forrást jelentene a kormányoknak évente - számolta ki a kaliforniai egyetem adjunktusa, Gabriel Zucman.
Az afrikai pénzügyi vagyon 30 százaléka offshore adóparadicsomokban található, ami 14 milliárd dollárnyi adóbevétel-kiesést jelent évente - állítja az Oxfam Zucman számításai alapján. Ebből a pénzből akár 4 millió gyerek életét is meg lehetne menteni az egészségügyi ellátásuk fedezésével, és annyi tanárt lehetne foglalkoztatni, amennyi az összes afrikai gyermek taníttatását meg tudná oldani - írják.
Winnie Byanima, az Oxfam ügyvezető igazgatója szerint 201 vezető multinacionális vállalat közül 188 legalább egy adóparadicsomban jelen van, ami jól jelzi, hogy eljött az idő a cselekvésre.
Az Oxfam szerint ahhoz, hogy a világ vezetői biztosítani tudják, hogy 2030-ig teljesen felszámolják a mélyszegénységet - ahogyan azt szeptemberben célul kitűzték -, meg kell bizonyosodniuk róla, hogy a kormányok a cégektől és a magánszemélyektől is beszedik az őket terhelő adót.
Bár a mélyszegénységben élők száma 1990 és 2010 felére csökkent, a legszegényebb 10 százalék éves átlagos jövedelme kevesebb, mint 3 dollárral emelkedett az elmúlt 25 évben.
Az Oxam szerint a másik ok, ami miatt az egyenlőtlenségek egyre nagyobbak, hogy majdnem minden fejlett és fejlődő országban a nemzeti jövedelem egyre kisebb része megy a munkavállalókhoz, ami mellett a magas, illetve alacsony jövedelemmel rendelkezők közötti szakadék egyre nagyobbá válik. Különösen igaz ez az Egyesült Államokra, ahol a legnagyobb cégek vezérigazgatóinak fizetése 50 százalékkal emelkedett 2009 óta, miközben az átlagos bérszínvonal alig mozdult. A minimálbér 7,25 dollárt teszi ki 2009 óta, miközben a megélhetés költsége jelentősen nőtt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-26 17:36:10, kedd
|
| |
| |
RÁDBÍZOTT KICSINYSÉG
A szög miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a lovas elveszett
A lovas miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Hát verd be jól a patkószeget!
Link
ELDŐL
Nem választhatsz:
ha nem te döntesz,
maguktól is eldőlnek a dolgok,
legfeljebb nem a te kedvedre/javadra.
Link
POFÁRA ESÉS
Előbb magasra felemelnek,
kicsit belekóstolsz a jóba,
majd elejtenek,
s mélyebbre zuhansz,
mint az eredeti helyzeted...
Link
OTTHONTALANODÓ
Nekem nincs még-már otthonom,
mert mire hazajövök,
addigra semmi nincs a helyén,
ismeretlen emberekbe ütközök,
akik megütköznek rajtam
és hívatlan vendégként bánnak velem.
Link
ARCTALAN
v Személytelen, jellegtelen.
v Tizenkettő egy tucat ember.
v Beszélő szerszám.
v Biológiai robotgép.
v Összetéveszthető, kicserélhető.
v Sorozatgyártott tömegember.
v Stb.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-26 16:59:54, kedd
|
| |
| |
KRAMPUSZ-KIRÁLY.
Krampusz-király a hajdan-korban élt.
Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;
Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;
Királyilag töltötte a napot.
Egyszer - barátim, halljatok mesét -
Krampusz király elveszti az eszét;
Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:
A nép riong: "Vivát Krampusz király!"
Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:
Legyen már vége a komédiának!
Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,
De úgy bántok mint istennel velem.
Íme, fejemben korona ragyog,
Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""
Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,
S előttem, mint a birkák, porba estek!
Mit tettem én, hogy felségessé váltam?
Egész éltemben fogamat piszkáltam
És ásitottam szörnyen-szörnyeket
Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
Te felséges vagy, ó Krampusz király!
Mond Krampusz: Látom, hogy éheztek, asztok,
Mégis nekem milljókat megszavaztok!
Minek nekem e falka millió?
Az ország pénze hát csak arra jó,
Libériákba hogy verjem bele,
S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
Kapsz milliókat, ó Krampusz király!
Mond Krampusz:Kérlek, dobjatok ki engem!
Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!
Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség
Hogy szamarat megillessen a fenség!
Vezessen kormányt, aki ember szintén,
És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!
1879.
Ábrányi Emil
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-26 16:05:16, kedd
|
| |
| |
Modernkori rabszolgaébresztő
Egy ember, aki az életét arra tette fel, hogy hatással legyen a világra és minél nagyobb mértékben részt vegyen annak meggyógyításában - mégpedig megalkuvás nélkül.
,,Becsületes munkából nem lehet megélni." Mondják. És ez szó szerint így van.
És én ezt sohasem tudtam elfogadni. Miért van az, hogy az egyszerű, kétkezi munkából élő embereket szinte megvetik? Hiszen ők teremtik meg a kényelmünket, ők állítják elő eszközeinket. A társadalomban mindenki egyformán hasznos, ha akár fizikai, akár szellemi munkájával értéket teremt, alkot, vagy vigyáz egészségünkre, biztonságunkra.
Ennek ellenére épp az értékteremtő emberek élnek nyomorúságosan.
Kik élnek a palotának is tekinthető luxusházakban, kik járnak drága tengerparti üdülőkbe, síparadicsomokba, kik építenek alagsorukban luxus úszómedencéket, konditermeket, kik aggatják magukat tele ékszerekkel, kik járnak luxusautókkal?
Olyanok, akik mások munkájából élnek. A banki vezetők, akik a levegőből állítják elő a pénzt. A multicégek vezetői, akik éhbérért három műszakban dolgoztatják a kényszerhelyzetbe került embereket. A politikai vezetők, akik a népet sarcolják, és közpénzekből lopnak saját jólétük megteremtésére, és persze busásan jutalmazza őket a szervezett magánhatalom is.
És közben mi nem vesszük észre, hogy az egész társadalom hazugságokra épül. Elhitetik velünk, hogy demokráciában élünk, hiszen pártokra szavazhatunk. Csakhogy épp azt nem tudják az emberek, hogy mindkét oldalt, minden pártot, minden kormányt a felső elit, a háttérhatalom, a szervezett magánhatalom irányítja. Ők azok, akik a politikusokat kitaníttatják, megvásárolják, sakkban tartják. Ők irányítják a háborúkat, ők szítják a feszültséget a népben a fajok, pártok, vallások, nemek között.
És sajnos ez emberek elhiszik, hogy egy bizonyos faj, egy bizonyos népréteg, egy bizonyos valláscsoport vagy egy bizonyos párt miatt kell szenvedniük. De hát éppen ez a cél. Az, hogy ne vegyük észre, hogy odafönt egy jól kidolgozott gépezet tartja markában az egész világot. Kevesen vannak, de erősek, minden pénzünk odaszivárog.
Valóban úgy épül fel a rendszer, mint egy piramis, és az egyes rétegek elszigetelődnek egymástól, nem ismerik azt, ami fölöttük áll. A legalsó réteget azok a végtelenül szegény emberek alkotják, akiktől elvették a földjüket, nyelvüket, vallásukat, és kitaszítottként élnek a világban. Az ő földjeik adják ásványi kincseinket, olajunkat, energiánkat. A kissé fölöttük álló, szintén széles réteget alkotjuk mi, akik elhisszük, hogy az iskolában az igazat tanuljuk, a médiák az igazat mondják, és van értelme annak, hogy egész életünket végigdolgozzuk, aztán megkapjuk várva-várt nyugdíjunkat, és végignézzünk, hogy gyerekeink, unokáink is ugyanezt az egyhangú, robotmunkával töltött életet éljék, ugyanazt az utat járják végig.
Mi tartjuk fenn a piramist, nem a felső 1%. Nélkülünk semmire sem mennének. Ezt próbálom megértetni a videókkal.
Óriási alkotóerőnk van, de nem hisszük el. Hiszen az iskolában keményen besorolnak, kategorizálnak, osztályoznak bennünket. A sportban egymással versenyeztetnek bennünket. Elhittük, hogy mi csak annyit érünk, amilyen osztályzatot vagy pontszámot kaptunk, azt, hogy csak egy dologra vagyunk képesek, arra, amiről az iskola papírt adott nekünk. Így aztán függővé váltunk. Alattvalónak érezzük magunkat, és örülünk, hogy a társadalom gondoskodik rólunk, etet bennünket, utat épít nekünk, ellát bennünket a kórházakban.
Nem vesszük észre, hogy nem alattvalónak születtünk, és teljesebb életet kellene élnünk. Minden tőlünk függ. De ehhez fel kell ébrednünk. A mostani idők komoly változásokat fognak hozni, és nem mindegy, hogy milyen irányban.
Egy filmben hallottam, ha egy békát beletesznek egy edény forró vízbe, kiugrik belőle, de ha a hideg vizet lassan kezdik el melegíteni, a béka megfő benne.
Most az emberiség ez a béka, és egyre forróbb lesz a víz, de már hozzászoktak és nem akarnak belőle kiugrani.
Megalkuvók lettek. Félnek. A versenyeztető iskolarendszernek ,,hála" csak az egójuk működik. A közösségi tudat megszűnt. A őszinteségnek szinte nyoma sincs. Aki próbál segíteni a helyzeten, azt ellenségnek tekintik, próbálják visszahúzni saját szintjükre. Mert attól félnek, hogy silány életüket veszélyezteti az, aki épp a szebb jövőjükért harcol.
Szeretném, ha az is megértenék az emberek, hogy a rabszolgatartó társadalom megszüntetésén túl fontos az értékrendszerünk átgondolása is. A média, a reklámok, szappanoperák, reality show-k azt sugallják, hogy csak a tárgyak megszerzésétől lehetünk boldogok.
Sokszor gondolkodtam el azon, hogy miért olyan fontos az embereknek a különböző kényelmi cikkek megszerzése. Azért, hogy ezeket megszerezzék, képesek még több munkát vállalni. Mert ugye a dolgozó feleségnek, anyának otthon is el kell végeznie a munkát, ezért jó szolgálatot tesznek a különböző háztartási cikkek. Gyakorlatilag azért dolgozunk egy életen át, hogy a kényelmünket biztosítsuk, amit viszont sohasem élvezhetünk, mert nem marad rá idő. Egy bennszülött milyen jót nevethetne ezen, neki csak napi 3 órát kellett dolgoznia azért, hogy legyen mit ennie, fedél legyen a feje fölött, a többi idejében pedig szórakozott, táncolt, énekelt, barátokkal töltötte az idejét, elmélkedett az életen, járta a természetet.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-26 15:30:52, kedd
|
| |
| |
2,5 millió ember életveszélyben - Magyarországon összeomlott az egészségügyi ellátás
Autózni akarsz?... - Megadóztatom az utat.
Fáradt vagy, le akarsz ülni?... - Megadóztatom a széket.
Meghaltál?... - Megadóztatom a koporsódat.
Az én gyermekkorom már három évesen véget ért. Nagyapámat meg sem ismerhettem. Négy hónappal a születésem előtt kivégeztette Rákosi Mátyás. Öt évtizeddel a halála után egy könyvben olvastam, hogy a ,,nép bölcs vezére" cinikusan még arra is figyelmeztette Gerő Ernőt, hogy a személyes bosszújából fakadt döntése zavart okozhat a pártban, ne Ő legyen az első, akit felakasztanak... Várjanak néhány hetet a bírósági eljárással, de ,,az ítélet kimondása után lógni kell a nép árulójának".
Apámat, két belvárosi cipőüzlet tulajdonosát suszternak nézték az oroszok. Egy éjszaka alatt, hajnalig kellett volna neki 21 pár csizmát elkészíteni... Természetesen képtelen volt rá, a korábban női cipők készítésének szakmunkáját tanult, végül kizárólag csak kereskedelemmel foglalkozott ember. Hajnalban egy szakasz felszabadító jött a csizmákért, mikor nem kapták meg a ,,megrendelést", hűvösvölgyi házunk udvarán verték véresre - nem nekik volt köszönhető, hogy életben maradt. 1948-ban államosították a család vagyonát. Elvették a két üzletet, majd a házunkat is, melyben még néhány polgári család élt. A nagymamát és családunkat egyetlen szobában zsúfolták össze átmenetileg...
Csak rövid időre, mert akkor már elkészült az osztályidegenek listája. A nagymama - férje kivégzése után következő csapásokat már nem élte túl - 1948 november első napján eltemettük. Apám összecsomagolta azt a keveset, ami megmaradt és az egész családot, a három gyermekkel, külföldre akarta szöktetni. Anyám a maradás mellett döntött. Két nap múltán már valahol a magyar-román határ közelében jelöltek ki egy községet, ahová a mienk mellett még két-három tucat budapesti, pécsi, soproni családot helyeztek el. Minden ,,kulák" házban adni kellett a tulajdonosnak egy teljesen üres szobát, nekünk a becsületes Berettyó-menti gazdálkodók könyörületből adtak egy szalmazsákot és egy téglán tartott petróleum lámpát. - Ennivalót már a közeli réteken, erdőkben nekünk kellett keresni... a falubeliek néha adtak a három gyermeknek egy-egy csupor tejet, vagy zsíroskenyeret kristálycukorral megszórva, mert akkor az volt a szokásos napi adagja a dolgozni képtelen, haszontalan kölyköknek.
Távol Magyarországtól, 43 év szocialista építkezés, hat év kitelepítésben átélt szenvedés, nyolc év fegyházban töltött esztendő, ismételt összvagyon elkobzása és 10 állampolgári jogoktól történő megfosztás után kalandos úton kerültem feleségemmel a Rajna-vidék fővárosába... Én egy német folyóirat szerkesztőségében dolgoztam, feleségem pedig egy német család házvezetőjeként talált munkát - neki, a sváb születésű lánynak nem voltak beilleszkedési nehézségei, de nekem írtózatosan hiányzott a haza. - Antall József levelében maradásra, Göncz Árpád államelnök hazatérésre bíztatott... És itt, Magyarországon várt az édesanyám is, aki soha nem hagyta el az országot. Hosszú évek múltán léptünk újra magyar földre, ahol akkor már Antall József Rákóczi-méretű temetésére készültek és egy alacsony, kerek fejű - valóban hóbagolyra emlékeztető - vendéglátóipari dolgozó (Horthy Miklós által vitézi címmel és birtokkal ellátott család gyermeke) lett az új miniszterelnök. Vele később két alkalommal is volt szerencsém találkozni: egy alkalommal írásaim magyarellenességét kifogásolva figyelmeztetésben részesített..., majd Horn Gyula miniszterelnöksége idején arra akart rábírni, hogy a tévékamerák előtt fogjak vele kezet, jelezve, hogy támogatom az MDF nemzeti törekvéseit. - Valahogy képtelen voltam arra az apró mozdulatra, annyira ellenszenves volt Horthy Miklós rajongója.
Múltak az évek és mi, az egész ország, mind a tízmmillió magyar egyre csak távolodtunk az ölünkbe pottyant, ingyen kapott szabadságtól, magától a demokráciától és Európától. - Az új generációk már a szolgaságba, a Párt és vezetője iránti rajongásba születtek bele, gyermekeik, az 1990 után napvilágra jöttek elől pedig eldugták az igazságot. Szüleik nem ritkán undorító múltját, a zsarnokság fenntartás nélküli kiszolgálását, a kollaboránsként átélt évtizedek történetét. Orbán Viktorral, az új miniszterelnökkel, ismét divatba jött a Moszkvába és Pekingbe látogatás..., a nyugati romlott társadalom megvetése és ami ezzel jár: a békemenetek, a kormányt támogató tüntetők megjelenése.
Milliók észre sem vették, hogy már nem vagyunk tízmillióan az országban, mert egymillió honfitársunk elmenekült - az itt maradtak (tehetetlenségüket megmagyarázva) hazaszeretetről, Trianonról és az amerikaiak cserbenhagyásáról beszélgettek esténként, a tettről, a harcról, az ellenállsról, a polgári engedetlenség lehetőségéről teljesen elfeledkezve. - Maradtunk mi öregek, a ,,szépkorúak" ahogy bennünket mostanában neveznek, maradtunk két és félmillióan olyanok, akik már csak terhet jelentenek az országnak, olyanok, akik haszontalanok az új, ifjú társadalom számára - akik miatt nem jut elegendő pénz az egészségügyre, az oktatásra, házak, lakások építésére és puszta létezésünkkel bizonytalanná tesszük a tervezett magyarországi olimpia megszervezését is.
Szakorvosra már nem számíthatunk, csak a rezidensekre és a nővérekre - az utóbbiakban, talán éppen azért mert nők, megbízhatunk. Akik szűltek már gyermeket, akik generációkat neveltek fel, azoknak a Jövő, az eljövedő korszak, az unokáknak hagyott örökség még jelent valamit. A zsarnok csak a saját élete végéig tervez, neki a Jövő csak a halála lehetőségét körvonalazza.
Szomorú, hogy nem jutunk egyről a kettőre, egyre több nővér és orvos áll fel, tántorog ki az országból, de mégsem érti meg a kormányzat, hogy igazán ebbe kell(ene) beavatkozni. Legalább ötvenszázalékos béremelésre lenne szükség, mert különben igen nagy baj lesz. Sokan inkább elmennek árut feltölteni, vagy egy szoláriumba dolgozni, mert már azzal is közel a dupláját keresik, mint nővérként egy kórházban - mentendő azokat akik még életben maradtak. Nincs életpályamodell, ami szintén komoly hiányosság. Mondják, máshol is alacsony a bér... de egy nővér nem tévedhet, mert nem mindegy, hogy egy tejföl árát ütöm félre a bolti kasszában, vagy leejtek egy gyereket. Ha rossz gyógyszert adok be, azt beadtam, nincs visszaút. A magyar egészségügy már összeomlott. Amiért működik - és erről kórházigazgatókkal beszéltem -, az a benne dolgozók szakmaszeretete, a humánum. Gyakran azt is utasításba adják (éppen a nyilatkozó kórházigazgatók!), hogy a túlórákat nem lehet beírni, le kell csúsztatni, de az emberhiány miatt nincs rá lehetőség. Sokan a fiatalok közül a felelősséget nem is vállalják olyan alacsony fizetésért, így pár hónap után elmennek. - Valahová... Utazásra, külföldi munkavállalás lehetőségének megteremtésére már nekik sincs pénzük. Marad, mint lehetőség, a bűnözés, a drog vagy az alkoholizálás - a másokra mutogatás és a korai halál.
Valamit jelent, ki tudja mit, hogy az agyonhasznált, elkoptatott nemzeti jelző mellé az utóbbi esztendőben odakerült a Sírkert, a Temető kifejezés is... Az arra érdemeseket, nem szociális körülmények között ássák el egy mély gödörbe - hanem a Nemzeti Sírkert, Nemzeti Temető várja őket. Nemzeti Emlékezet Bizottság áll máris az emlékezők élén, a rangos beosztás mellé több mint elegendő fizetéssel díjazzák a leendő megemlékezések még életben lévő szervezőit.
Az elmúlt hetven esztendő haszonélvezői - már nem is annyira titkoltan - az elmúlásra gondolnak, egy olyan országban, ahol korábban sohasem emlegették az elmúlást.
Gondolják csak át, hogy a fiatal vezetőink - példának okáért Lázár János, hogy ne mindig csak Orbán Viktort emlegessem - éppen az elmúlt napokban vásárolt családtagjai társaságában 750 millió forintért földbirtokokat. Gondolnak ezek a még nem öregek a halálra?...
Bizonyára eszükbe sem jut, hogy esetleg még életük során elszámoltatják őket, nemhogy a Vég körül járnának gondolataik.
2,5 millió ember - a nyugdíjasok - tengetik életüket nap mint nap, az újgazdag tízezrek és a gondtalan, nem gondolkodó ifjúság milliói közé keményen bezárva. Vissza nem fordul az idő és számukra nincs orvos, nincs orvosság, nincs védelem. Ilyen világot építettek hét évtized alatt azok, akiket engedtek tervezni, alkotni és építeni Magyarországon.
Utoljára a nagyvilág eldugott zugaiban az ókorban “gondoskodtak" így az öregekről és az életreképtelennek minősített gyermekekkel - távol Európától.
Szemenyei-Kiss Tamás
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
261 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2105
- e Hét: 8521
- e Hónap: 17704
- e Év: 70412
|
|
|
Offline
