|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 17:38:04, csütörtök
|
| |
| |
,,A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban"
Gárdonyi Géza
Az érintés csodája
A tapintás különleges helyet foglal el érzékszerveink sorában, hiszen egyidejűleg érzelmi életünk ,,szószólója" is. Több ezer idegvégződésünk segítségével - a tapintás révén - értékes információkhoz jutunk. Bőrünk olyan rezgéseket is továbbít, amire többi érzékszervünk nem képes. Ha például valaki elveszti látását, a tapintása igen kifinomulttá válik. Bőrünk egészen specifikus, csak ránk jellemző - gondoljunk csak az ujjlenyomatra! Valószínű, hogy szervezetünkben sok minden van még, ami csak ránk jellemző, tehát megismételhetetlen.
Életünk minden pillanatában - még a méhen belül is - nagy jelentősége van az érintésnek. Az a baba, akit szeretettel várnak, akihez kedves szavakat ,,küldenek", és rendszeresen ,,simogatják", biztos, hogy egészséges, szép és nyugodt kisgyermek lesz. Sok szakember tanácsolja, hogy ne vegyük fel a babát, ha sír. Én azt tapasztaltam, hogy az ölelő kéz melegét, a szív lüktetését érezve, azonnal megnyugszik, tehát nincs miért megvonnunk ezt tőle. Ha elesik a kisgyerek és megüti magát, édesanyja simogatásától azonnal elmúlik a fájdalma.
Nemcsak a gyermekeknek van szüksége azonban simogatásra, ölelésre, hanem kortól, nemtől függetlenül minden embernek! Csodás dolog visszaemlékezni szüleink, nagyszüleink ölelő karjára, ami nyugalmat, biztonságot, szeretetet árasztott. Régen minden találkozásnál öleléssel üdvözölték egymást a rokonok. Kár volt ezt a szép szokást elfeledni! Ha minden napunkat úgy kezdjük, hogy átöleljük szeretteinket, nyugodt, boldog napunk lesz. Nem elég csak érezni a szeretetet, annak nap, mint nap hangot is kell adni egy-egy dicsérettel, simogatással, mosollyal. Gondoljuk csak el, milyen sokat számít ez egy idős embernek, talán az életét menti meg, visszaadja életkedvét, az emberekbe vetett hitét. Árasszuk ezt a csodát, hogy minél több embert melegítsen, boldogítson!
Az érintés varázsa talán a szerelemben a legteljesebb. Elég egy ujjal megérintenünk kedvesünket, máris bizsereg az egész teste, rózsaszínné válik a világ, eltűnnek a gondok, az idő megáll, s ez a varázslat örökké tarthat, ha újra és újra ezt a szeretetet, ezt a fényt adjuk párunknak. Néha még látni ilyen csodát, amikor két idős ember kéz a kézben jár, mintha egyek lennének. Szeretetük fénye messze kisugárzik, s talán mások is meglágyulnak tőle, észbe kapnak, hogy elrohant az élet, és épp a legfontosabbat hagyták ki belőle...
Többször átéltem már az érintés csodáját a halálfélelem leküzdésében is. Egyik betegemet már senki sem látogatta, mert kómában volt. - Úgy sem tud beszélni, azt sem tudja, hogy itt vagyunk - mondták. Természetesen ez nem így van. Beszélni valóban nem tud, de igenis mindent hall és érez, s talán ilyenkor van a legnagyobb szüksége a kedves szóra, az együtt átélt szép emlékek felidézésére, a simogatásra. Meglátogattam, megsimogattam, és a nevén szólítottam: - itt vagyok, eljöttem - mondtam. Könny csordult a szeméből. Másnap tudtam meg, hogy ezután hamarosan meghalt. Ma is jó érzés tölt el, hogy ha a gyógyulásában már nem is lehetett segíteni, legalább ott lehettem vele utolsó perceiben.
Az érintés csodája leginkább a szeretetmasszázsnál érvényesül, amely egy igen finom, kellemes simogatás. Minél lágyabban végezzük, annál nagyobb hatást érhetünk el.
Az izmok tárolják az összes negatív információt, amit életünk folyamán átéltünk, összegyűjtöttünk. Ezek a blokkok gátolják az energia szabad áramlását, ami feszültséget, rossz közérzetet, fáradtságot, sőt betegségeket is okozhat.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 17:23:51, csütörtök
|
| |
| |
GÁRDONYI GÉZA: A TŰZ
Szeretem a tüzet nézni. A tűz örök rejtelem és jóleső melegség. Aki a tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg - édes félálom: nyugodalom.
A tűzben történetek vannak. Mesehangú és mesének illő színes történetek, amiknek se eleje, se vége nincsen, hanem minden rend nélkül egybefolyik egyik a másikkal. Az ember nem tudja, valóban megtörténtek-e, vagy csak álmodja őket.
De ilyenkor mindegy is az. A lángok játszanak a tűzben. A gondolatok játszanak az ember elméjében. Rend nélkül való színes gondolatok - mint ahogy a lángocskák is rend nélkül jelennek meg és tűnnek el. A tűz eleinte rostogva ég, aztán halk mormogással, sziszergéssel, susogással, végül vörösen izzó parázs az egész, kezdetben tündöklő aranykupac, később tündöklő vörösréz. A tűz ilyenkor végtelen mélynek látszik. Az apró lángok föllebbennek a semmiből; táncolnak a parázs fölött; és eltűnnek a semmibe, mintha egy láthatatlan kéz söpörné le őket a parázsról.
A hosszú téli estéken elüldögélek néha a nyitott ajtajú kályha előtt. Nem valami drága kályha, csak afféle cserépalkotmány, amilyen a falusi tanítóknál szokott lenni. De nekem mégis jó és eléggé szép is. Mikor már túl vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet a tűz elé. Csak szalmából van ez a karosszék, de nekem jó ez, szép is.
Kívül, a havas faluban csönd van és csönd van idebent is. A téli estnek álommal áthatott csöndessége ez. A kályha száján félig nyílt legyező alakjában áramlik ki a vörös fényesség, s a tűznek meleg lehelete.
A macskám is itt van a lábamnál. Úgy szereti a tüzet, mint én. Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim előtt, s mindig úgy tesz, mintha aludnék. Pedig sohasem alszik. Csak hunyorog. Néha fon. Ez az ő éneke. Mikor így fonva rám néz, nekem énekel. Mikor a tűzbe merengve dorombol, akkor a maga kedvére fon. Egyhangú, de mégis kedves melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek, s maga jólérzésének melódiája. A tücsök ciripelése is csak egy hangnak a folytonos ismétlése. A béka sem ümmög több hangot egynél, de az az egy hang a boldogság hangja; - soha nem unalmas és nem fárasztó, mint az emberi hangversenyek.
Így tudom én mindig hallgatni ennek a szelíd kis házi tigrisnek a fonását. Milyen boldog és elégedett tud ez lenni egy kis kályhatűztől. Épp úgy gyönyörködik az aranyló parázsban, mint én, és ilyenkor bizonyára neki is mindenféle gondolatok meg történetek délibábjátéka vonul át az elméjén. Az ő történetei bizonyosan vadásztörténetek. A tavaszra meg a nyárra is gondolhat olykor. A tavaszra, mikor a verőfényben elnyújtózkodva melengeti az ő rozsdaszínű selymes bundácskáját, miközben mind a négy fehér lábát elnyújtja és jóízűeket álmodik. De a virágokat is szereti. A nyáron sokszor láttam, milyen kedvvel lépked a violák meg a rezedák között, és hogyan szaglálja meg-megállva hol az egyiket, hol a másikat, s ilyenkor félig lehunyja a szemeit. Így élvezik a virág illatát a lányok is.
De most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben.
Mi a boldogság?
Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint tó fölött a madár.
Ahogy így a kályha langyos meleg áramlatában üldögélve nézem az örökszép parazsat, arra gondolok, hogy miért nincs itt még egy karosszék és miért nem ül abban még egy valaki, akinek a kezére rátehetném szelíden és gyöngéden a kezemet és aki a fejét a vállamra hajtaná.
A csöndnek szárnyatlan óráiban megjelenik néha előttem ez a gondolat és tündérorcával mosolyog reám. De én szomorúan nézem őt vissza.
Mert az egyedülvalóság nem is nézhet másképpen, mint szomorúan. Az egyedülvalóságnak hosszú az árnyéka. Az egyedülvalóságnak árnyéka az a gondolat, hogy nem fogunk soha az életben találkozni azzal, akivel álmainkban mindig találkozunk.
Ez az árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam, hogy van a világon valaki, aki reám vár és ide mellém, ebbe a szegény kis szobába belekívánkozik. Ha volna olyan valaki, az már rám nézett volna és nyújtotta volna nekem a kezét. Azt mondta volna:
- A szobád nem szegény, mert te is benne vagy -; és nem kicsiny, mert én elférek a szívedben is.
A parázsra hamu kezd borulni. Homály homályra száll a szobában. Úgy érzem, mintha én is elmúlóban volnék: így, amint ülök bele mulandó árnyék az árnyékba; puszta értéktelen árnyék, amit a tűz véletlen vak okból jelenített meg, s amely épp úgy véletlen vak okból enyészik és múlik bele a sötétségbe.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 16:48:53, csütörtök
|
| |
| |
WASS ALBERT: TE ÉS A VILÁG...
Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ.
Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.
Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
Igen, tisztában kell lenned ezzel. Vagy visszatalálsz az igazi világba, a tiszta és egyszerű törvények, világos szabályok és egyenes utak világába, mint ahogy a hóvirág visszatalál gyökeréhez a földbe - vagy elpusztulsz menthetetlenül, korom és hamu piszkában.
Tisztáznod kell a fogalmakat, melyeket összezavartál és egybekevertél az utolsó évszázadok zagyva lázában. Meg kell keressed a gyökerüket, hogy visszatalálj általuk az igazi világba.
Európában születtél, a huszadik század elején. Ez magában véve már annyit jelent, hogy a Nagy Kertész, aki életed palántája fölött rendelkezett, kertjének egy sovány, szélnek kitett sarkába ültetett Téged, ahol fagy, vihar és jégeső között kellett megismerkedned a világgal. És ezáltal azt hiszed most, hogy a világ nem egyéb, mint fagynak, viharnak és jégesőnek egymást követő váltakozása.
Ennek a kis írásnak az a célja, hogy visszavezessen Téged az igazi világhoz. Hogy kézen fogjon, mint testvér a testvért, és sorra mutasson mindent. S megkérjen rá: ne hidd, hogy csúnya és rossz a világ.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot,
amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.
Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 16:40:24, csütörtök
|
| |
| |
"Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj."
(Móricz Zsigmond)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 16:33:50, csütörtök
|
| |
| |
Biztosan te magad is ismered azokat az idézeteket ,
amelyek úgy szólnak , hogy : ,,Aki nem keres, annak nem vagy fontos." ...
Akkor most hadd mondjak valamit
Vannak emberek , akik nem fognak keresni , sem most , sem a jövőben , hiába vagy fontos nekik , hiába szeretnek titkon , hiába vagy benne minden szívdobbanásukban.
Nem fognak , mert nem tehetik. Vagy , mert ilyenek.
Vagy ,
mert félnek , és várnak. Nem minden fekete , és fehér. Van , hogy a körülmények akadályozzák az embert..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 16:23:23, csütörtök
|
| |
| |
A HAJÓTÖRÖTTEK...
Békés, nyugodt a tenger. A ragyogó vízfelszínen a nap sugarai megcsillannak. Sirályok hangja töri meg a csendet. Pici lélekvesztők jelennek meg és lágyan ringatóznak a vízen. Sok kis csónak van, és mind, mind különbözőek.......!!!
Jó ideig külső segítségre van ahhoz szükségük, hogy a tenger nyugodt maradjon, mert csak ekkor tudnak biztonsággal és jó irányba haladni a kitűzött céljuk felé. Bár a ragyogó nappalt időnként felváltja a sötét éjszaka, de akkor is van lámpásuk. Az éjszakai sötétjében is ott a fény, amely vezeti őket és utat mutat, mint egy világítótorony. Istennek irántunk tanúsított végtelen, soha el nem múló szeretete és kegyelme.
Mert ezek a kis csónakok mi vagyunk, akik elindultunk valamikor az élet tengerén, és a segítségünk, Istennek az oltalmazó keze, valamint a szüleink aggódó jelenléte, akik mindig mellettünk vannak. Biztatnak, hogy haladj csak nyugodtan! Menj tovább! Én melletted leszek! Halljuk a bátorító szavakat.....
Egy idő után a kis csónakokból vitorlások lesznek. Olyan vitorlás hajók, amelyek viharokba keverednek. Meg aztán találkozunk kalózokkal is, akik elveszik az értékeinket, és lelkileg megtépázva állunk és megkérdezzük: Akkor most hogyan tovább? Ezek a szerelmek, csalódások. De jönnek ám néha a tenger tündérei is, akik szép emlékeket hagynak a szívünkben. Ők azok a feledhetetlen Emberek, akiknek emlékeit szívünkben örökké megőrizzük.
A viharok? A viharok nagyon megtépázzák a hajóinkat. Oly annyira, hogy hajótöröttként lakatlan szigetekre vetődünk ki. Jöhetnek tragédiák, betegségek. Az ilyen viharok vetnek ki bennünket a ronccsá tört hajónkkal együtt és néha bizony kilátástalan helyzetbe sodornak.......
A kis szigeteken találkozunk olyan emberekkel, akiknek hasonló a sorsuk, ők is ugyanígy érkeztek oda. Egymás szavaiból, történeteinkből erőt merítünk, egymás mellé állunk, bátorítjuk egymást, majd amikor az ő segítségükkel egy idő után megjavítottuk az összetört hajónkat és a vitorlavásznat, beszállnak mellénk és együtt folytatjuk tovább utunkat a nyílt tengeren. Ők a barátaink, akik szeretnek, megmosolyogtatnak bennünket, és mindenben mellettünk állnak, napsütésben és a viharokban. Vannak közöttük olyanok, akik kísérnek bennünket bármi történjen is, de vannak, akik a következő hajótörésnél kiszállnak a vitorlásunkból, kilépnek az életünkből....Ők majd egy másik hajóra szállnak...
Lesznek, akik egy másik szigetnél jönnek fel a hajóinkra. Akik melengetik a szívünket, akikkel mindig együtt maradunk. Ők a testvéreink, házastársunk gyermekeink, unokáink. Akikkel jó együtt lenni, és ha a vitorláinkat széttépi a szél, velük együtt foltozgatjuk, hogy ellenálljon a soron következő viharnak...Ők kitartanak mellettünk jóban, rosszban, örömünkben, bánatunkban.
Hajózunk! Hajóutunk során gyönyörködünk a sok, sok Isten alkotta csodában. Lehetnek Ők Emberek, akik bearanyozzák az életünket, de lehetnek más teremtmények is, akik örömmel töltik meg a szívünket...A természeti csodák, amik elénk tárulnak...Egy napfelkelte gyönyörűsége, vagy egy romantikus naplemente....A különböző évszakok káprázatos szépsége, a virágok pazar szín kavalkádja a föld, a víz alatti világ és a csillagos ég megfejthetetlen titkai és örök gyönyörűsége....
Hajóutunk végén az utolsó és végleges nagy vihar ronccsá töri a vitorlásunkat...... ..... A szakadó esőben és a szélben már elmosódott minden........ Alig látunk.....!
Már, már reménytelennek látszik minden, amikor megpillantjuk a csodálatos szivárványt..... Ez jelzi hajóutunk végét......! Amikor is megnyugodva, szívünket az örök Béke érzése járja át.......
/IDGAM/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 08:16:34, csütörtök
|
| |
| |
Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.
Szabó Lőrinc házasságban élt Mikes Klárával, harminchat év kötötte össze őket.
Kisnemesi család sarja. Apja mozdonyvezető, ami a család állandó vándorlását vonta maga után. A debreceni Református Főgimnáziumban tett hadiérettségit, majd bevonult katonának. Az őszirózsás forradalom után hazajött, majd Budapesten gépészmérnöknek, később pedig bölcsésznek tanult, végül újságíróként helyezkedett el. Szellemi nevelője Babits, aki a Nyugatnál jelentkező, nagy nélkülözések közt élő fiatal tehetségre felfigyelt. Kapcsolatuk később érzelmi és szakmai okokból is felbomlik. Szabó Lőrinc 1921-től az EST-lapok munkatársa. Itt ismerkedik meg a lap vezetőjének, Mikes Lajosnak a lányával, Klárával, akivel titkon házasságot köt. Két gyermekük született: Lóci és Klára.
Életében nagy szerepe volt a szerelemnek, de házassága rosszul sikerült. 1924-től kapcsolatot kezdett Korzáti Erzsébettel.
Költészetének egyik vezérmotívuma a szerelmi szenvedély, az erotikus vágy. Szinte rögeszméje a test látványa, ami a szerelmes gondolatok, érzések felébresztője, ezért minden szép nőt vágyaival halmoz el. Gyakran önkritikát is gyakorol, s megretten a saját pánerotizmusától. Nála a szerelem nem ünnepi természetű. Nő és férfi között csak az érzékek kapcsolatát ismeri el őszintének és igaznak. Szeretni is csak a maga törvényei szerint tudott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-10 07:59:32, csütörtök
|
| |
| |
Soha se múlnak el nyomtalanul az évek.Mindig marad egy emlék mi szívünkbe él.Ne hidd hogy a boldogságot meglehet venni,annak szívünkbe kell megszületni.Szeretni csak tiszta szível lehet és nem kérni érte semmit.Boldog is csak úgy lehet az ember ha nincs kit ELFELEDNI........ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2016. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
156 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3142
- e Hét: 9558
- e Hónap: 18741
- e Év: 71449
|
|
|
Offline
