|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 11:45:48, péntek
|
| |
| |
Tavasszal még csak azt daloltam zokogva, hogy szeretem én!
Tavasszal még bolondja voltam, de még sem nyertem el szívét.
Ma már a fényszigetre hó hullt, s a fákat rázza a déli szél,
S a lelkem csak újra lángra gyúl, s a szívem megint remél.
Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém csak az enyém,
De nincs egyebem csak a remény csak a remény a remény.
Karika gyűrű ragyoghat a kezén, kacaghat gúnyosan ma még felém.
Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém az enyém.
Karika gyűrű ragyoghat a kezén, kacaghat gúnyosan ma még felém,
Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém az enyém.
Hiába táncol éjszakán át, hiába van babája száz!
Tudom, hogy gyötröm minden álmát, vidám szívébe néz ki lát.
Tudom, hogy járja még a táncot, a pezsgő gyönge könny csupán.
A bánat ezerszer jajgatóbb a sok-sok pohár után.
Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém csak az enyém,
De nincs egyebem csak a remény csak a remény a remény.
Karika gyűrű ragyoghat a kezén, kacaghat gúnyosan ma még felém,
Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém az enyém.
Karika gyűrű ragyoghat a kezén, kacaghat gúnyosan ma még felém,
Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém az enyém!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 11:34:00, péntek
|
| |
| |
Kocsis Ida Anna
Dalolj rigó!
Ha úgy érzed, nehéz az életed
és senki sem hallgatja éneked,
meghalt a vágy, kihült a szerelem,
akkor gondolj rám és dalolj nekem!
Füledbe súgom halkan: élni jó...
Dalolj rigó...dalolj nekem rigó...!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 11:23:23, péntek
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd
Nem, mi nem vagyunk szegények!
Nálunk nincs súlya holmi pénznek!
Mi halljuk a zenét, hiszünk a versben,
Képeket festünk képzeletben...
Hozzánk a fák is lehajolnak,
Értjük a szót, ha nem is szólnak.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 11:08:08, péntek
|
| |
| |
Somlyó György : Magány
Mint mindenki, börtönben élek én is,
a világ sötét rabságok felé visz
s hihetetlenül egyedül vagyok.
Az elhagyottság megtört és lerontott,
érzéseim leszáradt águ csonkok,
tört kérgű, meztelen akaratok.
Szivemből csupasz fatönkök merednek.
Érts meg! kiáltottam az embereknek,
kopogtam minden lélek ajtaján.
De nem felelt hívásomra rokon hang,
mindenünnen rámtört s kivágta roppant
ifjú erdőmet a fejszés magány.
Szétszed, megoszt, felőröl minden óra,
az együtt-sarjadás kohéziója
mindegyre enged s nem tart össze már.
Akaratom atomjaira dül szét,
eléget a parázsló egyedülség,
életem minden sarkán lángban áll.
Mely a közönyt felgyújtani akarta,
sok feltörő lángom most mind magamba
mar és tép: vágy, akarat, indulat.
Jöjjetek! oltsatok el! könyörögtem,
s magamban égek el. E szörnyü ködben
senki sem keresett hozzám utat.
Segítsetek, nem élhetek magamban,
míg élek, minden élőhöz közöm van,
ahhoz is, kinek hozzám nincs köze.
Testvérem az aszkéta és a kéjenc,
hisz minden élet eggyé forr a mélyen, s
ki tudja: a mély is nem magas-e.
Ami felül van, hazug, durva kéreg.
Ássátok fel magatokban a mélyet,
a fel-felbuggyanó szeretetet.
Amennyit a világ ér, annyit érek!
Magát nem érti, ki engem nem ért meg.
Magát gyűlöli, aki nem szeret.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 10:55:43, péntek
|
| |
| |
Somlyó György:Mellékdal egy szerelmes vershez
A vers
nem vallomás
csak alkotás
mindenkinek szól
és senkinek sem
teneked is és teneked sem
üzenet sem
és rejtelem sem
nem csábítás
nem ámítás
nem rábeszélés
nem kibeszélés
nem akar semmit
csak ezt a semmit
nem kell komolyan venned
s nem lehet félretenned
nem szabad zokon venned
s nem kéri rokonszenved
nem lehet szaván fognod
s nem lehet megtagadnod
nem is kell rá felelned
csak nem lehet feledned
virág
mit bárki leszakít
de amiből kinyílt
a vágy
a mag
azért te vagy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 10:50:47, péntek
|
| |
| |
Kamarás Klára
Talán...
Talán egyszer hiányzom még,
mikor tavaszt búg egy madár...
talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.
Talán lesz nyár és éjszaka,
mikor minden csillag ragyog,
egyedül ülsz egy kis padon,
s azt képzeled, hogy ott vagyok.
Talán a hulló levelek
alatt keress egy lábnyomot,
de visszahozni nem lehet,
amit az idő elmosott.
Mikor még nem volt "te" meg "én"
csak "mi" - ez volt a szerelem?
Akkor nem volt fagy, hó, halál...
Ne tudj feledni sohasem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 10:42:42, péntek
|
| |
| |
Harcos Katalin
Újra álmodom
Kívántad, hát most újra álmodom.
Szépet. És - hitted volna? - Veled...
Lásd, bohón kalandozom
és szárnyára vett a képzelet.
Erdőket járunk, barlangot, vad vizet,
sziklákra mászunk hegyormokon,
majd lágyan megfogod a kezemet
és elpihensz este az ágyamon.
Hangod fülemnek furcsán csengene,
mégis tudom, hogy jól esne nagyon,
ha én lehetnék a szíved kedvese,
s velem ébrednél hűs hajnalokon.
Őszülő fejed, ha ölembe tennéd,
mesélnék, hogy öleljen édes álom,
titkon tündéd, varázskoboldod lennék
és befogadna az én világom.
Talán egyszer tényleg befogad...
Szinte valóként magam előtt látom,
hogy álmom téged is magával ragad
és te leszel a vágyott boldogságom.
Tán egyszer eljön egy pillanat,
amikor csók csak neked gyúl a számon...
De állj! Ez már túl merész gondolat!
Ne félj, Kedves! Csak szeretetre vágyom,
de nem csaplak be Téged, sem magamat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 10:17:30, péntek
|
| |
| |
Tóth Árpád
Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 10:02:30, péntek
|
| |
| |
Juhász Gyula : Mindenkinek
Ó emberek, szeretni kell a földet
S szeretni kell borút és bánatot,
Örülni kell derűnek és esőnek
S dalolni kell, ha minden elhagyott.
Örülni kell a gazdag hervadásnak,
Dalolni kell a téli sírokon,
Szeretni kell a csillagot s az árnyat
És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon!
Ezt hirdeti ma nektek egy magányos,
Bánatos ember, aki messze ment,
Ki mosolyogni tud már bánatához
S vágynak, reménynek rég békét izent.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-04 09:46:26, péntek
|
| |
| |
Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
156 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 364
- e Hét: 10473
- e Hónap: 19656
- e Év: 72364
|
|
|
Offline
