|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 10:11:06, péntek
|
| |
| |
Halász Béla
Hattyú szerelem
Hattyú, ha párt választ,
Nem keres már újat,
Hiába táncolnak előtte az újak,
Szenvedéllyel várja örök párját,
Időtlen időkig védi fiókáját.
Tollpihe ha repül tavakon túl, messze,
Mindig csak egy hattyúdalt fúj a tóval szembe,
Fészkükben suhognak, egyedül a gallyak,
Keserű magányát rejti el a múltnak.
Társa nem lehet mindig ott mellette.
Fázik, de bízni próbál benne.
Üres aggyal gondol most is őrá messze.
Vajon merre száll, és vajon mit csinál, tán repked?
Utána soha nem szabadna szállni
Hiába szeretne örök tollává válni.
Bár vágyott rá, de nem mondta el soha.
Utána repülne, ha nem lenne tétova.
Csatorna szélén állva, két szárnyát kitárva.
Várja a párját, mint szíve muzsikáját.
Vágyik az álmára, a mosolyára,
Neki nem kell más, csak féltő óvó társa.
Ő neki a dallam, a fény, az élet.
Ő neki a csillag iránytű, ha téved.
Bármerre is járna és bármerre is nézne.
Élete nélküle csak a tó alján ekézne.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 09:55:34, péntek
|
| |
| |
Emlékezz Algernon Charles Swinburne
(1837-1909)
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 09:42:39, péntek
|
| |
| |
Nagy László - Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 09:31:41, péntek
|
| |
| |
Nagy László: Tűz
Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher,
tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 09:26:08, péntek
|
| |
| |
Vajda János: Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 09:17:00, péntek
|
| |
| |
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 09:04:45, péntek
|
| |
| |
József Attila: Nagyon fáj
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végettkivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 08:56:59, péntek
|
| |
| |
Kálnoky László: Az elsodortak
Újra és újra látom a képet, amely köznapiságával lenyűgöz,
banalitásával mellbe vág, szürkeségével lehengerel,
az egri főutcát a század harmincas éveiben,
a nyüzsgő esti korzót a liceumtól a moziig
terjedő kurta útszakaszon,
a sárga lámpafényben fürdő, elmosódott arcokat,
a gömbölyű hasú, középkorú urak méltóságteljes lépteit,
a vastag arany óraláncokat, amint a hivatalfőnökök vagy módosabb kereskedők
állig begombolt mellényét szegik rézsútosan,
látom terjedelmes vagy ösztövér hitveseik malomkerék-kalapját,
jól hallom a matrózruhás iskoláslányok vihogását,
amint kitódulnak az angolkisasszonyok kápolnájából, a májusi litániáról,
itt kölnivíz illata csap meg, amott bor- vagy szivarszag,
a törvényszéki bíró és neje kétoldalról fogják karon bolond leányukat,
mert máskülönben a fiúkat simogatná,
ezüstfejű bottal, ferencjózsef-kabátban
végzi esti sétáját a telekkönyvezető,
a nagytemplom őszhajú karnagya csitrik után lohol,
üveges ajtajú batárban hajtat el egy lilaöves kanonok,
és hat vagy hét templomtoronyból
hangzik föl egyszerre az estharangszó,
s már hullámozni kezd a kép,
míg a vízáradásszerű kondulások remegtetik,
hegyi folyóvá szűkül össze hirtelen a keskeny utcasor,
a hanghullámok áradása sodrába kapja a járókelőket,
tempóznak a karok, a víz fölött pontyszájak, harcsabajszok,
fuldokló kapkodás, némán tátogó halálfélelem,
így sodródnak mindannyian az éjfekete torkolat felé,
döglött pisztráng, én is velük, de lehorzsolt ezüstpikkelyeim
sokáig ott csillognak még az alkonyatban
a házfalakon vagy a parti sziklák oldalán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 08:36:21, péntek
|
| |
| |
Simon András:
Bűn - szeretet
A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,,önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.
A szeretet ,,egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn csábít,
a szeretet vonz.
A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.
A bűn forral,
a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja" magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-27 08:32:07, péntek
|
| |
| |
Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad.
Aki megbocsát, az új életre szül.
A megbocsátás a viszonzást nem váró,
(ön)gyógyító szeretet magasiskolája,
a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja.
Nehezen járható, keskeny ösvény
a boldogság felé. Ne sokat várakozz!
Valakitől szeretet elfogadni annyit jelent,
mint megerősíteni őt élete értelmében.
Bármilyen picinyke és törékeny vagy is,
senki sem akadályozhat meg abban,
hogy szívből mosolyogj, s így
- mint Isten kedves virágszála -
a Szeretet jó illatát áraszd
ebben a kedvetlen világban.
Te magad légy az Isten mosolya!
Simon András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
294 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1318
- e Hét: 7734
- e Hónap: 16917
- e Év: 69625
|
|
|
Offline
