|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2018-07-03 22:41:37, kedd
|
| |
| |
Törőcsik Franciska: ,,Az elfojtott szenvedélyek érdekelnek legjobban"
A filmgyár éttermében nők és férfiak egyaránt megfordulnak utána. Ő azonban mintha egyáltalán nem lenne tudatában ennek - mint mondja, a külsőségeknél sokkal jobban foglalkoztatják a lélek dolgai.Az elfojtott szenvedélyek érdekelnek legjobban, hogy mi van valójában az emberek a világ felé mutatott álarca mögött - árulja el Franciska, aki nagy örömére Mészáros Márta új filmjében, az Aurora Borealis - Északi fényben épp egy igen összetett jellemű fiatal nőt alakít.
Nem lehetek megszeppent kislány
Súlyos családi történet ez, amelyben a főszereplő fiatalkori énjét játszom - meséli Franciska. - Azaz Törőcsik Mari filmbeli karakterének fiatalkori önmagát. Sokan kérdezik, milyen érzés a legendás színésznő partnereként játszani, aki ráadásul a névrokonom, de sajnos mindenkit ki kell ábrándítanom: Marival egyetlen közös jelenetünk sincs, ugyanakkor szerencsére volt alkalmam találkozni vele a forgatások alkalmával. Fiatal színésznőként hihetetlen megtiszteltetés olyan legendák között dolgozni, mint Törőcsik Mari vagy Mészáros Márta, ám ezt az érzést otthon, magamban kell elrendeznem. Mert amikor forogni kezd a kamera, nem állhatok ott megszeppent, óvatoskodó kislányként, akkor már alkotótárs kell hogy legyek. Az Aurora Borealis forgatása nekem nagyon sokat adott - árulja el a színésznő, majd megkérdezem tőle: mi volt a legemlékeze-tesebb helyzet, amibe a forgatáson került? ,,Egy Megyer nevű településhez közeli, meleg vizű kis tónál forgattunk a novemberi hidegben. A jelenet szerint egy szál semmiben voltunk nagyon boldogok, és fürödtünk a tóban a filmbeli szerelmemmel. Mindezt úgy előadni, hogy közben gyakorlatilag vacogtunk, nem volt egyszerű. Két felvétel között sátorban melegedtünk és szárítottuk a hajunkat, majd folytattuk a munkát. Csodával határos módon nem lettünk betegek."
,,Bevallom, kicsit mániákus vagyok"
Törőcsik Franciska tősgyökeres pesti lány. Édesanyja pszichiáter, édesapja pedig a gyógyszeriparban dolgozik. Azt meséli, a családjában több orvos is van, ám neki eszébe sem jutott, hogy őket kövesse a pályán. Szerencsére ez nem is volt elvárás - meséli a színésznő. - Azt tudni kell, hogy édesanyám fiatalon nagyon szeretett volna énekesnő lenni, de sajnos nem úgy alakult az élete. Talán ennek is köszönhetem, hogy a szüleim első perctől örültek, hogy színésznő szeretnék lenni, és támogattak az álmaim megvalósításában. Különös, mert egyébként zárkózott és gátlásos kislány voltam, ám ha a színpad szóba került, valahogy feltámadt az exhibicionista énem is. A szüleim már gyerekként sokat kísérgettek különböző filmes és reklámfilmes válogatásokra, és mindketten nagyon drukkoltak, amikor beadtam a jelentkzésemet a színművészetire. Elsőre felvettek, és azóta, immár tíz éve tanulom a szakmát. Szeretnék fejlődni, és felfedezni a színészetben rejlő lehetőségeket. Bevallom, kicsit mániákus is vagyok, azaz, ha a szakmámban valami nagyon érdekel, akkor addig nem nyugszom, amíg azt meg nem valósítom.
Olykor megvisel a bizonytalanság
Franciska sok éven át volt társulati tagja a székesfehérvári színháznak, ám nemrégiben ez megváltozott. ,,Nagyon szerettem az ottani közösséghez tartozni, de most más utak is érdekelnek, és a szabadúszó lét annak jobban kedvez. Szerettem volna egy esélyt adni önmagamnak, és eddig jól viselem az ezzel kapcsolatos nehézségeket. Persze a bizonytalanság olykor megvisel, de nem árt, ha edződik a lelkem, mert az élet bármikor hozhat nehéz helyzetet is, egyszóval nem árt, ha erős vagyok. Franciska elárulta, amikor felépít magában egy-egy színpadi karaktert, előszeretettel használja a saját élményeit, örömeit, bánatait is. Mint mondja, az egyik legérzékenyebb terület a színpadi szerelem.Gáspár Sándor mondta nekünk egyszer: a Rómeó és Júlia igazi emberkísérlet - nevet Franciska.- Merthogy egy ilyen előadás során óhatatlanul ki-derül, hogy a két ember között működik-e a kémia. Ezért olyan gyakori, hogy kollégákból társakká válnak. A kérdés mindig az, hogy milyen kapcsolat várja otthon az embert, megéri-e azt kockáztatni. Mert ha nem, akkor az ember teljes mértékben külön tudja választani a munkát a magánélettől.
Ő lesz az új Laura Palmer?
Törőcsik Franciska játszik a bemutatásra kerülő, Kondor Vilmos regényéből adaptált mozifilmben, a Budapest Noirban is, amelyben nincs nagy szerepe, ám annál fajsúlyosabb: ő a meggyilkolt lány, akiről mindenki beszél, akárcsak egykor Laura Palmer a Twin Peaksben. ,,A történet folyamán kiderül a meggyilkolt lány megannyi titka - meséli Franciska. - Nincs sok jelenetem a filmben, ám amikor kamera előtt voltam, igyekeztem a minél egyszerűbb színészi eszközökkel megmutatni ennek a titokzatos, fiatal nőnek a jellemét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-03 22:17:10, kedd
|
| |
| |
A szerelem örökzöld, a szocializációval és kultúrával egyidős téma. Megkockáztatom, nincs olyan kifejező művészet, amely ne foglalkozott volna vele, ahogy olyan alkotó sincs, akit hidegen hagy.
Megkockáztatom, nincs olyan kifejező művészet, amely ne foglalkozott volna vele, ahogy olyan alkotó sincs, akit hidegen hagy. Cinikus hangok persze nemegyszer kétségbe vonták valószínűségét, szerepét, vagy egyenesen létét vitatták. Például a misztérium pecsétjét nyomták rá, a lehetetlen béklyójába fogták, társadalmi szerződésnek tekintették, vagy a szexuális vággyal azonosították. Ezen akkordok egy kortárs szólama azt állítja: a szerelem fogta sétabotját, s odébbállt, hiszen egy sokszorosított, túlgenerált és szimulatív korban nincs helyük életszagú kapcsolatoknak sem. Ebben a felfogásban a /hideg kor/nem kedvez annak a kísérletező kedvnek, mely az én - emocionális és tapasztalati - határainak kitágítására irányul, így az szenvtelenül önmagába húzódik vissza. Globális individuum álarca mögé rejtőzik, egy kiterjesztett idegrendszer hálózatára csatlakozik, mely védelmet biztosít számára többek között azzal a veszéllyel szemben, amit a szerelem képvisel.2
Még ha ezzel semmiképpen nem tudunk is egyetérteni, annyi bizonyos: a szerelemről való beszédmód - és ábrázolás - több okból is a válság küszöbére ért. Egyfelől olyan problémaorientáltság jellemzi a társadalmat, melyben degenerált minták és szabályok szomszédságában kell megérteni a belső mechanizmusok működését. Feje tetejére állt a világ, a szerelmet megelőzi a beteljesülés, ennélfogva a vágy (és a sóvárgás kielégületlensége) elkendőzi a szerelmet. A szerelembe így mindjárt duplán kódolva van a végtelen tragikum: a megfordított kondíció a boldogtalanság formációinak kialakulásához vezet (addikció, szégyen, végletesség, kielégületlenség), és ezek mentén tárja szélesre az instabilitásra nyíló kapuit - ez pedig a szubjektum határainak eltörlésével és elveszejtésével, egyszóval a halál kockázatával fenyeget, anélkül azonban, hogy vigaszra lelhetnénk a testek egybefonódásának újdonságában, a fúzióban. A szerelem tehát magárahagyottságban valósul meg, és ez kétségbeesésbe, vak logikátlanságba űzi a szerelmest.
Másfelől nehezíti a szerelemről való beszédmódot az az egyszerű tény is, hogy soha senki nem adta még pontos, univerzális definícióját. A szerelem remete, szinte kommunikálhatatlan, és mindenki számára mást jelent. Beszélni róla csakis a beteljesülés után lehetséges, mert amíg az ember az igézet rabja - ami a verbalitás útvesztőin túl lelhető fel, egy távoli metszéspontban, ahol én és te találkozik -, addig a szó minduntalan felhasad, és jelentése a szakadékba zuhan. A tánc talán ezért fölöttébb szerencsés nyelv a szerelem szempontjából: a testek által képes megragadni a két személy közti intervallumban rejlő intenzitást, a köztességet, ami egyik testet a másikkal összeköti. Az affektusokat reprezentálja, így képessé válhat az emóciók nyelvének mozgásba hozására. A tánc abból az imaginárius (képzelt) dimenzióból bontakozik ki, mely az (előtted) struktúrára világít rá, ami a szerelem képességét (képszerűségét) is magában foglalja. Egyáltalán nem fontos, hogy amit látunk, valóban megtörtént-e, ha a teremtett illúzió lehetővé teszi, hogy általa megértse a néző, hogyan hatnak rá az ábrázolt affektusok tünetei és fantáziái.4 Tanulmányunk mindezek mentén azt vizsgálja, hogyan világítja meg (diagnosztizálja), és fogja némán vallatóra a tánc ezt az ide-oda pattogó, dús energiát, a medialitást, egyúttal megkísérli megfogalmazni, milyennek kell lennie egy előadásnak ahhoz, hogy benne és általa a szerelem lehetséges és szükséges legyen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-03 22:00:07, kedd
|
| |
| |
Piros Alkonyat - A lány és a farkas
Sokan kétkedtek, hogy vajon mi sül ki abból, ha az Alkonyat rendezője a Piroska és a farkas történetét viszi vászonra. Hogy jön össze egy klasszikus gyermekmese a sötét, elsősorban tinédzsereknek szóló vámpírvilággal? Nos, A lány és a farkas valóban e két világ ötvözetét nyújtja, a végeredmény mégis egy egész jóízű koktél lett.
Aki Piroska történetének hű követését várja a filmtől, az azonban csalódni fog. Catherine Hardwicke legújabb mozija ugyanis inkább csak laza keretként használja a mesét, amit megtölt egyéni - ám annyira mégse egyedi - történetelemekkel. A rendezőnő nem tud - illetve, talán érthető módon, nem akar - szabadulni a misztikus-romantikus vámpírfilm örökségétől, ezért lehet erős Alkonyat-utánérzésünk a film közben.
Lényegében ugyanis egy vérfarkas-történettel van dolgunk, melyet megfűszereztek egy csipetnyi boszorkányüldözéssel, és beszorítottak egy Shyamalan-féle Faluba. Mint tudjuk, a vérfarkasok emberek, akik csak teliholdkor, az éj leple alatt alakulnak szörnyeteggé, és válnak minden élőlény mumusává. Ennyi kapcsolódás bőven elég ahhoz, hogy vámpírfilmes rendezőt kérjenek fel Piroska felnőtt kalandjainak vászonra vitelére.
A bonyolult szerelmi szálakkal és sejtelmes véggel operáló mozi nagy előnye, hogy gondolt a férfi közönségre is. Ennek köszönhetően került a filmbe néhány nem túl véres, ám igen látványos csatajelenet, sőt, a film egésze krimiként is megállja a helyét, hiszen az utolsó percig sejtelme sem lehet róla a nézőnek, hogy vajon kit rejt az éjszakai sötét bunda.
A középkori hangulatot olykor ormótlanul szétromboló zene és néhány egyéb apró zavaró momentum ellenére A lány és a farkas érdekes történetet mesél el olyan klisékről, mint a minden akadályt legyőző szerelem, hősiesség, önfeláldozás, stb. Teszi ezt azonban remek látványvilággal, és az alapanyagul szolgáló gyermekmese klasszikus jeleneteinek ügyes felhasználásával. És a nagymama szeme ezúttal tényleg gyanúsan nagy...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-03 21:31:19, kedd
|
| |
| |
Tán időszerű lehetne a jelenre koncentrálni, és olyan életet élni, ami után ( emelt fővel-lehet távozni ebből az életből. És akkor attól sem kell félni, mi lesz, amikor.....mert nem lesz mit szégyellni!
Viszont a jelen életre érdemes erőforrásokat költeni, mert minden most történik. A tegnap már egyéni múlt, és globális értelemben, az emberiség történelme. A holnap pedig a mából fakad. Mint mindig! Ezt érdemes az emlékezetben tartani!
A szerelem ugyan a homályt szereti, az óvatosság azonban a napfényt. Mindenki nézze meg napvilágnál az ismeretlen személyt, valjon egészséges-e, mielőtt vele nemileg érintkeznék" - tanácsolta egy századfordulós német orvos, dr. Bloch a nemi élet minden szegletét feltérképező kézikönyvében, amely magyarul is megjelent a 20. század első éveiben. Az örökérvényű egészségügyi jótanács akkor éppen a szifilisszel kapcsolatos halálos veszélyre utalt.
A betegség akkor már több mint négyszáz éve tartotta rettegésben az emberiséget: az első számon tartott szifiliszjárvány 1495-ben tört ki Nápolyban. A dátum nagy nyomatékkal bír azok számára, akik úgy hiszik: a kór Amerikából érkezett, afféle büntetésképpen a kontinens őslakosainak későbbi leigázásáért. Az amerikai eredetet látszik bizonyítani az is, hogy Kolumbuszt is egy titokzatos láz gyötörte felfedezőútjai után, élete utolsó éveiben.
Magyarországon 1500-ben írta le egy brassói orvos: Gallus apud nos primum incepit saevire atrociter, vagyis ,,a 'Gallus' (morbus Gallicus tehát franciabetegség) nálunk is kegyetlenül pusztítani kezd". De ha nem latinul becézték, hívták francos nyavalyának, bujafenének, bujakórnak vagy vérbajnak is. Az orvosi terminusban elterjedt szifilisz elnevezés egy 1520-as tankölteményből származik, ahol egy Syphilus nevű pásztor megharagította Apollót, aki büntetésből egy betegséget küldött rá.
Az évszázadokon át elsősorban heves lázzal, gyors járványokkal pusztító kór lefolyásában az orvostörténészek szerint a 19. század elején valami megváltozott: a szifiliszt okozó baktérium mutálódott, és már képes volt megtámadni a központi idegrendszert is. A 19. század során nem a kezdeti heves lázról és csúf kelésekről volt nevezetes a betegség, nem is a hosszú lappangással járó második szakaszáról, hanem az őrületről, ami a harmadik periódusban lépett fel. Ezért válik "szifiliszgyanússá" az utókor számára minden az életét a 19. században elmeháborodottan bevégző művész, tudós vagy államférfi.
Egy dolog végig változatlan maradt: kezdettől fogva a prostituáltakat hibáztatták a betegség terjedéséért. ,,Ha minden prostituált egészséges volna, akkor a prostitutiót egész nyugodtan fentarthatnók - eltekintve erkölcsi tekintetekben való káros hatásaitól - és a nemi betegségek akkor maguktól megszünnének" - jelentette ki az előbb már idézett orvos.
A prostitúció nem a szifilisz oka volt, hanem fészke, ám a hatóságok - köztük a magyar felsőbb szervek - sokáig csak büntették a prostituáltakat, ahelyett hogy gyógyításukról gondoskodtak volna. Később a bárca, a működési engedély kiadását kötötték az orvosi ellenőrzéshez. ,,Ha a nő bujakóros, [az orvos] bárcáját tőle azonnal elveszi, őtet kórházi utalvány mellett azonnal kórházba utasítja és a kerületi kapitánynak az elvett bárcák beküldése mellett jelentést tesz" - rendelkezett egy 1867-es székesfővárosi szabályzat.
A szifilisz réme még a korábbinál is jobban felértékelte a szüzességet, hiszen az érintetlen nő természetszerűleg nem szenvedhetett nemi betegségtől. Amikor ebben a korban rejtélyesen az apák sötét bűnét, a kicsapongásért járó büntetést emlegették, akkor a következőre gondoltak: a férfi házassága előtt vagy alatt prostituálttól szerezte meg a kórt, és továbbadta feleségének. Középosztálybeli vagy arisztokrata családokban gyakran rémes családi tragédiák hátterében állt a betegség. Az alsóbb rétegeknél inkább a nyomorúság részének tekintették a dolgot. ,,Minél rövidebb idővel fertőződik egy anya a fogamzás megtörténte előtt, annál kedvezőtlenebb a magzat sorsa" - írta egy magyar orvosi könyv. Okozhatta a fertőzés a megtermékenyülés elmaradását, vetélést, a magzat halvaszületését, hátgerincsorvadását vagy szifiliszes megbetegedését.
A jód- és az arzénadagolás mellett már a kezdetektől a higanykúra volt az elsődleges gyógymód, de a biztonságosnak éppen nem mondható szer a fogak kihullását, a szájban, torokban vagy a bőrön kialakuló fekélyeket okozott. A szifilisz kórokozóját 1905-ben azonosították, 1908-ban a Paul Erlich laboratóriumában dolgozó Sahachiro Hata fedezte fel azt a szert, amely 1910 után Salvarsan néven került piacra. Ez volt az első hatásos gyógyszer, ám az igazi megváltás a penicillin megjelenése jelentette 1943-ban. Ezután az AIDS megjelenéséig nem létezett a halálos veszély mellé morális dilemmákat állító gyógyíthatatlan nemi betegség.
(A legtöbb szifiliszellenes ábrázoláson prostituáltak jelképezik a szifiliszt (1.), Barthélemy 1851-ben kiadott, szifiliszről szóló költeményéhez készült illusztrációja, a halál a szerelem álarcában (2.), az 1908-as reklámban felsorolt óvszereket elsősorban nem fogamzásgátlásra, hanem a nemibetegségek kivédésére használták (3.), A Közoktatásügyi Népbiztosság által kiadott plakát még 1919-ben is nagy problémának mutatja az örökletes szifiliszt -- ld. a hátgerincsorvadása miatt púpos kisfiút
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-03 08:47:30, kedd
|
| |
| |
Nem az számít, hogy ki mondta, hanem az, hogy mit - érkezik az a válasz, amikor egy idézetről kiderül, a hozzá kapcsolt hírességnek semmi közzé hozzá.
Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy sosem tudhatjuk biztosan, ki írta. (Petőfi Sándor)-de ezt valaki viccnek szánta.
Az a baj nálunk, hogy ha meghal valaki, annak többnyire meghal az emléke is. Szépen hangzik, hogy a műveiben él tovább, ám a legenda mögül - valamilyen hülye tapintatból - rendre kifestik az arcvonásait, az ebéd utáni böfögéseit.
Tóth Gábor Ákos
Magamnak akarok megfelelni, abból soha nincs baj. Azért vagyok ott, ahol, mert soha nem akartam másoknak megfelelni.
Majka
Egy egész társadalom lesz lelki sérült, ha gyerekkorában mindenki azt hallgatja, hogy- (Pistikém te vagy a legszebb)- legügyesebb és legokosabb az egész osztályban! Te egyszerre tökéletesen táncolsz, énekelsz és focizol! Ugyanis az ilyen Pistikékből lesznek azok a felnőttek, akik az összes problémájukért másokat hibáztatnak - a szomszédot, a főnököt, az államot, Amerikát, Oroszországot, vagy épp Soros Györgyöt -, és eszükbe se jut azon elgondolkozni, hogy nekik maguknak mit kéne másképp csinálniuk. Magyarországon sajnos még mindig elég gyakran van olyan érzése az embernek, hogy sok millió ilyen elkényeztetett Pistike országában élünk!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
265 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2445
- e Hét: 8861
- e Hónap: 18044
- e Év: 70752
|
|
|
Offline
