|
2/65 oldal
|
Bejegyzések száma: 640
|
|
|
|
2016-08-31 12:36:39, szerda
|
|
|
Hát valahogy így van!?
Korunkban
. A telefonjaink - Vezeték nélküliek
. A tűzhelyeink - Láng nélküliek
. Az autóink - Kulcs nélküliek
. Az ételeink - Zsír nélküliek
. Az autókerekeink - Belső nélküliek
. A ruháink - Ujj nélküliek
. A fiataljaink - Munkanélküliek
. A kisnyugdíjasok - Pénz nélküliek
. A vezetőink - Erkölcs nélküliek
. A tetteink - Cél nélküliek
. A kapcsolataink - Értelem nélküliek
. Az ifjú párjaink - Házasság nélküliek
. A hozzáállásaink - Érzés nélküliek
. Az elhatározásaink - Lélek nélküliek
. A fogadkozásaink - Felelősség nélküliek
. Emberi kötődéseink - Bizalom Nélküliek
. Jövőszemléletünk - Remény nélküliek
. Az életfelfogásaink - Hit nélküliek
. A babáink - Apák-anyák nélküliek
. Az érzéseink - Szív nélküliek
. A neveléseink - Érték nélküliek
. A gyerekeink - Modor nélküliek
. A plébániáink - Pap nélküliek
. A templomaink - Hívek nélküliek
. A népeink - Isten nélküliek
|
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2016-08-31 12:33:21, szerda
|
|
|
Lassan múlik a nyár
Hullanak a megsárgult falevelek
Enyhe szellő szemembe port kavart
Könnyes lett szemem, lecsordult, de hamar felszáradt
Temetőben üldögéltem pár percig még a sír szélén
Elmeséltem mi történt velem ezen a nyáron is,,,
Elmondtam én mindent kedves jó anyámnak,
Szépet jót, bút és bánatot.
Nézem esténként a csillagos eget, nézem vajon hol lehetsz??Hol lehettek
Mindenegyben g+ |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2016-08-30 16:37:39, kedd
|
|
|
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy mi az a szerelem?
A tanár így felelt:
- Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem. A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál - tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de, úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő, és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott, és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
- Ez a szerelem! - mondta rögvest tanárnő. Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.
- Akkor mi a házasság tanárnő? - kérdezte a tanuló.
- Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem. - felelte. A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem. - tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
- Ezúttal, hoztál nekem kukoricát - fogadta a tanárnő. Kerestél egyet, ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül - tette hozzá. Ez a házasság!
(Ismeretlen szerző)
Sokan egy életen át keresik, kutatják a választ, nem jönnek rá, mi a szerelem, egy tanárnő azonban rögtön tudta, mit kell mondani a diáknak...
|
|
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
2/65 oldal
|
Bejegyzések száma: 640
|
|
|
|
2016. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
640 db bejegyzés |
e év: |
7482 db bejegyzés |
Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2840
- e Hét: 20001
- e Hónap: 36401
- e Év: 158274
|
|
|