Regisztráció  Belépés
lovaszmarika.blog.xfree.hu
Vágyógyj arra, amit a holnap hoz, és örülj annak, ami ma van. Wass Albert "A jó embereknek szép haláluk van" Wass Albert Lovász Lászlóné Marika
1936.09.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/135 oldal   Bejegyzések száma: 1344 
Arany János év - tiszteletére rendezett szavalóverseny
  2017-07-16 12:08:47, vasárnap
 
  Közzététel: 2017. máj. 15.
Az Önarckép álarcokban - Arany János születésének 200. évfordulója alkalmával rendezett kiállításhoz készült egy kisfilm, melyben a a Magyarországra akkreditált nagykövetek szavalják Arany versét, a Családi kört.
Rendezte: Ruszthi Zsolt

Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
A csókok átka
  2017-07-15 15:21:44, szombat
 
  A csókok átka

Szerző: Ady Endre

Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak, búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem laknak itt: csak istenek.

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Siralmas
  2017-07-15 15:19:31, szombat
 
  Siralmas

Szerző: Jékely Zoltán

Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden egyebedet hagynám eltemetni.
Utóvégre halott vagy, nekem az,
s gyászomra tán sohasem lesz vigasz.
Csak a szép derekad tudnám elfeledni,
nem kellene fejem öklömmel veretni!
Hisz már halott vagy, mint megannyi más,
kit az idő pora behull, elás.
Csak sűrű kék hajad tudnám elfeledni,
s ne kívánnám fejem sátrában eltemetni!
Csak vágtam volna le egy tincsedet,
beérném ezzel az egész helyett.
Csak tested illatát tudnám elfeledni,
nem kívánnám magam miattad sírba vetni.
De itt ég bennem és idéz, idéz,
s megőrjít a tudat, hogy élsz, hogy élsz!
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Öreg legény szerelme
  2017-07-09 15:28:41, vasárnap
 
  Öreg legény szerelme

Szerző: Ady Endre

Tizennyolc évednek csodáját,
Aranyos, szép lyán-ifjuságod
Titkait és a várt titkokat
Ajkaiddal miért kínálod?

Fájó fejemet símogatva
Nézz bele nagy, fáradt szemembe,
Ma szeretlek és diákosan
Megfrissült a csókjaim kedve.

Ma megbódulok friss testedtől,
Mint tubarózsa illatától,
Ma szeretlek és fájdalmasan
Rejtenélek el a világtól.

De ha holnap ifjabbat látsz majd,
Erősebbet, szebbet, delibbet,
Te, forró, kedves, kívánkozó,
Megmaradsz-e hűnek, szelídnek?

Én nem hívlak, Te akarsz jönni,
Ma még könnyű, szokott a bánat,
Tán nem ölne meg a búcsúzás,
Ma még irgalommal kívánlak.

Ma még futhatsz s itt hagyhatsz bátran
Imát s átkot összerebegve:
Jaj, a te szép, gyönyörű nyakad,
Ne kerüljön fojtó kezembe.

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Miért?
  2017-07-09 15:25:01, vasárnap
 
  Miért?

Szerző: Wass Albert

Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bújkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell olyan nagyon szeretni téged,
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?

Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s mért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért?, miért?, miért?

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Mezei egérke
  2017-07-02 21:43:31, vasárnap
 
  Sás Károly - Mezei egérke
Megjelent: 2017. január 22 Írta: Mesehős

Mezei egérke

A mezei egérke,
jól elvan a mezőbe´.
Egész nyáron eszeget,
elzavar sok verebet.

Talál búzaszemeket,
szemmel tartja az eget.
Surran az egérlyukba,
ha egy ölyv megriasztja.

Októberben gondban van,
az élelem fogyóban.
Esték hoznak hideget,
az eső is eleredt.

Nem jó ez így sehogy se,
útra kel az egérke.
Meg sem áll a faluig,
elsétál a házakig.

Beszaladt egy fészerbe,
meghúzódik éjjelre.
Van ott rágcsálni való,
krumpli, répa, mogyoró.

Éléskamra illata álmát
nyugtalanítja.
Veszélyes hely a kamra,
arra sétál a macska.

Jobban teszed egérke,
ha elbújsz a fészerbe´.
Elfogy a tél ereje,
menj vissza a mezőre!


 
 
0 komment , kategória:  versek  
A világ....
  2017-06-28 11:50:04, szerda
 
  Világ nem csak napfény"

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal,ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszönt a reggel,
s ha ősszel eső,télen a hó esik

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral,idővel és csenddel,
esőcseppet,s nem óceánt remél-
tenyerében elférhet a tenger.
Sárhelyi Erika: 
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Elmondhatatlan vallomás
  2017-06-26 12:31:43, hétfő
 
 



Baranyi Ferenc

Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.

Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.

Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.

elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .

A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.

Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!

Félelmed rongyod - óva koldul -
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.

Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.

Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.

Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.

Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Édesanyák
  2017-06-25 13:54:30, vasárnap
 
  Édesanyák

Írta : Szabolcsa Mihály (W.T. blogjából)

Mikor egy-egy romlott-semmi embert láttok,
Aki magának is-másnak is csak átok,
Akinek sok-sincs egy tiszta indulata...
Sirassátok meg szegényt,
Mert nem volt Édesanya !

Amikor a sorsod oly nagy úrral hoz össze,
Akitől akár-egy világ dőlhet össze,
De jaj föl nem éri ! A könny meg nem hatja..
Sirassátok meg szegényt-..
Mert nem volt Édesanya !

S amikor a szív megtelik jósággal,
A szemünk könnyel-lelkünk imádsággal,
Mikor egy-egy nemes tettet viszünk véghez,
Csókoljuk meg Édesanyánk lába nyomát érte !

Nincsen jobb őriző az Édesanyánál,
Éberebb csillag sincs szeme sugaránál,
Nincs a kisgyermeknek puhább feje alja,
Mint az Édesanya ölelő két karja.
Hol van annyi áldás ? Ami elég lenne?
Amit Édes jó Anyánk meg ne érdemelne ?

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Emberi közelségből
  2017-06-24 17:24:37, szombat
 
  Emberi közelségből

Szerző: Váci Mihály

A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.

Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:

a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.

Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.

 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/135 oldal   Bejegyzések száma: 1344 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 436 db bejegyzés
e év: 4154 db bejegyzés
Összes: 51668 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2048
  • e Hét: 14383
  • e Hónap: 58374
  • e Év: 502751
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.