|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 17:09:50, péntek
|
| |
| |
Boldogság
Szerző: Tompa Mihály
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?
Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.
De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.
Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!
Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?
Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.
Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.
S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 15:50:25, péntek
|
| |
| |
Nagyvonalúság:
− Őszintén sajnálom - mondja az orvos a frissen operált betegnek, - de újra fel kell nyitnom a hasát.
− Miért?
− Mert benne felejtettem a gumikesztyűmet. Ez nem probléma doktor úr! Itt van száz forint, és vegyen magának egy másikat.
A műtétet nem lehet elkezdeni, mert az altatóorvos késik. Felhívják telefonon, hogy mikor ér be.
− Hát sajnos dugóba kerültem, de mi a páciens foglalkozása?
− Útkarbantartó.
− Ó, akkor nem kell altatni. Tegyenek egy lapátot az álla alá, és rögtön elalszik.
Egy bokszolónak sürgősen ki kell venni a vakbelét.
− Alszik már a páciens? - kérdi az operációra érkező sebész az altatóorvost.
− Sajnos nem - panaszkodik. - Már harmadszor próbálom altatni, de nem megy. Miközben számolok 1-től 10-ig, 9-nél mindig talpra ugrik!
A műtőben operációhoz készülődnek. A sebész megszólal:
− Nővér, kérek egy kis alkoholt.
Erre a beteg ijedten felül a műtőasztalon:
− Nem tudna várni a műtét utánig, doktor úr?
Mi az, amit nem szeretnél a sebészorvosodtól hallani a műtőben:
Ø - Nővérke, aláírta a beteg a szervadományozásról szóló nyilatkozatot?
Ø - Ne aggódjon, azt hiszem, elég éles.
Ø - Mindenki álljon meg ott, ahol van! Kiesett a kontaktlencsém.
Ø - A francba, megint kiment a lámpa...
Ø - Hozd vissza! Rossz kutya!
Tapintatos nővér:
− Mondja Kovács úr, maga babonás?
− Nem. Miért? Mert holnap reggeltől már csak bal lábbal tud felkelni.
Egy férfinak amputálni kellett az egyik lábát. Műtét után bemegy hozzá az orvos, és azt mondja:
− Van magának egy jó és egy rossz hírem. Melyiket mondjam előbb?
− A rosszat.
− Az a rossz hír, hogy tévedésből a jó lábát vágtuk le.
− Na, és mi a jó hír?
− Gyógyul a rossz.
Kovács úr! Van egy jó meg egy rossz hírem.
− Tudja mit, kezdje a jóval!
− A leletek szerint önnek már csak 24 órája van vissza.
− Uramisten! Mi lehet az, ami ennél is rosszabb?
− Az, hogy elfelejtettem tegnap szólni...
Ne aggódjon! - mondja az orvos az egyik betegének vizit közben. Két héten belül kikerül az osztályomról.
− Hogyan főorvos úr?
− Vagy így, vagy úgy.
Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi:
− Doktor úr, hát mi a bajom?
− Azt majd a boncolás mutatja meg.
− Doktor úr, biztos a diagnózisban?
− Többé-kevésbé. Biztosat majd csak a boncolás után tudok mondani.
− Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
− Minden boncolást hullákon végeztem
Orvos a pácienshez:
− Van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
− Kezdje a jóval!
− Egy betegséget fogunk magáról elnevezni...
− Miért beszélnek az orvosok a műtőben latinul?
− Nem tudom.
− Hogy a beteg szokja a holt nyelveket.
Bízzuk szakemberre:
− Jaj, doktor úr, szörnyen beteg vagyok! Reménytelen a helyzetem... Szeretnék véget vetni az életemnek!
− Nana! Ne hamarkodja el, a barátom! Bízza csak énrám!
− Azért hoztam el önhöz a férjemet, professzor úr, mert azt mondják, ön kiváló diagnoszta. Csak azt szeretném megkérdezni: Ön még sohasem tévedett? Annyi esetet hall az ember, hogy valakit vesebajjal kezeltek, és mégis tüdőrák vitte el...
− Sose aggódjon, asszonyom! Akit én vesebajjal kezelek, az vesebajban is hal meg.
− Doktor úr, attól félek, hogy élve temetnek el.
− Ettől nem kell félnie, amíg én kezelem.
Orvosnál:
− Mit ajánl doktor úr?
− Iszappakolást.
− Miért, az használ?
− Nem, de legalább szokja a földet.
− Nos uram, önt meg kell műteni - mondja az orvos.
Mire a beteg:
− Azt nem. Inkább meghalok.
− Az egyik nem zárja ki a másikat.
Orvos a beteghez:
− Sajnálom, most már élete végéig le kell mondania a szexről!
− Jaj, nagyon elkeserített doktor úr!
− Ugyan már, csak kibírja valahogy azt az egy hetet!
Kovácsot kórházba szállítják, s kivizsgálás után egy hatalmas kórteremben helyezik el. Elszörnyedve tapasztalja, hogy az éjszaka folyamán több beteget is kivisznek a szobából, fehér lepedővel letakarva, holtan. Reggel a nagyvizitnél felháborodva reklamál:
− Főorvos úr, miért nem jelölnek ki a haldoklóknak egy külön kórtermet? Mire a főorvos:
− Röhögni fog Kovács úr! Ez az.
− Doktor úr, sajnos nem tudok fizetni önnek a vizsgálatért, de beveszem magát a végrendeletembe.
− Rendben van, asszonyom, de akkor kérem, adja vissza a receptet! Felírok egy másik gyógyszert!
A beteg altatás előtt megkérdi a főorvostól:
− Jaj doktor úr, drága lesz a műtétem?
− Maga most ne törődjön a pénzzel. Bízza ezt az örököseire!
− Doktor úr, csak azért kerestem fel, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki önnek...
− Ne haragudjon, nem emlékszem... Ön páciens vagy örökös?
− No, Kovács úr! Megvan elégedve az új hallókészülékével?
− Nagyon is doktor úr! Amióta megvan, háromszor módosítottam a végrendeletemet.
A súlyos beteg otthon fekszik az ágyában. Mellette van az orvosa, az ügyvédje, a felesége és a gyerekei. Egyszer csak a beteg felül, szétnéz, és mérgesen így szól:
− Gyilkosok, tolvajok, kurvák, szégyentelenek!
Aztán újból álomba merül. A doktor szólal meg először:
− Azt hiszem jobban van, felismert mindannyiunkat.
− Meddig tart még a műtét, professzor úr? - kérdi a kimerült asszisztencia.
− Hogyhogy a műtét? Hát nem boncolunk?
− Doktor úr, nekem van egy komoly problémám. Mindenen olyan könnyen felidegesítem magam.
− No, de miért?
− Mit miért, az istenit!
A pszichiáter magyarázza a betegnek:
− Higgye el nekem, nincs olyan akadály, amit erős akarattal le ne győzhetnénk.
A beteg eltűnődik.
− Doktor úr, megpróbálta már a fogkrémet visszanyomni a tubusba?
Az idegorvos azt mondja a vizsgálat végén a betegének:
− Nézze, én most felírok magának valami enyhe nyugtatót, de az tenne igazán jót magának, ha bele tudna temetkezni a munkájába.
− Az nem megy, doktor úr.
− Miért nem?
− Mert betonkeverő vagyok.
− Uram, az ön betegsége pszichés eredetű. Azt tanácsolom, hogy mélyedjen el jobban a munkájában!
− Na még csak az kéne!
− Miért? Mivel foglalkozik?
− Emésztőgödröket tisztítok.
.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2017. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
626 db bejegyzés |
| e év: |
7531 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1629
- e Hét: 18790
- e Hónap: 35190
- e Év: 157063
|
|
|
Offline
