Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Zsoltárok 86–90-ig terjedő fejezetei
  2016-07-20 19:57:52, szerda
 
  Dávid imája.

86. fejezet
Hajtsd felém füledet, ó, Jehova! Válaszolj nekem! Mert nyomorult és szegény vagyok.2Ó, őrizd meg lelkemet, mert lojális vagyok. Te vagy Istenem! Mentsd meg a te szolgádat, ki beléd veti bizalmát.3Légy kegyes hozzám, ó, Jehova, Hiszen hozzád kiáltok naphosszat.4Örvendeztesd meg a te szolgád lelkét, Mert hozzád, ó, Jehova, hozzád emelem lelkemet.5Mert te jó vagy, ó, Jehova, és kész vagy megbocsátani, És bőséges szerető-kedvesség övezi mindazokat, akik segítségül hívnak téged.6Hajtsd füledet imámra, ó, Jehova, Figyelj esdeklő szavaimra!7Nyomorúságom napján segítségül hívlak, Hiszen te válaszolsz nekem.8Nincs hozzád hasonló az istenek között, ó, Jehova, És semmi sincs, ami tetteidhez fogható.9A nemzetek, melyeket alkottál, mind eljönnek, És meghajolnak előtted, ó, Jehova, Dicsőséget adva nevednek.10Mert nagy vagy, és csodálatos dolgokat viszel véghez; Te vagy az Isten, te egyedül.11Oktass engem, ó, Jehova, utadra. Igazságodban fogok járni. Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet.12Magasztallak téged, ó, Jehova Istenem, teljes szívemből, És időtlen időkig dicsőítem nevedet,13Mert nagy a te szerető-kedvességed irántam, És kiszabadítottad lelkemet a seolból, annak legmélyebb zugából.14Ó, Isten, az elbizakodottak fölkeltek ellenem, A zsarnokoskodók gyülekezete lelkemre vadászik, És téged nem tartanak szem előtt.15De te, ó, Jehova, irgalmas és könyörületes Isten vagy, Aki lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és hűségben.16Fordulj felém, és légy hozzám kegyes! Add erődet a te szolgádnak, Mentsd meg rabszolgaleányod fiát!17Add, hogy megmutatkozzon rajtam jóságod jele, Hadd lássák gyűlölőim, és szégyenüljenek meg! Mert te, ó, Jehova, megsegítettél és megvigasztaltál engem.

Kórah fiaitól. Ének, dal.
87. fejezet
A szent hegyeken van az ő alapja.2Jehova jobban szereti Sion kapuit Jákob minden hajlékánál.3Dicső dolgokat beszélnek rólad, ó, igaz Isten városa! Szela.4Ráhábot és Babilont ismerőim között említem; Íme, Filisztea és Tírusz Kússal együtt:,,Ez ott született."5Sionról pedig így beszélnek:,,Egytől egyig őbenne születtek."És a Legfelségesebb szilárdítja meg őt.6Jehova hírül adja, midőn a népeket bejegyzi: ,,Ez ott született." Szela.7Lesznek énekesek is, és körtáncot járók: ,,Minden forrásom tebenned van."

Dal, ének Kórah fiaitól. A karmesternek a mahalát szerint felelgetős énekül. Maszkil az ezrahita Hémántól.
88. fejezet
Ó, Jehova, megmentésem Istene! Nappal felkiáltok, És éjjel is a te színed előtt.2Eléd jut imádságom. Hajtsd füledet esdeklő kiáltásomra.3Mert elég csapás sújtotta lelkemet, És a seolhoz ért életem.4A verembe szállók közé számítok, Olyan lettem, mint egy erejét vesztett férfi,5Mint aki már szabad a holtak között, Mint a sírban fekvő megöltek, Akikre nem emlékezel többé, És akik el vannak szakítva segítő kezedtől.6A legmélyebb verembe juttattál, Sötét helyekre, tátongó mélységbe.7Rám vetette magát dühödt haragod, Egész hullámveréseddel szorongatsz. Szela.8Messzire űzted tőlem ismerőseimet, Nagyon utálatossá tettél előttük. El vagyok zárva, nem juthatok ki.9Szemem már elepedt nyomorúságomtól. Egész nap téged hívlak, ó, Jehova, Feléd nyújtom kezemet.10A halottakkal teszel-e csodát? Vagy fölkelnek-e a tehetetlen holtak, Magasztalnak-e téged? Szela.11Hirdetik-e szerető-kedvességedet a sírban, És hűségedet a pusztulás helyén?12Ismertté lesz-e csodád a sötétségben, Vagy igazságosságod a feledés földjén?13De én hozzád kiáltok segítségért, ó, Jehova, És reggelente elédbe jut imám.14Miért veted el, ó, Jehova, lelkemet? Miért rejted el arcodat előlem?15Nyomorult vagyok, és gyermekségem óta fenyeget a halál, Nagyon sokat hordozom rémítéseidet.16Átmennek rajtam lángoló haragod fellobbanásai, Némává tesznek a tőled jövő rettentések.17Egész nap körülvesznek, mint a víz; Közrefogtak mind egyszerre.18Messzire űztél tőlem barátot és társat, Ismerőseim — csak a sötétség.

Maszkil. Az ezrahita Etántól.
89. fejezet
Jehova szerető-kedvességének tetteiről dalolok időtlen időkig. Nemzedékről nemzedékre tudatja hűségedet a szám.2Mert ezt mondom: ,,A szerető-kedvesség felépítve marad időtlen időkig; Az egekben őrzöd hűségedet szilárdan."3,,Szövetséget kötöttem választottammal, Megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:4»Időtlen időkre megszilárdítom magvadat, Fölépítem trónodat, hogy fennmaradjon nemzedékről nemzedékre.«"Szela.5Az egek magasztalják csodálatos tettedet, ó, Jehova, Igen, hűségedet a szentek gyülekezetében.6Mert ki hasonlítható Jehovához az egekben? Ki lehetne olyan, mint Jehova, az Isten fiai között?7Tiszteletteljes félelem illeti meg Istent a szentek meghitt körében, Nagy és félelmetes ő mindenki felett, aki körülötte van.8Ó, seregek Jehova Istene, Kicsoda oly erős, mint te, ó, Jah? Hűséged körülvesz téged.9Te uralkodsz a tenger dagályán; Amikor fölemeli hullámait, te csendesíted le őket.10Te zúztad össze Ráhábot, mint valami halálra sebzettet. Erődnek karjával szétszórtad ellenségeidet.11Tiéd az ég, és a föld is tiéd; A termékeny föld, és ami betölti azt — te raktad le alapjukat.12Észak és dél — te teremtetted őket; a Tábor és a Hermon — a te nevedben ujjongnak.13A te karod hatalommal teljes, Kezed erős, Jobbod felmagasztaltatott.14Igazságosság és ítélet a te trónusod szilárd helye, Szerető-kedvesség és hűség járulnak színed elé.15Boldog nép az, amely ismeri az örömkiáltást. Ó, Jehova, arcod világosságában járnak.16Neved miatt vigadnak egész nap, És igazságosságodban felmagasztaltatnak.17Mert te vagy erejük ékessége, És jóakaratod által magasztaltatik fel szarvunk.18Mert Jehováé a pajzsunk, És Izrael Szentjéé a mi királyunk.19Akkor látomásban szóltál lojálisaidhoz, És ezt mondtad: ,,Segítséget nyújtottam egy nagy erejűnek, Fölmagasztaltam a nép közül egy választottat.20Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat, Szent olajommal felkentem őt,21Akivel szilárd lesz a kezem, Akit karom is megerősít.22Semmit nem követelhet tőle ellenség, Nem nyomja el senki, aki az igazságtalanság fia.23Szétzúztam előle ellenfeleit, Ütéseket mértem ádáz gyűlölőire.24Hűségem és szerető-kedvességem vele van, És nevem által magasztaltatik fel szarva.25Rávetettem kezét a tengerre, S jobbját a folyókra.26Ő így kiált hozzám: »Atyám vagy, Istenem és megmentésem Kősziklája!«27Én pedig elsőszülötté teszem őt, A legfelségesebbé a föld királyai között.28Időtlen időkig megőrzöm iránta szerető-kedvességemet, És hű lesz hozzá szövetségem.29Örökkévalóvá teszem magvát, És trónját olyanná, mint az ég napjai.30Ha fiai elhagyják törvényemet, És nem járnak bírói döntéseim szerint,31Ha megszentségtelenítik rendeleteimet, És nem tartják meg parancsolataimat,32Akkor vesszővel látogatom meg törvényszegésüket, És csapásokkal vétküket.33De szerető-kedvességemet nem vonom meg tőle, És hűségemet meg nem tagadom.34Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, És ajkam beszédét meg nem változtatom.35Megesküdtem egyszer szentségemben, Nem hazudok Dávidnak.36Időtlen időkig megáll a magva, És mint a nap, színem előtt a trónja.37Szilárd lesz az, mint a hold, időtlen időkig, Mint egy hű tanú az égen." Szela.38Ám te eltaszítottad, és megveted őt, Bősz haragra gerjedtél felkented ellen.39Elvetetted a te szolgád szövetségét, Megszentségtelenítetted diadémját egészen a földig.40Leromboltad minden kőaklát, Romba döntötted erődjeit.41Kifosztották mind az úton járók, Gyalázattá lett szomszédai előtt.42Ellenfelei jobbját fölmagasztaltad, Minden ellenségét megörvendeztetted.43Sőt ismét úgy bánsz kardjával, mintha ellenség volna, Nem adtad meg, hogy helytálljon a harcban.44Véget vetettél csillogásának, Trónját a földre döntötted.45Megrövidítetted ifjúsága napjait, Szégyent borítottál rá. Szela.46Meddig rejtőzöl el, ó, Jehova? Örökre? Hát szüntelenül lángolni fog dühöd, mint a tűz?47Emlékezz meg róla, meddig tart életem. Hát merő hiábavalóságra teremtetted az emberek minden fiát?48Melyik életerős férfi az, aki él, és nem lát halált? Vajon megmentheti-e lelkét a seol kezéből? Szela.49Hová lettek szerető-kedvességed egykori tettei, ó, Jehova, Melyek felől megesküdtél Dávidnak hűségedben?50Emlékezz meg, ó, Jehova, szolgáid gyalázatáról, Miként hordozom keblemben mindama sok nép gyalázkodását,51Hogyan gyalázták ellenségeid, ó, Jehova, Hogyan gyalázták felkented nyomdokait.52Áldott legyen Jehova időtlen időkig! Ámen, ámen.

Mózesnek, az igaz Isten emberének imája.
90. fejezet
Ó, Jehova, hajlékunk voltál Nemzedékről nemzedékre.2Mielőtt a hegyek megszülettek, S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, Időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten.3Visszatéríted a halandót a porladt földbe, És ezt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai!"4Mert ezer esztendő annyi a te szemedben, mint a tegnapi nap, mely elmúlt, És mint az éjjeli őrszolgálat.5Elsöpröd őket, álommá lesznek. Reggel olyanok, mint a zöldellő fű, amely megváltozik,6Reggel virágzik és változik; Estére elhervad és elszárad.7Mert elenyésztünk haragod miatt, És dühödtől megriadtunk.8Magad elé vetted vétkeinket, Rejtett dolgainkat ragyogó arcod elé.9Bizony lehanyatlott minden napunk bősz haragod miatt, Bevégeztük éveinket, mint egy sóhajt.10A mi esztendeink napjai hetven esztendő, A nagyon erőseké is nyolcvan esztendő, De ezek csak bajt és fájdalmat hoznak; Mert bizony elillannak, s mi tovaszállunk.11Kicsoda ismeri haragod erejét És dühödet a neked kijáró félelem szerint?12Mutasd meg, hogyan számláljuk napjainkat úgy, Hogy bölcs szívhez jussunk.13Térj vissza, ó, Jehova! Meddig még? Szánd meg szolgáidat!14Elégíts meg minket reggel a te szerető-kedvességeddel, Hogy örömmel kiálthassunk, és örvendhessünk minden napunkon.15Vidámíts meg a napokhoz képest, melyeken sanyargattál bennünket, Az esztendőkhöz képest, amelyekben bajt láttunk.16Legyenek láthatók tetteid szolgáid előtt, És tündöklésed a fiaikon.17Nyugodjék rajtunk Jehova Istenünk kegyelme! Kezünk munkáját szilárdítsd meg, Igen, szilárdítsd meg kezünk munkáját!
 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 81–85-ig terjedő fejezetek
  2016-07-14 23:09:23, csütörtök
 
  A karmesternek a gittitre. Asáftól.
81. fejezet
Ó, kiáltsatok örömmel Istenhez, a mi erőnkhöz! Kiáltsatok diadalmasan Jákob Istenéhez!2Zendüljön az ének, vegyétek elő a tamburint, A kellemes hárfát meg a húros hangszert!3Fújjátok a kürtöt újhold idején, Holdtöltekor, ünnepünk napjára.4Mert rendelkezés ez Izrael számára, Bírói döntés Jákob Istenétől.5Emlékeztetőül rendelte ezt Józsefnek, Amikor Egyiptom földjén átment. Olyan nyelvet hallottam, amelyet nem ismertem.6,,Elvontam a tehertől vállát, Kezei megszabadultak a kosártól.7A nyomorúságban kiáltottál, és én megszabadítottalak, Feleltem neked a mennydörgés rejtekéből. Megvizsgáltalak Meriba vizeinél. Szela.8Halld meg, ó, népem, és én tanúságot teszek ellened, Ó, Izrael, bárcsak hallgatnál rám!9Nem lenne nálad idegen isten, Nem hajolnál meg idegen föld istene előtt!10Én, Jehova, vagyok a te Istened, Aki felhozott téged Egyiptom földjéről. Nyisd nagyra szádat, és én megtöltöm.11De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem akart engedelmeskedni nekem.12Hagytam hát, járjanak csak szívük makacssága szerint, És ők a maguk tanácsát követték.13Ó, bárcsak hallgatna rám népem, Ó, bárcsak útjaimon járna Izrael!14Ellenségeiket könnyen meghódoltatnám, Kezemet ellenfeleik ellen fordítanám.15Jehova ádáz gyűlölői hajlongva jönnek majd hozzá, Időtlen időkig fog tartani idejük.16Táplálni fogja őt a búza kövérjéből, Mézzel elégítelek meg a kősziklából."

Asáf éneke.
82. fejezet
Isten ott áll az isteni Fenség gyülekezetében, Az istenek között ítél:2,,Meddig ítéltek még igazságtalanul, És bántok részrehajlóan a gonosszal? Szela.3Szolgáltassatok igazságot az alacsony sorúnak és az apátlan fiúnak, Igazul ítéljétek az elnyomottat és a szűkölködőt!4Mentsétek meg az alacsony sorút és a szegényt, Szabadítsátok meg őket a gonoszok kezéből!"5Nincs ismeretük, és nem értenek, Sötétségben járnak; A föld alapjai mind inognak.6,,Én azt mondtam: »Istenek vagytok, És mindnyájan a Legfelségesebb fiai.7Ámde meghaltok, mint az emberek, És elestek, mint bármelyik fejedelem!«"8Kelj fel, ó, Isten, ítéld meg a földet, Hisz a te örökséged minden nemzet.

Dal. Asáf éneke.
83. fejezet
Ó, Isten, ne hallgass! Ne légy néma, és ne nyugodjál, ó, isteni Fenség!2Mert íme, ellenségeid zúgnak, Ádáz gyűlölőid felemelték fejüket.3Néped ellen ravaszkodnak, beszélnek titkon, Összeesküsznek a rejtekedben levők ellen.4Ezt mondják: ,,Gyertek, töröljük el őket a nemzetek sorából, Hogy ne is emlékezzenek többé Izrael nevére!"5Mert tanácsot tartottak egyesülten, egy szívvel, Sőt, szövetséget kötöttek ellened6Edom sátrai és az ismáeliták, Moáb és a hagriták,7Gebál, Ammon és Amálek, Filisztea Tírusz lakóival együtt.8Asszíria is hozzájuk csatlakozott, Karjukká lettek Lót fiainak. Szela.9Úgy bánj velük, mint Midiánnal, mint Siserával, Ahogy Jábinnal a Kison völgyében!10Megsemmisültek Én-Dórnál, A föld trágyájává lettek.11Előkelőiket tedd olyanná, mint Orebet és Zéebet; Mint Zébát és Calmunnát, összes hercegüket,12Akik ezt mondták: ,,Foglaljuk el magunknak Isten lakhelyeit!"13Ó, Istenem, tedd őket olyanná, mint a sodródó bogáncskóró, Mint amilyen a szél űzte szalmaszál!14Mint a tűz, amely megemészti az erdőt, Mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,15Úgy űzd őket fergetegeddel, És rémítsd meg őket szélvészeddel!16Töltsd el arcukat gyalázattal, Hogy keressék nevedet az emberek, ó, Jehova!17Ó, szégyenüljenek meg és rémüljenek el mindenkorra, Valljanak szégyent és pusztuljanak,18Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, Egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.

A karmesternek a gittitre. Kórah fiaitól. Ének.
84. fejezet
Mily gyönyörű a te fenséges hajlékod, Ó, seregek Jehovája!2Sóvárog, sőt eped a lelkem Jehova udvarai után. Szívem és testem ujjongva kiált az élő Istenhez.3Még a madár is talál házat, A fecske is fészket magának, Ahová fiókáit rakja, A te fenséges oltárodnál, ó, seregek Jehovája, Királyom és Istenem!4Boldogok, akik házadban laknak! Mindegyre dicsérnek téged. Szela.5Boldogok azok az emberek, akiknek benned van erejük, Akiknek szívében ott vannak az országutak.6Átvonulva a bákabokrok völgyén, Forrássá teszik azt; Áldásokba öltözik a tanító.7Megújuló életerővel haladnak; Mind megjelennek Isten előtt Sionban.8Ó, Jehova, seregek Istene, hallgasd meg imámat, Figyelj füleddel, ó, Jákob Istene! Szela.9Ó, mi pajzsunk, lásd, ó, Isten, És tekints rá felkented arcára!10Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint ezer másutt. Inkább választom, hogy Istenem házának küszöbén álljak, Semhogy a gonoszság sátraiban járjak-keljek.11 Mert nap és pajzs Jehova Isten; Kegyet és dicsőséget ad ő. Jehova semmi jót sem tart vissza azoktól, akik feddhetetlenül járnak.12Ó, seregek Jehovája! Boldog az az ember, aki bízik benned.

A karmesternek. Kórah fiaitól. Ének.
85. fejezet
Örömedet lelted, ó, Jehova, országodban, Visszahoztad Jákob foglyait.2Megbocsátottad néped vétkét, Elfedezted minden bűnüket. Szela.3Uralkodtál egész dühödön, Visszafordultál haragod hevétől.4Állíts helyre minket, ó, megmentésünk Istene, És oszlasd el ellenünk való bosszúságodat!5Hát időtlen időkig lángolsz ellenünk? Kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre?6Hát már nem elevenítesz meg minket, Hogy örvendezzen benned a te néped?7Mutasd ki irántunk, ó, Jehova, szerető-kedvességedet, És add meg nekünk szabadításodat!8Hallani fogom, mit mond az igaz Isten, Jehova, Mert békét hirdet népének és lojálisainak, Csak nehogy újra elbizakodottá váljanak.9Bizony közel van szabadítása az őt félőkhöz, Hogy dicsőség lakozzon országunkban.10Szerető-kedvesség és hűség találkoznak, Igazságosság és béke csókot vált.11Hűség fog sarjadni a földből, Igazságosság tekint alá az egekből.12Jehova is megadja a jót, És földünk meghozza termését.13Igazságosság jár előtte, És utat készít az ő lépteivel.

 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 76-tól–80-ig terjedő fejezetei
  2016-07-12 20:34:07, kedd
 
  A karmesternek húros hangszereken.
Ének. Asáftól. Dal.

76. fejezet
Ismerik Istent Júdában, Nagy az ő neve Izraelben.2Sálemben van rejteke, És Sionban lakhelye.3Ott törte meg ő az íj lángoló nyilait, A pajzsot, a kardot és a harcot. Szela.4Fénybe öltöztél, fenségesebb vagy a zsákmány hegyeinél.5Kifosztattak az erős szívűek, Álomba szenderültek, Minden vitéz kezének ereje veszett.6Dorgálásodtól, ó, Jákob Istene, mély álomba merült szekérhajtó és ló egyaránt.7Félelmetes vagy te! Ugyan ki állhat meg előtted haragod erejével szemben?8Az égből hallattál pereskedést, Félelem szállt a földre, és az csak hallgatott,9Midőn Isten ítéletre kelt, Hogy megmentsen minden szelídet a földön. Szela.10Mert az ember dühe is téged fog magasztalni, S a maradék dühöt magadra övezed.11Tegyetek fogadalmat, és teljesítsétek Jehova Isteneteknek, mind, akik körülötte vagytok! Vigyenek ajándékot félelemmel!12Megalázza ő a vezetők szellemét, Félelemmel tölti el a föld királyait.

A karmesternek a Jedutunra. Asáftól. Ének.
77. fejezet
Hangommal Istenhez kiáltok, Istenhez a hangommal, és ő figyel rám fülével.2Nyomorúságom napján Jehovát kerestem. Éjjel kezemet kitártam, és nem ernyedt el; Nem akart vigasztalódni a lelkem.3Hadd emlékezzem meg Istenről, legyek bár zaklatott; Töprengeni fogok, még ha elalél is szellemem. Szela.4Megragadtad szemhéjamat; Nyugtalanná váltam, és szólni sem tudok.5Elgondolkodtam a régi napokon, A beláthatatlan múlt esztendein.6Emlékezni fogok éjjel húrokon játszott zenémre; Töprengek majd szívemben, És fürkészőn kutat szellemem.7Vajon időtlen időkre elvet minket Jehova, És nem leli többé kedvét bennünk?8Hát örökre megszűnt szerető-kedvessége? Semmivé lett szava nemzedékről nemzedékre?9Elfelejtett-e könyörülni Isten, Elzárta-e haragjában irgalmát? Szela.10És vajon azt mondogassam:,,Ez az, ami átszúr engem, A Legfelségesebb jobbjának változása."11Megemlékezem Jah cselekedeteiről, Bizony megemlékezem hajdani csodáidról.12Elmélkedni fogok minden munkádon, És tetteiddel foglalkozom.13Ó, Isten, a szent helyen van a te utad. Kicsoda oly nagy Isten, mint Isten?14Te vagy az igaz Isten, aki csodálatosan cselekszel. Megismertetted a népek között erődet.15Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait. Szela.16Láttak téged a vizek, ó, Isten, Láttak a vizek, és gyötrődni kezdtek. A mély vizek is felkavarodtak.17A felhők mennydörögve ontották a vizet; Hangot hallatott a felhős égbolt. Nyilaid is cikáztak.18Mennydörgésed olyan volt, mint a szekérkerekek robaja; Villámok ragyogták be a termékeny földet, Megremegett a föld, és rázkódott.19A tengeren át vitt az utad, Ösvényed a nagy vizeken át; Nyomdokaid ismeretlenek maradtak. 20 Úgy vezetted népedet, mint egy nyájat Mózes és Áron keze által.

Maszkil. Asáfé.
78. fejezet
Figyelj füleddel, ó, népem, törvényemre! Hajtsátok fületeket számnak beszédeire!2Példabeszédre nyitom számat, Hajdani talányokat csörgedeztetek,3Melyeket hallottunk és ismerünk, És atyáink mondtak el nekünk;4Melyeket nem rejtünk el fiaik elől, Sőt elbeszéljük azokat a jövendő nemzedéknek is: Jehova dicséreteit és erejét, Csodálatos tetteit, melyeket véghezvitt.5Emlékeztetőt állított fel Jákobban, Törvényt adott Izraelben, Dolgokat, melyeket megparancsolt ősatyáinknak, Hogy ismertessék meg fiaikkal,6S így az eljövendő nemzedék, a születendő fiak, megismerjék azokat, Hogy fölkeljenek, és elbeszéljék az ő fiaiknak,7Hogy Istenbe vessék bizalmukat, És ne felejtsék el Isten cselekedeteit, hanem tartsák meg parancsolatait.8És ne legyenek olyanok, mint ősatyáik, Makacs és lázadó nemzedék, Nemzedék, amely nem készítette föl szívét, S amelynek nem volt hű a szelleme Istenhez.9Efraim fiai, a felfegyverzett íjászok, Meghátráltak a harc napján.10Nem tartották meg Isten szövetségét, Nem akartak törvényében járni.11Kezdtek megfeledkezni cselekedeteiről, És csodálatos tetteiről, melyeket láttatott velük.12Ősatyáik előtt csodálatosan cselekedett Egyiptom földjén, Coán mezején.13Kettéválasztotta a tengert, hogy átvonulhassanak, Szavára úgy álltak a vizek, mint a gátak.14Nappal felhővel vezette őket, És egész éjjel tűz fényével.15Sziklákat hasított a pusztában, Hogy inniuk adjon bőségesen, akárcsak a mély vizekből.16Patakokat fakasztott a kőszirtből, Folyók módjára vizeket eresztett.17Ők pedig még inkább vétkeztek ellene, Lázongva a Legfelségesebb ellen a víztelen vidéken.18Próbára tették Istent szívükben Ennivalót kérve lelküknek.19Isten ellen kezdtek beszélni. Ezt mondták: ,,Vajon tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?"20Íme, ő ráütött a sziklára, Hogy víz fakadjon, és patakok törjenek elő.,,Vajon tud-e kenyeret is adni, Vagy készíthet-e táplálékot népének?"21Ezért Jehova meghallva ezt, felbőszült, És tűz lobbant fel Jákob ellen, Harag szállt fel Izrael ellen.22Mert nem hittek Istenben, Nem bíztak szabadításában.23Ő pedig parancsolt a felhős égboltnak odafenn, Megnyitotta az ég ajtóit.24Mannát hullatott rájuk ennivalóul, Égi gabonát adott nekik.25A hatalmasok kenyerét ették az emberek, Élelmet küldött nekik megelégedésig.26Keleti szelet támasztott az egekben, És erejével hajtotta a déli szelet.27Annyi táplálékot hullatott rájuk, mint a por, Sőt szárnyasokat is, mint a tenger homokszemei.28Hullatta őket tábora közepére, Hajlékaihoz körös-körül.29Ettek, és fölöttébb megelégedtek, Elhozta nekik, amit kívántak.30De nem fordultak el kívánságuktól; Még szájukban volt az étel,31Amikor Isten haragja felszállt ellenük. Öldökölni kezdett erőseik között, És leterítette Izrael ifjait.32Mindennek ellenére is vétkeztek még, És nem hittek csodálatos tetteiben.33Ezért mint a párának, úgy vetett véget napjaiknak, S veszedelemben enyésztek el éveik.34Valahányszor ölte őket, tudakozódtak felőle, Visszatértek, és keresték Istent.35Megemlékeztek róla, hogy Isten az ő Kősziklájuk, És Isten, a Legfelségesebb a Bosszúállójuk.36Megpróbálták rászedni őt szájukkal, S nyelvükkel hazudni próbáltak neki.37Szívük nem volt rendíthetetlen iránta, És nem voltak hűségesek szövetségéhez.38De ő irgalmas volt; elfedezte a vétket, és nem hozott pusztulást. Sokszor elfordította haragját, És nem ébresztette föl teljes dühét.39Mindig megemlékezett róla, hogy nem egyebek testnél, Hogy a szellem elszáll, és vissza nem tér.40Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában, És bántották meg a sivatagban!41Újra meg újra próbára tették Istent, Fájdalmat okoztak Izrael Szentjének!42Nem emlékeztek meg kezéről, A napról, melyen megváltotta őket az ellenségtől,43Hogyan vitte véghez jeleit Egyiptomban, És csodáit Coán mezején,44És miként változtatta vérré Nílusuk csatornáit, Hogy nem ihattak saját patakjaikból.45Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy azok emésszék őket, És békákat, hogy azok pusztítsák őket.46A csótányoknak adta termésüket, Fáradozásuk gyümölcsét a sáskáknak.47Jégesővel pusztította szőlőjüket, Szikomorfáikat jégveréssel.48Málhás állataikat kiszolgáltatta a jégesőnek, Jószágukat az égető láznak.49Rájuk bocsátotta lángoló haragját, Bősz dühöt, ítélethirdetést és nyomorúságot, A csapással sújtó angyalok küldöttségeit.50Utat készített haragjának. A haláltól sem óvta meg lelküket, Életüket kiszolgáltatta a járványos betegségnek.51Végül lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Nemzőerejük zsengéjére Hám sátraiban.52Aztán elindította népét, mint a juhokat, És vezette őket, mint egy nyájat a pusztában.53Biztonságban vezérelte őket, és nem rettegtek; Ellenségeiket elborította a tenger.54Elvitte őket szent területére, Erre a hegyvidékre, amelyet jobbja szerzett.55A nemzeteket idővel kiűzte előlük, És örökséget juttatott nekik mérőzsinórral, Így letelepítette Izrael törzseit otthonaikban.56Ők pedig kezdték próbára tenni Istent, a Legfelségesebbet, és fellázadtak ellene, S nem tartották meg emlékeztetőit.57Folyton visszafordultak, és csalárdul cselekedtek, mint ősatyáik; Megfordultak, mint a laza íj.58Bosszantották őt magaslataikkal, És féltékenységre ingerelték faragott képmásaikkal.59Isten meghallotta, bősz haragra gerjedt, És nagyon megvetette Izraelt.60Végül elhagyta Silónak hajlékát, A sátrat, ahol földi emberek között lakott.61Fogságra juttatta erejét, Az ellenség kezére ékességét.62Népét folyvást kiszolgáltatta a kardnak, És bőszült haragra gerjedt öröksége ellen.63Ifjait tűz emésztette meg, Szüzeit nem illették dicsérettel.64Papjai kard által estek el, És özvegyeik nem ejtettek könnyeket.65Akkor Jehova ébredezni kezdett, mintha aludt volna, Mint a bor után kijózanodó vitéz.66Megverte ellenségeit hátulról, Időtlen időkig tartó gyalázattal fizetett nekik.67József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta,68Hanem Júda törzsét választotta, Sion hegyét, melyet szeretett.69Majd építeni kezdte szentélyét, akár a magasságokat, Mint a földet, melyet időtlen időkre megalapított.70Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, És elhozta őt a nyáj aklaitól.71A szoptatósok mögül Hozta el, hogy terelgesse népét, Jákobot, És örökségét, Izraelt.72Ő pedig pásztoruk lett szívének feddhetetlensége szerint, És hozzáértő kezekkel vezette őket.

Asáf éneke.
79. fejezet
Ó, Isten, a nemzetek behatoltak örökségedbe; Beszennyezték szent templomodat, Romhalmazzá tették Jeruzsálemet.2Szolgáid holttestét az egek madarainak adták eledelül, Lojálisaid húsát a föld vadállatainak.3Mint a vizet, úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül mindenütt, és nincs, aki temessen.4Gyalázattá lettünk szomszédaink szemében, Gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.5Meddig lángolsz még, ó, Jehova? Örökké? Meddig ég haragod, mint a tűz?6Ontsd ki dühödet a nemzetekre, melyek nem ismernek téged, És a királyságokra, melyek nem hívják segítségül nevedet.7Mert felfalták Jákobot, Pusztává tették az ő lakhelyét.8Ne emlékezz meg a rovásunkra őseink vétkeiről. Siess! Jöjjön elénkbe irgalmad, Mert nagyon elgyengültünk.9Segíts nekünk, ó, megmentésünk Istene, Neved dicsőségéért, Szabadíts meg minket, és fedezd el bűneinket nevedért!10Miért is mondanák a nemzetek: ,,Hol van az ő Istenük?" Legyen ismertté a nemzetek között szemünk láttára Szolgáid kiontott vérének megbosszulása.11Jusson színed elé a rabnak sóhajtása! Karod nagy voltában őrizd meg a halálra szántakat!12Hétszeresen fizess meg szomszédaink keblébe Gyalázkodásukért, mellyel téged gyaláztak, ó, Jehova!13Mi pedig, a te néped és legelőd nyája, Hálát adunk neked időtlen időkig, Nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet.

A karmesternek ,,A liliomok" szerint. Emlékeztető. Asáftól. Ének.
80. fejezet
Ó, Izrael Pásztora, figyelj füleddel, Te, aki úgy vezeted Józsefet, mint egy nyájat. Ó, te, aki a kerubokon ülsz, tündökölj fel!2Efraim, Benjámin és Manassé előtt serkentsd fel hatalmadat, Jöjj el megmentésünkre!3Ó, Isten, állíts helyre minket! Ragyogtasd fel arcodat, hogy eljöjjön megmentésünk.4Ó, Jehova, seregek Istene, meddig füstölögsz néped imája ellen?5A könnyek kenyerét adod nekik eledelül, Könnyhullatások árjával itatod őket.6Szomszédaink viszályává teszel minket, Kedvükre gúnyolódnak ellenségeink.7Ó, seregek Istene, állíts helyre minket! Ragyogtasd fel arcodat, hogy eljöjjön megmentésünk.8Szőlőtőt hoztál ki Egyiptomból. Kiűzted a nemzeteket, hogy azt elültethesd.9Helyet készítettél neki, hogy meggyökerezzen, és betöltse a földet.10Árnyával beborította a hegyeket, Vesszőivel Isten cédrusait.11Egészen a tengerig eresztette vesszőit, És a Folyóig hajtásait.12Miért döntötted le kőfalait, Miért szaggatta, aki csak elhaladt az úton?13Pusztítja az erdei vadkan, Legelik a mező állatseregei.14Ó, seregek Istene, kérünk, térj vissza! Tekints le az égből, és lásd meg! Viseld gondját e szőlőnek,15És a tőnek, melyet jobbod ültetett. Nézz a csemetére, kit erőssé tettél magadnak.16Megégette azt a tűz, levágatott. Arcod dorgálásától elvesznek.17Legyen a kezed jobbodnak emberén, Az ember fián, akit erőssé tettél magadnak,18S nem fordulunk el tőled. Őrizd meg életünket, hadd hívjuk segítségül nevedet!19Ó, Jehova, seregek Istene, állíts helyre minket! Ragyogtasd fel arcodat, hogy eljöjjön megmentésünk.
 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 71:1–75:10 soron köv.5 fejezetei
  2016-07-11 04:00:29, hétfő
 
  71. fejezet
1. Nálad, ó, Jehova, nálad leltem menedékre. Ó, bárcsak ne szégyenülnék meg soha!2Igazságosságodban szabadíts meg, és segíts megmenekülnöm! Hajtsd felém füledet, és ments meg engem!3Légy a sziklaváram, hová mindig bemehetek. Adj parancsot megmentésemre, Mert te vagy az én kőszirtem és erődöm.4Ó, Istenem, segíts megmenekülnöm a gonosznak kezéből, Az igazságtalannak és elnyomónak markából.5Mert te vagy az én reménységem, ó, legfőbb Úr, Jehova, bizodalmam ifjúságom óta!6Rád támaszkodom az anyaméhtől fogva, Te választottál el anyám belsejétől. Rólad szól mindenkor dicséretem.7Olyan lettem sokak előtt, mint valami csoda, De te erős menedékem vagy.8Szám telve dicséreteddel, Egész nap a te szépségeddel.9Ne taszíts el engem öregkoromban, Ha megfogyatkozik erőm, ne hagyj el!10Mert ellenségeim rólam beszélnek, A lelkemet figyelők együtt tanácskoznak,11Ezt mondva: ,,Isten elhagyta őt. Űzzétek és fogjátok meg, mert nincsen szabadító."12Ó, Isten, ne maradj távol tőlem! Ó, Istenem, siess a segítségemre!13Szégyenüljenek meg, pusztuljanak lelkem ellenségei! Gyalázat és megaláztatás boruljon azokra, akik bajt akarnak nekem.14Én pedig szüntelenül várok, És szaporítom minden dicséretedet.15Igazságosságodat szólja a szám, Naphosszat a te szabadításodat, Hiszen számukat sem tudom.16Nagy hatalmaddal megyek, ó, legfőbb Úr, Jehova! Igazságosságodról beszélek, egyedül a tiédről.17Ó, Isten, ifjúságom óta te tanítasz engem, Most is hirdetem csodálatos tetteidet.18Öregségemig, őszkoromig se hagyj el, ó, Isten, Míg csak hirdethetem karodat a jövő nemzedéknek, Minden eljövendőnek a te hatalmadat.19Igazságosságod, ó, Isten, a magasságokig ér; Ki hasonló hozzád, ó, Isten, Aki nagy dolgokat cselekedtél?20Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem; Eleveníts hát meg újra, A föld mély vizeiből újra hozz föl engem!21Növeld meg nagy voltomat, Végy körül, és vigasztalj meg engem!22Én is magasztallak húros hangszeren, Hűségedért, ó, Istenem! Éneket zengek neked hárfán, ó, Izrael Szentje!23Ujjonganak ajkaim, valahányszor éneket zengek neked, Igen, a lelkem, melyet megváltottál.24Nyelvem is egész nap igazságosságodat suttogja, Mert megszégyenültek, szégyent vallottak, akik bajt akarnak nekem.

Salamonról. 72. fejezet
Ó, Isten, add bírói döntéseidet a királynak, És igazságosságodat a király fiának!2Képviselje néped ügyét igazságossággal, És elnyomottjaidét bírói döntéssel.3Hozzanak a hegyek békét a népnek, A dombok is, igazságosság által.4Ítélje meg a nép elnyomottjait, Mentse meg a szegénynek fiait, És zúzza szét a csalót.5Félni fognak téged, amíg csak nap lesz, És a hold színe előtt nemzedékről nemzedékre.6Úgy száll le ő, mint lekaszált fűre az eső, Mint bőséges záporok, melyek megöntözik a földet.7Sarjadzik majd napjaiban az igazságos És a béke bősége, míg el nem múlik a hold.8Alattvalói lesznek tengertől tengerig, És a Folyótól a föld minden határáig.9Előtte hajolnak meg a víztelen tájékok lakói, Ellenségei a port fogják nyalni.10Társisnak és a szigeteknek királyai Sarcot fizetnek majd, Sába és Széba királyai Ajándékot hoznak.11Őelőtte borul le minden király, A nemzetek mind neki szolgálnak.12Mert megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, Az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője.13Megszánja az alacsony sorút és a szegényt, A szegények lelkét megmenti ő.14Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, És drága lesz vérük a szemében.15Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat! Imádkozzanak érte szüntelen, Áldják őt naphosszat!16Bőven lesz gabona a földön, A hegyek tetejét is bőség árasztja el. Olyan lesz az ő termése, akár a Libanoné, És kivirágzik a város népe, mint a föld növényzete.17Maradjon fenn a neve időtlen időkig, Növekedjen neve a nap színe előtt, Őáltala nyerjenek áldást, Mondja őt boldognak minden nemzet!18Áldott legyen Jehova Isten, Izrael Istene! Egyedül ő visz véghez csodálatos tetteket.19Áldott legyen dicső neve időtlen időkig, Töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen.20Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imái.

Asáf éneke. 73. fejezet
Isten jó Izraelhez, a tiszta szívűekhez.2Nekem pedig már-már elfordult a lábam, Kevés híja, hogy meg nem csúsztak lépteim.3Bizony irigykedni kezdtem a dicsekvőkre, Látva a gonoszok békéjét.4Mert nincsenek halálos kínjaik, És hasuk is kövér.5Nincs részük a halandók bajában, Nem éri őket csapás, mint más embereket.6Ezért nyakláncként viselik a gőgöt, Erőszak borítja őket ruha gyanánt.7Szemük kidülled a kövérségtől, Messzebbre jutnak szívük elképzeléseinél.8Csúfolkodnak és rosszat beszélnek, Csalásról szólnak fennhéjázva.9Az egekre tátják szájukat, És nyelvük bejárja a földet.10Ezért visszahozza a népét ide, És kiöntetnek nekik a bőséges vizek.11Így szólnak: ,,Hogy is tudhatná Isten? Van-e ismeret a Legfelségesebben?"12Íme, ezek a gonoszok, akik időtlen időkig gondtalanok; Gyarapítják vagyonukat.13Bizony hiába tisztítottam meg szívemet, Hiába mosom ártatlanságban kezemet.14Egész nap csapás sújt, Minden reggel helyreigazítást kapok.15Ha azt mondtam volna: ,,Én is úgy beszélek", Íme, csalárdul cselekedtem volna Fiaid nemzedékével.16Eltűnődtem, hogy megértsem ezt; Gyötrődés volt ez szemeimben,17Mígnem bementem Isten dicső szentélyébe. Tisztán akartam látni jövőjüket.18Bizony síkos talajra állítod őket, Romlást hozol rájuk, elbuknak.19Ó, mint lettek döbbenetté egy pillanat alatt! Elérte őket a vég, végük lett a hirtelen rémülettől!20Mint valami álmot ébredés után, ó, Jehova, Úgy veted meg képüket, midőn felserkensz.21Mert bizony szívem elkeseredett, És fájdalmak hasítottak veséimbe,22Oktalan voltam, és értetlen; Olyan lettem előtted, mint az állatok.23De én mindenkor veled vagyok; Megfogtad jobb kezem.24Tanácsoddal vezetsz engem, Aztán dicsőségre emelsz.25Kim van nekem az egekben? Nincs más örömem a földön, csak te.26Testem és szívem elgyengült. Isten az én szívem kősziklája és osztályrészem időtlen időkig.27Mert íme, a tőled távol maradók elvesznek. Elnémítasz mindenkit, aki elhagy téged erkölcstelenül.28Nekem azonban oly jó közelednem Istenhez. A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé, Hogy hirdessem minden tettedet.

Maszkil. Asáftól. 74. fejezet
Miért vetettél el minket, ó, Isten, mindörökre? Miért füstölög haragod legelőd nyája ellen?2Emlékezz meg gyülekezetedről, melyet hajdanán szereztél, A törzsről, melyet megváltottál örökségedül, E Sion-hegyről, amelyen lakoztál.3Emeld föl lépteidet a maradandó romok felé. Mindent feldúlt az ellenség a szent helyen.4Ordítoztak ellenségeid találkozási helyed belsejében. Jeleiket tették jelekké.5Hírhedtek ők, olyanok, mint akik fejszét emelnek a magasba a fák sűrűjére.6Most pedig véseteit mind szétverik bárddal és vasvégű gerendákkal.7Szentélyedet lángba borították. Megszentségtelenítették, földig alázták neved hajlékát.8Ők is, utódaik is így szóltak szívükben: ,,Isten minden találkozási helyét föl kell égetni az országban!"9Jeleinket nem látjuk, nincs többé próféta, És senki sincs nálunk, aki tudná, hogy meddig még.10Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél? Hát örökké megveti nevedet az ellenség?11Miért fogod vissza kebledből kihúzott kezedet, Igen, jobbodat, hogy végünk legyen?12De Isten az én Királyom régtől fogva, Ő, aki nagy megmentést visz véghez a földön.13Te korbácsoltad fel a tengert erőddel, Összetörted a tengeri szörnyek fejeit a vizekben.14Te zúztad szét a leviatán fejeit. Eledelül adtad a népnek, a víztelen tájékok lakóinak.15Te hasítottál forrást és patakot, Te szárítottál ki örök folyókat.16Tiéd a nappal, tiéd az éjszaka is. Te készítetted el a világítótestet, igen, a napot.17Te állapítottad meg a föld minden határát, Nyarat és telet te formáltál.18Emlékezzél meg erről: az ellenség gyalázkodott, ó, Jehova, És az ostoba nép megvetette a te nevedet.19Ne add a vadállatnak gerlicéd lelkét! Ne feledd el örökre elnyomottaid életét!20Tekints a szövetségre, Mert az erőszak tanyái töltik be a föld sötét helyeit.21Ó, ne térjen vissza megalázottan az, ki összetört! Dicsérje nevedet az elnyomott és a szegény! 22 Kelj fel, ó, Isten, járj el peres ügyedben! Emlékezz meg a gyalázásról, amellyel egész nap téged illet az ostoba.23Ne feledd el ellenségeid hangját. Az ellened támadók zajongása mindegyre felszáll.

A karmesternek. ,,Ne semmisíts meg." Ének. Asáftól. Dal.
75. fejezet
Hálát adunk neked, ó, Isten, hálát adunk! Neved közel van. Hirdetni fogják az emberek csodálatos tetteidet.2,,Mert kitűztem az időt, Magam kezdtem ítélkezni egyenességben.3A föld és minden lakója megolvadt, És én raktam helyre oszlopait." Szela.4Mondtam az ostobáknak: ,,Ne legyetek ostobák!", És a gonoszoknak: ,,Ne magasztaljátok fel a szarvat!5Ne emeljétek magasra szarvatokat! Ne beszéljetek dölyfös nyakkal!6Mert nem keletről, nem nyugatról, S nem is délről jön a felmagasztalás.7Hiszen Isten a bíró. Az egyiket megalázza, a másikat felmagasztalja.8Mert pohár van Jehova kezében, Tele habzó, fűszeres borral. Bizony kiönti belőle seprejét; Kiürítik, kiisszák azt a föld gonoszai mind."9Én pedig időtlen időkig hirdetem ezt, Éneket zengek Jákob Istenének.10,,A gonoszok szarvait mind levágom." A igazságosnak szarvai felmagasztaltatnak.
 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 66–70-ig terjedő fejezetei
  2016-07-06 19:27:11, szerda
 
  A karmesternek. Dal, ének.
66. fejezet
Diadalmasan kiáltsatok Istenhez mindnyájan, ti föld lakói!2Zengjetek éneket neve dicsőségének! Tegyétek dicsővé az ő dicséretét!3Mondjátok Istennek: ,,Mily félelmetesek a te műveid! A te erőd nagy volta miatt hajlongva jönnek eléd ellenségeid.4A föld minden lakója meghajol előtted, És éneket zengnek neked, éneket zengnek a te nevednek." Szela.5Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit! Félelmet keltő, ahogy az emberek fiaival bánik.6Szárazfölddé változtatta a tengert, Gyalog keltek át a folyón. Örvendezni kezdtünk ott őbenne.7Hatalmával időtlen időkig uralkodik, A nemzeteken tartja szemét. A makacsok pedig ne magasztalják föl magukat! Szela.8Áldjátok Istenünket, ó, ti népek! Hallassátok dicséretének hangját!9Ő ad életet lelkünknek, Nem engedi, hogy lábunk inogjon.10Mert megvizsgáltál bennünket, ó, Isten, Megtisztítottál, ahogy az ezüstöt tisztítják.11Vadászhálóba juttattál minket, Nehéz terhet raktál csípőnkre.12Engedted, hogy halandó ember nyargaljon át fejünkön; Tűzön-vízen mentünk keresztül, De kivezettél bennünket, és enyhülést adtál.13Egészen elégő felajánlásokkal megyek be házadba, Teljesítem neked fogadalmaimat,14Melyekre megnyílt az ajkam, Melyeket kimondott a szám, mikor szorult helyzetben voltam.15Hizlalt állatokat viszek eléd egészen elégő felajánlásul, Kosoknak áldozati füstjével. Bikát mutatok be kecskebakokkal. Szela.16Jöjjetek mindnyájan, ti istenfélők, és elbeszélem, Mit tett ő lelkemért.17Hozzá kiáltottam fel számmal, S magasztalás volt nyelvemen.18Ha álnokságra tekintettem szívemben, Jehova nem hallgat meg engem.19Bizony meghallgatott Isten, Odafigyelt imádságom szavára.20Áldott legyen Isten, aki nem vetette el imámat, És szerető-kedvességét sem vonta meg tőlem!

A karmesternek húros hangszereken. Ének, dal.
67. fejezet
Isten kegyes lesz hozzánk, és megáld bennünket; Ránk ragyogtatja arcát — Szela —,2Hogy ismeretes legyen a te utad a földön, És szabadításod az összes nemzet között.3Magasztaljanak a népek, ó, Isten! Magasztaljon téged minden nép!4Örüljenek és vígan kiáltsanak a nemzetek, Mert egyenességben ítéled meg a népeket, És vezetni fogod a nemzeteket a földön. Szela.5Magasztaljanak a népek, ó, Isten! Magasztaljon téged minden nép!6A föld megadja termését, Megáld bennünket Isten, a mi Istenünk. 7Megáld minket Isten, És a föld minden határa félni fogja őt.

A karmesternek. Dávidtól. Ének, dal.
68. fejezet
Keljen föl Isten, szóródjanak szét ellenségei, Meneküljenek előle ádáz gyűlölői!2Ahogy a füst elszéled, úgy széleszd el őket, Ahogy a viasz megolvad a tűztől, Úgy vesszenek el a gonoszok Isten színe elől.3Az igazságosak pedig örüljenek, Vigadozzanak Isten előtt, Ujjongjanak örömmel!4Daloljatok Istennek, zengjetek éneket nevének! Köszöntsétek énekszóval a kietlenben száguldót, Jahot, hiszen ez a neve, és vigadjatok előtte!5Apátlan fiúk atyja és özvegyek bírája Isten az ő szent lakhelyén.6Isten a magányosoknak megadja, hogy házban lakozzanak, Rabokat vezet ki teljes boldogulásra. De a makacsok felperzselt földön fognak lakni.7Ó, Isten, amikor kivonultál néped élén, Amikor a sivatagon áthaladtál — Szela —,8A föld megremegett, Az ég is csepegett Isten színe előtt, E Sínai-hegy is megremegett Istennek, Izrael Istenének színe előtt.9Bőséges záport hullattál, ó, Isten! Örökségedbe, még ha tikkadt volt is, te öntöttél új erőt.10Sátortáborodban laktak ők; Jóságodban készítetted azt az elnyomottnak, ó, Isten!11Jehova tudatja a szót; A jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg.12A seregek királyai is menekülnek, menekülnek ők, Az otthon maradt asszony pedig részt kap a zsákmányból.13Még ha a tábor hamurakásai között feküdtetek is, Lesz egy galamb, melynek szárnyait ezüst borítja, Szárnytollait sárgászöld arany.14Amikor a Mindenható széjjelszórta ott a királyokat, Havazni kezdett a Calmónon.15Básán hegyvidéke Isten hegye, Básán hegyvidéke a csúcsok hegye.16Miért nézitek irigyen, ó, ti csúcsokkal tűzdelt hegyek A hegyet, melyet Isten megkívánt, hogy lakóhelye legyen? Igen, Jehova lakozik ott mindörökké.17Istennek tízezrével vannak harci szekerei, ezrek és ezrek. Jehova eljött a Sínai-hegyről a szent helyre.18Fölmentél a magasba, Foglyokat ejtettél, Ajándékokat szereztél emberek formájában, Még a makacsokat is, hogy közöttük lakozz, ó, Jah Isten!19Áldott legyen Jehova, aki napról napra hordozza terhünket, Megmentésünk igaz Istene! Szela.20Az igaz Isten számunkra a megmentő tettek Istene, És Jehovánál, a legfőbb Úrnál vannak a halálból kivezető utak.21Igen, Isten összezúzza ellenségeinek fejét, A vétkükben járók hajjal borított fejtetőjét.22Jehova ezt mondja: ,,Básánból hozom vissza, Visszahozom őket a tenger mélységeiből,23Hogy vérben moshasd lábada, Hogy kutyáid nyelvének is jusson az ellenségekből."24Látták a te bevonulásaidat, ó, Isten, Miként vonult be Istenem, az én Királyom a szent helyre.25Elöl mentek az énekesek, utánuk a húrt pengetők, Középen a tamburint ütő leányok.26Áldjátok az egybegyűlt sokaságban Istent, Jehovát, ó, ti, Izrael Forrásából valók!27Ott a kicsiny Benjámin, aki uralkodik felettük, Júda fejedelmei kiáltozó sokaságukkal, Zebulon fejedelmei és Naftali fejedelmei.28Istened parancsolt erőd felől. Mutasd meg erődet, ó, Isten, aki értünk cselekszel!29Jeruzsálemben levő templomod miatt Királyok hoznak neked ajándékokat.30Dorgáld meg a nádas vadját, a bikák gyülekezetét A népek borjaival együtt, akik egytől egyig ezüstön taposnak. Szétszórja ő a harcot kedvelő népeket.31Bronztárgyak jönnek Egyiptomból; Kús már nyújtja is kezét ajándékokkal Isten felé.32Ó, ti földi királyságok, daloljatok Istennek! Zengjetek éneket Jehovának — Szela —,33Annak, aki száguld az ősi egek egén. Lám, hallatja a hangját, hatalmas hangját.34Ismerjétek el, hogy Istené az erő! Izraelen van fensége, és ereje a felhőkben.35Isten félelemre indít az ő dicső szentélyéből. Izrael Istene ő, aki erőt ad, igen, hatalmat ad a népnek. Áldott legyen Isten!

A karmesternek ,,A liliomok" szerint. Dávidtól. 69. fejezet
Ments meg engem, ó, Isten, mert lelkemig hatoltak a vizek.2Mélységes sárba süllyedtem, nincs hol megállnom. Feneketlen vizekbe jutottam, Elsodort az áradat.3Belefáradtam a kiáltozásba, Torkom is rekedt már. Szemeim elepedtek, Istenemre várva.4Fejem hajszálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Megsokasodtak, akik elnémítanának; ok nélkül ellenségeim ők. Amit el sem raboltam, azt adtam vissza.5Ó, Isten, te ismered ostobaságomat, Nincs rejtve előtted vétkességem.6Ó, ne szégyenüljenek meg miattam a benned reménykedők, Ó, legfőbb Úr, seregek Jehovája! Ó, ne aláztassanak meg miattam a téged keresők, Ó, Izrael Istene!7Hiszen érted viselek gyalázatot, Megaláztatás borítja arcomat.8Idegenné lettem testvéreim előtt, Idegen ország fiává anyám fiai előtt.9Bizony a házadért való buzgalom emészt engem, Reám hullottak a téged gyalázók gyalázkodásai.10Böjtölt a lelkem, úgy sírtam, De csak gyalázkodást szereztem.11Amikor zsákruhát öltöttem, Példabeszéddé lettem szemükben.12A kapuban ülők velem kezdtek foglalkozni, Rólam énekelgettek, akik mámorító italt isznak.13De én hozzád imádkoztam, ó, Jehova, Elfogadható időben, ó, Isten! Válaszolj nekem nagy szerető-kedvességedben szabadításod igazságával!14Szabadíts ki a sárból, hogy el ne süllyedjek. Ó, bárcsak megszabadulnék gyűlölőimtől és a mély vizekből!15Ó, ne sodorjon el a vizek áradata, Ne nyeljen el a mélység, Ne zárja rám száját a kút!16Válaszolj nekem, ó, Jehova, mert a te szerető-kedvességed jó. Fordulj felém nagy irgalmasságod szerint,17Ne rejtsd el arcodat a te szolgád elől! Gyorsan válaszolj nekem, mert szorult helyzetben vagyok!18Jöjj közel lelkemhez, szerezd vissza, Válts meg engem ellenségeim miatt!19Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és megaláztatásomat. Ellenségeim mind előtted vannak.20Gyalázat törte meg szívemet, és gyógyíthatatlan a seb. Hőn reméltem, hogy valaki együtt érző lesz, de nem volt senki; Vigasztalókat reméltem, de nem találtam egyet sem.21Étkemül mérgező növényt adtak, Szomjúságomban ecettel akartak itatni.22Legyen előttük az asztaluk kelepcévé, És ami jólétükre van, csapdává!23Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak, És add, hogy csípőjük mindig inogjon.24Zúdítsd rájuk ítélethirdetésedet, Érje utol őket lángoló haragod!25Legyen pusztává fallal körülvett táboruk, Ne legyen lakójuk sátraiknak.26Mert üldözték azt, akit te megvertél, És sorolják azoknak fájdalmait, akiket átszúrtál.27Adjál vétket vétkükre, Ne jussanak be igazságosságodba.28Töröltessenek ki az élők könyvéből, És az igazságosakkal be ne írassanak.29Én pedig nyomorult vagyok és szenvedek. Szabadításod, ó, Isten, az óvjon engem!30Dicsérem Isten nevét énekkel, És magasztalom őt hálaadással.31Ez kedvesebb Jehova előtt, mint a bika, Mint a fiatal bika, melynek szarva és hasított körme van.32Látják majd a szelídek, és örvendeznek. Ti, akik Istent keresitek, mindig éljen szívetek!33Mert Jehova odafigyel a szegényekre, És semmiképp sem veti meg az ő rabjait.34Dicsérje őt ég és föld, A tengerek és minden, ami bennük mozog!35Mert Isten megmenti Siont, És megépíti Júda városait, Lakni fognak ott, és birtokba veszik.36Szolgáinak utódai öröklik azt, És a nevét szeretők lakják majd.

A karmesternek. Dávidtól, emlékeztetésül.
70. fejezet
Ó, Isten, siess a szabadításomra! Ó, Jehova, siess a segítségemre!2Szégyenüljenek meg, valljanak szégyent, akik lelkemet keresik. Forduljanak vissza, és aláztassanak meg, akik gyönyörködnek bajomban.3Hátráljanak szégyenükben, akik ezt mondják: ,,Haha, haha!"4Ujjongjanak és örvendezzenek benned mind, akik téged keresnek! És akik szeretik szabadításodat, szüntelenül így beszéljenek: ,,Magasztaltassék Isten!"5Én pedig nyomorult és szegény vagyok. Ó, Isten, cselekedj értem hamar! Te vagy az én segítségem, te segítesz megmenekülnöm. Ó, Jehova, ne késs!
 
 
1 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 61–től 65-ig terjedő fejezetei
  2016-07-01 00:52:45, péntek
 
  A karmesternek húros hangszereken. Dávidtól.

61. fejezet
Halld meg, ó, Isten, esdeklő kiáltásomat! Figyelj imádságomra!2A föld végéről kiáltok tehozzád, midőn szívem elernyed. Sziklára vezess engem, mely magasabb, mint én!3Mert te vagy számomra a menedék, Erős torony az ellenség színe előtt.4Időtlen időkig sátorod vendége leszek, Menedéket találok szárnyaid rejtekében. Szela.5Mert te, ó, Isten, meghallgattad fogadalmaimat. Megadtad nekem a nevedet félők örökrészét.6Napokat adsz a király napjaihoz, Évei, akár a nemzedékek sora.7Időtlen időkig Isten előtt fog lakozni. Ó, adj szerető-kedvességet és hűséget, hogy ezek oltalmazzák őt!8Éneket zengek hát nevednek mindörökké, Hogy nap nap után teljesítsem fogadalmaimat.

A Jedutun karmesterének. Dávid éneke.
62. fejezet
Istenre vár a lelkem csendben. Tőle jön megmentésem.2Ő az én kősziklám és megmentésem, fellegváram; Nem ingok meg fölöttébb.3Meddig támadjátok még dühödten a férfit, akit meggyilkolnátok? Olyanok vagytok mind, akár egy düledező fal, egy kőfal, melyet már-már benyomtak.4Bizony tanácsokat adnak, hogy elcsábítsák az embert méltóságától; Örömüket lelik a hazugságban. Szájukkal áldanak, de magukban átkot szórnak. Szela.5Istenre várj csendben, ó, lelkem, Hisz tőle van reménységem.6Ő az én kősziklám és megmentésem, fellegváram; Nem fogok meginogni.7Istennél van megmentésem és dicsőségem. Erős kősziklám, menedékem Istenben van.8Minden időben bízz benne, ó, nép! Öntsétek ki előtte szíveteket! Isten a mi menedékünk. Szela.9A földi ember fiai bizony csak pára, Az emberek fiai hazugság. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebbek mindnyájan.10Ne bízzatok a csalásban, Ne legyetek hiábavalókká a rablásban bízva. Még ha gyarapodna is vagyonotok, ne fordítsátok afelé szíveteket.11Egyszer szólt Isten, kétszer hallottam ezt: Istené az erő.12A szerető-kedvesség is a tiéd, ó, Jehova, Mert te megfizetsz kinek-kinek a cselekedete szerint.

Dávid éneke, amikor Júda pusztájában volt.
63. fejezet
Ó, Isten, te vagy Istenem, téged kereslek szüntelen. Szomjazik utánad a lelkem, Utánad eped a testem A száraz, kiaszott földön, hol víz nincsen.2Így néztelek a szent helyen, Látva erődet és dicsőségedet.3Mert szerető-kedvességed az életnél is jobb, Hadd dicsérjenek téged az én ajkaim!4Így áldalak, amíg csak élek, A te nevedben emelem föl kezemet.5Mintegy a legjobb résszel, igen, kövérséggel lakik jól a lelkem, És ujjongó ajkakkal dicsér a szám.6Rád emlékezve fekvőhelyemen, Rólad elmélkedem az éjjeli őrségek idején.7Hiszen segítségemre voltál, És szárnyaid árnyékában ujjongok.8Lelkem szorosan követ téged, Jobb kezed erősen tart engem.9De akik lelkem vesztét keresik, A föld legmélyére jutnak.10A kard hatalma alá adatnak, Rókák osztályrészévé lesznek.11A király majd Istenben örvendezik. Dicsekedni fog mindaz, ki őrá esküszik, Mert elnémul a hazugságot szólók szája.

A karmesternek. Dávid éneke.
64. fejezet
Halld meg, ó, Isten, hangomat gondjaim közepette. Óvd meg életemet az ellenség rettenetességétől.2Rejts el engem a gonosztevők titkos beszédétől, Az ármánykodók csődületétől,3Akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot, Akik a célra szegezik nyilukat, a keserű beszédet,4Hogy rejtekből lőjenek a feddhetetlenre. Hirtelen lőnek rá, és nem félnek.5Megátalkodottak a gonosz beszédben, Azt mondják, csapdákat rejtenek el, És így szólnak: ,,Ki látja azokat?"6Folyton igazságtalan dolgokat keresnek, Jól kigondolt, ravasz tervet szőnek alattomban, Kikutathatatlan mindegyiknek a bensője és a szíve.7Ám Isten hirtelen kilövi rájuk nyilát. Sebeket kaptak már,8És botlást okoznak. De nyelvük önmaguk ellen van. Aki csak rájuk néz, a fejét csóválja,9Minden földi emberre félelem száll; Elbeszélik majd Isten tetteit, És éleslátást nyerve megértik munkáit.10Örülni fognak az igazságosak Jehovában, és nála lelnek menedékre, Mindnyájan dicsekednek majd az egyenes szívűek.

A karmesternek. Dávid éneke. Dal.
65. fejezet
Dicséret illet téged — csendesség —, ó, Isten, Sionban! Neked teljesítik a fogadalmat.2Ó, Ima Meghallgatója, teeléd járul minden test.3A vétkek immár fölém kerekedtek. Törvényszegéseinket te fedezed el!4Boldog az, akit kiválasztasz, és közeledni engedsz, Hogy udvaraidban lakozzék. Bizonyosan megelégít minket házadnak, Templomod szent helyének jósága.5Félelmetes dolgokkal felelsz nekünk igazságosságban, Ó, megmentésünk Istene, Aki Bizodalma vagy a föld minden határának, és azoknak, akik távol vannak a tengeren.6Ő szilárdítja meg a hegyeket erejével, Fel van övezve hatalommal.7Lecsendesíti a tengerek zúgását, Hullámaik zúgását és a nemzetek háborgását.8Jeleid félelemmel töltik el a legtávolabbi vidékek lakóit; Ujjongásra készteted a reggel s az est eljövetelét.9Figyelmedet a földre fordítottad, hogy bőséget adj neki; Elhalmozod gazdagsággal. Isten folyama bővizű. Elkészíted gabonájukat, Mert így készíted elő a földet.10Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted; Bő záporral meglágyítod, sarjadékát megáldod.11Jóságoddal koronázod az évet, Ösvényeid kövérségtől csepegnek.12Csepegnek a puszta legelői, Vigassággal övezik fel magukat a dombok.13Nyájakat öltöttek magukra a legelők, Gabonába burkolóztak a völgyek. Diadallal kiáltanak, igen, énekelnek!
 
 
1 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 56–60-ig terjedő fejezetei
  2016-06-29 23:38:06, szerda
 
  A karmesternek a ,,Néma galamb a távol levők között" szerint. Dávidtól. Miktám.
Amikor a filiszteusok elfogták őt Gátban.

56 . fejezet Légy kegyes hozzám, ó, Isten, mert belém mar a halandó ember. Egész nap harcolva, szorongat engem 2Rosszakaróim egész nap belém akarnak marni, Bizony sokan harcolnak ellenem kevélyen.3Amely napon csak elfog a félelem, én tebenned bízom. 4Istennel egységben dicsérem az ő szavát. Istenben bízom, nem félek. Hús-vér ember mit árthat nekem?5Egész nap bántanak, Minden gondolatuk ellenem van, rosszat akarnak.6Támadnak, rejtőzködnek, Lépteimet figyelik ők Lelkem után ólálkodva.7Vesd el őket álnokságukért! Döntsd le haragodban a népeket, ó, Isten!8Bujdosásomat te följegyezted. Gyűjtsd össze bőrtömlődbe könnyeimet. Nemde könyvedben vannak azok?9Akkor majd visszafordulnak ellenségeim, amely napon kiáltok; Jól tudom azt, hogy velem van Isten.10Istennel egységben dicsérem az ő szavát, Jehovával egységben dicsérem az ő szavát.11Istenben bízom, nem félek. Földi ember mit árthat nekem?12Tartozom neked, ó, Isten, neked tett fogadalmaimmal. Hálaáldozatokat viszek eléd.13Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól — Nemde megmentetted lábamat az elbotlástól? —,Hogy Isten színe előtt járhassak az élők világosságában.

A karmesternek. ,,Ne semmisíts meg." Dávidtól. Miktám. Amikor Saul elől a barlangba futott.
57. fejezet 
Légy kegyes hozzám, ó, Isten, légy kegyes hozzám, Hisz nálad keresett menedéket a lelkem, Szárnyaid árnyékában találok menedékre, míg el nem vonulnak a bajok.2Istenhez, a Legfelségesebbhez kiáltok, az igaz Istenhez, aki véget vet azoknak énértem.3Segítséget küld az égből, és megment engem. Összezavarja azt, aki belém akar marni. Szela. Isten elküldi szerető-kedvességét és hűségét.4Lelkem oroszlánok között van; Pusztítók közt kell feküdnöm, igen, az emberek fiai közt, Akiknek fogai lándzsák meg nyilak, És nyelvük éles kard.5Ó, légy felmagasztalva az egek fölé, ó, Isten! Terjedjen ki dicsőséged az egész föld fölé!6Hálót vetettek lépteimnek, Lelkem meggörnyedt. Vermet ástak nekem, De ők estek bele. Szela.7Szívem rendíthetetlen, ó, Isten, Szívem rendíthetetlen. Dalolni fogok, és éneket zengek.8Ébredj, ó, dicsőségem! Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa! Hadd ébresszem a hajnalt!9Magasztallak téged a népek között, ó, Jehova! Éneket zengek neked a nemzetek között.10Mert nagy a te szerető-kedvességed, az egekig ér; Az égboltig a te hűséged.11 Légy felmagasztalva az egek fölé, ó, Isten! Terjedjen ki dicsőséged az egész föld fölé!

A karmesternek. ,,Ne semmisíts meg." Dávidtól. Miktám.
58. fejezet
Vajon beszélhettek-e az igazságosságról, ha némán hallgattok? Ítélhettek-e egyenességben, ó, emberek fiai?  2 Hiszen igazságtalanságot műveltek a földön teljes szívetekből, És kezetek erőszakosságának készítetek utat!  3 A gonoszok elvetemültek az anyaméhtől fogva, Már anyjuk méhétől fogva tévelyegnek, Hazugságot szólnak.  4 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, Süketek, mint a kobra, mely a fülét bedugja,  5 És nem figyel az igézők hangjára, Akkor sem, ha egy bölcs bűvöl igézésével.  6 Ó, Isten, verd ki a fogaikat szájukból! Törd össze a fiatal sörényes oroszlánok állkapcsát, ó, Jehova!  7 Enyésszenek el, mintha szétfolyó vizekké válnának! Feszítse ki íját, hogy kilője nyilait, midőn erejüket vesztik.  8 Úgy halad, mint a csiga, mely szétmállik. Miként az asszony elvetélt magzatja, ők sem látják meg a napot.  9 Még mielőtt megéreznék fazekaitok a tüskebokor tüzét, Elragadja ő a zöldellőt is, a lángolót is, mint a szélvihar. 10 Örül majd az igazságos, mert látja a bosszút; A gonosznak vérében füröszti lépteit. 11 Az emberek majd így szólnak: ,,Bizony van gyümölcs az igazságos számára! Bizony van Isten, aki ítél a földön!"

A karmesternek. ,,Ne semmisíts meg." Dávidtól. Miktám. Amikor Saul elküldött, és figyelték a házat, hogy megöljék őt.
59. fejezet
Szabadíts meg ellenségeimtől, ó, Istenem! Védj meg azoktól, kik fölkelnek ellenem!2Szabadíts meg az álnokul cselekvőktől, Ments meg a vérbűnös emberektől!3Mert íme, lelkem után leselkednek, Az erősek rám támadnak, Noha nem lázadoztam, nem is vétkeztem, ó, Jehova!4Nincsen vétkem, mégis futkosnak, készülődnek. Serkenj fel kiáltó szavamra, és lásd meg!5Te, ó, Jehova, seregek Istene, te vagy Izrael Istene. Ébredj hát, fordítsd figyelmedet az összes nemzetre! Ne légy kegyes senkihez, aki álnok áruló. Szela.6Este mindig visszatérnek, Ugatnak, mint a kutyák, és körüljárják a várost.  7 Íme, szavak buzognak szájukból; Kardok vannak ajkukon, Mert ki hallja?8De te, ó, Jehova, nevetsz rajtuk, Kigúnyolod az összes nemzetet.9Ó, én Erőm, rád figyelek, Mert Isten az én fellegváram.10Isten, aki szerető-kedvességgel bánik velem, elémbe jön, Isten megadja, hogy letekinthessek rosszakaróimra.11Ne öld meg őket, nehogy elfeledje népem! Tedd őket bujdosókká eleven erőddel, Döntsd le őket, ó, pajzsunk, Jehova,12Szájuk bűnéért és ajkuk szaváért. Fogassanak meg büszkeségükben, Igen, az átok és a csalárdság miatt, melyet hangoztatnak.13Végezz velük dühödt haragodban, Végezz velük, hogy ne legyenek többé! Tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobban a föld minden határáig! Szela.14Térjenek vissza este, Ugassanak, mint a kutyák, járják körül a várost! 15Kóboroljanak ennivalót keresgélve, Ne lakjanak jól, ne legyen hol meghálniuk!16Én pedig énekelek a te erődről, Reggelente ujjongva beszélek a te szerető-kedvességedről. Mert te vagy az én fellegváram És menedékhelyem nyomorúságom napján.17Ó, én Erőm, neked zengek éneket, Mert Isten az én fellegváram, Isten, aki szerető-kedvességgel bánik velem.

A karmesternek az ,,Emlékeztetés lilioma" szerint. Miktám. Dávidtól, tanításra. Amikor harcba szállt Arám-Naharaimmal és Arám-Cóbával, Joáb pedig visszatért, és megverte Edomot a Só-völgyben, tizenkétezer embert.
60. fejezet
Ó, Isten, elvetettél bennünket, rést ütöttél soraink közt, Haragra gyúltál. Bárcsak helyreállítanál minket! 2Megrendítetted a földet, széthasítottad. Gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.3Viszontagságot láttattál népeddel, A támolygás borával itattál minket.4Jelt állítottál a téged félőknek, Hogy ide-oda futva elmeneküljenek az íj elől. Szela.5Ó, ments meg jobboddal, és felelj nekünk, Hogy megszabaduljanak szeretteid.6Isten szólt az ő szentségében:,,Ujjongani fogok, Sikemet kiosztom, És Szukkót völgyét kimérem.7Enyém Gileád, és enyém Manassé, Efraim a főemberem erődje, Júda pedig vezéri pálcám.8Moáb a mosdótálam, Edomra vetem sarumat, Filisztea fölött diadalmasan kiáltok."9Ki visz el engem az ostromlott városba? Ki fog elvezetni Edomig?10Nemde te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket, És aki nem vonulsz ki seregeinkkel Istenként?11Segíts ki minket a nyomorúságból, Hisz a földi embertől jövő megmentés mit sem ér.12Isten által nyerünk életerőt, Ő tiporja szét ellenségeinket.
 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 51–55-ig terjedő fejezetei
  2016-06-26 15:25:34, vasárnap
 
  A karmesternek. Dávid éneke. Midőn Nátán próféta bement hozzá azután, hogy ő együtt hált Betsabéval.

51. fejezet
Légy kegyes hozzám, ó, Isten, a te szerető-kedvességed szerint! Nagy irgalmadban töröld el törvényszegéseimet!2Egészen moss ki vétkemből, Tisztíts meg bűnömtől!3Mert ismerem én törvényszegéseimet, És bűnöm szüntelenül előttem van.4Egyedül teellened vétkeztem, És azt tettem, ami rossz a szemedben; Hogy igazságosnak bizonyulj beszédedben, És tisztának ítéletedben.5Íme, vétekben születtem, úgy vajúdtak velem, És bűnben fogant engem anyám.6Íme, te a becsületességben gyönyörködsz, mely legbelül lakozik; Taníts engem bölcsességre titkos énemben.7Tisztíts meg bűnömtől izsóppal, hogy tiszta legyek! Moss meg engem, hogy fehérebb legyek, mint a hó!8Hallass velem ujjongást és örömet, Hadd vigadjanak a csontok, melyeket összezúztál.9Rejtsd el arcodat bűneimtől, Töröld el minden vétkemet.10Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, És adj bensőmbe új szellemet, rendíthetetlent.11Ne vess el engem arcod elől! Szent szellemedet, ó, ne vond meg tőlem!12Add vissza nekem szabadításod ujjongó örömét, És készséges szellemet adva támogass engem.13Tanítani fogom a törvényszegőket útjaidra, Hogy a bűnösök visszatérjenek hozzád.14Szabadíts meg engem a vérbűntől, ó, Isten, megmentésem Istene, Hadd szólja nyelvem vígan a te igazságosságodat!15Ó, Jehova, nyisd meg ajkaimat, Hadd hirdesse szám dicséretedet!16Mert nem gyönyörködsz te az áldozatban — hisz megadnám én; Az egészen elégő felajánlásban nem leled örömödet.17Az Isten előtti áldozatok: a megtört szellem; A megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg.18Tégy jót Sionnal jóakaratod szerint, Építsd fel Jeruzsálem falait!19Akkor gyönyörködni fogsz az igazságosság áldozataiban, Az égő áldozatban és a teljes felajánlásban, Akkor majd bikákat ajánlanak fel oltárodon.

A karmesternek. Maszkil. Dávidtól, amikor az edomita Doég elment, és szólt Saulnak, hírül adva neki, hogy Dávid bement Ahimélek házába.
52. fejezet
Miért dicsekszel a rosszal, te hatalmas? Isten szerető-kedvessége egész nap tart.2Bajt ötöl ki nyelved, amely éles, mint a borotva, És álnokságot művel.3Inkább szereted a rosszat, semmint a jót, Inkább a hazugságot, semmint az igazságos beszédet. Szela.4Szeretsz minden emésztő szót, Ó, te csalárd nyelv!5Isten le is rombol téged örökre; Leterít, és kiszakít sátorodból, Gyökerestül kitép az élők földjéről. Szela.6Az igazságosak majd látják ezt, és félnek, És őrajta nevetnek:7Íme, az életerős férfi, aki nem Istent teszi erődjévé, Hanem gazdagsága sokaságában bízik, Aki a másoknak okozott bajban keres menedéket.8Én pedig olyan leszek, mint egy dús lombú olajfa Isten házában, Bízom Isten szerető-kedvességében időtlen időkig, igen, mindörökké!9Magasztallak időtlen időkig, mert tettre keltél, Nevedben reménykedem a te lojálisaid előtt, mert jó az.

A karmesternek a mahalát szerint. Maszkil. Dávidtól.
53. fejezet
Azt mondja szívében az ostoba:,,Nincs Jehova."Romlottan és utálatosan cselekednek igazságtalanságban. Nincs, aki jót tenne.2Isten letekintett az égből az emberek fiaira, Hogy lássa, van-e valaki, aki éleslátású, aki Jehovát keresi.3Mindnyájan elfordultak, mind ugyanúgy romlottak; Nincs, aki jót tenne, Egyetlenegy sincs.4Hát senkinek sincs ismerete az álnokul cselekvők között, Akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik? Jehovát pedig nem hívják segítségül.5Nagy rettegés szállta meg őket ott, Ahol nem volt rettegnivaló, Mert Isten szétszórja mindazok csontjait, akik tábort ütnek ellened. Meg fogod szégyeníteni őket, mert Jehova elvetette őket.6Ó, bárcsak eljönne Sionból Izrael nagy megmentése! Amikor Jehova visszahozza népének foglyait, Örvendezzen Jákob, vigadjon Izrael!

A karmesternek húros hangszereken. Maszkil. Dávidtól. Amikor a zifiek eljöttek, és így szóltak Saulhoz: ,,Nemde nálunk rejtőzködik Dávid?"
54. fejezet
Ó, Isten, neved által ments meg engem, És hatalmaddal védd ügyemet!2Ó, Isten, hallgasd meg imámat, Hajtsd füledet számnak beszédeire!3Mert idegenek keltek föl ellenem, És zsarnokok, akik lelkemre törnek. Nem helyezik maguk elé Istent. Szela.4Íme, Isten az én segítőm, Jehova azok között van, akik támogatják lelkemet.5Visszafizeti ő a rosszat rosszakaróimnak; Hallgattasd el őket hűségedben!6Készséggel áldozom neked. Magasztalom nevedet, ó, Jehova, mert jó az.7Hisz ő minden nyomorúságból megszabadított engem, És szemem letekinthetett ellenségeimre.

A karmesternek húros hangszereken. Maszkil. Dávidtól.
55. fejezet
Hajtsd füledet imámra, ó, Isten! Ne rejtőzz el kérésemtől, mellyel kegyedért esengek.2Figyelj reám, és felelj nekem. Gondom-bajom űz, nyugtalanul járok, Hogy is ne lennék zaklatott3Az ellenség szavától, a gonoszok nyomásától? Hisz álnokságot zúdítanak rám, Haragjukban gyűlölséget táplálnak ellenem.4Szívem nagyon fáj bensőmben, A halál rémítései szálltak meg engem.5Félelem, igen, remegés jön rám, És reszketés borít el.6Ezt mondogatom: ,,Ó, bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék, és másutt laknék.7Bizony messzire elbujdosnék, A pusztában lakoznék. — Szela. —8Menedékem helyére sietnék A rohanó szél, a fergeteg elől."9Zavard össze, ó, Jehova, oszd meg nyelvüket, Mert erőszakot és viszályt láttam a városban.10Éjjel-nappal körüljárják azt falain, Álnokság és baj van benne.11Viszontagság van közepette, Közteréről nem távozik az elnyomás és a csalárdság.12Mert nem ellenség gyalázott engem, Hiszen azt el tudnám viselni. Nem ádáz gyűlölőm fennhéjázott velem szemben, Hiszen előle elrejtőzhetnék.13Hanem te, halandó ember, aki egyenlő voltál velem, Jó barátom és ismerősöm,14Mert valamikor édes meghittségben éltünk egymással, Isten házába jártunk a sokadalommal.15Pusztulás rájuk! Elevenen szálljanak alá a seolba, Mert gonoszság volt bennük jövevénységük idején.16Én azonban Istenhez kiáltok, És Jehova megment engem.17Este, reggel és délidőben is csak aggódom és nyögök, De ő meghallja hangomat.18Meg fogja váltani lelkemet, békét ad neki az ellenem vívott harctól, Mert bizony sokan vannak ellenem.19Isten meghallja, és válaszol nekik, Igen, ő, aki trónján ül, mint hajdanán — Szela —, Azoknak, akiknél nincsen változás, És akik nem félik Istent.20Kinyújtotta kezét a vele békében levőkre, Megszentségtelenítette szövetségét.21A vajnál is simábbak szájának szavai, De szíve harcot akar. Szavai lágyabbak az olajnál, De kivont kardok azok.22Vesd a terhed Jehovára, És ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.23Te pedig, ó, Isten, letaszítod őket a legmélyebb verembe. A vérbűnös és csaló emberek a felét sem érik meg napjaiknak. Én azonban benned bízom.
 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 46–50:23-ig terjedő fejezetei
  2016-06-25 15:12:22, szombat
 
  A karmesternek. Kórah fiaitól ,,A leányok" szerint. Ének.

46. fejezet
Isten a mi menedékünk és erőnk, Segítség ő, mely könnyen meglelhető a nyomorúság idején.2Ezért nem félünk, ha megváltozik is a föld, Ha a nagy tenger szívébe omlanak is a hegyek,3Háborogjanak bár, tajtékozzanak vizei, Rengjenek bár a hegyek, amikor zúg! Szela.4Van egy folyó, melynek ágai örömmel töltik el Isten városát, A Legfelségesebbnek legszentebb, fenséges hajlékát.5Isten ott van a városban; nem inog meg az. Megsegíti Isten, midőn felvirrad a reggel.6A nemzetek háborogni kezdtek, a királyságok meginogtak; Hallatta a hangját, és megolvadt a föld.7A seregek Jehovája velünk van, Fellegvárunk Jákob Istene. Szela.8Jöjjetek, lássátok Jehova tetteit, Hogyan visz véghez megdöbbentő dolgokat a földön.9Háborúkat szüntet meg a föld végéig. Íjat tör szét, dárdát zúz össze, Szekereket éget el tűzben.10,,Álljatok meg, és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten. Fölmagasztaltatom a nemzetek között, Fölmagasztaltatom a földön."11A seregek Jehovája velünk van, Fellegvárunk Jákob Istene. Szela.

A karmesternek. Kórah fiaitól. Ének.
47. fejezet
Tapsoljatok mind, ti népek! Diadalmasan kiáltsatok Istenhez, örömrivalgás hangján.2Mert Jehova, a Legfelségesebb, félelmetes, Nagy Király ő az egész föld felett.3Népeket vet alánk, Nemzeteket a lábaink alá.4Kiválasztja nekünk örökségünket, Jákob büszkeségét, akit szeret. Szela.5Fölment Isten örömkiáltás közepette, Kürtszó mellett Jehova.6Zengjetek éneket Istennek, zengjetek éneket! Zengjetek éneket Királyunknak, zengjetek éneket!7Mert Isten az egész föld Királya; Zengjetek éneket, cselekedjetek értelemmel!8Királlyá lett Isten a nemzetek fölött. Isten elfoglalta helyét az ő szent trónusán.9A népek előkelői összegyűltek Ábrahám Istenének népével. Mert Istenéi a föld pajzsai; Igen-igen magasra emelkedett ő.

Ének. Kórah fiainak dala.
48. fejezet
Jehova nagy és felettébb dicsérendő Istenünk városában, az ő szent hegyén.2Szépségesen magaslik, és az egész föld ujjongó öröme Sion hegye, északnak messzi tájékán, A nagy Király városa.3Lakótornyaiban Istent mint fellegvárat ismerik.4Mert íme, a királyok találkozóra gyűltek, Elhaladtak együttesen. 5Látták, s bizony elámultak. Megrettentek, fejvesztve futottak.6Remegés fogta el ott őket, Fájások, amilyenek a szülő asszonyéi.7Keleti széllel töröd össze Társis hajóit.8Ahogyan hallottuk, úgy láttuk A seregek Jehovájának városában, Istenünk városában. Isten szilárdítja meg azt időtlen időkre. Szela.9Eltűnődtünk a te szerető-kedvességeden Templomod belsejében, ó, Isten.10Amilyen a neved, ó, Isten, olyan a dicséreted A föld minden határáig. Jobbod telve igazságossággal.11Örvendezzen Sion hegye, Vigadjanak Júda alárendelt városai bírói döntéseid felett!12Kerüljétek meg Siont, és járjátok körül, Számláljátok meg tornyait!13Fordítsátok szíveteket sáncaira, Vegyétek szemügyre lakótornyait, Hogy elbeszélhessétek a jövendő nemzedéknek.14Mert ez az Isten a mi Istenünk időtlen időkig, igen, mindörökké. Ő vezet bennünket mindhalálig.

A karmesternek. Kórah fiaitól. Ének.
49. fejezet
Halljátok ezt mind, ti népek! Füleljetek mindnyájan, e világrendszer lakói,2Ti emberek fiai, ti férfiak fiai, Te gazdag, és te szegény egyaránt!3Bölcsességet szól a szám, Szívem elmélkedése értelem.4Példabeszédre hajtom fülemet, Hárfaszóval tárom fel talányom.5Miért féljek a gonosz napokban, Midőn az engem félreállítók vétke körülvesz?6A javaikban bízók, A nagy gazdagságukkal dicsekvők közül7Senki nem válthatja meg még testvérét sem, Nem adhat érte váltságot Istennek8(Lelkük megváltási ára oly magas, Hogy időtlen időkig kifizetetlen marad),9Hogy tovább éljen, mindörökké, és ne lássa meg a sírgödröt.10Mert bizony látja, hogy a bölcsek is meghalnak, Együtt vész el ostoba és oktalan, Másokra kell hagyniuk javaikat.11Bensőjükben arra vágynak, hogy házaik időtlen időkig, Hajlékaik nemzedékről nemzedékre megmaradjanak. Nevükről nevezik el földbirtokaikat.12Csakhogy a földi embernek, még ha tisztelet övezi is, nincsen maradandó szállása; Hasonló az elpusztított állatokhoz.13Ez az útjuk az ostobáknak, És az őket követőknek, akik kedvelik beszédüket. Szela.14Mint a juhok, úgy tereltetnek a seolba, A halál lesz pásztoruk; Reggelre a becsületesek uralkodnak fölöttük, És alakjuk eltűnik; A seol, és nem fenséges lakóhely vár mindegyikre.15Ámde Isten megváltja lelkemet a seol kezéből, Mert befogad engem. Szela.16Ne félj, ha meggazdagszik valaki, Ha házának dicsősége gyarapszik.17Halálakor úgysem vihet magával semmit, Nem száll le vele dicsősége.18Életében önnön lelkét áldotta (Magasztalnak téged, hisz jót teszel magaddal),19De lelke végül csak odáig jut, ameddig ősatyái nemzedéke. Soha többé nem látják a világosságot.20A földi ember, akiben nincsen értelem, még ha tisztelet övezi is, Hasonló az elpusztított állatokhoz.

Asáf éneke.
50. fejezet
Az isteni Fenség, Isten, maga Jehova szólt, És hívja a földet Napkeltétől napnyugtáig.2A tökéletes szépségű Sionból felragyogott Isten.3Istenünk eljön, és nem hallgathat. Előtte tűz emészt, Körülötte orkán tombol.4Szólítja az egeket odafent, és a földet, Hogy megítélje népét:5,,Gyűjtsétek elém lojálisaimat, Akik áldozat alapján megkötik szövetségemet."6Az egek hirdetik az ő igazságosságát, Mert maga Isten a Bíró. Szela.7,,Figyelj csak, ó, népem, és én beszélek, Ó, Izrael, és tanúságot teszek ellened. Isten vagyok, a te Istened.8Nem áldozataid miatt feddlek meg, Nem is egészen elégő felajánlásaid miatt, melyek előttem vannak szüntelen.9Én nem veszek el házadból bikát, Aklaidból kecskebakokat.10Hiszen enyém az erdő minden vadja, Az ezernyi hegy állata.11Jól ismerem a hegyek minden szárnyas teremtményét, És a mező állatseregei velem vannak.12Ha éhes lennék, nem szólnék neked, Hiszen enyém a termékeny föld és annak teljessége.13Talán az erős bikák húsát egyem, És a kecskebakok vérét igyam?14Hálaadással áldozz Istennek, És teljesítsd fogadalmaidat a Legfelségesebbnek.15Szólíts engem a nyomorúság napján; Én megmentelek, s te dicsőíteni fogsz engem."16De a gonosznak Isten majd ezt mondja: ,,Milyen jogon sorolgatod te a rendelkezéseimet, És veszed szádra szövetségemet?17Hiszen te gyűlölöd a fegyelmezést, És hátad mögé veted szavaimat.18Ha tolvajt láttál, kedvedet lelted őbenne, És a házasságtörőkkel közösködtél.19Szádat szabadjára engeded a rosszra, Nyelvedet a csalárdsághoz tapasztod.20Ülsz, és a saját testvéred ellen beszélsz, Anyád fiának kárára hibákat társz fel.21Ezeket tetted, és én hallgattam. Azt képzelted, én is olyan leszek, mint te. Megfeddlek téged, és szemed elé tárom dolgaidat.22Értsétek hát meg, ti istenfelejtők, Nehogy szétszaggassalak titeket, és ne legyen szabadító.23Aki hálaadással áldoz, az dicsőít engem; Aki ragaszkodik a kijelölt úthoz, Annak megadom, hogy lássa Isten szabadítását."
 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
Zsoltárok 41-től 45-ig terjedő fejezetei
  2016-06-22 16:37:37, szerda
 
  A karmesternek. Dávid éneke.
41. fejezet
Boldog, aki törődik a szegénnyel; Jehova a baj napján segít megmenekülnie.2Jehova őrködik felette, és életben tartja. Boldognak mondják őt a földön, S nem adhatod át ellenségei lelkének.3Jehova megerősíti őt betegágyán; Egész ágyát megváltoztatod betegsége idején.4Én pedig ezt mondtam: ,,Ó, Jehova, légy kegyes hozzám! Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened."5Ellenségeim rosszat mondanak rólam: ,,Mikor hal meg, mikor vész ki a neve?"6Ha meglátogat is valaki, hamisságot szól a szíve, Álnokságot gyűjt magának, Kimegy, és odakint beszél róla.7Összefognak, úgy súgnak össze ellenem mindnyájan gyűlölőim; Rosszat forralnak ellenem:8,,Hitvány dolog szakadt rá; Most, hogy lefeküdt, nem kel fel többé."9Még a velem békében levő ember is, akiben bíztam, És kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.10De te, ó, Jehova, légy kegyes hozzám, és segíts fölkelnem, Hogy megfizessek nekik.11Azáltal tudom meg, hogy örömödet leled bennem, Hogy nem kiált fölöttem diadalittasan ellenségem.12Engem pedig támogatsz, mert feddhetetlen vagyok, És színed elé állítasz időtlen időkre.13Áldott legyen Jehova, Izrael Istene Időtlen időktől fogva időtlen időkig! Ámen, ámen.

A karmesternek. Maszkil Kórah fiainak.
42. fejezet
Ahogy a szarvasünő kívánkozik a folyóvízhez, Úgy kívánkozik a lelkem tehozzád, ó, Isten!2Bizony szomjazik lelkem Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek és léphetek Isten elé?3Könnyeim lettek étkemmé éjjel és nappal, Miközben naphosszat ezt mondják nekem: ,,Hol a te Istened?"4Ezekről emlékezem, s kiöntöm magamban lelkemet. Mert egykor a sokadalommal vonultam, Előttük lépdeltem Isten házáig, Midőn az ünneplő tömeg Ujjongó és hálaadó szava szólt.5Miért fogott el a kétségbeesés, ó, lelkem, És miért háborogsz bensőmben? Várj Istenre, Mert magasztalom én még őt mint az én nagy megmentésemet.6Ó, Istenem, kétségbeesett az én lelkem bensőmben. Ezért emlékezem rád A Jordán földjéről és a Hermon csúcsairól, A kicsiny hegyről.7Mély vizek mély vizeknek szólnak Zuhatagjaid hangjánál. Habjaid és hullámaid mind Átcsaptak fölöttem.8Nappal Jehova kirendeli szerető-kedvességét, Éjszaka éneke lesz velem; Ima száll föl életem Istenéhez.9Ezt mondom Istennek, az én kőszirtemnek: ,,Miért feledtél el? Miért járok búsan az ellenség nyomása miatt?"10Csontjaimat gyilkolva gyaláznak engem ellenségeim, Miközben naphosszat ezt mondják nekem: ,,Hol a te Istened?"11Miért fogott el a kétségbeesés, ó, lelkem, És miért háborogsz bensőmben? Várj Istenre, Mert magasztalom én még őt mint az én nagy megmentésemet és Istenemet.

43. fejezet
Ítélj meg engem, ó, Isten, Képviseld peres ügyemet egy nemzettel szemben, amely nem lojális! A csalárd és igazságtalan embertől ments meg engem!2Hisz te vagy erődöm Istene. Miért vetettél el? Miért járok búsan az ellenség nyomása miatt?3Küldd el világosságodat és igazságodat, Azok vezessenek engem! Vigyenek el engem szent hegyedre és fenséges hajlékodhoz!4Én pedig Isten oltárához megyek, Istenhez, az én ujjongó örömömhöz. Magasztallak téged hárfán, ó, Isten, én Istenem!5Miért fogott el a kétségbeesés, ó, lelkem, És miért háborogsz bensőmben? Várj Istenre, Mert magasztalom én még őt mint az én nagy megmentésemet és Istenemet.

A karmesternek. Kórah fiaitól. Maszkil.
44. fejezet
Ó, Isten, hallottuk fülünkkel, Ősatyáink elbeszélték nekünk Tetteidet, melyeket napjaikban vittél véghez, A régmúlt napokban.2Nemzeteket űztél el te a kezeddel, Őket pedig helyükre plántáltad. Népeket törtél össze és küldtél el.3Hiszen nem kardjukkal foglalták el az országot, És nem a saját karjuk hozott nekik megmentést, Hanem a te jobbod, a te karod és arcod világossága, Mert örömödet lelted bennük.4Te vagy Királyom, ó, Isten! Rendeld el Jákob nagy megmentését!5Teáltalad ökleljük fel ellenségeinket, A te nevedben tapossuk el támadóinkat.6Mert nem íjamban bíztam én, És nem a kardom mentett meg.7Bizony te mentettél meg minket ellenségeinktől, Ádáz gyűlölőinket megszégyenítetted.8Istennek zengünk dicséretet egész nap, Időtlen időkig magasztaljuk a te nevedet. Szela.9Most azonban elvetsz és megalázol bennünket, És nem vonulsz ki seregeinkkel.10Visszafordítasz ellenségünk elől, Ádáz gyűlölőink kedvükre fosztogatnak.11Odaadsz minket juhok gyanánt eledelül, Szétszórtál bennünket a nemzetek közé.12Eladod népedet a semmiért, És nincsen nyereséged vételárukból.13Gyalázattá teszel minket szomszédaink szemében, Gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.14Példabeszéddé teszel bennünket a nemzetek között, Fejcsóválássá a népek körében.15Egész nap előttem van megaláztatásom, Arcom szégyene elborított16A gyalázkodók és becsmérlők szava miatt, Az ellenség és a bosszúálló miatt.17Mindez utolért minket, de mi nem feledtünk el téged, És nem cselekedtünk hamisan szövetségedben.18Szívünk nem fordult el hűtlenül, Lépteink sem térnek le ösvényedről.19Bizony összezúztál minket a sakálok helyén, És sötét árnyékot borítasz reánk.20Ha elfeledtük Istenünk nevét, Vagy idegen isten felé tárjuk ki kezünket,21Nemde kikutatná ezt Isten? Hiszen ő ismeri a szív titkait.22De teérted ölnek minket egész nap; Vágójuhoknak számítunk.23Serkenj föl! Miért alszol, ó, Jehova? Ébredj hát! Ne vess el mindörökre!24Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel meg nyomorúságunkról és elnyomásunkról?25Mert bizony porig görnyedt a lelkünk, Hasunk a földhöz tapadt.26Kelj föl segítségünkre, És válts meg minket a te szerető-kedvességedért!

A karmesternek ,,A liliomok" szerint. Kórah fiaitól. Maszkil. Ének a szeretett asszonyokról.
45. fejezet
Szívem jó ügyért buzog. Azt mondom: ,,Munkám egy királyról szól." Legyen a nyelvem hozzáértő másolónak íróvesszeje!2Szebb vagy te az emberek fiainál, Kedvesség ömlik el ajkadon. Ezért áldott meg Isten időtlen időkre.3Kösd fel csípődre kardodat, ó, te nagy erejű, Méltóságodban és pompádban.4Menj pompádban, és járj sikerrel, Vágtass az igazság, az alázat és az igazságosság ügyéért, És jobbod majd félelmetes dolgokra tanít téged.5Nyilaid élesek — népek hullanak el alattad — A király ellenségeinek szívében.6Isten a te trónod időtlen időkig, igen, mindörökké; Királyi uralmad jogara az egyenesség jogara.7Szereted az igazságosságot, és gyűlölöd a gonoszságot. Ezért kent fel Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább.8Egész ruházatod mirha, aloé és kasszia; A fenséges elefántcsont palotából húros hangszerek vidámítanak.9Királyok leányai vannak drága asszonyaid között. A királyné jobbodon áll ofíri aranyban.10Halld meg, ó, leány, és lásd! Hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és atyádnak házát.11A király kívánkozik szépséged után, Mert ő a te urad, Így hát hajolj meg előtte.12Tírusz leánya is ajándékával — A nép gazdagjai igyekeznek megenyhíteni arcodat.13A király leánya dicsőséggel teljes odabent, Öltözékét aranyhímzések díszítik.14Szőtt ruhában vitetik a király elé. Szüzek kísérik őt mint társai, így vitetnek be hozzád.15Öröm és ujjongás közepette vonulnak, Belépnek a király palotájába.16Ősatyáid helyett fiaid lesznek, Fejedelmekké teszed őket az egész földön.17Emlegetni fogom nevedet minden eljövendő nemzedéken át. Ezért magasztalnak téged a népek időtlen időkig, igen, mindörökké.
 
 
0 komment , kategória:  Zsoltárok könyve/Ószövetség  
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 71 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 267
  • e Hét: 4370
  • e Hónap: 8748
  • e Év: 47238
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.