|
2008-03-22 17:56:17, szombat
|
| |
| |
MA, NAPLEMENTE UTÁN, BIBLIAI IDŐ SZERINT NISZÁN HÓ 14-ÉN
Március 22., szombat
Emlékünnep
naplemente után
Krisztus, a pászkaáldozatunk
feláldoztatott (IKorinthus 5:7)
Mivel Jézus mentes volt a bűntől,
a halála nagyon értékes áldozat volt.
Megszabadította vele Ádám és Éva
hűséges leszármazottait a bűntől és
a haláltól. Akkor lett a megígért Mag
'sarka szétzúzva', amikor Jézus
meghalt a kínoszlopon (I Mózes 3:15,
Héberek 9:11-14).
Jézus i. sz. 33. niszán 14-én halt meg.
Izraelben niszán14-én ünnepelték a
pászkát, ami örömteli esemény volt.
A családok minden évben elfogyasztottak
ezen a napon egy ételt, mely egy
fiatal, ép bárányból készült.
Ez az emlékezetünkbe idézte, milyen
szerepet játszott a bárány vére az
izraelita elsőszülöttek megszabadítá-
sában, amikor a halál angyalai
i. e. 1513. niszán 14-én lesújtott
Egyiptom elsőszülöttjeire (2 Mózes
12:1-14). Ahogyan a pászkabárány
vére, úgy Jézus kiontott vére is sok
ember megmentését teszi lehetővé
(János 3:1616. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
, 3636. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
). w07 1/1 1:3-4
Emlékünnepi biblialolvasás:
(Niszán hó 13-ának és 14-ének
eseményei)
Máté 26: 17-19
17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
18. Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19. És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
Márk 14: 12-72
12. És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14. És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
15. És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
16. Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
17. Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
18. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
19. Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20. Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
21. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22. És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
26. És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
27. És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
29. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
31. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
32. És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
33. És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
34. És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
36. És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37. Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
38. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
39. És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
40. A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
41. Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
42. Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
43. És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44. Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
45. És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
46. Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
47. De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
48. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49. Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
50. Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
51. Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
52. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
53. És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
54. Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
55. A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
56. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
57. És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
58. Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
59. De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
60. Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
61. Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62. Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
63. A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
64. Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
65. És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
66. A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
67. És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
68. Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
69. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
70. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
71. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
72. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márk/Újszövetség |
|
|
|
|
|
Offline
