|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2008-06-11 21:30:18, szerda
|
| |
| |
Imádság betegekért
Urunk, Jézus Krisztus,
Tehozzád fordulunk imádságunkkal,
mert Te viselted a keresztet mindnyájunkért!
Eléd hozzuk betegeink sorsát:
testükben és lelkükben viselt minden szenvedésüket, megaláztatásukat, kéréseiket, könyörgéseiket
és soha ki nem mondott sóhajaikat.
Neked köszönjük türelmüket és reményüket, hogy amint szenvedésüket Veled viselik,
úgy feltámadásodban is részük lesz.
Neked köszönjünk imáikat,
melyekkel mindnyájunkat egybefűznek Teveled!
Nálad keressük a békét, amelyet emberi igyekezet meg nem adhat;
és a boldogságot, amelynek egyedül Te vagy a forrása.
Tehozzád emeljük szívünket,
mert a Te közelségedben megtisztulnak gondolataink, értelmünk és akaratunk.
Vezess minket Szentlelkeddel az örökkévalóság útján, napról napra közelebb ahhoz a célhoz,
amelyet Atyád rendelt számunkra!
Áldj meg és őrizz meg mindnyájunkat,
hogy általunk és miközöttünk is épüljön a Te Országod! Ámen.
Könyörögjünk Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, a jó Pásztorhoz és örök Orvoshoz:
Hogy betegségeinket, a magunkét és a ránk bízottakét, türelemmel és áldozatos szívvel viseljük:
- Állj mellettünk, Urunk!
Hogy gyógyulásunkat Tőled kérjük és várjuk, miközben emberi módon fáradozunk érte:
- Áldj meg minket, Urunk!
Hogy betegeinket és a bajba jutottakat meg ne alázzuk és magukra ne hagyjuk:
- Ments meg minket, Urunk!
Hanem hűséges szeretettel kitartsunk mellettük:
- Erősíts meg, Urunk!
Hogy sorsunkat végzésed szerint elfogadjuk:
- Vonj magadhoz, Urunk!
És kétségbe ne essünk terhünk súlya alatt:
- Áldj meg minket, Urunk!
Hogy fölismerjük irgalmadat, amellyel hazavársz:
- Világosíts meg minket, Urunk!
És reméljük Tebenned az örök Életet.
- Tarts meg minket, Urunk!
Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-11 17:58:55, szerda
|
| |
| |
Lajos bácsi: A legszebb könnycsepp
Sok szép mesére emlékszem gyerekkoromból. Legszebbnek tűnik mégis az a mese, amelyet nagyanyámtól hallottam. Leírom, hogy ti is gyönyörködjetek benne:
Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza. Nagyanyám így fejezte be a meséjét: Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bándd meg bűneidet. Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani. Ez már nem mese, hanem örömbe szédítő valóság.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kedves mesék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-11 07:23:08, szerda
|
| |
| |
Ezüst gyöngy
A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen.
Minden éjjel előrehaladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt, ezer meg ezer színárnyalatra bontva.
Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró- és énekesi képességére. Sokáig rá se hederített a kagylóra.
Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle:
- Mit csinálsz itt, Te néma csúnyaság?
Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait. - Milyen csúnya színed van - folytatta. - Nézd, én milyen szép zöld vagyok
- Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló - de szeretem a víz ezernyi színét.
- Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén?
- Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vízben semmi különös.
- A Hold csillogását figyelem. Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi színeit a vízre. És Te mit csinálsz kedves béka?
- Ó - mondta a béka miközben kicsit felfújta magát - én nem vagyok a vízhez kötve, és nem kell egész nap figyelnem. Nekem saját hangom van. Én énekelek, híres művész vagyok. Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
A kagyló megcsodálta a békát. - Tehát híres vagy - mondta elismerően. - Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtőzködve élek itt. Tanulni szeretnék, addig szeretném a víz csodálatos színeit szemlélni, míg le nem tudom festeni őket.
- Te meg a buta szemlélődésed - mondta a béka türelmetlenül - Nincs itt semmi látnivaló. Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókora ugrással kint is volt a vízből.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre. Úgy elemerült saját hangjában, hogy nem vette észre a felé közeledő nagy vörös lábakat és a piros, hegyes csőrt, amely megragadta. Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálózott! Még egyszer visszahullott a fűre, és sikerült neki utolsó erejével, élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani, le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
- Vége van a koncertnek? - kérdezte BARÁTSÁGosan a kagyló. A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava.
Így éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig, hasonló párbeszédeket folytatva egymással.
A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt. És amikor halála után felnyitották, belsejében láthatóvá vált az ezerszínű gyöngyház, amelyet senki se láthatott, míg a kagyló élt. A gyöngyházban ezüst gyöngy csillogott, amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világító EZÜST HOLD képmása...
Link |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2008. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
136 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 89
- e Hét: 1978
- e Hónap: 3245
- e Év: 16836
|
|
|
Offline
