|
2008-11-01 10:35:15, szombat
|
| |
| |
Az első mindenszentek - halottak napja közelebbről a családot 1985-ben érintette. Ebben az évben halt meg anyu öccse Imre. Aztán 91-ben apai nagyanyám majd 95-ben a már meghalt Imre felesége Marika. 96-ban anyai nagyanyám. Eddig az ő halála viselt meg a legjobban. Velünk élt haláláig születésem óta. Anyám mellett is anyám volt mig ő dolgozott ő volt velem. Finom fősztjei és még finomabb süteményeit soha nem felejtjük, ahogyan azt a szeretetet sem, amit tőle kaptunk 84 éves volt. Pár nappal a halála elött hunyt el az idpősebb huga Pesten. Két évvel késöbb a másik hugát is eltemettük. 2001-ben egy nagyon jó barát Dr. Balázs János fogorvos ment el. Pár év szünet után 2007 nyarán anyu nővére is elment. Majd Idén február elején apu nővérét is végső útjára kisértük. Sajnos ahogyan öregszünk úgy távoznak szeretteink, ismerőseink.
Álljon itt emléküknek egy vers:
Halotti beszéd Varga Gábor
Halotti beszéd
Nem tudom, mit mondjak...
Itthagyott.
Helyettünk más helyet választott.
Bizonytalan kép felé futott...
Elhagyta ezt a világot.
Nem ő akarta,
a sorsd hozta így.
S kűzdve a vak világot,
Vesztve hagyott itt.
Ő volt, aki.
Volt, és ez a lényeg.
Nincs, ...
és nem is lesz még egy.
Ember volt...,
szív és lélek,
Egy és más,
az és mégsem.
Gondolt jót, rosszat...,
Szépet.
Akarta a világmindenséget.
Csak egy részét, a saját egét...
abba tette mindenét.
Gondolt rá ő is...
Meg a többi.
Szívet pár sorba önti.
S mi is így teszünk mostan.
Pár sorba búcsúzunk a múltban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
