|
2009-05-01 21:51:28, péntek
|
| |
| |
Szia Ani!
Ezt a verset Neked találtam!
Jó éjszakát! Margit
...... .......Szívfájdítóan gyönyörű!
Johann Wolfgang Goethe:
A Villikirály
Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.
- Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?
- Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
-A köd gomolyog, csak a köd fiam!
"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."
- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
- Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.
"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."
- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.
"Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."
- Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!
Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.
/Vas István fordítása/
Köszönöm Margit!
Mely lázálmomból
támadtál fel?
Hogy lelkembe, hol
vigaszt, hol szívszorító
gyönyörűt adj?!
Köszönöm Margit!
Nagyon!
  |
|
| |
|
1 komment
, kategória: b Margitka b.nőmtől/Margitanya |
|
|
|
|
|
Offline
